Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-07-02 / 150. szám

­ A népiskolák. Immár húsz éve, hogy ab. Eötvös Józsif lángesze a népiskolai törvény által megadta az eszközt Magyarország refurulatiójához. Húsz év nem sok idő szoknak akik elől járnak; nekünk, akik még most, ezer év múltán is államal­­kotással foglalkozunk, nagyon sok. Aki akkor született, m kor a népiskolai tö­r­­vényt alkották, ma már katona és Dé­­m­­ szó a halgat a közös hadseregben. Ez a hússz esztendő meglátszik a közéleten, mely ezen idő alatt megtelt hypol fizissel; meglátszik az egyéneken is, n­mcsak az által, hogy az ifjak fér­fiakká, a férfiak öregekké lettek, hanem­­ főként azon servilizmus által, mely tö­­­­­megben rágódik nemzetünk apróján­­nagyján, meglátszik pénzügyeinken is az adók és adósságok megsokszorozás­a által. ... Vaj­on minő eredménye mu­tatkozik e húsz évnek a népoktatás körül ? Mindere fejet bólintani, kényel­mes dolog; nálunk még hasznos is. De én azt mondom a fejbólintókn­ak, hogy a köz­oktatási ügyi tárc­a évi jelentéseinek sta­­tistikája nem vezet érdemleges ítélethez. Az a rengeteg szám sokat bizonyít és sem­mit sem igazol. Sokat bizonyít, ha valaki azt kutatja, hogy hány a tanköteles Leitek a fele­kezetek szerint, mennyi tan­­idő jut egy főre, hány kubikméter le­vegő fér el az összes tanhelyiségekben? Stt ha azt akarja valaki tudni, hogy mi a valóságos eredmény, hogy az át­alakításnak, ismeretterjesztésnek és javí­tásnak minő hatályával működtek husz év óta a népiskolák, hát azt ugyan a minister vaskos könyvének a vesztő, r­-s hi­deg és értelmet fárasztó statistikájából meg nem tudja. Aki helyes ítéletet akar hozni s­­ igényt form­ái bírálatában a realitáshoz, HZ nézze meg az életet. Tekintse meg falun azokat az ifjakat és gyermeke­ket, kiket az újkorszak népiskolái ne­veltek föl,­­ vonja meg aztán a követ­keztetést. A régiek nem tudtak írni, olvasni. Ezek tudnak. Ennyi a kü­lömbség. A régiek nem tudtak, tehát nem is írtak­­olvastak; az újak tudnak, de ezek sem írnak-olvasnak. E­gyi a hasonlóság. A régiek pipáztak ; ezek cigarettáznak. Ez is külömbség. A régiek gabona-pálinkát ittak; ezek masina-pálinkát isznak. Ez is hasonlatosság. A régiek templomba jártak; az új nemzedék nem jár. E­om­lettudis, szerénység, józanság régi d'Vatt magyar földmi­velő osztályt, takarékos és megbízható volt akár a maga telkén mint gazda, akár a más portáján, mint cseléd. Minden baja a tu­dat­lanság volt. A népiskolának nem lehetett egyéb józan feladata, mint a jó erkölcsöket és kipróbált szokásokat megtartani, az értelmet fejleszteni, az ismeretkört na­­gyobbítani. Mindezek mellett kiválóan éleszteni a nemzeti öntudatot s a ha­zához va­n ragaszkodást. Hiszen oly ke­vesen vagyunk, hogy mi­ndenkire szük­ség van. Ezt a feladatot a népiskola immár húsz év óta­­ nem teljesíti. Beszéltem gyermekkel, aki meg­tudta mondani, hogy egy adott mon­datban melyik a „milyenség név”, de azt nem tudta megmondani, hogy hány szeme van. Beszéltem olyannal is, aki megtudta mondani, hogy hol tanyáznak rendszerint a borjufókák, de azt nem tudta, hogy ő maga melyik vármegyé­ben lakik. Néhányszor elmentem imitt-amott a vizsgálatokra. Kevés kivétellel azt tapasztaltam, hogy ezek nem cenzúrák , a­hol az ismereteket kell mérlegbe venni, hane­m komédiák, a­melyekből sem a pugó nem hiányzik, sem a szerep. Végig lapoztam a Gáspár olvasó­könyvet, mely állami és felekezeti nép­iskolákban leginkább el van terjedve. Derék könyv a maga nemében. Még Gyulai F­il is írt belé mesét igazi tisz­ta vizű jámbusokban, a­minek a nyel­vérzékre való jó hatását egyáltalában nem tudnám kétségbe vonni. De boldog isten! Hát olyan erősek vagyunk mi nemzetül, hogy hazánk köl­őinek haza­fias versei helyett kielégítőnek tar­hat­juk a b. e. Fekete Mihály által fordí­tott német versecskéket ! Csaknem hihetetlen, hogy népis­koláink olyan olvasó könyvet használ­nának, melynek kötetében egyetlen la­pocska jutott a szülőföldnek és hazá­nak. Nem így szokás nemzetet nevel­ni. A honpolgári kötelességek szent dogmáját épen úgy meg kellene taní­tani, mint a tiz parancsolatot. Igaz meggyőződéssel mondhatom, hogy a nemzeti nevelés terén a gr. Thun Leo idejében sem történt keve­sebb, mint a­mennyi Trefort alatt tör­ténik. A magyarban nem fejtetett ki az erősebb ragaszkodás, s az oláhban nem vézetett eleje a félreértésnek. Czél­­tudatosság nincsen sem az iskolák el­helyezésében, sem az iskolák irányza­tában. A nyelvegység nálunk c­imera. De méltán várhattuk húsz évi iskolá­zás eredményétől, hogy a legújabb nem­zedék legalább hajlamot mutasson a vágyban, akarat­ban és cselekvésben való összeforradásra a polgári feladatok tel­jesítése körül. Várakozásunkban csa­lódtunk. E mulasztást nem pótolta az iskola h­asznos ismeretek átültetésével. Sem a tevékenységi kört nem szaporította, sem az eddigi tevékenységet nem fokozta. Nem segíte­tte elő egy szolid iparos osz­tály képződését, s nem hiszik javító hatása a földmivelés dolgában. Ugyan­azon gazdasági rendszer, ugyanazon erőpazarlás, ugyanazon előítélet. A föld­­mivelő sem többet sem jobbat nem ter­mel, mint húsz év előtt. A lakások jobbak, de az ökrök so­ványabbak ; a leány strimflit köt és hekliroz, de szeni-fol­ni nem tanul. Drá­gább tányérból esznek mint erd­őt, de kevesebbet. A rendszert és a tantárgyakat re­vízió alá kell venni. Hazánknak józan, munkás és hazafias népre van szüksége. Épen ezért előtérbe kell tolni a törté­nelmet, földrajzot, számtant és a termé­szettudományokat; a mesét, a gramma­tikát és az olvasási gyakorlatok értelmet­len kotyvalékát pedig háttérbe. Baribha Miklós k kilenczedik évfolyam, 1­0. szám. Kolozsvár, hétfő, július 2 1898. SZERKESZTŐI IRODA : Belmigyor- és Tivoli-utcza sarkin lévő 6. sz a., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzem­lők. AZ­­ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre....................16 fit. II Negyedévre .... 4 fit. Félévre.........................8 frt egy hóra helyben . . 1 Irt 60 kr. Egyes szánt ára 5 kr Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep­napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP KIADÓHIVATAL, Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1__1 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttéri czikkek garaond sora után 20 kr. fizetendő, és sajátszerü egykedvűség jellemzi a AZ ELLENZÉK TÁRCZÁJA. 1888. Julius 2.­­ Twi —i ar.-a .I r-rr*rr-rxr-^L.-r=r..\\ ~rrzi Az örökbe fogadott.­­ Gyermekkor . Lelkünknek egy­­örökké élő, örökké vonzó, ragyogó tündér világa ; emlékezetü­nk­­ün­k tarka képes lapja­, szivünknek legked­vesebb emléke, mely úgy tetszik, mintha a mesék világának csodás semmiségéből sugá­roznék ki. Tégedet sem feledtet el az idő, mely mindon elmúló napjával vastagitja azt a lepalt, melyen keresztül a múltba térünk ; tégedet n­e mos el az örökké forgó, vál­tozó események hullászása; tégedet nem táról al a fárasztó küzdelem, m­íg a lett harczában naponta megújul. Úgy ragyog az tv, mint egy bűvös su­g­a, melynek fe­jét nem lehet beszennyez­ni, mert az ártatlan ág angyala védi. Milyen boldog, kit egy életen kisér keresztül e sugár melege ; milyen nyomo­rult, a ki nem ismeri, mintha a kikeletnek sem volna napsugara. Szűk, piszkos sikátorban egy ronda sár­ga ház kapujában alig hat éves leánykát­­pillantot­am meg. Fésületlen haja kuszált göndör fürtökbe omlott vállaira, piros pu­fók képéhez jól illettek vi­ágos kék silmei, gömbölyű karjai egy rongyos bábát tartot­tak átölelve, mit f­dig-meddig a tórdén rin­gatott. Valami altatódalt dünnyögött neki, mi hason­ított a szél távoli zúgásához, vagy Náska zizzerénhez, és­ak épen énekhez nem. A m­it közelebb láplem sajátságos szomoru tekintettel nézett reám, mely nem részvétre, nem szánalomra indít, de mély nehéz fájdalmat ébreszt. Ma se tudom, hogy sorsa miért érde­kelt, de megszólitottam Hogy hivnik kisleány? — Pillanc ! — De hiszen más neved is van! Ta­lán P.Háncs Kati, vagy Erzsi? — Nem ! Csak Pillancs ! — Hát édes­apád van-e? — Nincs! — És édes anyái ? — Nincs ! — Valakid csak van? — Igen .... a néni — Aztán jó a néni ? A gyermek zavarodva tekintett reám és pillanatnyi habozás után alig hallható hangon didogta. — A néni jó, a néni kedves. A néni nem éhezt­eti Pilancsot; a né­ni nem veri meg, a Lóni nem csípi meg Pillancsot; a nénit szeretni kell, a néniről nem szabad beszélni semmit. Egy rosszul betantott hazug leczke volt az egész. — De te éhes vagy, látom. — Nem — nyöszörgött a szerencsétlen. Kis köntösének a karján egy repedés volt, melyen keresztül látszott a kék folt, a vad, durva cipés nyoma. — Fáj a karod ? Ugy­e fáj ? Ki bán­t­ott ? A gyermek összerezzent s a­mint ár­tatlan szemeivel feltekintett, láttam, hogy azok visszafojtott könnyektől nedvesek. Az­tán összébb­­on­­t magát a latsu, zokogó hangon felelte. — Nem fáj ! E pill­náthán „vad rikácsoló hang czif a szavakkal adott kifejezést érzelmeinek* belől a szűk udvaron: — Pilánc»! Hol kószálsz te bogár, te csúf hülye. Tépjék ki & hollók a szem­edet. Hallod Pillanos? Ma megczibálom a hajadat! A szegény gyermek elsápadt; szeme ijedten meredt reám, aztán olyan mozdula­tot tett, mintha védelmem kérné; végre félve, reszketve lapult meg a kapu sarká­hoz s elrekedt hangon sziszegte : — Ne mondja meg, ne mondja meg. Széles, elhízott a bazonyság lépett ki a kapun. Töméntelen bájától alig biczegett s elreb­osodott tüdejével irtózatosan szuszogott. A­mint meglátott, kissé megdöbbent, mintha nem volna elkészülve ismeretlen lá­togatóra. Undorító ránczes arczára mosolyt erőltetve repedt hangján nyájaskodni igye­kezett. — Muszáj mindig zsörtölődnöm ezzel a kis mókussal, mert­­csintalan tér-­intés. Különben melyik gyermek nem az? Pedig szeretem; olyan kimondhatatlanul szeretem a drágámat. No jere ide te kis ördög poz­­dorja, jere ide te kis bolond. Oh te ara­nyos» jószágom! Örökbe fogadtam kérem... mert... A Kopott boszorkány úgy tett mintha el volna érzékenyedve. — Mert nem volt szegénykének apja, sem anyja. Hanem azért nem árva ő, mert tessék elhinni jobban szeretem, mintha az enyém volna. — No fere be galambom és egyél. Úgy szeret itt künn babázni, hogy az éte­lét is elengedi Látod édesem, ha megéhezel majd beteg leszel és a jó néninek szomorú­­sá­got okozol. Ne menjünk ...Igen, te kis bobó, hát nem is köszönsz a bácsinak? No köszönj ! Úgy! Ekkor lát­om, hogy vastag ujjai erő­sen ragadták meg a szegény örökbefogadott gyenge karjait s a nyomorult durván rán­totta be magával. Pillancs halkan elkoltott s a rozsant kaput dühösen vágta be maga után a pimasz emberevő. Az uto­ára egyetlen keskeny ablak nyílott. Óla tekintettem. A piros függöny félre volt vonva, s a piszkos üvegtáblákon keresztül néhány kifestett mikvirág vigyor­gott reim. Hihetőleg ezeket is erükbe fogadta már régebben a jószivű néne arról a sze­métről, hová a bitangok kidobják a sze­gény gyermekeket, hogy a másik bitang meghízzék, mihely­t áruba bocsátja. Szegény Pillancsot nem tudtam elfelej­teni. Az öreg szomszédasszonynak elmond­tam ezt a történetet, ki végig hörgetett rajta s aztán megtörülgete a szemeit. Harmadnapra beszólitott az utczáról : — Nézze csak mondá mosolyogva. Kedvesebb őrömet soha se éreztem ! Pillancs egyszerű de tiszta "ruhácská­ba sepörgette a pitvart és etette a csirké­ket. Egész képe a boldogságtól ragyogott. Kéidőleg tekintettem a jó öreg asz­­szonyra, mire ő halkan, nehogy Pillancs meghallja, súgta nekem : — Me­gvettem ! Sebesi Samu. Keserű jutalom. Angolból fordította: Amica. (Folyta­tsa.) (66) XXVII — Úgy hát miért hazudott ön nekem, miért tagadta el, hogy szeretett ? — Féltem hogy félrestél, vagy azt fogja gondolni, hogy Castelnan ezredes iránti gyanúmat a féltékenység sugalta. — Ez látszólagosan jó válasz — vi­szo­nzt Vilna gúnyosan. — Ön ügyes ember. — Vilna— kiáltó Iredale kétségbeesett hangon—ha szeretne, több bizalma volna bennem ! — Én szeretném önt, ha merném! — mondá a leány arczát hirtelen eltakarva. Ne, ne jöjjön közelebb! A kétely rrdögét nem tudom legyőzni magamban. Bizonyítsa be ártatlanságát, és akkor meg fogom hall­gatni kérését. — Bizonyítsa ba­­ Iredale a kezeit tördelte aggályában és félelmében. Minő bi­zonyságot adhatok én? Csak azt esküdhe­tem térdeimen, hogy ártatlan vagyok. Azt kivánja, hogy egy tagadást bizonyítsak be. Vilna, Vilna, hallgasson az ész etaxára, hall­gasson a szerelemről — Nem, —mondá a leány majdnem hevesen, — nem akarok az, észre hallgatni, és nem akarok a szerelemre hallgatni. Ön a gyilkossággal Castelnan Vincét gyanúsít­ja. És én mind a kettőjüket gyanítom. A­. ’de bebizonyíthatja, hogy ki az ártatlan, de­­ a Politikai hírek. A függetlenségi és negyvennyolc­as párt elnöke, Irányi Dániel Bu­dapestről elutazott. Távollétében a végrehajtó bizottság elnöki teendőit Helfy Ignácz fogja végezni; a kép­viselő választ­ásokra vonatkozó levelek „az orsz. f­ggetlenségi és negyvennyolczas kér­nek* (nemzeti Színház bérhá/ába C/im­­zendők. * Magyar-román határrendezés. A ma­­gyar-rod­&a határrendez­ő bizottság három­­szék megyei szakasza Lnnakadás nélkü­l be­fejezte működését s a munka vezetését a bodzai vámnál átadta a brassómegyei sza­kasznak. A román kiküldött­ Ploiesti pre­­fektus már Brassóba érkezett a a magyar bizottsággal a határra ment. Politikai fordulat. A „Kr­uzzeitung” h­ts, hogy Bismarcknak sikerült Oroszorszá­got a Francziaországgal való szövetkezés­től eltéríteni. A német-orosz viszony kedve­zőbb, mint évtizedek óta volt. A czárral való talált ó­vás terve 11. Vilmos Császárrtól ered. A találkozásnál bir­tzk­int egyes po­litikai ké­rések is szóba fognak jönni és határozottan remél , hogy Oroszországnak Ausztria Magyarországhoz való viszonya is megjavul. Hogy áll a világ? Legújabb orosz jegyzék Hirlik, hogy Stean Salisburynak orosz jegyzéket adott át, melyben új javaslatok foglaltatnak a bolgár kérdés megoldására vonatkozólag. Jól értesült körök állítása szerint Oroszország azt kívánja, orosz tá­bornok legyen bolgár hadügyminiszterré és hírlik, hogy Szambulov ez alapon pártolja az Oroszországgal való megegyezést. * Orosz sajtó a hármas szövetségről. A berlini lapok ema hirére hogy Né­metország részéről esetleg kísérlet fog tör­ténni arra nézve, hogy a hármas szövetség megúju­tassák, az orosz sajtó szü­kségésnek nyilvánítja azt, hogy Oroszország jó viszony­ban legyen Németországgal, de határozot­tan ellene nyilatkozik a hármas szövetségnek. Néhány lap világosan kijelenti, hogy min­den szerződés, mely Ausz­tri-Magyarország­­gal köttetnék, káros volna Oroszországra nézve , csak Németországgal lehet szerződni. Ez előnyösebb volna, még ha­r­oszországnak engedősé­geket kellene is tenni. A három hat dóm közt csak akkor leh­eje tiztós jó viszony, ha Németország kényszerítené Ausz­tria Magyarországot, hogy lemondjon a Bal­kán félszigetet illető igényeiről. E­kében tett a minisztertanácsnál nem talált kedvező fogsduításra, legilletékesebb és min­den kétséget kizáró informátióink alapján mégis jelenthetjük, hogy ha 1889 ig a fon­­­deratio ünnep nepjoig semmi változás nem álland be a herczeg személyes magor­ásá­ban szemben a franczia köztársaságg 1, & kiu­afritAfii rendelet, mely a herczeget távi tarja hazájától, egyszerűen vissza fog '0- oatul. — Julius 14-iki ü­n­n­e­p. A minisz­tertanács elhatározta, hogy az összes berl­­­ne­ek­­o gór mesterei megh­vlndók az idén a julius 14 iki ünnep alkalmából a revue-n és a nagy banketen való részvételre. A M-Ørs­ mezején megtartandó banketten a 2900 polgármesteren kívül, jelen úsznek az összes képviselők, senátorok s a párisi városi képviselő testület. A mis­­­ztertanács befejeztével a kor­mányéinak és a kereskedelmi miniszter S di Camot ö­nökhöz tűrn­ek, h­a­ azt a ban­ketten való elnöklés e fogadására fölkérjék. A köztársaság elnöke elfogadta a meg­hívást. — Hadügyi kiadások. — A kor­mány által követelt 1889-ik évi rendkivüli hadügyi budget 178.654 260 francot tesz ki a hadse­­g és 14 298.000 fr­ancot a haditen­gerészet r­észére, Romániából. A bukaresti „Telegraphul” legutóbbi számában szemrehányást tesz a román kor­mánynak, hogy nem fejt ki elég erélyt a muszka aknamunka ellen, peedig arról érte­sült, hogy Hitrovo Romániában szervezi a Bulgária ellen le­vezett államcsínyt. Jól értesültségének bebizonyítására felhozza azt, hogy a „Teographul” volt a legelső Ipa mely annak idején értesítve volt a Sándor v­olt feje­delem ellen elkövetett Opelszövé­­nyekről és detronizálásáról. A „Telegra­p­­ful“ szerint most nemsokára hasonló orosz papkot terveznek. Azonfelül a muszka akna munka Erdélyben is akar szerencsét próbálni a chauvinisták táborában. Nagyon fájlalja, hogy a román kormány oly gyáván viseli magát ezen mozgalommal szemben és még mindig tűri Hitrovot Romániában, pedig az aknamunka soha sem folyt merészebben, mint most, a­mmikor Romániában, Szerbiá­ban, Bulgáriáb­a­n és Magyarországban egy­szerre szervezi a forradalmat. Ő­­a inti az érdekelt nemzeteket, hogy legyenek résen, mert a szent kancluké érdekében előkészi­­szítik a propagandát. Hírek Francziaországról. Az 1889-iki párisi világki­állítás. — A délafrikai köztársaság pá­risi követe tudatta Goblet külügyi és Leg­rand kereskedelmi miniszterekkel, hogy kor­mánya a kiállításon való résztvevést hatá­rozta. Petroria kormánya e­­­élból az ot­tani országgyűlésen (Volkrssd) nagyobb összeget szavaztatott meg. A kiállítási bi­zottság elnöke P. J. Joubert tábornok. Az Aumalei herczeg vis­szatérése. — Noha azon lépések, me­lyeket az Institut az Aaumale­ i herczeg érde­ A pápa a szabadságról. A só­ns.i pápa nagy feltűnést keltő encziklikájának legérdekesebb része az, mlyben a szabadságról szó­l­ó rész igy hangzik : A pápa a szabadág fogalminak rövid, precis meghatározása v án, a­mely csakis értelemmel rendelkező lények tulajdonsága, és az embernek valódi méltóságát kölcsönzi, utal arra, hogy az unber aber­tót­­ függ, hogy eszének engedelmeskedjék, s hogy szabadságát jó vagy rossz cselekvésre s­u­­dása Jézus Krisztin a megváltó, a ki hely­re állította az emb­enek veleszületett mél­tóságát, segítségre jött az akaratnak, mi­dőn malaszteszközeivel, az Örök boldogságra való ttikav­al, a magasabbra képesítette. H­asonlóképen szerzett és szerez érde­leket a l a b. egyház, a melynek föladata a Jézus Krisztus jótetteit századok számára közvetíteni, a szabadság körül. Ennek da­­czára vannak olyanok, a­kik azt vé­ik, hogy az egy híz ellensége a szabadságnak ; e tévedés azonban csak a szabadság fogal­mának eltévesztéséből és elferdítéséből ke­letkezhetik. Mar­cz „Imnoriale De * kezdetű­en* ciklikában a „modern szabadságok* megbe­szélésénél utalt arra, hogy e részben a he­­lyest a helytelentől míg k*11 billönbö/tatui s egyúttal bebizonyította, hogy ami ama szaba­dságokon k­ifogástalan, az épsa olyan régi, mint az igazság maga) s hogy az egy­ház ugyanezt helyeselte és jóváhagyta. Bi­­z­nyitékok erre az egyház küzdelme a ma­­nipheusok és jansenisták és mindenkori har­cba a fatalizmus ellen. Szabadság a pápa sz­ri­nt az a képes­ség, alka mas eszközöket választani az elé­­szabott őzei elérésére. De mert csak meffer lényeknek tulajdonsága a szabadság ezért

Next