Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)

1888-05-04 / 104. szám

Kilenczedik évfolyam. 1104. szám. Kolozsvár, péntek, május 4 1888. SZERKESZTŐI II JOA : Belmagyar és Tivoli utcza sarkán lévő 6 sz. a. k­ovi a .»p »zelleioi rénd.; btwu. iözloiuAnyok czinizundúk. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre poétán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre......................16 írt. || Negyedévre . . . 4 frt Félévre ......................8 frt. || Jtgy hóra helyben . . IfrtfiOkr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep­napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓ­­HIVATAL: Kolozsvárt, Selközép-utoza M­­imán. HIRDETÉSI DIJAK egy­ej czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyirosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részeesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A szeszadó. Mióta magunk hozzuk a törvé­nyeket, ez már az ötödik. A mi tör­vényeinkből hiányzik egyik első rendű kellék­e az állandóság. Nálunk még az úgynevezett fundamentális törvények is a változások bizonytalanságának van­nak kitéve. Törvényhozási rendszerün­ket igazán jellemzi a Börne mondása: „Nichts ist beständig, als der Wechsel.“ Minden változás — milliókba ke­rült a szesziparnál, mert a különféle adózási rendszerek különféle berende­zés­­ét tettek szükségessé. 81 fenekes­tül felforgatta 79-et és 88 fenekestől felfogja forgatni 84-et. — E bizonyta­lanság és a változások által előidézett rendkívüli befektetések képezik a ma­gyar szeszipar egyik kardinális baját. Egyéb baj is van elég. Egy vámterületen fekszünk Ausz­triával. Tehát egy gazdasági test va­gyunk. Amolyan siámi ikrek. Egy test­nek csak egy vérkeringése lehet. Ezért köztünk a mérték, a pénz, a fogyasz­tási adó, a monopólium — ugyanaz. Úgy de Ausztria burgonyából állítja elő a szeszt, mert mezőgazdasági vi­szonyainak ez felel meg. Miután pedig az esőt, szelet, talajt, hőmérséket, a geológiai, hydrográfiai és meteorológiai viszonyokat nem lehet közösügyi tör­vényekkel egy kalap alá vonni, ennél­fogva Magyarország törökbuzából és árpából állítja elé a szeszt, mert me­zőgazdasági viszonyainak ez felel meg. Már most a szakértők szerint az a szesz, mely burgonyából állíttatik elé, hektoliterenként 7 frt 86 krral kerül kevesebbe, mint a törökbuzából nyert szesz. Mert a burgonya ára m­ mázsán­ként 80 kr, míg ezzel szemben a tö­­rökbuza ára 5 frt 75. A burgonyában átlag 16 százalék keményítő van, a törökbuzában pedig 60 százalék. Ilyfor­­mán a törökbuzából nyert 100 klgram keményítő 9 frt 58 krba kerül a gyá­rosnak, míg a burgonyából nyert 100 klgr. keményítő 5 frtba. Ezek magán adatok. Az ankett hivatalos adatai sem mutatnak jobb arányt. Ezek szerint egy hektoliter 100 fok burgonyaszesz előállítási költsége 19 frt 84 kr; egy hektoliter 100 fok törökbúzaszesz elő­állítási költsége 29 frt 76 kr. Te­hát akárhogy csűrjük, csavarjuk a dol­got, a­ki burgonyából termel, sokkal olcsóbban termel , s miután Ausztria legnagyobb részben burgonyát dolgozik fel, ennélfogva a versenyben könynyű szerrel veri hazánkat. A harmadik nagy baj az, hogy min­den piac­ot elveszített szesziparunk. E­nnek oka a 84-diki törvény, mely nemcsak megnehezítette, de jóformán tönkre tette kivitelünket. Persze — Ausztria érdekében. Mi sokat vittünk ki, tehát sok restitutiót kaptunk a kö­zös vám közös kaszájából. Ez nem tet­szett Ausztriának. Miután pedig e nagy kivitelt az Ármérték adó tette lehető­vé, ennélfogva megváltoztatták ezen adózási rendszert. Vagyis agyon­ütöt­ték a magyar szeszipart, mely az el­ső reform év hatása alatt 50 száza­lékra volt kénytelen termelését redu­kálni. A piac­ elvesztésének más oka is van. Ugyanakkor, mikor mi — Ausztria kedvéért — megnehezítettük a magunk kivitelét, Oroszország prémiumot adott a kivitelre dolgozó gyárosnak hektoli­terenként mintegy 13 frt 28 krt. Ugyan­ebben az időben Románia 25 frank ki­viteli prémiumot biztosított hektolite­renként a maga gyárosainak. Mi tehát épen akkor hajtottuk magunkon a ja­­páni híres horakirit — a nevetségesen lovagias hasmetszést — végre, mikor me­zőgazdasági versenytársaink a képzel­hető legmagasabb állami segélylyel dek­­retálták, hogy ők élni és győzni akar­nak. Így történt, hogy két év alatt Románia szeszipara oda fejlődött —hogy ma már nemcsak belfogyasztását fedezi — a­mire két év előtt nem volt képes, hanem lefoglalta mindazon külföldi pia­­czokat, melyeket mi elvesztettünk. 1881- ben Románia még tőlünk vásárolt 16 ezer m. mázsa szeszt. Ma nem vesz semmit, hanem elad 150 ezer hektoli­ternyit. Mindezek tisztelt hazámfiai, nem a zsidó bajai hanem a magyar gazda bajai. A szeszipar fejlődésének jó ha­tását a magyar föld mi­velő érezte, s a hanyatlást is az érzi. Törökbuzának, árpának jó ára volt, szarvasmarhánk Bécsbe került szintén jó árak mellett. Ma már egyiknek sincs vevője és ér­téke, mert a szeszgyáros amazt nem dolgozza, fel, emezt nem hizlalja. Volt még ezek mellett egy fekély, a kozmaolaj. Korcsmárosaink kozma­­olajat vegyítettek a szeszhez, hogy a torok jobban gürüzdölödjék. Ezzel meg­­mérgezték az italt és megmérgezték az ivót. A korcsmáros vagyonosodott, kö­rülötte egész nemzedékek satnyultak. Fölvetem a kérdést: seáít-e e ba­jokon az új szeszadójavaslat ? Fokozni fogja-e a termelésit Szerez-e új piaczokat? Kiegyenlíti-e a versenyt Ausz­triával ? Megszünteti-e Románia prémiumá­nak káros hatását ? Megszünteti-e a mérgezést? Felelet: Nem; nem; nem; nem; nem! Tovább megyek és állítom, hogy a kormány nem is tűzte ki feladatul e bajok orvoslását. A kormány csak egyet­len szempontot tartott szem előtt: a fiskalitást. Minél nagyobb kincstári jö­vedelem ! Minél nagyobb adó! Ez ve­zeti ezt a szerencsétlen defic­ites kor­mányt. Az új javaslat a­­ hektoliterenként 7 frt.nyi átlagos adótételt 35 illetve 45 frtra emeli. Ezen adóemelésből 24 milliónyi bevételi többletre számít. Jó. Legyen lúd, ha fehér. Csakhogy nem fehér. Francziaországra hivatkozunk, hol 1860 ban egy hektoliter szesz adója 90 frank volt, s 1881-ben már 186 frank. Ez a tétel megkétszerezése — húsz év alatt, az emelés fokonként történt. Tény, hogy a fogyasztás nem csök­kent. Ugy de mi nem vagyunk Fran­­cziaország. Nincs iparunk, nincs ten­gerünk , nincs gyarmatunk. Aztán mi nem húsz év alatt fokozzuk hanem egy év alatt. Végre mi nem megkétszerez­zük, hanem megkétszerezzük az alap­tételt ! Vagyis: nehezen megc­áfolható az a szomorú tapasztalat, hogy hazánkban a nép a főfogyasztó , hogy népünk épen annyit költ szeszes italra, a­meny­nyit tényleg elkölthet — sőt ennél is többet, mert adósságot is csinál, csak­hogy ihassék. A pálinkára szánt pénz nem szaporítható tehát. Ezentúl is any­­nyi megy rá, mint eddig. Csakhogy az eddigi összeggel hét annyi szeszt vásá­rolt a nép, mint az ezutánnival. Más szavakkal — a javaslat nem az állam­jövedelmeit fogja gyarapítani, hanem a termelést fogja nagy mértékben apasz­tani. B. M. AZ ELLENZÉK TÁRCZÁJA. 1888. Május 4. A nevetésről. (Tanulmány.) A nevetés »ínsége — nem tekintve a r­enderek különbségeit, melyek a nevetést módosítják — azon képzettől függ, mely a nevetést előidézi. Lehet is ennélfogva öröm­­teljes, midőn közönyünk vagy bus gondo­­latai­k közt hirtelen örvendetes esem vagy hír által lepetünk meg, vagy ha nyu­godt, boldog helyzetünkben előbb képzelt boldogtalanságunkra vissza­emlékezünk. En­nek ellenkezője lesz a fájdalmas ne­vetés, mely előáll, ha valamely kedves re­gényeink hirtelen meghiúsult, vagy szorult helyzetünkben előbbi boldog napjainkra vissza­emlékezünk. Lehát továbbá a nevetés ingerkedő, ■időn azt valaki bosszúsága és saját közö­­nyünk vagy ,a kedvünk közti ellentét idé­zi elő, s vele az illetőnek bosszúságát még fokozni akarjuk, mely ha maga a bosszús akarja azozára erőlteti, mintegy kiakarván játszani az Öt ingerlőt, — lesz — a mint nevezni szoktuk — savanyu nevetés. Lehet azután az azt előidéző komi­kum különfélesége szerint nagyon különbö­ző, és­pedig : naiv, ha valamely ártatlan, elfogulatlan kebelben fakad, oly dolgok zemléleténél, melyektől mások, kik gyer­mekes ártatlanságukat már elvesztették, fél­re, vagy szégyent ed­ve, vagy borzadva for­dulnának el; szatirikus, midőn az a meg­hasonlott kebelben ébred, meghasonlása tár­gyának ostorozása, bántalmazásakor, mely szarkasztikussá válik, ha még akkor sem szűnik meg, sőt növekszik, ha a kigúnyol­tat érzékeny csapás, vagy tán végveszély is éri, nem különben ördögivé, ha a lesúj­tott, elbukott, melynek veszte a nevetést előidézi, a jó, az erény ; huzamos pedig, mi­dőn magával és a világgal kibékült kebel­ben fakadt, gyöngéd, szeretetteljes korholá­­sakor oly hibáknak, melyektől a korholó maga sem ment, de a melyekkel magasabb erkölcsi tartalma érzetében kibékült. Es lehet végre a nevetés ez azt elő­idéző tárgyak számtalan különfélesége sze­rint még nagyon sokféle árnyalata. — A kellemesnek bizonyos sajátságos megjelenése lehet az, mi bennünk a nevetést felidézi. íme : Nevetés fog ennélfogva előállani — ha csak külső, vagy belső okok nem akadá­lyozzák — valahányszor közöny vagy szo­rult kedélyállapotunkat hirtelen rázza föl valamely kellemes hatás, midőn kedélyünk a élet működéseink nem lévén képesek a kellemes hatáshoz rögtön alkalmazkodni, annak helyét mintegy erőszakkal kell el­foglalnia — hasonlólag a szélhez, mely ad­dig tódul mindenfelől oda, hol a jég meg­ritkult, addig rázza és sodorja az útjában akadt tárgyakat, mig az egyensúly helyre nem áll. Előállhat továbbá a nevetés csendes derült kedélyállapotnál is, midőn a kellemes érzelmek már meghonosultak keblünkben s a közönyt vagy sötét érzelmeket nem kell már legyőzniök ; de ez esetben is csak úgy, ha előbbi elfogultságunkat vagy nyugtalan­ságunkat képzeletünkben fölidézzük, s azt ellenébe állítva jelen biztos, nyugodt lelkü­letünknek, annak szellemünk általi legyőze­­tését belsőnkben ismételjük, így nevetésre fakadhatunk, ha félelmünk közepett hirte­len észreveszszük, hogy félelmünk egészen alaptalan, de mosoly ébredhet ajkunkon ak­kor se, ha meggondoljuk mily nyugodtan nézhetünk szembe oly dolgokkal, mely az­előtt annyi félelmet s rettegést okozott. De ezúttal czéloa aul tűztem, hogy a nevetést csak fő vonásaiban fogom vázolni, legjobb belátásom szerint adván egy darab aesthetikát. Ugyan oly kicsi thémának fog­tam, hogy két vastag kötetben is tárgyal­ható lenne. Hanem hát nem akarok úgy tenni mint Plinius, ki hosszú levelet irt, mert rá nem ért rövidet írni. Annak ugyan kiteszem magamat, hogy ennélfogva engem is a doktrinab­őség vádjá­val fognak sújtani, de én ezt a vádat, ezen a téren, inkább dicséretnek mint megrovás­nak tekintem. — Lássuk tehát először a nevetés egyes nemeit mennyiségüket tekintve, vagyis azon érdi, melyben jelenkezik. A nevetés legalsó fokát mosolygásnak nevezzük. És váljon mikor átülemlik a mo­solygás, miért egy csendes, szelíd ? A mosolygás három esetben állhat elő. Először, ha az a ■­y az ember kedélyére de­­rítőleg hat, oly csekély erejű, hogy nem képes a lélekben erős mozgást előidézni, to­vábbá, ha a keblet elfoglaló közöny, nagy bánat oly meggyökerezett, oly mély, hogy bár erős befolyás is csak csekély hatást gyakorolt a kedélyre; végre ha az akarat fékezi a kedv erős kitörését, de gyönge nyi­latkozatát nem képes felfogni. Lehet azonban a mosolygás folytonos is, s ekkor az említettek helyett ezt nem hirtelen öröm, hanem a kedv lássa beköl­­tésére a kebelbe idézi elő, mely bár­mily nagy legyen, sem képes oly erővel izgatni a lelket, mint a mily hirtelen támad. Lehet a mosolygás úgy, mint a neve­tés átalában, minőségre nézve nagyon kü­lönféle, lehet édes, fájdalmas, keserű, ke­délyes, rázó­dat., s a képzet, mely a kü­lönféle mosolyokat előidézi, vele épen oly viszonyban van, mint a minőben ast fen­tebb a nevetésnél általában feltüntettem, csakhogy erejét kell csekélyebbnek gon­dolnunk, aminthogy hatása se c­­ekélyebb. — Itt alkalmam van megemlíteni az okot, hogy miért oly igéző a női arcz gödröcskéje: csupán csak azért, hogy kelle­mes mosolytól hozatik elő, mely az erköl­csös tökélyességnek jele; mert az aroz göd­röseké ama fokon hat vonzólag mint a rán­­czott homlok visszataszít. Hogy a női mosoly valósággal vará­zsoljon, abban mintegy nemes lélek visszfé­nyének kell megjelennie, s tiszta önzetlen szívből világitnia. A betanult mesterkélt mosoly vakít­hat és csalhat ugyan rövid időre, de ma­radó benyomást a kedélyre sohasem okoz­hat, s annak csalárdsága épen oly korán felfedeztetik, mint az arczfestéké . . . A csalárd szépség, ha ssemragyogását ajkpirosságát, ■ virágzó arczszinét elvesztő, oda minden hatalma, mi alatt a valódi szépség, mely lélekjóságnak és szivnemes­­ségnek köszöni varázslatát, soha sem pusz­tulhat el, de mindig érdekes marad agy, valamint egy szép épületnek még romjai is mély benyomást tesznek a nézőkre, s fo­kozatos tetszési vonzalmat támasztanak. — A nevetés második foka az a­mit tulaj­­­donképen nevetésnek nevezünk. Itt nem csak az arozon jelenik meg a derült kedv, kitérve legfölebb néhány halk kileheléstől, mint a mosolygásnál, hanem a kilehelik itt már gyors és szakadozott, a hangok rezgők, az aroz kissebb-nagyobb mértékben ránézva a kíséretül egyéb testmozgások is mutat­koznak. A tulaj­don­képi nevetést természe­tesen nagyobb, vagy hirtelenebb öröm idézi elő, mint a mosolyt, vagy pedig azon kö­rülmény, hogy e kedves hatás nem talál a kebelben oly nagy ellentállásra, hogy azt föl nem rázhatná. A nevetés legmagasabb fokát nevez­zük kaczagásnak. A kaczagásnál a kilebe­lés néha oly rohamos, hogy a kebel elfoj­­tődik, a kibocsátott hangok­­••Melyok, az egész test mozgás­aa . .. konyán, s az ember alig képes ne­mrit­­­az­kod­tatást fékezni. Az előbb mondottakból a kacagásra nézve egészen természetesen következik, hogy csak úgy állhat elő, ha a nevetést előidéző képzet vagy szemléletben, az, a­mi derítőleg hat a kedélyre, fölötte nagy erővel vagy gyorsasággal tűnik elő, külön Politikai hír. Az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt szerdán este tartott értekezletén a kas­ét oderbergi, a magyar északkeleti és az első magyar gácsországi vasúttársaságok ré­szére további külön állami biztosítás nyúj­tásáról szóló törvényjavaslatot vette tár­gyalás alá. Helfy Igoácz, Polónyi Géza, Thaly Kálmán, Madarász József és Irányi Dániel felszólalásai után az értekezlet el­határozta, hogy a törvényjavaslatot jelen alakjában nem fogadja el, de a hadászati c­élokra múldatlanul szükséges összeget a kormány felelőssége mellett kész megsza­vazni, ha erre vonatkozólag külön törvény­­javaslat terjesztetik be. Az ily irányban való f­­e­ólalásra Helfy Ignáczot kérték fel. Ezután Orbán Balázs a párt tagjainak Kossuth Lajos üdvözletét adja át azzal, hogy nagy hazánkfia teljes szellemi és tes­ti egészségnek örvend. Az értekezlet lel­kes éljenzéssel vett tudomást az örvendetes hírről. Háborús jelek. Szövetség hajhászai Athén, május 2. Neksdorf athéni küldetésének az volt a czélja, hogy egy osztrák-ma­­gyar-orosz háború esetén Görögor­szág oly állást foglaljon el, hogy Tö­rökország akadályozva legyen Ausztria- Magyarország javára a háborúban részt venni. Neksdorf azonban nem érte el czélját. ♦ Muszka kémek, Lemberg, május 2. Két Podvol­czyskából jövő orosz tisz­­tet, nevezetesen Heins altábornagyot és Svecsnikoff tengerésztisztet, mivel sem volt rendben útlevelük, itt feltartóztattak. Csak a külügyminisztériummal folyt hosszabb sürgönyváltás után folytathatták útjukat Bécs felé. • Német-Orosz viszonyok. Berlin, május 2. Szaporodnak annak jelei, hogy a né­met kormány és Oroszország közt nagyobb fo­kú feszültség állt be. Ezt nem tagadhatni. A­mennyiben a jövőbe láthatni, ez a feszült­ség inkább növekedni, mint csökkenni fog. A német politika vezetésére hivatott fér­fiak helyes és higgadt magatartásánál fog­va nem tehető föl, hogy a kormányhoz kö­zel álló lapokban megjelent oroszellenes köz­lemények nagyobb ok nélkül kerültek vol­na nyilvánosság elé. Várjon ezt Tolstoi, Ig­natiev, vagy Bogdanovics pánszláv vezé­reknek magas bizalmi állásra történt meg­választása, vagy pedig a határon levő ka­tonai állapotok változatlan fentartása idéz­te-e elő, vagy hogy más tényekre vezethető-e vissza, azt ma nem lehet megmondani. De az kétségtelen, hogy Németország és Orosz­­szág közt megint barátságtalanabb kezd a viszony lenni. A képviselőházitól: Budapest, ápril 3. A ház mi alig néhány peresig tartó ülésén érdemleges tárgy nem került napi­rendre. Elnök jelenti, hogy a m. tud. akadé­mia e hó 6-án tartandó ünnepélyes közgyű­lésére meghívta az országgyűlés tagjait. Bemutatja ezután a belügyminiszter átiratát, mely szerint boldogult Mária Anna császárnő a királynő ő Felségéért a szoká­sos ünnepélye­s gyászistentisztelet halála év­fordulóján, e hó 4-én, délelőtt 10 órakor fog a várbeli helyőrségi templomban megtartatni. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá a házszabályok 188. §-a értelmében elnöki havi jelentését a függőben levő ügyekről. A ház irodájába helyeztetik. Baross Gábor közmunka- és közleke­désügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt be a runavidniki helyi érdekű vasút enge­délyezése tárgyában. Kiadatik a közlekedésügyi bizottságnak. A napirend tárgyalására kerülvén a sor, elnök kéri a házat, hogy a szab. kassa­­oderbergi, a magyar északkeleti és az első magyar-gácsországi vasútaknak további kü­lön állami díjbiztosítása tárgyában benyúj­tott törvényjavaslat tárgyalását a szombati ülésre halasszák, minthogy e javaslat na­gyobb részt pénzügyi természetű s a pénz­ügyminiszter a megjelenésben akadályozva van. Ennélfogva a javaslat tárgyalása szom­bat d. e. 10 órakor tartandó ülés napirend­­jére tüzelik ki. Ugyanakkor fog tárgyal­tat­ a kérvények 7. sorjegyzéke is. A beteg császár, Berlin, máj. 2. Tegnap este ismét rosszabbra fordult a császár helyzete. A láz sz­él folyamán elérte a 39 fokot, az érverés gyorsabb, a váladék sűrűbb. Az álmot az ismételt kö­högési rohamok többször megzavarták. Dr. Krause az éjjelt a beteg császár ágyánál töltötte. A késő éjjeli órákban megkönnyebbülés és álom állt be, de a tás folyton tart. A császárné a császár kedvezőtlen állapota következtében lemondott arról a tervről, hogy az árviz által sújtott Elba-vidékre attasék. Berlin, május 2. A császár hőmérséke­lt egész napon át körülbelül 38 Celsius fokot tett ki, te­hát énen *szv fokkal kavasabb«*. »íné nap. Ma este felé a láz ismét emelkedett, de nem sunyira, mint a mennyit tegnap kitett. Általában véve ma sokkal jobban érezte magát a paássál, mint tegnap­­ több órát ágyon kívül töltött és nyitott dolgozó szobájának kerevetén nyugodott. A tavaszi levegő ma üditebben hatott rá és az étvágy is jobb volt. A császár számára külön kis kocsit csináltak, melyben, mihelyest kissé vissza­nyeri erejét, a charlottenburgi kastélyhoz tartozó parkban sétakocsizást fog tenni. A kocsi nagyobb tolóssékhez hasonlít és meg­véd a légáramlat ellen. A kocsis a hintó mellett fog haladni és a lovász veseti majd a pony­lovat. Hogy az orvosok most nem tartanak fil

Next