Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)
1886-01-02 / 1. szám
AZ, ELLENZET TÁRCZÁJA 1886. Január 2. I Góbóságok. Irta: Benedek Elek. Különös egy ország az a Székelyornag Ország az országban. A Királyhágóm tuti magyar a székelynek „magyarországi“, aantha csak egy más hazának volna gyermeke s büszkén mondja : ha székely nem vám, magyarja volna. De nem vethetünk í?yaá.«ra. A magyar nem ismeri a székelyt, * szécely nem a magyart. Hiába nyargal i gözparipa it a Királyhágón, ez a hegy elválaszt egymástól, hogy az óperen- /]i ' ígérje cselekedhetni meg különben, székelyföld ma is egy terra inkognita. h *,7» országról ^ak mandátumért járnak U ?án Ezután már az is csak öt észtén ítőe gyszer fog* megesni s így nem ma' .1 khátra, mint hogy mi azékelyek jön fel ide, vagy a mint mi mondjuk : 1 ja, mert ez a mi országunk kicsiny, •t tő kicsiny. És szegény. És sokan va■•ak jut belőlünk Oláhországba is, de Magyarországba is, de már nem , ) '0 eok. Én bizony egy csöppet sem csodálkodó még zokon se veszem, hogy a szélyt góbénak csúfolják. Ha valami egy a- i história szárnyra kél s nem akad gaz- ; í-;&, ráfogják a székelyre. És ez így nagyon ■Wn van Mert minél messzibb esik a j ; “'»tória ezinhelye, annál könnyebben lehet i I' hitetni, s a mi fő: ártatlan emberekre Hiszon kezdem, hogy a góbéság nem értelmű az együgyüséggel, a mint azt budai köriben felolvasztott dec. 30 án. Wto:. TM ’"W1WIHHWWangaMflOMHKHiM* a magyarországiak a kényelmes távolságról hinni szeretik. Atyafiságban van ez a sió a — kópésággal. De hát ki is beszélhet komolyan egy nép együgyőségéről ? Vannak együgyü emberek, **gyügyü népet ki ismer? A góbéság tulajdonképen öntudatos együgyüség, ergo ravaszság. De ha már tetszett a székelyre ragasztani a góbé szót, legyen tehát góbéság a neve mindama jellemző vonásoknak, melyeket hamarosan t. hallgatóim elé rajzolhatok székely atyafiaimról. A székely általában hallgatag természetű, nem szereti a sok hiábavaló beszédet. Hidegvérű nagy mértékben és könnyen óhaji ló a melankhóliára. Ez utóbbit igazolja népköltészete is. Azt mondom, nem szereti a hiábavaló, fölösleges beszédet. Na, erre mindjárt mondok is egy jellemző adomát. Erdőn hált az öreg székely a fiával. Nagy tüzet raktak s mellé keveredtek. Az öreg háttal feküdt a tűznek , egyszerre csak tüzet fog a bunda. Megszólal a fiú: — Apó! — Mi a, fiam ? — Valamit mondanék ! — Gondold meg jól, fiam, mielőtt mondanád. Jól van, a fiú hallgat. Ismét megszólal egy kis idő múlva. — Apó! — Mi a, fiam ? — Valamit mondanék ! — Gondold meg jól, fiam, mielőtt mondanád. Persze a tűz nem gondolkozott s csakhamar tolmácsolta a gyerek mondanivalóját. Egy borvizes székelyről meg a következő esetet beszélik : Kolozsvár egyik külvárosán hajlott végig szép csöndessen a borvizes székely. Nagy-Váradról jött visszafele, ahová borszéki borvizet szállított. (Mert N.-Váradig, de még tovább is elbaktatnak ezek a borvizes góbék, ha milyen makacsok, önfejűek, képesek egy krajczár különbségért két napi utat tenni.) A mint öregél elébb elébb, hát egyszer csak jön egy berúgott talián, utána egy c/igánybanda bu/za s a rettentő ember közbe kegyetlenül veri a feleségét, ki bizonyosan a korcsmába járt érette. A hórihorgas talián kést villogtatott a kezében s nem volt, a ki fegyverezze. Meglátja ezt a székely. Megállítja lovát (nem nagyon kellett kérni), “leszáll a szekérről, kiveszi az első lőcsöt, aztán minden szó nélkül a taliánhoz megy s olyat vág reá, hogy az menten elterül a földön. Azzal, mint a ki jól végezte dolgát ismét minden szó nélkül visszamegy a szekérhez, a lőcsöthelyére teszi, felül a szekérre, s csak annyit kiáltva: „Gyi Rózsi!“ szép csöndesen tovább eregélt. Az is jellemző a székelyre, hogy szeret kitérőleg felelni. Ismeretes talán ez a párbeszéd, midőn egy uraság kérdi a székelytől a vármegye házára mutatva! — Hát ez miféle ház, földi? — Ez épület! — felelt a székely. Bizony, kérdheted sokáig a székelyt, hogy mennyiért vette az ökrét, mig megfelel a kérdésedre. — A bizony drága volt, — ez lesz a székely felelete, különféle variácziókban s mellesleg talán elmondja élete történetét is, de mégse tudod meg az ökör árát. * * * A prókátor-tehetség épen úgy megvan a székelyben is, mint a magyarban. Minden faluban van egy-egy törvényismerő szószóló, kit az ügyes-bajos emberek előrántanak, hogy beszéljen helyettük a törvényurak előtt. Egy ilyen szószóló elmésségét dicséri a következő anekdota: Az oláh falusi ember deszkát vitt Segesvárra. Eladta a deszkát, de ami pénzt kapott, aztán el is vásárolta. Egyszer csak ennék valamit s nincs, a miből fizesse. Ám azért bemegy a kocsmába, megeszik hat tojást, de az árával adós marad. Tíz esztendő múlva ismét Segesvárra megy az atyafi, bemegy a kocsmába s ki akarja fizetni a tojás árát, de a korcsma áros 600 pengőt követelt, akként okoskodván, hogy abból a hat tojásból lett volna hat csirke, az tovább szaporít, tiz esztendő alatt épen 600 pengő árát. No már ennyi pénze egész világi életében nem volt Estók bá’nak. A korcsmáros bepörölte s Estók bá't törvény elé idézték" Na! busult szegény feje! Egész vagyona rámegy arra a hat tojásra, ha megtalálja nyerni a korcsmáros. Volt azonban Oláhfaluban egy soktudó székely góbé, ki szószólója volt az egész falu népének mindenféle pörös dologban. Ehhez fordult Estók bá’ is. El is mennek ketten a tárgyalásra, de a szószóló góbé úgy rendezte, hogy egy kicsit megkéssenek. Belépnek a törvényházba s a biró rájok formed, hogy mért késtek meg. — Hát bizony istálom — felel a szószóló — nem jöhettünk hamarább, mert nekem főtt borsót kellett elvetnem. — Mifélét? — kérdi a biró álmélkodva. — Főtt borsót, instálom. — Bolond kend? Hát abból, hogy lesz borsó ? Feleli a szószóló: Ám, hogy senki se mondhassa, hogy erőnek erejével le akarom mosni a góbéságot székely testvéreimről, elmondok még egy pár olyat, amely már igazi góbéság. Itt van például ez a bolondos történet. Egyszer egy bolond asszony azt mondja a bolond urának : — Hallá-e kied! Menjen el, vigyen fonalat a vásárra, de addig el ne adja ,mig a vásár meg nem mutatja.“ Elmegy az ember, kiáll a piaczra, kiteríti a fonalat. Jőnek-mennek a vásárosok, kérdi ez is, kérdi az is : báty?, hogy adja a fonalat ? De a bolond ember mindeniknek csak azt felelte : „majd a Yé-ek mutatja“ s többet egy szót sem szó megy egy öreg asszony, az is két nak is csak azt feleli: majd az mutatja. — Ehe, — gondolja — ennek hiányzik egy a ' fogja magát, kihaz egy azt mondja a bolond e ezt mutatja a .vásár. — No, ha azt, bér — én azért kis italat. Oda is adja, a papirosba takarja s a mint mendegélne, csa kikapja kezéből a pasaj megszonty bér, fut a bagoly után véért meg nem állat nagy szomorún, s hát lyot lát meg egy odvigában, ha bagoly mind Úgy a mint főtt tojásból csirke! A korcsmáros elvesztette pőrét. * # * *) A ntju 007~307 Lapunk mai számának tartalma : Élet — halál, 100 , — Igezik. Politikai hírek. — A pálinka monoporna. — Ez is hazafiság. — E M. K. E. kimutatásai. Művészet és tudomány. — Gázmérgezés. — Mindenféle. Tárczák : Góbéságok, Benedek Elektől. — Az élet bűne, angol regény. Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: leközéputcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva e gész évre....................16 írt. || Negyedévre . . . . 4 frt. Félévre........................ 8 frt. Egy hóra helyben . . . írt 50 kr. Egyes számára 5 kr. megjelenik az ,Ellenzéki mindennap, a vasár-- és ünnepnapok kivételével. Köziratok nem adatnak vissza. 2 . &KÚRA. Kolozsvár, szombat, január 2.1886. KIADÓ-HIVATAL: Kolossvárt, Belközép utcza 83. teám A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg, Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr.~M. *» gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal, Nyílttéri czikkek pad sora után 20 kr. fizetendő POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. ’« 4 V, Élet - halál. — 1885. — 1886. — Előttünk egy bölcső, hátunk mögött egy koporsó. Itt élet, amott halál. Itt születés, amott enyészet. Egy év halála, egy év élete. A koporsóra fekete betűkkel van felírva: Itt nyugszik 1885. Élti 365 napot, elhalt deczember 31-én éjjeli 12 órakor végelgyengülésben. A bölcsőt angyalok veszik körül. A Hit, a Remény, a Szeretet, a Vágy, a Boldogság, a Megelégedés, az Öröm, s a bölcső fölött, lebegő cücssugarakból alazoit koszomban ott diszeleg az ujszülött neve: „1886.“ Sziveink keservével tekintünk a lporsóra, múlt évi hitünk, reményünk, Méretetünk, vágyunk koporsójára. Szegény 1985! Egy évvel ezelőtt reményeinknek mennyi melegével üdvözöltük születésed napját Hittük, hogy mérete rejted számunkra ama szebb kort,mely után buzgó imádság epedé„ százezrek alakán“. De habár csak i közmük benned, nehéz szívvel válunk Sieg tőled. Emlékezetes, gyászos esztendővé váltál a nemzetek történetében. Uralkodásod ideje alatt a megsemmisítéssel fenyegető törekvések megdöbbenten terjedtek el. A szoczialista, anarkhista, s nihilista elemek, az irredentisták, dynamitosok elszaporodtak, s ez utóbbiak még ellenünk is megmozdultak. Mig a spanyol, franczia, angol s a balkánfélszigeti népek véres kardot forgattak kezeikben, küzdve jogaikért, küzdve a létért, addig mi összedugott kézzel, kétségbeesett elkeseredéssel szemléltü nerizetünk haladását — lefelé. .Az elvielhetetlen közterhek súlya, a horvátok, szászok és románok ellenségeskedései, a politikai jogok megnyirbálása, részben megszorítása, részben elkobzása; dicsőítése a nemzeti ési alkotmányon elkövetett tíz évi erőszaknak; igazolása a hazaárulásnak: ime a kilőtt karakteriszikona. Elborzadunk e visszatekintéstől? Ennyi szégyen, ennyi gyalázat, ily nagy mérvű megszentségelentése a nemzeti becsületnek, önérezetnek, szabadságnak! Könnyes szemekül válunk el tőled 1885. Ennyi bánat, ennyi fájdalom között feltűnik az örömnek is egy paránya, egy halvány sugara az életjelnek, egy unéziája a hazaszeretetnek. Körülöttünk népek, nemzetek csatározásai, fegyvercsörtetése, ágyúdörgései, közöttünk az ellenséges elemek orvtámadásai, vállainkon a közterhek súlya, és ennyi ellenség közepette, nyomatva felülről, megtámadtatva alulról, még megmaradt a hazaszeretetnek egy parányi szikrája szivünk rejtekében, s meghallottuk, megértettük a nagy szót: „Ébredj nagy álmaidból, Ébredj Árpád fia !” Szövetséget kötöttünk önmagunkkal, egyesültünk a szeretetben és áldozatkészségben, s egyhangúlag emeltük fel tiltakozó szavunkat a nemzetiségi törekvések ellen, melyek oda irányulnak, hogy elvegyék e területet, melyet őseink szent vére áztatott, e hazát, mely ezeréves tulajdonunk; hogy elvegyék vallásunkat, nyelvünket; hogy eltörüljék a magyart a földszinéről. Védszövetséget alakítottunk ellenségeink ellen, nemzetiségünk, nyelvünk és államunk védelmére. Aggódva, az elfogultság egy bizonyos nemével, s némi bizalmatlansággal bontotta ki az Ellenzék most két éve a zászlót, melyre a nemzet újraébredése, a magyar nemzeti közművelődés, a magyar állameszme voltak vezérszavakul följegyezve. A nemzet megértette. Az „erdélyrészi magyar közművelődési egylet“ egy rövid év leforgása alatt megalakult, s ma már több mint százezerért készpénz s több mint 10 millió érték áll a nagy czél rendelkezésére. A közterhek súlya alatt nyögő nemzet hazafius lelkesültséggel csoportosult a zászló alá — megmenteni önmagát, mert bár szegény a vagyonban, de hazaszeretetben gazdag. Ez az egyetlen öröm, mit neked köszönhetünk 1885. És ez egyetlen elég arra, hogy újabb hittel, újabb rennényivgel nézzünk a az újszülöttre, az 1886-ik esztendőre. Igen, mert a múlt szenvedései után a jutalom el nem maradhat. Az áldozatkészség ama nagysága, a hazaszeretetnek ama melege, a szivnek ama szeretete, hevülése, dobbanása, melylyel a nemzet a magyar közművelődési egylet zászlója körül csoportosult, nem maradhat gyümölcstelenül. Az 1886-ik év a nemzeti újraébredés éve kell, hogy legyen! E hitben, e reményben üdvözlünk uj év, mint egy szebb, egy jobb jövő előhírnökét. Aranyásó. Politikai hírek. Debreczen város második kerületének függetlenségi párti választói, Prónai Gábor bálót fogják felkérni, hogy a Kis Lajos halála által megürült országgűl. Képviselőjelöltségét elfogadja. Mármaros megye közgyűlése. Szathmármegye átiratát a közművelődési célokra megszavazandó 1 és fél pótadó tárgyában, decz. 29-én tárgyalta Maroaros megye közgyűlése, s bár Hollósy István bizottsági tag indítványozta, hogy a pótadó azonnal szavaztassék meg, a közgyűlés az állandó választmány javaslatára elállott a megszavazástól, mert annak a költségvetés során kell megállapíttatni, a költségvetés pedig már letárgyaltatott. Ugyane közgyűlésen olvastatott fel a belügyminiszter leirata, mellyel a mármarosi közművelődési egyesület alapszabályait megerősíti. E leirat éljenzéssel fogadtatott, s ez már magában biztató előjelnek vehető, hogy a megye közönsége kétségen kívül meg fogja hozni ez áldozatot. Hollósy István bizottsági tag ezután még azt is indítványozta, hogy a közös ezredeknél magyar vezényszó is behozassák, Budapesten katonai intézet állittassék hol magyarul tanítsanak s ez iránt intézzen feliratot a megye a képviselőházhoz. Azonban a hangulatot látva indítványának indokolásától egy szánakozó mosolynál elállott. A kiállítás deficzitje. Az országos kiállítás bizottsága befejezte számadásait és megállapította■ a deficzitet. E szerint a pénzkezelés 1 millió 617CKX) írt deficitet mutat fel. Ebben azonban be vannak számítva azon állami előlegek, melyeket a kiállítás bevételeiből az államkincstárnak viszsza kellett volna téríteni. A pénztári hiánynyal szemben áll a kiállítási épületek és a kiállítási bizottság által tett befektetések, mint parkitozás, víz- és gázvezeték költsége. Összesen 1.200.000 fit. Az első törvényhatóság — a közigazgatási reform ellen Temesvár városa — mint a Pesti Napló írja — szilveszternapi közgyűlésén azon határozatot hozta, hogy a közigazgatási törvényjavaslatban a főispáni hatalomnak tervezett kiterjesztése ellen, melyben a bitói függetlenig elleni támadás* s a városi autózóka megszoritását látja. S.Z .orsz ág?valössz ' vetést intéz s ennek támogatására Borvisi Boldizsárt, a város képviselőjét kéri föl. Temesvár h?tározata annál nagyobb jelentőséggel bír, mert ez az első törvényhatóság, mely ez ügyben felszólal s különös örömre szolgáltathat okot, hogy e nagyfontosságú, emlékezetes lépéssel az ország egyik legjelentékenyebb és kiváló inteligencziát magában foglal«*» városa az ellenzék pártjára állott. Lehetetlen, hogy Temesvár város e határozata a legélénkebb viszhangot ne keltse fel országszerte s hogy e példán felbuzdulva, összes törvényhatóságunk meg ne emlékezzenek róla, hogy ők mindenkor a szabadság bástyái voltak, melyeket ritka alkalommal fenyegetett meg oly nagy veszély, minőt e törvényjavaslat foglal magában. Emlékezzenek meg manicipiumaink történeti nagy missziójukról és ha híven követik azt, meg vagyunk győzően, megmentik az országot ama nagy megaláztatástól, melylyel Tisza Kálmán törvényjavaslata fenyegeti. A franczia kormányválság. A franczia miniszterválság még mindig nem nyert megoldást. Grévy nagyon nehezen válik meg Brissontól, s mindent megkísért, hogy maradásra bírja. Brisson azonban férfiasan ellentáll a csábításnak s ragaszkodik lemondásához. Most tehát a Freycinet-kombináczió közeledik valósulásához. Fölmerült az a hír is, hogy Floquet képviselőházi elnök bizatik meg az új kabinet-alakítással. Az eszme azonban elejtetett, s a jövő miniszterelnöke, ha Brisson meg nem gondolja magát, kétségkívül Freycinet lesz. A legújabb hírek megerősítik Brisson lemondását, s bizonyosnak mondják, hogy Freycinet lesz az új kabinet elnöke. A szerb-bolgár béke. Bolgárország fővárosából azon óhajnak adnak kifejezést az irányadó körök, hogy a béke Szerbiával megkötessék. Másrészt az összes Balkán-államok részéről erélyes hadi készületeket jeleznek s az angol hivatalos világ jogosulatlannak tartja azon optimizmust, melylyel a közvélemény a keleti válság békés megoldását bizonyosnak tekinti. 1V A pálinka monopóliuma. Németországban állami monopóliummá akarják tenni a pálinka-gyártást és üzletet. A gondolaton érzik Biszmarknak hatalmas szelleme. Nem kerülgeti a dolgot, nem ötöl hatol, hanem egyszerre belemarkol a viszonyok legfenekére s nem veszi számba intézkedéseivel, hogy váljon a megállapított princípiumok melyik kaptatéjára vonják az államtudósok törvényhozási reformját. Most szoczialista, majd kényur, ismét máskor pápista, majd meg szabadkőműves — neki az mindegy. Konservatív, mikor a német földbirtokos osztályt kell védelmezni; liberális, mikor a munkás osztály sorsát karolja föl, erőszakos, mikor nemzetiségi ügy kerül vasujjai közé szétmorzsolás végett. Mostani reformja az erkölcsi egészségi és gazdasági szempontból egyaránt veszélyes pálinkapestis legyőzését tűzte ki czélul. Ha a pálinkapestis káros hatásának oka egyrészről az ital túlságos élvezetében, másrészről egészségtelen voltában rejlik, úgy a szándékolt intézkedésektől mindkét irányban a baj legalaposabb orvoslását várhatni. A magánforgalomnak, az ipari czélokra felhasználandó mennyiségen kívül az állam részéről csak teljesen tiszta ivópálinka fog átengedtetni. A meglevő pálinkamérések száma a kelleténél túl nem fog korlátoztatni és a monopólium által a korcsmárosok, vendéglősök, kávésok, czukrászok, kik melléküzlet gyanánt foglalkoznak pálinkaeladással, nem fognak terheltetni. Sőt ellenkezőleg, az utóbbiakra nem terjedne ki az az intézkedés, mely az elárusítók részére korlátolt árakat szab meg; e mellett biztosak lehetnek a felől, hogy tiszta gyártmányt kapnak és hogy külön adó nem vettetik ki reájuk. Az ivó pálinka árának felemelése minden esetre várható és ez elsősorban lesz befolyással a pálinkapestis csökkentésére, ha mindjárt a fogyasztásban csökkenés is áll be, miáltal a pálinka mént fog kárt szenvedni, mindegy azonban, vájjon a pálinka drágulása vagy a megadóztatás más formája által szenvedi a kárt. Azok az érdekek, melyek a pálinka nagy mérvű fogyasztásával vannak összeforrva, épen nem egyeztethetők össze az erkölcsi, egészségi és gazdasági szempontból kívánatos eredménnyel, hogy t. i. a pálinkafogyasztás csökkentessék. Aki komolyan akarja ezt a czélt elérni, az nemcsak a pálinkamérők érdekét fogja szem előtt tartani. A fogyasztók, kik lényegükben ugyanazon Észak-Németország nagy terjedelmű és kevésbbé jómódú népességével, egészséges italt fognak kapni és ezáltal kiegyenlítődik a magasabb ár, melyet a kicsinyben fogyasztóknak fizetni kell és egyszersmind a túlságos pálinkaélvezés is korlátoztatok. A pálinka, mely tiszta vagy majdnem egészen tiszta aethylalkoholból készül, és oly kevéssé árt az egészségnek, mint a sör vagy a bor. Tiszta alkoholt tartalmazó pálinka mérsékelt élvezete, tekintve az éghajlati, gazdasági és táplálkozási viszonyokat, szükséges az egészség és a munkaerő fenntartása érdekében. Annál fontosabb tehát, hogy vége vettessék a mérgezett pálinka elárusításának. Hogy mily áldást hozó, ha az egészséges ital kiszorítja a mérgezettet, bizonyítja Svédország példája, ahol, amióta megjelent a mérgezett pálinka elárusítását eltiltó rendelet, bár az ellenőrzés nem szigorú, a krónikus alkoholizmus pusztításai lényegesen csökkentek. De különben az ártalmas ital kimérését hathatósabban nem is lehet megakadályozni, mintha leiga caall csak oly pálinka kerül, mely a kormány gyáraiban, rébegítő egészségtelen alkatrészeitől megtisztíttatik. Ily után minden esetre korlátot lehet vetni a pálinkapestis terjedésének. Aki tehát az iszákosság, a túlságos és az egészségtelen pálinka élvezetének két fő forrását el akarja zárni, csak a legélénkebb rokonszenvvel üdvözölheti a tervezett pálinka adó reformot. Mondanunk sem kell, hogy míg Bismark ekként népe javán dolgozik, azalatt, csupa szövetséges indulatból, mérhetetlen csapást mér a magyar szesztermelésre.