Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)
1888-05-04 / 104. szám
Kilenczedik évfolyam. 1104. szám. Kolozsvár, péntek, május 4 1888. SZERKESZTŐI II JOA : Belmagyar és Tivoli utcza sarkán lévő 6 sz. a. kovi a .»p »zelleioi rénd.; btwu. iözloiuAnyok czinizundúk. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre poétán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre......................16 írt. || Negyedévre . . . 4 frt Félévre ......................8 frt. || Jtgy hóra helyben . . IfrtfiOkr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Selközép-utoza Mimán. HIRDETÉSI DIJAK egyej czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyirosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részeesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A szeszadó. Mióta magunk hozzuk a törvényeket, ez már az ötödik. A mi törvényeinkből hiányzik egyik első rendű kelléke az állandóság. Nálunk még az úgynevezett fundamentális törvények is a változások bizonytalanságának vannak kitéve. Törvényhozási rendszerünket igazán jellemzi a Börne mondása: „Nichts ist beständig, als der Wechsel.“ Minden változás — milliókba került a szesziparnál, mert a különféle adózási rendszerek különféle berendezését tettek szükségessé. 81 fenekestül felforgatta 79-et és 88 fenekestől felfogja forgatni 84-et. — E bizonytalanság és a változások által előidézett rendkívüli befektetések képezik a magyar szeszipar egyik kardinális baját. Egyéb baj is van elég. Egy vámterületen fekszünk Ausztriával. Tehát egy gazdasági test vagyunk. Amolyan siámi ikrek. Egy testnek csak egy vérkeringése lehet. Ezért köztünk a mérték, a pénz, a fogyasztási adó, a monopólium — ugyanaz. Úgy de Ausztria burgonyából állítja elő a szeszt, mert mezőgazdasági viszonyainak ez felel meg. Miután pedig az esőt, szelet, talajt, hőmérséket, a geológiai, hydrográfiai és meteorológiai viszonyokat nem lehet közösügyi törvényekkel egy kalap alá vonni, ennélfogva Magyarország törökbuzából és árpából állítja elé a szeszt, mert mezőgazdasági viszonyainak ez felel meg. Már most a szakértők szerint az a szesz, mely burgonyából állíttatik elé, hektoliterenként 7 frt 86 krral kerül kevesebbe, mint a törökbuzából nyert szesz. Mert a burgonya ára m mázsánként 80 kr, míg ezzel szemben a törökbuza ára 5 frt 75. A burgonyában átlag 16 százalék keményítő van, a törökbuzában pedig 60 százalék. Ilyformán a törökbuzából nyert 100 klgram keményítő 9 frt 58 krba kerül a gyárosnak, míg a burgonyából nyert 100 klgr. keményítő 5 frtba. Ezek magán adatok. Az ankett hivatalos adatai sem mutatnak jobb arányt. Ezek szerint egy hektoliter 100 fok burgonyaszesz előállítási költsége 19 frt 84 kr; egy hektoliter 100 fok törökbúzaszesz előállítási költsége 29 frt 76 kr. Tehát akárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, aki burgonyából termel, sokkal olcsóbban termel , s miután Ausztria legnagyobb részben burgonyát dolgozik fel, ennélfogva a versenyben könynyű szerrel veri hazánkat. A harmadik nagy baj az, hogy minden piacot elveszített szesziparunk. Ennek oka a 84-diki törvény, mely nemcsak megnehezítette, de jóformán tönkre tette kivitelünket. Persze — Ausztria érdekében. Mi sokat vittünk ki, tehát sok restitutiót kaptunk a közös vám közös kaszájából. Ez nem tetszett Ausztriának. Miután pedig e nagy kivitelt az Ármérték adó tette lehetővé, ennélfogva megváltoztatták ezen adózási rendszert. Vagyis agyonütötték a magyar szeszipart, mely az első reform év hatása alatt 50 százalékra volt kénytelen termelését redukálni. A piac elvesztésének más oka is van. Ugyanakkor, mikor mi — Ausztria kedvéért — megnehezítettük a magunk kivitelét, Oroszország prémiumot adott a kivitelre dolgozó gyárosnak hektoliterenként mintegy 13 frt 28 krt. Ugyanebben az időben Románia 25 frank kiviteli prémiumot biztosított hektoliterenként a maga gyárosainak. Mi tehát épen akkor hajtottuk magunkon a japáni híres horakirit — a nevetségesen lovagias hasmetszést — végre, mikor mezőgazdasági versenytársaink a képzelhető legmagasabb állami segélylyel dekretálták, hogy ők élni és győzni akarnak. Így történt, hogy két év alatt Románia szeszipara oda fejlődött —hogy ma már nemcsak belfogyasztását fedezi — amire két év előtt nem volt képes, hanem lefoglalta mindazon külföldi piaczokat, melyeket mi elvesztettünk. 1881- ben Románia még tőlünk vásárolt 16 ezer m. mázsa szeszt. Ma nem vesz semmit, hanem elad 150 ezer hektoliternyit. Mindezek tisztelt hazámfiai, nem a zsidó bajai hanem a magyar gazda bajai. A szeszipar fejlődésének jó hatását a magyar föld mivelő érezte, s a hanyatlást is az érzi. Törökbuzának, árpának jó ára volt, szarvasmarhánk Bécsbe került szintén jó árak mellett. Ma már egyiknek sincs vevője és értéke, mert a szeszgyáros amazt nem dolgozza, fel, emezt nem hizlalja. Volt még ezek mellett egy fekély, a kozmaolaj. Korcsmárosaink kozmaolajat vegyítettek a szeszhez, hogy a torok jobban gürüzdölödjék. Ezzel megmérgezték az italt és megmérgezték az ivót. A korcsmáros vagyonosodott, körülötte egész nemzedékek satnyultak. Fölvetem a kérdést: seáít-e e bajokon az új szeszadójavaslat ? Fokozni fogja-e a termelésit Szerez-e új piaczokat? Kiegyenlíti-e a versenyt Ausztriával ? Megszünteti-e Románia prémiumának káros hatását ? Megszünteti-e a mérgezést? Felelet: Nem; nem; nem; nem; nem! Tovább megyek és állítom, hogy a kormány nem is tűzte ki feladatul e bajok orvoslását. A kormány csak egyetlen szempontot tartott szem előtt: a fiskalitást. Minél nagyobb kincstári jövedelem ! Minél nagyobb adó! Ez vezeti ezt a szerencsétlen deficites kormányt. Az új javaslat a hektoliterenként 7 frt.nyi átlagos adótételt 35 illetve 45 frtra emeli. Ezen adóemelésből 24 milliónyi bevételi többletre számít. Jó. Legyen lúd, ha fehér. Csakhogy nem fehér. Francziaországra hivatkozunk, hol 1860 ban egy hektoliter szesz adója 90 frank volt, s 1881-ben már 186 frank. Ez a tétel megkétszerezése — húsz év alatt, az emelés fokonként történt. Tény, hogy a fogyasztás nem csökkent. Ugy de mi nem vagyunk Francziaország. Nincs iparunk, nincs tengerünk , nincs gyarmatunk. Aztán mi nem húsz év alatt fokozzuk hanem egy év alatt. Végre mi nem megkétszerezzük, hanem megkétszerezzük az alaptételt ! Vagyis: nehezen megcáfolható az a szomorú tapasztalat, hogy hazánkban a nép a főfogyasztó , hogy népünk épen annyit költ szeszes italra, amenynyit tényleg elkölthet — sőt ennél is többet, mert adósságot is csinál, csakhogy ihassék. A pálinkára szánt pénz nem szaporítható tehát. Ezentúl is anynyi megy rá, mint eddig. Csakhogy az eddigi összeggel hét annyi szeszt vásárolt a nép, mint az ezutánnival. Más szavakkal — a javaslat nem az államjövedelmeit fogja gyarapítani, hanem a termelést fogja nagy mértékben apasztani. B. M. AZ ELLENZÉK TÁRCZÁJA. 1888. Május 4. A nevetésről. (Tanulmány.) A nevetés »ínsége — nem tekintve a renderek különbségeit, melyek a nevetést módosítják — azon képzettől függ, mely a nevetést előidézi. Lehet is ennélfogva örömteljes, midőn közönyünk vagy bus gondolataik közt hirtelen örvendetes esem vagy hír által lepetünk meg, vagy ha nyugodt, boldog helyzetünkben előbb képzelt boldogtalanságunkra visszaemlékezünk. Ennek ellenkezője lesz a fájdalmas nevetés, mely előáll, ha valamely kedves regényeink hirtelen meghiúsult, vagy szorult helyzetünkben előbbi boldog napjainkra visszaemlékezünk. Lehát továbbá a nevetés ingerkedő, ■időn azt valaki bosszúsága és saját közönyünk vagy ,a kedvünk közti ellentét idézi elő, s vele az illetőnek bosszúságát még fokozni akarjuk, mely ha maga a bosszús akarja azozára erőlteti, mintegy kiakarván játszani az Öt ingerlőt, — lesz — a mint nevezni szoktuk — savanyu nevetés. Lehet azután az azt előidéző komikum különfélesége szerint nagyon különböző, éspedig : naiv, ha valamely ártatlan, elfogulatlan kebelben fakad, oly dolgok zemléleténél, melyektől mások, kik gyermekes ártatlanságukat már elvesztették, félre, vagy szégyent edve, vagy borzadva fordulnának el; szatirikus, midőn az a meghasonlott kebelben ébred, meghasonlása tárgyának ostorozása, bántalmazásakor, mely szarkasztikussá válik, ha még akkor sem szűnik meg, sőt növekszik, ha a kigúnyoltat érzékeny csapás, vagy tán végveszély is éri, nem különben ördögivé, ha a lesújtott, elbukott, melynek veszte a nevetést előidézi, a jó, az erény ; huzamos pedig, midőn magával és a világgal kibékült kebelben fakadt, gyöngéd, szeretetteljes korholásakor oly hibáknak, melyektől a korholó maga sem ment, de a melyekkel magasabb erkölcsi tartalma érzetében kibékült. Es lehet végre a nevetés ez azt előidéző tárgyak számtalan különfélesége szerint még nagyon sokféle árnyalata. — A kellemesnek bizonyos sajátságos megjelenése lehet az, mi bennünk a nevetést felidézi. íme : Nevetés fog ennélfogva előállani — ha csak külső, vagy belső okok nem akadályozzák — valahányszor közöny vagy szorult kedélyállapotunkat hirtelen rázza föl valamely kellemes hatás, midőn kedélyünk a élet működéseink nem lévén képesek a kellemes hatáshoz rögtön alkalmazkodni, annak helyét mintegy erőszakkal kell elfoglalnia — hasonlólag a szélhez, mely addig tódul mindenfelől oda, hol a jég megritkult, addig rázza és sodorja az útjában akadt tárgyakat, mig az egyensúly helyre nem áll. Előállhat továbbá a nevetés csendes derült kedélyállapotnál is, midőn a kellemes érzelmek már meghonosultak keblünkben s a közönyt vagy sötét érzelmeket nem kell már legyőzniök ; de ez esetben is csak úgy, ha előbbi elfogultságunkat vagy nyugtalanságunkat képzeletünkben fölidézzük, s azt ellenébe állítva jelen biztos, nyugodt lelkületünknek, annak szellemünk általi legyőzetését belsőnkben ismételjük, így nevetésre fakadhatunk, ha félelmünk közepett hirtelen észreveszszük, hogy félelmünk egészen alaptalan, de mosoly ébredhet ajkunkon akkor se, ha meggondoljuk mily nyugodtan nézhetünk szembe oly dolgokkal, mely azelőtt annyi félelmet s rettegést okozott. De ezúttal czéloa aul tűztem, hogy a nevetést csak fő vonásaiban fogom vázolni, legjobb belátásom szerint adván egy darab aesthetikát. Ugyan oly kicsi thémának fogtam, hogy két vastag kötetben is tárgyalható lenne. Hanem hát nem akarok úgy tenni mint Plinius, ki hosszú levelet irt, mert rá nem ért rövidet írni. Annak ugyan kiteszem magamat, hogy ennélfogva engem is a doktrinabőség vádjával fognak sújtani, de én ezt a vádat, ezen a téren, inkább dicséretnek mint megrovásnak tekintem. — Lássuk tehát először a nevetés egyes nemeit mennyiségüket tekintve, vagyis azon érdi, melyben jelenkezik. A nevetés legalsó fokát mosolygásnak nevezzük. És váljon mikor átülemlik a mosolygás, miért egy csendes, szelíd ? A mosolygás három esetben állhat elő. Először, ha az a ■y az ember kedélyére derítőleg hat, oly csekély erejű, hogy nem képes a lélekben erős mozgást előidézni, továbbá, ha a keblet elfoglaló közöny, nagy bánat oly meggyökerezett, oly mély, hogy bár erős befolyás is csak csekély hatást gyakorolt a kedélyre; végre ha az akarat fékezi a kedv erős kitörését, de gyönge nyilatkozatát nem képes felfogni. Lehet azonban a mosolygás folytonos is, s ekkor az említettek helyett ezt nem hirtelen öröm, hanem a kedv lássa beköltésére a kebelbe idézi elő, mely bármily nagy legyen, sem képes oly erővel izgatni a lelket, mint a mily hirtelen támad. Lehet a mosolygás úgy, mint a nevetés átalában, minőségre nézve nagyon különféle, lehet édes, fájdalmas, keserű, kedélyes, rázódat., s a képzet, mely a különféle mosolyokat előidézi, vele épen oly viszonyban van, mint a minőben ast fentebb a nevetésnél általában feltüntettem, csakhogy erejét kell csekélyebbnek gondolnunk, aminthogy hatása se cekélyebb. — Itt alkalmam van megemlíteni az okot, hogy miért oly igéző a női arcz gödröcskéje: csupán csak azért, hogy kellemes mosolytól hozatik elő, mely az erkölcsös tökélyességnek jele; mert az aroz gödröseké ama fokon hat vonzólag mint a ránczott homlok visszataszít. Hogy a női mosoly valósággal varázsoljon, abban mintegy nemes lélek visszfényének kell megjelennie, s tiszta önzetlen szívből világitnia. A betanult mesterkélt mosoly vakíthat és csalhat ugyan rövid időre, de maradó benyomást a kedélyre sohasem okozhat, s annak csalárdsága épen oly korán felfedeztetik, mint az arczfestéké . . . A csalárd szépség, ha ssemragyogását ajkpirosságát, ■ virágzó arczszinét elvesztő, oda minden hatalma, mi alatt a valódi szépség, mely lélekjóságnak és szivnemességnek köszöni varázslatát, soha sem pusztulhat el, de mindig érdekes marad agy, valamint egy szép épületnek még romjai is mély benyomást tesznek a nézőkre, s fokozatos tetszési vonzalmat támasztanak. — A nevetés második foka az amit tulajdonképen nevetésnek nevezünk. Itt nem csak az arozon jelenik meg a derült kedv, kitérve legfölebb néhány halk kileheléstől, mint a mosolygásnál, hanem a kilehelik itt már gyors és szakadozott, a hangok rezgők, az aroz kissebb-nagyobb mértékben ránézva a kíséretül egyéb testmozgások is mutatkoznak. A tulajdonképi nevetést természetesen nagyobb, vagy hirtelenebb öröm idézi elő, mint a mosolyt, vagy pedig azon körülmény, hogy e kedves hatás nem talál a kebelben oly nagy ellentállásra, hogy azt föl nem rázhatná. A nevetés legmagasabb fokát nevezzük kaczagásnak. A kaczagásnál a kilebelés néha oly rohamos, hogy a kebel elfojtődik, a kibocsátott hangok••Melyok, az egész test mozgásaa . .. konyán, s az ember alig képes nemritazkodtatást fékezni. Az előbb mondottakból a kacagásra nézve egészen természetesen következik, hogy csak úgy állhat elő, ha a nevetést előidéző képzet vagy szemléletben, az, ami derítőleg hat a kedélyre, fölötte nagy erővel vagy gyorsasággal tűnik elő, külön Politikai hír. Az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt szerdán este tartott értekezletén a kasét oderbergi, a magyar északkeleti és az első magyar gácsországi vasúttársaságok részére további külön állami biztosítás nyújtásáról szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá. Helfy Igoácz, Polónyi Géza, Thaly Kálmán, Madarász József és Irányi Dániel felszólalásai után az értekezlet elhatározta, hogy a törvényjavaslatot jelen alakjában nem fogadja el, de a hadászati célokra múldatlanul szükséges összeget a kormány felelőssége mellett kész megszavazni, ha erre vonatkozólag külön törvényjavaslat terjesztetik be. Az ily irányban való feólalásra Helfy Ignáczot kérték fel. Ezután Orbán Balázs a párt tagjainak Kossuth Lajos üdvözletét adja át azzal, hogy nagy hazánkfia teljes szellemi és testi egészségnek örvend. Az értekezlet lelkes éljenzéssel vett tudomást az örvendetes hírről. Háborús jelek. Szövetség hajhászai Athén, május 2. Neksdorf athéni küldetésének az volt a czélja, hogy egy osztrák-magyar-orosz háború esetén Görögország oly állást foglaljon el, hogy Törökország akadályozva legyen Ausztria- Magyarország javára a háborúban részt venni. Neksdorf azonban nem érte el czélját. ♦ Muszka kémek, Lemberg, május 2. Két Podvolczyskából jövő orosz tisztet, nevezetesen Heins altábornagyot és Svecsnikoff tengerésztisztet, mivel sem volt rendben útlevelük, itt feltartóztattak. Csak a külügyminisztériummal folyt hosszabb sürgönyváltás után folytathatták útjukat Bécs felé. • Német-Orosz viszonyok. Berlin, május 2. Szaporodnak annak jelei, hogy a német kormány és Oroszország közt nagyobb fokú feszültség állt be. Ezt nem tagadhatni. Amennyiben a jövőbe láthatni, ez a feszültség inkább növekedni, mint csökkenni fog. A német politika vezetésére hivatott férfiak helyes és higgadt magatartásánál fogva nem tehető föl, hogy a kormányhoz közel álló lapokban megjelent oroszellenes közlemények nagyobb ok nélkül kerültek volna nyilvánosság elé. Várjon ezt Tolstoi, Ignatiev, vagy Bogdanovics pánszláv vezéreknek magas bizalmi állásra történt megválasztása, vagy pedig a határon levő katonai állapotok változatlan fentartása idézte-e elő, vagy hogy más tényekre vezethető-e vissza, azt ma nem lehet megmondani. De az kétségtelen, hogy Németország és Oroszszág közt megint barátságtalanabb kezd a viszony lenni. A képviselőházitól: Budapest, ápril 3. A ház mi alig néhány peresig tartó ülésén érdemleges tárgy nem került napirendre. Elnök jelenti, hogy a m. tud. akadémia e hó 6-án tartandó ünnepélyes közgyűlésére meghívta az országgyűlés tagjait. Bemutatja ezután a belügyminiszter átiratát, mely szerint boldogult Mária Anna császárnő a királynő ő Felségéért a szokásos ünnepélyes gyászistentisztelet halála évfordulóján, e hó 4-én, délelőtt 10 órakor fog a várbeli helyőrségi templomban megtartatni. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá a házszabályok 188. §-a értelmében elnöki havi jelentését a függőben levő ügyekről. A ház irodájába helyeztetik. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt be a runavidniki helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában. Kiadatik a közlekedésügyi bizottságnak. A napirend tárgyalására kerülvén a sor, elnök kéri a házat, hogy a szab. kassaoderbergi, a magyar északkeleti és az első magyar-gácsországi vasútaknak további külön állami díjbiztosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tárgyalását a szombati ülésre halasszák, minthogy e javaslat nagyobb részt pénzügyi természetű s a pénzügyminiszter a megjelenésben akadályozva van. Ennélfogva a javaslat tárgyalása szombat d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tüzelik ki. Ugyanakkor fog tárgyaltat a kérvények 7. sorjegyzéke is. A beteg császár, Berlin, máj. 2. Tegnap este ismét rosszabbra fordult a császár helyzete. A láz szél folyamán elérte a 39 fokot, az érverés gyorsabb, a váladék sűrűbb. Az álmot az ismételt köhögési rohamok többször megzavarták. Dr. Krause az éjjelt a beteg császár ágyánál töltötte. A késő éjjeli órákban megkönnyebbülés és álom állt be, de a tás folyton tart. A császárné a császár kedvezőtlen állapota következtében lemondott arról a tervről, hogy az árviz által sújtott Elba-vidékre attasék. Berlin, május 2. A császár hőmérsékelt egész napon át körülbelül 38 Celsius fokot tett ki, tehát énen *szv fokkal kavasabb«*. »íné nap. Ma este felé a láz ismét emelkedett, de nem sunyira, mint a mennyit tegnap kitett. Általában véve ma sokkal jobban érezte magát a paássál, mint tegnap több órát ágyon kívül töltött és nyitott dolgozó szobájának kerevetén nyugodott. A tavaszi levegő ma üditebben hatott rá és az étvágy is jobb volt. A császár számára külön kis kocsit csináltak, melyben, mihelyest kissé visszanyeri erejét, a charlottenburgi kastélyhoz tartozó parkban sétakocsizást fog tenni. A kocsi nagyobb tolóssékhez hasonlít és megvéd a légáramlat ellen. A kocsis a hintó mellett fog haladni és a lovász veseti majd a ponylovat. Hogy az orvosok most nem tartanak fil