Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)

1885-07-07 / 154. szám

Kolozsvárt 1885. ját részéről 3 évre szóló pártoló tagsági dij; a többi adomány és pedig: Semsey Ádám 1 frt, Roxer Vilmos 1 frt, Blassay Ernő 50 kr., Rieger János 1 frt, Soós Géza 50 kr., Meiriczky Elek 1 frt, B. Amelin Viktor 1 frt, Markosi Győző 2 frt, Ujházy Farkas 1 frt, b. Huszár Kálmán 2 frt és­­isiky Ferencz 1 forinttal járultak a szent ügyhöz. Az egri törzs­kaszinó utolsó vá­lasztmányi ülésében elhatározta, hogy az egylet alapító tagjai közé lép 100 frt ösz­­szeggel olyformán, hogy ezen összeg 5 évi részletben fog általuk befizettetni. * Az ily b­als­i ifjúsági önképzőkör «'•» az olvasó egylettől jött a követ­kező levél : Hazafias örömmel fogadta az ilyefalvi , ifjúsági önképző­kör “ és az „ olvasó­­egylet“ az „Erdélyi Közművelődési Egye­sület létrejöttét, azon édes reményben lévén, hogy magasztos intézménye által sikerülend nemzetünknek e hazarészben porszemekként szétszórva heverő tagjait a közös nyelv, kö­zös hazaszeretet, közös kulturális és nem­zeti érdek lánczaival egygyé műzni, s egy szerves, szétbonthatlan egészszé tömöríteni. A dicső munka százszorosan üdvözlendő! Most, midőn hazánk a béke áldásait élvezi, s nem kell karddal kezünkben, annak drága földjét az ellenség dúlásaitól védelmeznünk, mintegy szemünk előtt látszik tartani a költő intését: „Ne csak veszélyben légy serény, A béke vészesebb, S melyet vág álmos népeken, Gyógyithatlan a seb.” Ah hogy legyen áldás e munkán min­denha !!! E dicső munka anyagi érdekei előmozdítása végett küldök az ilyefalvi .if­júsági önképzőkör* és­­olvasó egylet“ ré­széről, a nevezett testületek rendes tagsági dijakép 10—10 frtot. László Lukács, az „ifj. önk.-kör* és „olv. egyl.“ elnöke. Ilye­falva, 1885. julius 1 s6. ♦ Dr. Breán Kázmér, a­­Krassó- Szörényi Lapok­ felelős szerkesztője Lúgosról junius hó 3- án kelt levelében egy alapitó és 45 rendes tagot jelent be Breán ur, egyetemünk volt jeles növendéke, az el­ső, ki lap részéről ily hatalmas névsorral lép föl. Lúgosán az alábbi elősorolt aláírók mintegy őrszemei a magyarságnak s midőn kézszoritásukat nyújtják, az előharczosok hős kis csapatját üdvözöljük mi is az 51 férfiúban, kikért való áldó szavunkat hal­­gassa meg a népek istene. Breán ur sorai legjobban megmagya­rázzák, mit nyertünk a 130 ik ez. ivén. „Erdély szellemi központjából az áp­­ril 12-ki örökre nevezetes közgyűlésen fel­hangzó ébresztő szózat mély benyomást tett vált a nemzetben a nagy mulasztás,melylyel eddig a magyar ép saját maga iránt visel­kedett. Hála a Gondviselésnek, hogy Erdély Herebje lett a nemzeti lét megszilárditásá­­ra irányuló mozgalomnak s hogy e csipke­­bokorból jött hangokat a nemzet egésze kicsinyestől-nagyostól lelkébe véste és se­­regestől siet lerakni a legszentebb oltárra áldozati filléreit. Krass-Szörény vármegye, mely nemzetiségi tekintetben a legtarkább megyéi közé tartozik édes hazánknak, a benne élő kisded számú magyar csapattal, bár reá van utalva, hogy a saját maga kö­rében tegyen meg minden lehetőt a magyar nemzeti műveltség­ és nyelvterjesztés ér­dekében , addig is azonban, míg ennek ide­je megérkezik, míg a legnemesebb fegyver­rel kezében igyekvését arra fordíthatja,hogy ezen megye területén a magyar nemz­ti szellem és érzületnek tért hódítson, nem ma­rad összefont kezekkel, hanem siet áldozat­­készség tekintetében, ha nem fölülemelked­ni, de mindenesetre a tiszta magyar jelle­gű városok honpolgáraival lépést tartani. Ez örvendetes körülményt hangsúlyozva el nem fojthatom örömömet akkor, midőn a „K­r­a­s­s­ó-S­z­ö r­é n­y i Lapok“ 130 sz. gyűjtő ívén elért eredményről lehet szeren­csém értesíteni. Már eddig 50 rendes és egy alapító tagja van városunkban és a közeli környéken az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületnek“, összesen te­hjét 675 írt összeg íratott alá rövid pár hó­nap alatt. Ez összegből Palik Acsery Ar­thur alapító tag 100 írtjával, a­ki az egész összeget egyszerre letette, valamint a többi rendes tagok egy évi illetményének fejében befolyt a szerkesztőséghez 233 frt, mely össeget ezennel van szerencsém postautal­ványnyal elküldeni azon kijelentéssel, hogy szerény hatáskörömben a­­Közművelődési Egyesület“ érdekeit előmozdítani ezután sem szűnöm meg. — Mély tiszt­lettel Dr. Breán Kázmér főgymn. tanár.“ A .K­r­a­s­s­ó-S­z­ö­r­é­n­y­i Lapok“ 130 sz. gyüjtőivén. Alapitó tag. Furluki Palik Ucsevny Arthur nagybirtokos Boldur. Rendes tagok: Fekt Ferencz főgymn. tanár, Klein Lajos főgymn. tanár, Lehóczky József főgymn. tanár, Pintér Ede főgymn. tanár, Billmann Márton főgymn. igazgató, Dr. Breán Kázmér főgymn. tanár, Mingesz Já­nos főgymn. tanár, dr. Rosenthal Gyula ügyvéd, dr. Frankl Sándor ügyvédjelölt, Szvoboda Ferencz gyógyszerész, Klein Mó­ricz kereskedő, mindannyian Lúgosról. Szű­kült Házy Mihály birtokos Szákul, H­arasdy Károly adófelügy. helyet. Lugos, Schieszler Vilmos kir. kir. végrehajtó Lugos, Sztojko­­vits Iván gazdász Honoris. Dr. Neuman Fülöp orvos Lugos, dr. Fischer Benő ügy­véd Lugos, Gartner Zoltán­­beli szolgabiró Bálincz, Barbuleszka J. Butim körjegyző Boldur, Jai­da Antal körjegyző Zsidóvár, Mayer Ferencz közbirtokos Zsidóvár, Lová­­szy Gyula hivatalnok Lugos, Sulyok Árpád ügyész Lugos, Vértes Lajos gyógyszerész Lugos, Kari Ferencz festő Lugos, Griesbach Ede Baits és Biach­ez. felügy. Bálincz, dr. Nánásy László ügyvéd Lugos, Tolnay An­tal kir. erdész Lugos, Putrik István ügy­véd Lugos, Fényessy Zsigmond ügyvéd Lugos, Traudatfy György n.­birt. Zsidóvár, Sztojanovoits Imre birt. Csereszemes, Gálffy Gyula m. k. csendőrfőhadnagy Lugos, Pap Arthur m. k. csendőrszázados Lugos, ifj. Lőcs Rezső pénzügy, fogalm. Lugos, Lech­­ner Gábor m. k. erdőmester, Schuszter Osz­kár m. k. erdész, Kugler Lajos m. kir. erdő­­titkár, Petrácsek Ferencz m. k. mérnök, mind Lugosról; Fuchs Vilmos uradalmi in­téző (Erdődf.) Zgribest, Gáspáry Pál birto­kos Furlog, Párey Károly birt. Lugos, Podhradszky Kornél szolgabiró Resicze, Mar­kovits Gyula birtokos Zslah. dr. Fényes m süinül panuor ernoszamtanácsos. Jannay Vilmos m. k. honvédörnagy, Csíki László k. alü­gyész, mind Lugosról. * Fiuméban is érdeklődnek a Közmű­velődési Egyesület iránt, mint a következő levél tanúsítja : Repeső örömmel irom e so­rokat a magyar Alföld kellő közepéről. Is­ten áldása van a »Magyar Közművelődési Egyesület“ munkáján. Éljen Fiume! Lelkesedett örömmel jelenthetem, hogy ezen­túl a magyar korona féltett gyöngyében, a magyar tenger partjain is fógnak fillére­ket gyűjteni az erdélyi magyarság művelő­dési érdekének előmozdítására. Midőn ugyan­is az apostolok útjára indultam, a nagysze­beni vasúti állomáson találkoztam E­i­­­n­­ger Antal k. kormányzói hivatalnokkal Fi­uméból, a­ki midőn látta, hogy miként ké­regetem össze a filléreket a haza számára, elkérte a bárczakönyvecskémet, és három darab szelvényt ő is kiszakított belőle. Azt­valóban mondhatjuk, hogy így volt nagyjában legalább még eddig, az elnyo­más legsúlyosabb éveiben is, a közt, hogy mindenki a lét nehéz gondjaival küzdött. „De azért a nemzet minden emelkedettebb bi fia első­sorban csak nemzete fentartása, állami léte és függetlensége helyreállításéra és kiküzdésére gondolt, mígnem módját ejt­hette. És hogy ez végre sikerült, megérhet­tük immár azt is, hogy az osztrák biroda­lom fővárosa egyik képviselője elmondhatta minap nekünk, annyi százados uralkodásuk után . Ők sem óhajtanak, úgymond, mást, mint hasonló egységes államot, minőt Ma­gyarországnak létesítenie sikerült. De erre csak egy szükséges, hogy az államot a nemzeti történet szelleme hassa át, hogy a nemzetet a történelem formálja, képezze a történettudat által, melyet semmi egyéb, még a legmagasabb anyagi jóllét vagy műveltség sem pótolhat. Alkotmányok s államok, mint hazánk egyik nagy fia mon­­dá, egy éjen át keletkezhetnek, de nem a nemzeti szellem. Nem is keresem itt azért mélyebben e nemzeti érzet eredetét és éb­redését. Ben van az eredetileg ösztönszerű­­en minden nemzet hajlamában, mint az együvé­ tartozás szüksége. De magasabb ér­zete talán inkább az elválás és megfogyat­­k­­­ás által támad fel, az önfentartásra, ne­m se­hős tettekre és védelemre. Annyi két­ségtelen, hogy nemzeti szellemet sem oktro­jálni, sem negédelni nem lehet Századokon s ezr­­ éven át kell erre képződni és ne­velkednie a nemzetnek. A­ndesen régi kelta hagyományos öröksége az a népnek, ered­ménye történetének, melyet történelme ösz­­szes lapjai eredete óta beszél neki (Vége köv.) Csak névleg feleség. Az Elain szerzőjétől. Angolból fordította: Anitra. XXXIII. (Folytatás.) (61) — A válaszra nézve kövesd tetszése­det, jegyzé meg a gróf; aztán azt tévé hoz­zá : Mond csak, őrültségi eset forog fenn ? Valami ilyenféle öröklött bajra van a fele­ségednek hajlama? — Nincsen, nem ilyen féle baj az aka­dály, válaszoló Lord Arleigh. Feleségem testben lélekben ép, többet nem mond­hatok. — Ha így van, akkor a te­atörténeted va­lóságos csuda ; én nem értem, nem tudom megérteni. És én mégis azt mondom, hogy ha nincsen valami sokkal mélyebb és rettene­tesebb valami a dologban, akkor te a fele­ségedtől való elválással hibát követtél el. — Bár én is úgy tudnék gondolkozni. De sorsom meg van határozva, és bár­med­dig élünk, azon nem lehet változtatni. — Az én történetem is szomorú mint a tiéd. Nagyon fiatal koromban házasodtam, és pedig az atyám tanácsa nélkül s kíván­sága ellenére. Feleségem épen mint a tiéd, születé­sére nézve alattam állott, de egyébben nem. Egy lelkész leánya volt, feltűnő szépsége, jó nevelése s kellemes modora volt. (Isme­retségünket elmondani felesleges ; elég any­­nyi, hogy az atyám kívánsága ellen vet­tem el; atyám egészsége végett ez időben Olaszországban volt. Az esküvő titokban történt, s titkunk nem lett elárulva. Körülbelül egy év múlva sürgönyt kap­tam, melyben tudatták, hogy atyám haldok­lik s látni óhajt. Ez időben gyermekünk születését vártuk, kiről azt reméltük, hogy fiú lesz. Az volt a vágyam, hogy atyám lás­sa és áldja meg a feleségemet halála előtt. Feleségem azzal biztatott, hogy az utazás nem fog megártani, s miután én annyira kí­vántam, hogy atyám lássa, úgy intézked­tünk, hogy együtt mehessünk el. Pár percznyi szünet után folytatá. — Utazásunknak a kezdete igen kel­lemesen és szerencsésen folyt, azonban né­hány óra múlva a szegény feleségem rosz­­szul lett. Az ég bocsásson meg nekem fia­talságom, tapasztalatlanságom és tudatlan­ságom miatt! Néha azt képzelem, hogy meg tudtam volna őt menteni, de ki tudná azt határo­zottan megmondani! Egy Castledone nevű kis városban állottunk meg, egy hotelbe hajtattam. De a szomszédságban valahol ló­verseny volt, s a szálloda tulajdonos nem tudott szállást adni. Egy orvoshoz, egy jó szamaritánushoz hajtattam ; ő a házába fo­gadott, s gyermekem ott született, feleségem ott halt meg. — De, folytatá, nem fiú volt mint re­méltük, hanem egy kis leány, oly szép mint az anyja. Oh, Arleigh te is eleget szenved­tél, de nekem is volt részem benne. Szép, fia­tal feleségemet, kit oly nagyon szerettem Castledineban temettem el. Gyermekemet a doktor felügyelete alatt egy dajkára bíztam, intézkedtem, hogy évenként mennyit fizetek, s hazajövetelemkor szándékomban volt gyer­mekemet Wood Lyntonba vinni. Atyám, az orvosok ítélete daczára még három évig maradt életben. Halála után gróf Mount­­hean lettem. Első dolgom volt Castledinebe sietni. Képzelheted rémületemet, midőn gyer­mekemet nem találtam. Az orvos kevéssel az előtt meghalt, az az asszony pedig, kire gyermekem bízva volt, elköltözött arról a vidékről. Képzelheted milyen csapás volt ez reám! Ez idő óta életem nagyobb ré­szét gyermekem feltalálására szenteltem. — Mily különös! momjá Lord Ar­leigh. Tudtad a dajka nevét? — Igen, egy Aswood nevű helyen lakott. A hírlapokban köröztettem, nagy jutalmat ígértem, de semmi hírt nem tud­tam róla kapni. Úgy látszott, hogy férje valami bűnt követett el. Én azt hiszem, hogy a szegény asszonyt a szégyen űzte el arról a vidékről,­­ hogy azóta gyermekem­mel együtt meghaltak.­­ — Nagyon valószínűnek látszik, jegyzé meg Lord Arleigh. — 11a bizonyost tudnék sorsáról, bol­dogabb ember volnék, mondá a gróf. Ku­­zinomat Lady Gordon Lilyt már négy év óta jegyeztem el, de mig gyermekemről bizonyos hirt nem hallok, nem tudom ma­gamat reá venni, hogy nőül vegyem. Bal felől a ház mellett egy diszkk­­tokkal beültetett tér volt, mely egy o­­r­szágutra vezető széles kocsijárásra nyílt A ház egy régi cseréppel fedett tégla épület) volt, nagy íves ablakokkal, és egy négy­szögű előcsarnokkal. A szobák nagyok, magasak és vilá­gosak voltak. A ház nyugati oldalán egy hosszú terrasse futott végig, melyet nyu­­gati terrasnak neveztek; a nap itt sütött legfényesebben, a kényesebb növények itt díszlettek, szelíd fehér galambok jöttek búza szemért, s a pávák méltóságosan sé­táltak ; innét hallotta az ember a folyó zúgását. Lady Arleigh itt töltötte idejének leg­nagyobb részét, szelíd életét itt emész­tette el. Már három év múlt el, és még nem jött kedvező változás. Olvasta férjének Scotiában való időzését; olvasta, hogy Wood Lyntonba ment a Mountdean gróf birtokára. Három napot töltött ott a­z­tán külföldre utazott De hogy jelenleg hol volt ? azt ő nem tudta; bizonyosaz egyik helyről a másikra utazik, és épen olyan szerencsétlen mint ő. Ez a rideg magányos élet meglátszott Madolinon. Eleinte bátran küzdött ellene, igyekezett bánatát túlélni, de az minden nap erősebb lett, míg súlya életét kézit­ emészteni. Lassan, de biztosan gyengült és hanyatlott. Eleinte csak az ereje fogyott, egy kis séta kifárasztotta, a legcsekély­e,a munka vagy testmozgás megártott. Azt­a az a szép viruló szia tűnt el arczáról, a piros ajkak halványultak a sötét kék szemeknek bágyadt fénye lett. De Lady Arleighnak szépsége gyen­geségével csak növekedni látszott. Aztán a ELLENZÉK (604) tán kérdezősködött az ügy felől és felvilá­gosításomra azzal felelt, hogy eszközöljek ki számára is egy bárczakönyvecskét, mert Fiume városában szintén lehetne ily czélra gyűjteni. Evinger úr e hó 20-án érkezik haza, kérem tehát ez időre a bárczaköny­­vet kezéhez juttatni. Országos kongresszusok. A történeti kongresszus Bpesten tegnap vé­get ért. A 2-ik 4 szakosztály délelőtt tartotta ülését, melyen Szász Károly elnökölt, hosz­­szabb beszéddel nyitván meg szülést. Utánna Ró­mer Flóris értekezett a történelemről mint nevelésről; felolvasását két részre osz­totta, a történeti érzék a közönségnél, és a történeti érzék a művészetben fejezetekkel. Előadása végén a történeti érzék fejlesz­tésére a közönségnél több indítványt tett, melyeket a szakosztály rövid eszmecsere után elfogadott. A kongresszus 3-ik szak­osztálya hasonlóképen ülésezett ez alatt Klam­nik János elnöklete alatt, melynek több tárgyát dr. Borovszky Samu indítvá­nya képezte egy magyar egyetemes törté­nelmi folyóirat alapítására vonatkozólag, s a­melyet a szakosztály hasonlóképen el­fogadott . Az első szakosztály is tar­tott ülést, ugyancsak délelőtt, — s a fejte­getések tárgyát a történelmi módszer ké­pezte s Linczy Gyula megtartotta előadá­sát, melyért az elnökség köszönetét fejezte ki. Összegyűltek ezután az összes szakosz­tályi tagok, s Ipolyi Arnold a kongresszus elnöke jelentette, hogy az összes szakosztá­lyok bevégezték munkálkodásaikat és őszin­te örömének adott kifejezést, hogy azok mindenfelől oly nagy érdeklődésben része­sültek. Köszönetet mondva az egybegyűltek­nek m­­űködés­ükért, a kongresszust befejezett­nek nyilvánította. Vasárnap délben a kon­gresszus díszebédje is megtartatott a kiállí­tási téren emelkedett hangulatban délután 4 óráig s azután megtekintették a kiállítást.­­ A középiskolai tanáregyesület tegnap kezdte meg közgyűlését Budapesten, melyre a tagok szokatlan nagy számmal jelentek meg, s az egyesület virágzásának jeléül mél­tán tekinthető az is, hogy az idén 106 új tag lépett be az egyesületbe. A közgyűlést B­e­r­e­c­z Antal nyitotta meg hosszabb be­széddel. Ezt követte Klamarik János osz­tálytanácsos nagyhatású beszéde, ki Trefort miniszter képviseletében jelent meg, s a mi­niszter üdvözletét tolmácsolta. — Követke­zett a titkári jelentés, melyet Brozik Károly főtitkár olvasott fel. Az első napi ülés utol­só tárgya Hoffer Károly igazgató emlékbe­széde volt Dr. Say Móricz főigazgatóról. Az emlékbeszédet nagy tetszéssel fogadták. T a n ü g y. .. tmt ■ magyar k­yd­vv |Hm«nius)aiH. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltósága a f. évi jun­is hó 12-én 22103 sz. a. kelt, s a tegnapi napon 24854 sz. a. megújított magas rendeletével méltóztatott elrendelni, hogy „a Magyar nyelvet még nem biró népiskolai tanítók számára a magyar nyelvben való jártasság s tanítási képesség el­sajátítása czéljából, a nyári szünidő alatt 5—6 heti ma­gyar nyelvi póttanfolyam tartassák Kolozsvárit.“ Hogy e póttanfolyamon nemcsak Kolozsmegyének, hanem a vele szomszédos (népeknek) megyéknek nem magyar ajkú ta­nítói közül is méltányos arányban vehessenek részt az arra illetékesek, ezennel hivatalos tisztelettel kérem a czimzettet méltóztassék a hatósága alá tartozó te­rületen mielőbb közzétenni s az érdekeltek tudomására juttatni a következőket: 1.) E póttanfolyam — valószí­nűleg a helybeli róm. kath. lyczeum helyiségében — 1. évi julius 20-án nyittatik meg s ugyanezen évi augusz­­tis 22-én éri befejezését. 2.) A miniszter ur ő nagy­méltósága leirata értelmében csak is „olyan tényleg működő tanítók veendők fel e póttanfolyamra, kik a ma­gyar nyelvben vagy egészen járatlanok vagy kevésbé jártasak, tehát a póttanfolyamra szükségük van.“ Ennek A zilahi állami négy éves tanfolyami­ tanítóképezdében az Itíber 6. tanévet folyó évi szeptember fie 3-án d. e. 10 órakor fog­ják megnyitni. A beiratások és tör­re/onnaieuiber 1. napján* fak­adnak" meg. Fölvétetnek az első osztályba 15-ik élet­évüket betöltött oly éptestű növendékek, kik a magyar nyelv, számvetés. Földrajz­ és történelemben legalább annyi jártassággal bírnak, amennyit a ggimnázium, reál- vagy polgári iskola négy alsó osztályában taní­tanak. — Bizonyítványt köteles előmutat­ni, vagy fölvételi vizsgálatnak kell magát alávetnie.­­ Fölvételre minősíthetők közül a jó előkészültséget és hasonló er­kölcsi magaviseletet tanúsító és szegénységüket hiteles okmánynyal ki­mutató növendékek e feltételek fokainak megfelelő állami ösztöndíjban (havi 5—15 frt.) részesülnek. — A folyamodványokat Felvételért a képezdei igazgató tanácshoz kell intézni legkésőbb augusztus hó 25 éig, a szükséges mellékletek : keresztlevél, or­vosi, iskolai illetőleg foglalkozási és erköl­csi bizonyítványok — az iskolai bizonyit­­vány kivételével — csak szegénységi­­bizo­­nyitvány alapján lehetnek bélyegtelenek ; megfelelően azok a nemmagyar ajkú tanitók, már a meg­előző 1879-, 1880-, 1881-, 1882-, 1883-, és 1884. évi tanfolyamokon is részt vettek s igy a magyar nyelv el­sajátítására már ez által is elég alkalmat találtak, felvé­­zetésekhez igényt nem tarthatnak, — különösen nem abban az esetben, ha már akkor az előhaladottak cso­portjában voltak s legalább is jó osztályzattal végezték ama tanfolyamok valamelyikét. Teljesen kizáratnak pe­dig azok, kik a magyar nyelv tanítására már képesítő oklevelet nyertek. 3.) Az itt tartandó póttanfolyamra nemcsak román hanem német (szász) ajkú tanítók is jelentkezhetnek felvétel végett, és pedig mindenkinek an­nál a tanfelügyelőnél kell jelentkeznie, a­kinek a ható­sága alá tartozik. 4.) A legkésőbb e folyó évi julius hó 12-ig terjedhető folyamodások és jelentkezések alap­ján, mindenütt az illető kir. tanfelügyelők bírálják meg és döntik el, hogy kik jogosultak felvételre s erről szóló jegyzéket, illetőleg értesítést legkésőbb f. évi julius 15- ig . . . szintén az illetékes kir. tanfelügyelő urak lesz­nek szívesek alattizotthoz beküldeni. 6 ) Kik a tanfo­lyamra tényleg felvétetnek s ide utaltatnak, ugyancsak az illetékes kir. tanfelügyelők által fognak erről legké­sőbb julius 18 áig értesittetni ; s midőn a megnyitás idejéig (julius hó 20-án d. e. 9 óráig . .) alattírottnál mint beküldöttek jelentkeznek, szintén az illetékes kir. tanfelügyelőktől nyert igazolvánnyal kötelesek igazolni, hogy mely községben s mily jellemű iskolánál vannak alkalmazva s a magyar nyelvben még elégé nem járta­sak. Kívánatos, hogy a tanfolyamra megjelenő tanítók a végzett tanulmányaikról szóló okmányaikat és a ke­resztle­veleket is tudják felmutatni a beiratkozásnál. A tanfolyam ideje alatt minden erre felvett tanító 70 kr. na­pidéban részesül, állami segélyképen , de a segély attól, ki az órákat pontosan nem látogatja, elég igyekezetet nem tanúsít, vagy tanulását teljesen megszakítja, azonnal meg­­vonatik. 7. Megféletettek a szükséges intézkedések arra is,­­ hogy a tanfolyamra begyülő tanulók ingyen, vagy legalább olcsó elszállásolásban részesülhessenek , de mivel az ille­tékes hatóságokhoz e tárgyban elküldött megkeresésekre határozott válasz még nem érkezett, s az idő rövidsége miatt még nem is érkezhetett, mert e tekintetben egye­lőre senkinek sem nyújtható határozott biztosítás. 8. Úti­költségekre az állam részéről senki sem­ számíthat. Azon­ban a tanfolyamot elrendelő miniszte­re irattal fenhagya­­tott a jog az illetőknek arra, hogy az ezen czímen fel­merülhető, elkerülhetetlenül szükséges költségeikre az il­lető községektől kérjenek, s eszközöljenek ki méltányos segélyt.A felvétel eme feltételeinek közlés után kötelessé­­gem­nek ismerem az illetékes közigazgatási és egyházi hatóságok figyelmét felhívni arra, hogy mivel a póttan­folyam költségei fedezésére aránylag csekély államse­gély utalványoztatott, az itt tartandó tanfolyamra csak Kolozs és a vele szomszédos megyékből jelentkezhetnek felvételes végett oly nem magyar ajkú tanulók, kik tel­jes hitelt érdemlőleg igazolhatják, hogy a magyar nyelv­ben vagy egészen járatlanok, vagy csak kevéssé jártasok. Az ilyenek közöl is azonban egy-egy tankerületből 16— 20 nál több a legjobb akarat mellett sem lesz felvehető. Kolozsvárt, 1885. junis hó 4. Virady Károly Kolozsmegye kir. tanfelügyelője. * XXXIV. Winiston házunk igen kellemes fek­vése volt. A ház egy szép park közepén állott; volt egy pompás virágos kert, egy gyümölcsös, tele érett gyümölcsökkel, volt­ virágos rét, hol a nyáj legelt, s a szironták, boglár virág és viola tenyészett. Jul 108­7; ellenkező esetben a folyamodvány 50 ,fő mellékletei pedig egyenkint 15 kros bélyy, gél látandók el. „ A szászvárosi állami elemi leányoskola — Saját tudósítónktól. — ju. » Van-e nemesebb hivatás, mint a hazának­­ ,­­derék honleányokat, kik tudjanak lelkesedni­­,k­i­, szépért,­m­inden magasztosért; nevelni oly honb­át kik megtudják érteni, hogy mit jelent ez a szó: k... szeretet? Vajna Sándor igazgató Szászvárostól •«. a hálát teljesen kiérdemelte, mert önzetlen odanse szolgálta a várost a nevelés terén, kitartó türelet­, terjeszti a műveltséget és hazafiságával példát ad a soknak is. A lefolyt vizsgák megmutatták, hogy a számá­rosi állami elemi leányiskola a hozzákötött várostá­nak mindenben megfelelt, sőt nagymértékben telik, múlta ezt, mert mint a közművelődés egyik khíy nemzeti hivatást töltött be. A tanítónők : Domján J’álné, Mezes Jili, H­ervin Etelka és Molnár Etelka az egyes nag­lgokban oly eredményt mutattak fel, hogy mindez­­tó megelégedéssel mondhatott köszönetet a gond viselt,­ hogy gyermekeik nevelése ily képzett és buzgó teret nőkre volt bízva. De azért is fontos ez oskola, mert a létszámon — a­mi 147 volt — majdnem felét idegen nemzet­,­ növendékek képezték és ezek mindnyájan a legiii­tábban beszélik a magyar nyelvek­ számosan közölök értelemben is magyarít Az évzáró ünnepély alkalmával W­epri­­ Dániel énektanító vezetése mellett a növendékek sign ügyesen énekeltek hazafias és más dalokat, miért is­­ szép szám a közönség a lelkes tanítót megéljetől Azután szavalatok következtek, különösen tétnél Sztáncsay Piroska k. a. szavalata.­­ Nagyon kár, hogy a szorgalmasabb növendékei­t semmivel sem jutalmazzák, hja, kell a pénz másra A kézimunka-kiállítás egy égési k­e­mert megtöltött, volt ott szebbnél-szebb törtükés", U: I talterite , díszes ágytakarók, gyönyörű hímzések,­­l­git függönyök stb. stb. Itt megkívánom jegyezni, hogy a kiállítás­a hasznos tárgyakból állott, ami azt bizonyítja, hogy e­z iskola tanítónői arra is tekintettel vannak, hogy bű­nösen a háztartásban használatos női kézi múlit tanítsák a növendékeknek. R-y K-l I Művészet és tudomány. * Új zeneiskola fog megnyílni Tilo­sunkban a jövő tanévben (1. évi szeptember hó 15-én). Az új zeneiskolát Szenkowit Gyula tehetséges ifjú zongora tanár fogja berendezni, ki több zeneszerzeményévek­ zeneköltés terén is jó nevet vívott ki in­gának. Az intézetben külön tanárok lesznek alkalmazva minden hangszerre; az első év­ben csak a zongora, fiszharmó­nium, czimbalom és énektáj taníttatni; az iskola tanterve teljesen ab. zeneakadémia mintája után lesz megállap­va, t. 1. minden hangszer tekintetében ti­á­rom osztály. A növendékek évenkint ti" vizsgálatot fognak tenni; ezenkívül a la­dottabb növendékek közreműködésével az io­tézet évenkint 5 házi hangversenyt fog in­­dezni. Előre is felhívjuk a tervezett új tt­­nőiskolára a zenekedvelők figyelmét. * „Az ügyvédekről“ czímmel 9 h álló füzetet adott át a könyvpiacznak Ki­gyári Mihály könyvnyomdája. írta Bölán László b.-hunyadi ügyvéd. E lap kerete és czélja kizárja, vagy legalább gátolja, hogy terjedelmesebben s kritikailag foglalkozzunk e füzettel. Am­i­ azonban bizonyos, hogy a füzet megjelenő,­­igen szerencsés pillanatban történt. Az or­­szágos ügyvéd gyűlés küszöbén van; a fő­rendiházi kinevezések az ügyvédi kar teljes me­llőzésével épen most történtek meg, s az angol kormány változás szemlél­hetővé tette, hogy az angol alsóház elnöke csak ügyvéd lehet, míg nálunk tag­ja lehet ügyvéd a felsőházban. Ily perezben .

Next