Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)

1886-05-04 / 100. szám

Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belközép utcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre...................16 írt. II Negyedévre ... .4 frt. Félévre.......................8 frt. Egy hóra helyben . . Irt 50 kr. Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasárt és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. flOO. Naróaia. Kolozsvár, kedd, május 4, 1886. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép utcza 13. szán. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Lapunk mai számának tartalma: A vádlevél, irányczikk. — Politikai hírek. — Bartha Miklós elnöki beszéde — Országgyűlés. — E. M. K. E. kimutatásai. — A király a ravatalnál. — A galicziai parasztmozgalom — Titkári jelentés. — Az iparos ifjak közgyűlése. — Művészet és tudomány. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárczák. Élőpatak. — A Viktoria kereszt, angol regény. De nem is csak erről van szó. Oh, nem! Egész politikátokról, egész rendszeretekről van szó Arról a rendszerről, mely indirekt adókban is leköti Magyarország kezét s természetellenes egyöntetűségre kényszeríti Ausztriával. Arról a rendszerről, mely a bankközösség tényleges elismerésével hitelviszonyainkat is egy utóvégre is idegen banktársulat érdekeinek rendelte alá, egy oly banktársulatnak, mely újabb privilégiuma óta csak azt a jótékonyságot vitte végbe, hogy p. o. Erdélyben alimentálta az uzsorás kamatlábra dolgozó helyi „jótékony“ pénzintézeteket. Arról a rendszerről van szó, mely (úti figura docet.) az óriási válsággal szemben kicsinyes kapkodásban kutatja a gyógyszereket, mert nagyobb szabású közgazdasági politikához nincs eszméje, vagy nincs bátorsága. Hanem azt meg kell adni, hogy a kormány és pártja szeretetreméltó tartoffériával csinálja a maga dolgát. Közelednek a választások. Ezelőtt még rá se gondoltak az erdélyi bajokra. Még az erdélyi ember sem törődött velük, ha igaz mameluknak akart tekintetni. Most egyszerre csodálatosan megváltoztak : kezdenek velünk bajlódni. Ők is velünk együtt sopánkodnak. Lapjaik még nem. Mert azoknak valószínűleg még nincs kiadva az új taktika jelszava. De társulatokban, értekezlete s vádlevél Még egyszer reflektálnunk kell Kemény Gábor báró vasárnapi beszédjére. Olvassa csak el akárki azt a beszédet: valóságos vádlevél az. Vádlevél az a kormány, vádlevél az eszeveszett várma kereskedelmi politika, vádlevél az, az egész közösügyes rendszer ellen. Igenis a közösügyes rendszer ellen. A rossz és végzetes politika, az ország vitális érdekeinek feláldozása, amit a minden tekintetben gazdagabbs tehetősebb Magyarország el tudott viselni, bár ő is megsínylette, az a szegény, hátramaradt Erdélyt tönkretette rövid két évtized alatt. Igen tönkre tette. Hiába hivatkoznak az épített iskolákra, az épített vasútra. Erdély tabin soha sem volt olyan nyomorult, mint amióta alkotmányos a boldogsága. S kutatsz az okok után? Hallgasd meg vagy olvasd el dr. Kinény Gábor beszédjét, ki épen regip nyitotta meg örömrivalgások kö-ét, a deés-beszterczei vasutat. Jól tudja ő exczellencziája, hogy azok az öröm- ben, gyűlésekben ahány igazhitű korrivalgások Potemkinfalvai, arra valók,mánypárti hazafi van, mind lamentál hogy elfödjék a nyomor meztelenségét, s az erdélyi bajok felett, mind keresi a mely a volt Erdély minden falvából, gyógyszert, mind szeretetteljes aggodaminden kunyhójából kini, de ott van alommal adja a jótanácsokat a teendők vár-.sok czifra bolt kirakataiban is rusa Czifra kirakatok: czifra nyomáig!És megfejthetetlen talánya az idők iránt, társadalomnak és kormánynak. Uramfia! Milyen szerető gondoskodás tárgya lettünk mi „erdélyiek“ egyszerre kormány és pártja előtt! Bezzeg 1867. óta és a keleti vasút kiépítése óta és az egyetem felállítása óta 19 hosszú esztendeig mit sem töltődtek velünk. S ha külön specziális erdélyi bajokról beszéltünk: jaj, de lehordottak. Beállottunk dákorománoknak, ultraszászoknak, el akarjuk adni nekik az országot! Egyszóval kikaptuk a magunkét derekason a kormánypárttól. S most ? Most ők is mellénk állanak és velünk együtt panaszkodnak. Miért? A bajok miatt, a külön specziális erdélyi bajok miatt. De hát ki okozta azokat? Hát ki más, mint a sors ! Igen , a kormány, a politika, a rendszer nem hibás semmiben. Ők mindent pompásan megtettek „Erdélyért.“ Ők soha egy pillanatig sem hanyagolták el érdekeinket, és szellemek aberrácziójának : ugyanazon férfiú, aki olyan sötét képet fest har.r...zünk állapotáról, aki csaknem kétigbeejtőnek deklarálja gazdasági bajainkat, ugyanazon férfiú már évek óta heyett foglal a kormányzók soraiban, tehát ftszere egy rész politikának és rendszernek, mely ha nem is egyedüli, de mindenesetre nagy oka a dolgok mai állapotának. Az önálló vámterület nem segítne a bajokon. Ezt hangoztatja a pénzügyminiszter Budapesten és ezt mondja a közlekedési miniszter Kolozsvártt. Én édes istenem! Hát ki állítja, hogy egyesegyedül a külön vámterület minden bajt orvosolna? Nem! Az magára épen úgy nem orvosolna minden bajt, mint egy orvosszer nem használhat minden kór ellen, lelkiismeretlenségből, kortes- és klikkérdekekből. Oh nem! Na hát már most ítélj „erdélyi“ ember te magad, mikor még nemzeti politika dolgában sem tudott az a rendszer legalább annyit tenni, 20 álló esztendő alatt, hogy ne kelljen a társadalomnak meghúznia a vészharangot, na hát mondj ítéletet: csak a sors és csak te magad vagy-e oka végtelenül szomorú és siralmas állapotodnak?! T. L. ELLENZÉKI TÁRCZÁJA 1886. május 4. Élőpatak. Közli: Dr. Salacz fürdőorvos. Alig létezik ország, mely kitűnő hatású gyógyvizekben oly gazdag, mint Magyarország. Kiváló hazai-és elismert tekintélyű külföldi tudósok versenyeznek annk elismerésében, hogy alig létezik az emleri szervezet sokféle bajai közt egy is, helynek enyhét és javulást adó gyógytornát hazánk határai között meg ne lehetne találni. És daczára annak, hogy a hazai erdők tudományos alapon nyugvó gyógyjelentéseinek szakszerű statisztikai adatai a tudomány férfiainak véleményeit megdöntőben igazságokká emelték, mégis kényének vagyunk azon mélyen elszomorító •a mi tagadás benne ? nagyon megszégyenít tényt constatálni, hogy a külföldi és kiváltkép csehországi fürdőknek nagyszámú ,úgyszólván törzsközönségét, hazánk szólaltatja. Abnormis dolog ez nagyon, melyen jó sok változtatni kell nem csak hazafiyi kötelesség, de saját jól felfogott önérdekük ig Mert fontos ám ez a kérdés nagyon. Szegény ország vagyunk. Olcsó és nagy tőkék nem állanak rendelkezésünkre, nagyszámú vagyonos középosztályunk nincs. •H a középosztály képezné a fürdőköa t? zömét és csak az olcsó és könnyen 'érezhető tőke befektetése emelheti f ,l,r' ü t odáig, hogy a mai kor finomult I "1-s izlésünk megfelelhessenek. Hogy egy fürdő emlkedése az azt látóközönség kiesebb vagy nagyobb szá, ''I tlig,, az bizonyításra nem szorul. A II '“b nagy világi fürdők se egyszerre lettek azzá, amik ma. Mely fürdő látogató közönségnek száma lassan lassan emelkedett, az a fürdő maga is lassan emelkedett és fejlődött, ahol a látogató közönség gyorsan öltött óriási számarányokat, ott a fürdőhely is gyorsan és óriási mérvben haladt. Ha vannak is a hazai fürdők egynémelyike ellen egyes jogosult kifogások, azok az örökös és legtöbbször minden alapot nélkülöző panaszok legalább is méltánytalanok. Hát legelső sorban ki hanyagolja el hazai fürdőinket ? Szomorú a felelet erre. A magyar fürdőlátogató közönség legnagyobb és legvagyonosabb része. Mely amig pártolását hazai gyógyhelyeinktől megvonja, az országból visszajöhetlenül kivitt ezreivel a külföldi fürdők emelkedését, a mi rovásunkra és kárunkra, hathatósan mozdítja elő. A baj tehát kétszeres. Az orvoslás ennélfogva kétszeresen sürgős. És kétségtelenül nagyon nehéz. De tegye meg ki ki kötelességét, a társadalom, az egyes egyén és a különben is minden jóért és szépért lelkesülő hazafias magyar sajtó és a siker sokáig el nem maradhat. A hazai fürdők ellen legtöbbször hangoztatott vádak, hogy drágák, kényelmetlenek, hogy tudományos és a kornak megfelelő színvonalon nem állanak és hogy azokban a társas élet rideg és kellemetlen. Sokat lehetne e vádak ellenében általánosságban is felhozni — és tán más alkalommal fogok is — de jelenleg csupán egy konkrét adatot kívánok ellenök közölni egy gyógyfürdő képében, egyszersmind kimutatni óhajtván azt, hogy mire képes a ross és kedvezőtlen viszonyok daczára egyesek nagylelkű áldozatkészsége. Midőn e lap tisztelt szerkesztőjének e fontos ügy iránt való hazafias érdeklődése folytán, a hasábokon van szerencsém a t. közönséggel mindazon reformokat megismertetni, melyek hazánk királyhágón túli részének egyik legnevezetesebb fürdőjén Élőpatakon eszközöltettek. Élőpatak erdély délkeleti részén Háromszék megyében Földvár vasúti állomástól 1, Brassótól 2 órai távolra fekszik. Egyike a legrégibb fürdőhelyeknek, mely már a múlt század elején is nagy figyelmet keltett a tudományos körökben. 1770-ben kezdték meg, Előpatak birtokosai gr. Nemes János Háromszékmegye akkori fő királybirája példája után indulva az első intézkedéseket, melyek számos kül és belföldi vendégeknek szolgáltak tartózkodási helyül. Élőpatak kiváló gyógyhatásának legfényesebb bizonyítéka az, hogy a múlt század végén a legújabb időkig uralkodott szerencsétlen politikai viszonyok és szomszédainkkal való ellenséges viszályok daczára, e gyógyhely a szomszéd Romániából és Bulgáriából minden időkben nagy számmal bejövő külföldieknek szolgált gyógyhelyül. Ez idő óta Élőpatak, lassan bár de folytonosan haladt, úgy hogy ma nem csak hogy első rangú hazai fürdővé nőtte ki magát, hanem a legújabban foganatosított nagy mérvű és czélszerű építkezések a kor és tudomány követelte rendszernek megfelelő hideg és meleg ásvány fürdői által, bármelyik külföldi fürdővel versenyezhet. Élőpatak gyógyvize az égvényes vasas savanyú vizek közt legelső helyet foglal el. Fő jellege : szénsavas nátron magnesiával egyesült vastartalma. Gyógyhatályára nézve a csehországi, Franzensbad és Marienbad fürdőkéhez legközelebb áll, tőlük annyiban különbözik, amennyiben vastartalma egyáltalában az oldó sókat tartalmazó vizeket hasonlíthatlanul fölülmúlja. Vize üdítő, tiszta gyöngyöző, kellemesen csípős izü, hőmérsékű középszámítás szerint 8. A Európa legnevezetesebb balneológusai egyértelműleg a magyar orvos és természettudósok 18-ik nagygyűlésén Élőpatakon tartott vizsgálataik kijelentése szerint az érvényes savanyú vizek közt legelső helyet van hivatva elfoglalni. Pr. Dr. Seegen a bécsi egyetemen a vizgyógyászat tanára. Élőpatak gyógyvizet tüzetesen megvizsgálván, következőképen nyilatkozik, Compendium der Heilquellenlehre czímű művében : Élőpatak nem csak az élén áll a jelenleg használatban lévő vasas savanyu vizeknek, hanem azokat fölül is múlja, — és az által különbözik tőlük, ide értve Spaat és Schwalbachot is, hogy áldó sókat tartalmaz, melyek a tulajdonképeni vasas vizek szorító hatásának ellent állanak. Erdélynek Előpatakában oly forrása van, mely már is nagy jelentőséggel bír. Hasonló irányban nyilatkozik doktor Braun Berencynhauseni fürdőorvos jeles szakművében, Prf. Sigmond hírneves bécsi tanár, Pr. Dr. Kapsa, Prf. Dr. Fiala a bukaresti egyetem legkiválóbb tanárai. Az előpataki ásványvíz kiváló gyógyhatása gyomorbajoknál, emésztési szervek gyengeségénél, nyákhártyájának petyhütségével járó emésztés hiányánál, savany képződések (Lotbrennen) a belek légkifejlődési hajlamai, emésztési zavarokon alapuló görcsök és hányingereknél. A lépbajok bármely stádiumában biztos speczifikumnak tekinthető. Hasonlag kitűnő hatással bír, más bajoknál, kedély és rásztkornál (Hipochondria, Histeria) vérszegénység és e miatt származott következményeknél. A tapasztalat bizonyítja, hogy idült váltó lázak e gyógyárot használva, a legrövidebb idő alatt elmaradnak. Élőpatak nemcsak ivásra használt gyógyvizével, hanem másik kiegészítő részével hideg és meleg szénsav dús fürdőivelis méltán megálja a vele hason gyógyhatású gyógyhelyekkel szembe a versenyt. A múlt évadban készült el teljesen az új lobogó 8 és 100 szénsavas fürdő terjedelmes medenczékkel, tágas kényelmes kabinokkal a kényesebb igényeknek is megfelelőleg. A vízgyógymóddal összekötött hideg „Károly” fürdő is teljesen renováltatott czélszerű doubokkal, poros régebbi útját is rövid, de árnyasabb sétány váltotta fel. Valószínűleg ez évad végén lesz felépítve e gyógyhely régen nélkülözött nagyszabású meleg vasas fürdője, gőzkészülékkel (Csernitzky sistema szerint) tágas üveggel fedett folyosóval, kellő számú kabinetekkel, agyag, porczellán, és márvány medencékkel, láp és gőzfürdővel összekötve, a legkiválóbb külföldi fürdők mintája szerint tervezve. Szórakozási ügy egészségi tekintetekből egy kellemes árnyas torna hely van kiszemelve Criquet czél lövészet, labda és egyéb szórakozásokra. Mellette pompás csolnakázó tó van, közepén szigettel, melyben csolnakok állnak rendelkezésre. Az új meleg fürdő és zongora terem közti tér, Élőpatak legsivárabb helye, csinos parkká lett átváltoztatva. Az egyes bér és lakházak gyökeres reformokon mentek keresztül, mindenütt rend és tisztaság uralkodik. Az utóbbi években számos modernebb új építkezések a kényesebb igényeket is kielégíthetik. E mellett az árak is mérsékeltek a szobák napi ára 40 krtól 3 frtig váltakoznak. Étkezésre 3, orvosi felügyelet alatt álló restauráczió van, jó és olcsó árakban, azok részére kik saját konyhával akarnak élni naponta, nagy zöldség s majorság piaca friskus, kenyérsütödék és kereskedések állanak rendelkezésre. Ezenkívül gondoskodva van naponta 4-szeri postaforgalomról, van távirda állomása kitűnően berendezett gyógyszertára. Politikai hírek. A bukaresti vámtárgyalások. A vámszerződés tárgyában május 1-án megindult értekezleten monarchiánk képviselői ajánlatot tettek, hogy előterjesztenek egy szerződési tervezetet. Erre a román képviselők azzal feleltek, hogy kész tervezetet terjesztettek elő, mely egészben véve a most lejárandó szerződésre támaszkodik, de mégis oly sok fontos módosítást tartalmaz — így nevezetesen hiányzik alegtöbb kedvezményire vonatkozó clausula — hogy az osztrák-magyar küldöttek kijelentették, hogy e javaslatot előbb tanulmányozniok kell és utasításokat kell kérniök kormányaiktól, mielőtt e tervezetre felelhetnének e I ismerni.Egyetlenegy hatalom képes lesz Asisztia Magyarországot sakkban tartani, úgy hogy nehezére esnék magát a kis államok ellen védeni. Ahol Montenegro van — folytatta a diplomata — ott vannak Oroszország rokonszenvei és hatalma is. Oroszország e tárgyban azt felelte a nála történt tapogatózásra: Montenegró szuverenitása és önállósága, valamint viszonya Oroszországhoz a galicziai határon fognak megoltalmaztatni. Montenegrót megszüntetni — arra a czár sem lenne elég erős, még ha akarná is. Nagy hiba tehát azt hinni, hogy Bosznia annexiója Szerbiára és Montenegróra nem casus belli lenne. A monarchia és Oroszország közt nem létezik semmiféle megállapodás, még Bosznia tárgyában sem.“ Népgyülés Budapesten. A népfölkelési tvjavaslat ellen vasárnap nagy népgyülés volt a fővárosban mely elfogadta a következő határozati javaslatot: Tekintettel arra, hogy hazánk munkásosztálya már eddigelé is a pénzbeli közvetett és közvetlen adón kívül a véradó által is legnagyobb mérvben van sújtva; tekintettel továbbá arra, hogy a munkásosztályt mindezen áldozatokkal szemben a törvényhozás semminemű jogokban eddig nem részesítette és végre tekintetbe véve, hogy a népfelkelési törvényjavaslat ha törvényerőre emelkedik, legnagyobb súlyával ismét csak a munkásosztályra fog nehezedni; kimondja a mai 1886. május hó 2-án Budapesten, a lövölde helyiségében tanácskozó népgyűlés, hogy habár a haza védelmének szempontjából elvileg épen nem elensége az általános népfelfegyverkezés eszmének, de rokonszenvével nem találkozhatik ezen intézmény mindaddig, míg a tör- vényhozás az igazságnak megfelelően a kötelesség teljesítésében kimondott egyenlőségi kényszer mellett következetesen a jogegyenlőséget törvényerőre nem emeli és ennek első bizonyítékául az általános választási jogot meg nem adja. Bosznia annexiója. Egy orosz diplomata szájába igen fontos nyilatkozatot ad egy prágai cseh lap Bosznia és Herczegovina annexiójáról. Az említett lap közleménye így szól: „Azon hírekről, hogy a monarchia Herczegovinát és Boszniát nemsokára annektálni akarja, a diplomata kiemelte, hogy a bécsi irányadó körök foglalkoznak az annexió eszméjével, s minden arra utal, hogy az időpont jelenleg nem nagy távolban van. Ő Felsége múlt évi utazása, a trónörökös mostári beszéde s Albrech főherczeg szemleútja csak ily módon magyarázhatók meg. De Bosznia annexiójának órája a Szerbia és Ausztria-Magyarország közti jó viszony utolsó órája lesz. A porta és a bécsi kabinet közt régóta létesült titkos megegyezést a többi nagyhatalom nem fogja elA görög kérdésben még nincsen eldöntés. Egy táviratunk jelentette, hogy a hatalmak nincsenek megelégedve Görögország válaszával s egy újabb erélyes jegyzékben felszólítják a lefegyverzésre, s ha ennek sem enged a görög kormány, a hatalmak képviselői elhagyják Athént, s a hajóraj is erélyesebb kényszereszközöket fog használni, aminek a következményeiért aztán csak önmagát okolhatja görögország. Bartha Miklós elnöki megnyitó beszéde. A kolozsvári iparos ifjak önk. és betegs. egyletének 1886. évi május 2-án tartott közgyűlésén. Ifjú barátaim! Egyre-másra hat év óta tisztelnek meg önök azzal a bizalommal, hogy derék és jótékony egyletük vezérletére jelölnek ki, de egyletünkre nézve ezen idő alatt, egyetlen év sem közelítette meg az imént lefolyt esztendő fontoságát a tanúságokban és a tapasztalatokban. Tudvalevő dolog, hogy Budapest városa, a mi szeretett fővárosunk a múlt évben nyitotta meg vendégszerető kapuját a magyar országos iparkiállítás előtt. E kiállítás fénye, sikere és árnyoldala szintén tudva van mindnyájunk előtt. Értékét megbecsülte a külföld elismerő szóval, mi pedig meg fogjuk azzal becsülni, ha elfogulatlan tárgyilagossággal vonjuk le a magunk számára annak tanúságait. Nem célom, e tanúságok mivolta fölött itt elmélkedni; nem ide tartozik kimerítő adatokkal világítani meg e nagy közgazdasági kérdést; csak annyiban említem föl e tanúságokat, amennyiben minket, a magyar iparnak jövendőbeli mestereit, erkölcsi kötelességben érdekelnek. Én abban a helyzetben valók, hogy egy nagyobb külföldi után voltam, midőn a kiállítást megnyitották, s midőn már egy sokkal magasabb fokú czivilizácziónak igen fejlett iparát sokáig bámultam, tértem viszsza a hazába, Budapestre. Első gondom volt megnézni kiállításunkat. Sajátságos vegyületet találtam ott a fénynek és az árnynak, az örvendetes reménynek és a szomorú valóságnak. Én nem néztem az ipar czifraságait, azokat a mesterműveket, melyeken egy-egy ember eldolgozik hetekig-hónapokig, melyek azonban nem tárgyai a keresletnek, nem árui a piacznak s melyeknek pénzbeli értéke jóval alább áll a ráfordított idő és munka értékénél. Mikor én egyegy ilyen ipari rendkivüliséget látok — p.. egy kihimezett csizmát, mely úgy nézhet ki, ha fölhúzzuk, mintha az ember lába aranyfonallal tetovirozva volna —vagy egy buzaszemet, a melyre egy egész költeményt irt a vésnök : nekem mindig a börtönre kárhoztatott rab jut eszembe. Én mindig azt hiszem, hogy szabad ember beosztja magának józanul az időt és a munkát, s nem azért dolgozik, hogy munkájával időt gyilkoljon. Nem néztem a fényűzési csikkeket sem, ámbár ezeknek ipari jogosultságán készséggel elismerem , de tudtam azt, hogy e tekintetben még nem értük el és egyhamar nem is érhetjük el az ízlésnek azt a fokát, hogy a nemzet vagyonosabb osztályainak műipari igényei itthon kielégítést nyerjenek. Vizsgálódásomnál az élet mindennapi szükségleteiből indultam ki. Azt kutattam, ha váljon a közönséges élet betevő falatját, a mindennapi kenyeret meg tudja-e szerezni magának a magyar ipar, és hogy váljon el tudja-e látni az országot a mindennapi iparszükséglettel a mai fejlettség igényeihez képest. Körülnéztem. Valaki szivarkát dob el — a papír melybe göngyölte, külföldi kabátomra tekintek: a posztó külföldi, a szegőzsinór szintén, a gomb nemkülönben, még a czérna is az, csak a szabó magyar, de már a mértékszalag nem itt készült, sem a krétát nem hazai gyár szolgáltatta, sem pedig az ollót, melyet kiszabta a kelmét. Órámat itt árulják, de nem itt készítették, czipőmhöz a bőr hozatva van külföldről, a tű melylyel megvárták szintén, a szeg melylyel kiverték nem külömben. Asztalhoz ülök egy pohár sörre, kérdezősködöm a vendéglőstől szállítója felől. Bécsi háztól kapta az abroszt, az üveget, a porczellánt — még a fogvája is külföldi. Mondjam e tovább a szomorú valóságot? A kiállítás arról győzött meg, hogy az élet mindennapi szükségleteit a hazai ipar is képes födözni. Hanem hát még sem fedözi. Menjünk be akármelyik boltba, s tudjuk meg, hogy honnan töltötte meg a kereskedő a maga raktárát — s azt a választ nyerjük, hogy „felülről”. Ki itt a hibás? A kereskedő, az iparos vagy a vásárló közönség? Azt hiszem, mind a három. A kereskedő hibás, mert még azon tárgyaknál is mellőzi a hazai ipart, amelyeknél teljesen kielégítő árut kaphat; az iparos hibás, mert igen gyakran megvan a követelése anélkül, hogy megvolna a szükséges értelme, ízlése és szolidsága; a vevő-