Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-07-02 / 150. szám

Kolonsvárt 1888. vezérli az akaratot szabadsága gyakorlásánál az ész s az észnek a vezetése törvénynek neveztetik. A mi az egyenek a szabadságára nézve a természet törvény, az a társadalomra vonatkozóiig a polgári törvény. Kiejti azután a pipe, hogy az Akiké rá Sinus megalapítói arra törekszenek a pepíri társadalomban, a mire a bölcseletben törekedtek a nahiralták és raezionalisták : a féknélküli függtlenségre, a mely szerint rém volna legfőbb tervén , úgy hogy mindenki a maga véleménye szériát alkothat magán k váltást ls tanok 820-ban következményeikben eloszlatják a jó és rész, jog és jogtalanság közti különbözésnek isméréét, s a társadalom tészét egyelegedil a hatalmai és erőszakra alapítják. Ez azonban egymagában nem képes az emberi szenvedélyeket megfékezni, amint ez napról-napra b bizonyodik a szoczialisták és más fölforgató pártok eleni küddinekben. A pipa azután egymásután tér át a modern szabadságok megbeszélésére : a vallásszab ideádra, a mely gyakran minden szabatdság elvesztésére vezet és a bűn szolgaságiba; a szó és sajtószabadsága, a tansabadságra a a szabadságoknak megadását • A linói szent Tamás mosdásával jellemzi : Nem akarják, hogy a rosszat elkövessék, azt sem akarják, hogy el ne körestük , de megengedik, hogy elövetthessék. Végül ma arra utal a Stefik atya, hogy már az „Immortals D.-i* kezdetű enciklikában kimutatta, hogy az egyházban, azígasíg őrének kebelén található föl az igisi szabadság, vakmint, Ingő szerzője mindazon kínosnak, amely a tökéletes társadalom virágzására szükséges. A dhányzás. A dohányzásról írtott érdekes előadásit Nothnagel, az ismeretes bead klinikai tallar, melyben kiálatta, hogy a mérsékelt dolnyzás következményei egyáltalán nem károsak az épzervezetre. Arra a kérdésre, hogy mikor kezdjük a dohányzást , azt válaszolja a tudós tanár ! a mikor magunk meg tudjuk keresni a szivar árát Persze a korai dohányélvezés hátrányosan hat szid greodízerre és a szervezet fejlődésére. De a kifejlett egyénre többnyire jótékony a dohányos befolyása. Kellemesen izgatja az idegeket s derült hangulatba riogatja az embert. Határok okán állíthatjuk, hogy a dohányzás veszélyeiről való nézetek túlzottak , a dohány még annyira sem káros, mint a kávé, tea vagy a szászén italok. A túlságos dohányzásnak azonban meg ■eannak hátrányai. A szenvedélyes dohányzók, majdnem kivétel nélkül torokhurutban szenvednek, mely könnyen átterjedett a cégébe is s megzavarja az emésztést. Valóban a dohány túlságos élvezete megrontja a érvágyat, di zavarólag hat a szív működjére is. Szívdobogás, az érvelés szabálytalanságai és a szívműködés gyöngülése gyakran észlelhetők az erős dohányosoknál. Látásuk is ezen vtd s volt rá eset, hogy téves vakság ált be, mely azonban eltűnt, mikor az illető abban hagyta a dohányzást. Aránylag kevésbbé ártalmas a pipázás, de azzal a hátránnyal jár, hogy konás anyagokat kell elnyelni. S ha tekintetbe vesszük, hogy a pipálás fejleszti ki a dohányzás szenvedélyét, elmondhatjuk, hogy amit a pipási vámon nyer, elveszti a révén A szivarkák élveznének az a haja, hogy a füstből sokat legyel az ember. Azért femigarettet szívóknál szokott leggyakrabb ii föllépni a torokhurut és az emésztőd tindellenség, Catrínan Gsztrudot kettejük közzül az egyik vagy már a ketten ölték meg. Ha férje bizonyát be áratlannak, még ekkor teljitíző ezer elmenet, Hort helyemet egy más nő töltötte be, ds Önre nézve — elbellfutott, s hangja remegett — önre nézve a ég ehet remény. — Vllna, könyörüljen ! Nem ítélhet szfi-ft, hogy bizonytalan ideig várakozzam! El 11:CQ válhatok így el magától. Hit m után szerelmem hiában való ? — Hit az ő szerelme mind hiában való volt? mondá Vilna szenvedélyei toppint- Va lábával mi több volt a szinlelésnél. Azt gondolja talán, hogy azért mert nevemet homály borúig, örömmel fogom az ön nevének az oltalmát elfogadni ? azt gondolja, hogy Lascelles Volát feleségül kérve vala ül' ngylelkü csílekedet'-t emlékszik? Ő esküdözött nekem, és én nem akartam neki hinni Hit önnek miért irigyek ? Hagyjon magamra mostan. Én nem mondom, az, hogy hosszas időre kell elválnunk, de jelenleg nem szaad találkoznunk. — Vini, egg kegyetlen és igazságtalan ! monda Iredale elfojtott lélegzettel elfeheredett arcczal, s vad tekintettel. Végletes szépsége megigézett, bolonddá tett, de én már bolondságomban is dicsőségemet találom, és én magát megnyerni visszatérek ! Vilna nem válaszolt, csak a kezével intett a s ajtó felé, mint ha nem birna többet kiáltani . Iredale engedelmeskedett s rögtön távozott. Ekkor Vilna kimerülve s reszketve dőlt a pamlagra, de nagy megkönnyebbülést érzett szivében. — Vince, suttogá, Vince, a te becsületedért teszem ; «* ügyben erős vagyok bármit megtenni. Ha nem te éretted tenném BBOit a túeargyedik érában felhagynék min-A sznarok között határozottan a ha vannák legártalmasabbak, nemcsak nagyobb nikotin-tartalmuknál fogva, hanem azért is mert sok bennük a kozmásodó anyag. Nothnagel gyógykezelt egy amerikait, ki napjában 14—15 nehéz havannát sotot volt szívni, de ennek követi estében súlyos szivbánalmak álltak be nála s mivel az orvos parancára sem tudta abbanhagyni a szivarozást, életével fizette meg szenvedélyét. Mint mindenkn, a do lányaiéban is a mértékletesség a föle a valódi élvezett. A debreczeni tragédia, Móricz József ügyében megkezdődött a vizsgálat és megkezdődtek a kihallgatások. A gyilkosnak a lapokban leölt levelei kéziratát a bíróság magához viszi. Móricz József állítólag tizenkilenc, levelet irt, a többi közt egyet a királyhoz, egyet pedig József főherceghez. Két igen fontot sditot már kiderítettek. Ezzk azt, hogy a levelek legtöbje azért lehet 4 ml 12 ról keltett, mert uztán azon napon rendelte el a királyi tábla Móriczné vagyonára a zárlatot, másodseor ezt is kideritették, hogy a levelek miként jutó titkegyilkosság elkövetése uan a postára. Ennek történetét Móriczné üdvögre, Juhász Ignácz így adja előt Múlt hó 26-án hajnalban óriási csöngetés hangzott lakásán. A házmester kinyitotta a kaput s aztán hitül hozta az Ügyvédnek, hogy odskon egy kisasszony kíván vele rögen beszélni. Midőn Juhász megtudta, hogy ez Móricz Ezsébet — mint előadja — rögtön felvillant elméjében a rémítő gyanú, mert úgymond, már többször lebsélte Móricz Józsefet az apagyilkosságnak sokszor hangoztatott szándékáról. Különös n April hónapban, mikor a hírlapokhoz cimzett levelek írásán rajtaképá Juhász már felöltettt, mikor Móricz Erzsébet berohant s nagy izgatottsággal igy kiáltott : «Ügyvéd úr s az apám ura é s többé!• A megrémült leány egy csórni levelet adot át az ügyvédnek, melyeket a gyilkos adott be anyjánál sz ablakon, mert tettének feljelentése és fegyverének a Vadász előtt anyjához hazament. Juhász a megczimzett levelek borítékain végig futva a neki címzett levelet kivette, a töbit Móric. Ezsébsinek visszaadta, hogy poetára tegye, a mi kié ez óra körül meg is történt. Igy tehát a kérdéses leveleket a gyilkos nővére Móroz Erzsébet maga adta postára Már ismertettük szokkal a családi viszályokat, melyek e becült polgárcsalád vesztét okozták * megemlitettük azt is, hogy az örs Móricz András hoszui emlékiratban sorolta el keserves panaszait, bajait. A saját élete folyását Móricz Ardás'yk-'pen írja le : «Születtem az 1823 ik évben, decz. hó 24 én ; szüleim Móricz János és Vasári Mania voltak. Süleim felneveltek, iskolában kitanittattak. Ő tan és mindenütt kitűnő tanuló volt;a mit bizonyítok nagyságos Sixoff Imre polgármster úrral, miután egy istolában jártunk, hmily én több iskolában elsőséget, viseltmn Szüleimnek Öröme telt besten. Miután az iskolából kikerültem, miután sz atyám sertésvágó hentes mester volt, én is arra a pályára állottam és követem az atyám példáját és pszarcolatját. De fttsz 1840 ik évben tőlem a halál elválasztotta. Miután apa nélkül maradtam, és semmi tomtómem volt, csak a jó isteni gondiselés, azort igyekeztem, hogy tanulhassak. Mikor már 17 éves voltam, a mesterségemért vándorlásra Mukoloz városába mendenée, s inkább élnék és halnék a gyapnával fejemes, mint hogy ezt a nyomorul, drámát végig játszani. A következő két nap alatt a doktor Iredale betegei kevés figyelemben részesültek. A második nap estéjén Audiy utazási bujtatott végig, s aggályosan nézett fel srta a házra melyben Lascellis kisasszony lakott, s látva, hogy semmi jel sem mukatott arra, hogy onnét eltávozott, még mindig remélte levdet kapni tőle. Azonban ismét két nap telt el, és egy szó sem jött róla: ekkor egy kétségbeesés rohamában elment a házhoz ; de amint közeledett, s szemeit a szalon ablakaira emelte, arcza elhalványult mert látta, bory a táblák be vannak téve. Vina elment! Nagy erőfeszítéssel szedte össze magát, s kopogtatott az ajtón, ami némi késlekedés után a háztulajdonosné nyitott ki. — Davensat asszony végkép távozott, kérdé a doktor, vagy nem sokára viszszajön ? — Nem uram, ő nem fog visszajönni. Dzvenoat asszony és a kisassony tegnapelőtt este usztak el egész hirtelenében. Azt mondták, hogy nem jönnek vissa, hogy külföldre mennek. De nem tudom, hogy hova mentek. — Nincs fogai®* róla? Ne® említették fel a hely nevét? kérdezte a doktor. — Nem uram , valami idegen nevet láttam a böröndökön, de nem tudtam jól kivenni. — És nem hagytak üzenetet senkinek ? — Ne uram semmit, és hirtelen való elutazásokat sem magyaráztak ki. Én mindent elmondtam a mit tudok. — Nem hallotta, hogy a bérkocsiénak nova parancsolták hajtani? Nem, ahol is 3 évet pontosan, nagy szorgalommal becsülettel eltöltöttem. M kor onnét hazajöttem, ugyancsak az anyaui házánál folytattam s remekelés után a szék tagjává lettem. Mát mesterember netelenül harom évet töltöttem, nagy idő alatt magainak nagy szorgalmam után, nagy üs- Cihletet szereztem. 1847-ben hátságra léptem ugynevezett Miskolcit Szvával, kivel is 6 évet töltöttem a legnagyobb örömben és bökinségben Ezen idő alatt két figyelmeskel aldattunk meg. Egyik hamarább elhalván, maradt egy fiam, Móricz András, mizel is egy évet töltöttem özvegységben. Jó indulatból arra kértek mind az anyám, mind a rokonaim, hogy nősüljek meg, valami jó családból válasszák nagem melé egy jó hizestársat. El is indultam. Azt néztem, hogy mind a szülei, mind a leány milyen szorgalmatos, azt hivén, hogy én a második házastársal milyen boldog leszek, ha elnyomorodom is, vagy ha öreg bormat elérem is. De bizony ebben borzasztóan megcsalatkoztam, úgy hogy nem emlékszem rá, hogy az őszes debreczeni polgárok között feleség férje elen ilyen gyalázatos dolgot követett volna." Az első feleségéről és Mikos András fiáról csak dicsérő, sz retszteljes szavakban emlékezik meg az Öreg Móricz, de második feleségéről, és Móricz József ikról nem tud jót mondani. A fia soha is volt segítségére ősz apjának,miuta az anyja mindég arra kérte, hogy ne dolgozzon, hanem csak úr legyen és parancsoló. Meg is mutatta ezt minden tett-, mind a gazdálkodásban, mind a menrség megtanulásában, mind a kereskedésben, hogy hogy k 11 ezret szószá tenni és a szüleit az élők közül kitörölni, hogy minél hamarább belejusson mindtn birtokba, hogy azokat minél hamarább elpusztítsa. Ds én mind a német, mind ötöt arra kértem, hogy miután én őt két évig a 3 apisségen Pilippi Jims tanir urnál, augtahácaknal, magánórából is taníttattam m nd a reáliskolás tndominokban, m od különösen a német nyelv tavulttában még többet tudjru, mint az András bityje. «M kor elvitte® —igy folytatja —az anya akkor is nagy pimpa és mindennel bocsátotta el, egybeti ruházattal, madennel, a melyre akkor, mindjárt azt mondotta mind a tanár ur, mind a kedves neje, hogy ez egy grófhoz illik. Ezebben is beleegyeztem, hátha népem ezt öreg koromban vissza pótolja. Es én ötöt elkentem látogatni, h hogy tanulta meg a német sz.ót. H után ő koszton, magán órán helybe volt, másoktól meg volt különböztetve. Hmem ezt csak az én zsem érezte M rt én ötét mindig arra kérten, hogy még többet tudjon mnt a bátyja németül; azért adtam neki két évet a tanúiért, hogy a mai világban akár kereskedő, akár gazdálkodik, mindenki előtt kisírhasson, mint egy ifjú emberhez és egy debreczenihez illik.“ Ezuán az általunk már részleesen imertetett zárlati és váltóügyet mondja el, sok keserves pants,szóval toldva meg a ténybeli dolgokat. Az emlékirat vége kissé zavaros és homályos szrny látszik, betry Móricz Andris még meg akarta toldani panaszos levelét. F L LENZ E K (608) A sebesi gránit kőbányában, Buffy-Hunyadiól Várad felé elindulva, alig másfél órai idő múlva (Szekerin) egy oly helyhez jutunk, ahol a Körös folyam vize partján emelkedő lakhátub ; az az elven mozgás, a mely itt előtűnik , a mely az embereket a létért való küzdelem nehéz munkájában fáradozva és izzadozva tünteti fel: az idegen-t, mint el, sejtetik, hogy — Ne® uram, Lancelies kisasszony mondott neki valamit, de én nem hallottam ; s a kocsis azt monda ,Jól van." Doo or Ireds" zavarban volt) világos volt előtte, hogy Vilna nem akarta, hogy kísérje, és enért ügyelt arra, hogy az általa vett urnak ne maradjon nyoma. Felesleges volt hosszasabb ideig itt mondani, mert kétségtelennek látszott, hogy a tulajdonosnő mindent megmondott a mit tudott. Liscelles Vola sokkal bölcsebb volt mint, hogy egy olyan egyénnek a helga tagságában bízzék, a kit nem ösmert. Tehát Iredale ,jó reggelt" mondva távozott, hasa felé vette az útját, kábultnak érezte magát és mintha nehéz álomban lett volna, az útjában lévő akadályokat gépiesen kerülte ki. Végre a saját házához érkezett, s egyenesen a rendelő szobájába ment. Az asztalán egy Pajisból kelt, s hozzá czímzett levél feküdt a Vilna kézírásával. Mohón szakította fel a borítékot, és úgy találta, hogy a benne levő levél tetején csak a napszám és „párizs* volt feljegyezve, a levél tartalma rövid volt, s az Íráson a sietság jelei látszol t°k. , „Éles doktor Iredale — legjobbnak gondoltam hogy legalább egy ideig külfölföldön lakjam. — Lelkem rettenetes zavarban van; nem tudok tisztán gondolkozni. Bár le tudnám győzni azt a kételyt mely emészt ! — Sivem erős harczot vív eszemmel Nem tudok többet írni. Adieu L V. B. Hát mint egyedüli vigasszal, és egyedüli reménnyel ezzel kell beérni ? — Ezért látszott oly kétségbeesetten? — Sokkal jobb let volna reá nézve ha a Vilna szerelmét nem nyerte volna meg, mint hogy azt megnyerve még mindig elérhetetlennek találja; a jutalom melyért oly magassan játszott XXVIII. Nem messze Wellboroughtól, Maidon St. M.mitól az ellenkező irányban, egy terjedelmes kert közepéjén állott egy kis ház, a magas örökzöld sövények, fák és bokrok által anyira el volt az országuttól zárva, hogy a ház maga nem volt látható csak husz harmincz lépésnyire felmenet a kerti útról. Ez a ház egy idő óta kiadó volt. Ámbár nemcsak kényelmesen hanem elegánsul volt bútorozva, a háttérbe szép gyümölcsöse ▼olt, s minden tekintetben illett rá a helyi hirdetésekben ráalkalmazott e f.szöi szép* nevezetű, de azért nem mindenkit elégített volna ki. — Egy remetén vagy embergyűlölőn kivül még nyári laknak is nagyon elzárt hely volt mindenkinek. — Lgalább is két mértföldnyire volt Welboroughtól ; egy mértföldnyire nem volt más lakás közel hozzá, s a kapu előtt elmenő utat kevesen használták. A Wallboroughi pletyka ezt mesélte, hogy e házat ezelőtt hatvan esztendővel egy tekintélyes vidéki ur építette, de nem annak a ládynak a számára a ki a nevét viselti. Utolsó birtokosa egy öreg ur volt, ki harmincz évig élt itten, s miután utódainak nem szabad volt a birtokot eladni, igyekeztek azt bérbe adni. — A nyár nem hozott bele lakót, tehát még kevésbé reméllhették hogy a tél vagy a kora tavasz kedvezőbbnek bizonyul ; és még is most midőn a fák rügyei bomladozni kezdtek. (Folyt, köv.) egy munkás és szorgalmas lakókkal bíró községhez érkezett. Ha azonban ez a hely akkora varázserővel bir az utasra, hogy leszáll szekeréről — magának az ottani viszonyokról tájékozást szerzendő , akkor rövid idő múlva tudtára jut an vak, hogy nem községhez, hanem egy «telephez* érkezett , az ipari foglalkozás egyik fö pontjához e regényes vidékén. Valami barátságos és marasztó kinézése is van e vidéknél ! Az égfelét iogo-uiló sziklás, itt-ott kissebb és nagyobb terjtd levü erdőségekkel fedv e ; e hegysége« aljá ban e vonuló — élén a forgalmat biztositó vasút, a melyen oly gyakran robog keresztül a vigyajgással czdlia felé siető „Sebes Körös" vize mellett, a gőzös, zakatolva, Bapolva, fütyölve s a regényes tájkép mindezen egyes részét megaranyozva a teljes fényéb a ragyogó nap fénye által: mindez'kiengyenként véve és összesen varázserő van, a mely az égi béke derűjét képesek fidezni az élet mindennapi küzdelmeib a kifáradt legsivárabb lélekben is. Egy nagy kitrjedésűtelepben vagyunk, a melyet elárul a szemlélőink a következő felirat : ,tilasor és Eibsscoitz féle Kis Ngy sebpéi gránit kőbánya* , de elavulnak a szemben levő hegyoldalában és aljában mozgó emberi lények, a kik a kemény kősziklával szemben Cyclopsidánkát végeznek : lárnak, kalapálnak, heegergsznek, igy visznek szikii darabokat egy egy kijelölt helyre és ott talják csomóra, mint készletet, ameyből az ipari munkásság készíti a közforgalomra szánt és kifejett ipari prodolumokat. A gánit készlet mennyisége pedig, amelyet a természet gondos keze tett volt el -m ilott ki tudja hány évekkel a jövő számára azért, hogy abból az emberi czivilizáczió fejlődésével, annak idejében az ipar bányászhasson, akkora lehet e hegységekben, hogy annak kibányászása — mérnök vezetőnk határozott állítása szerint — (s ebben azt húzom megoszhatni) még nem történhetik soha. Pedig a vállalat jelenlgi tulajdonossal igyaznik a mérnök ezen határozott allitását megcáfolni — legalább a maguk részéről — mert teljes erővel ütik a gránit kibányászását; hogy mekkora erővel történik ez, kitűnik azon tényből is (amire ez azén mérnök vezetőnk hívta fel figyelmünket) hogy a bányának a jelenlegi üzleti adononok kezébe történt átmnete idejétől mostanig, a több száz metwnyi sziklaoldal 25 méterrel ht. megvékonyitva. 1 . nagy széleségben lett az a kemény gránit sziklahegy egész magasságban kihasználva s ezen nagy munkát végezte a luh és kapács, segítségére menve a furunak a lőpor s olykor-olykor, nagy robbantások alkalmával a dynaa.it. A gránit-bánya 1872 -e lett legeléssör bányászva, a jelenlegi tulajdonos k kesére pedg 1876-ba ment. A telepben jelenleg 400 munkás dolgozik: krajnaiak, olaszok, tiroliok, horvátok, németek, oláhok és kevés magyar is, köztük 17 torockói munkás. Az idegen munkások számára 24 lakás van a telepen berendzve, amely necsak a munkásoknak, hanem többekre nézve a craiadnak is időleges lakásul, otthonul szolgál. Az ilyen szobákban bizonyos csint, rendet és tisztaságot láthatunk mindenütt, aminek rendezésében nagy mester szokott lenni az alsótb néposztályok között is a nő; amíg a férfi izzasztó munkájával keresi meg a létfenntartása eszközét, naponként az 1 frt 50 krt, a 2 frtot, egészen a 3 frig is (a munka, még pedig a gyors munka minősége szerint), addig a nő otthon dajkálja kis gyermekét, főzi az ételt, szóval végzi azon fontos házi teendőket, amelyek a családi tűzhelynél himaradhatóanak. Az ily munkával kenyereiket kereső családokra nézve határozottan áll a mondás, amelyet Mikó Imre jellemezte volt a férj és azon pillanatban siklott ki kaséból, midőn azt hitte hogy már teljesen bírja. — Ha Baronyi Márkus e pillanatban láta volna, leplezett gúnnyal ismét azt kérdezte volna „ha vájjon a játék megérdemli-e a fáradtságot ?* nő hivatását; ő azt mondotta ,a mig a férj a család fenntartó oszlopa, a nő anoi éltető fénye.* A férfi e telepen igazán oszlopa kell , hogy legyen (» oszlopi is) a családi tűz. Ublynek, a mely nélkül ennek a kis világ- f nak bizony hamar világvége lenne! N.-szük meg, hogy ez a 400 munkás mit ég miként dolgozik azzal a szilárd kékes gr*,nit kővel, a melybe évenként átlag 40- 50 ezer köbmétert bányásznak ki és vonnak el az ipar czéljaira az ősi készletből. A kibányászott kisületből többnyire négyszigi gránit koczkákat faragnak, amelyek járdák kikövezésére szolgálnak , nagyobb részt erre a czélra is használtatnak fel; vannak egészen kidolgozott és kevésbé kidolgozott (olyanok esek, a melyeknek csak a felső apja van egészen sinuig kicsiszolva) grámnit-koczkák, az egészen kidolgozott munkadijja 10 kr és eladási ára 20 — 25 kr. a kevésbé kidolgozott gránit, kocka munkadijja 5 kr. és eladási árt 10—15 krig. S nem hinnék, ha nem látnák, hogy ily kemény anyaggal mily könnyen bánnak el a munkások ; azt hinnék, hogy azoknak a koczkáknak a nagy kötörgból való kidolgozása nagy és hosszas fáradságot történik ; de min úgy vicc, mert e rendkívüli szilárd anyag épp , mintha viasz lenne, úgy enged azt méri akarat erejének, a * kok*sitásnál két mólót alkalmaznék: t -j rxtzelést és az ékelést. Az első módszerint irt nem nagyon vastag gránit követ (20—25 centi vastagságú) egyik oldalán egy krapácsosal egyenes irányban megkappilják, annyira, hogy egy kis karrerlás támadjon, most a követ az ellenkező oldalára fordítva egy nagyobb vackalipácscsal reá ütnek, s a karozozás irányában a kő elreped; nagyobb és egyenetlenül vastag gránit darabokat pdig ékeléssé hasítanak el. Visnmaruval egy körülbelől egy centiméter mélységű lyukat fúrnak a köbe, azután belehelyezik a kis vaséiat, melléje helyezve lét oldalról egy egy vékony vaslemezt; most reá ütnek a vesékre, s félméteres vadigságu gránit kő is egy ütésre már ketté hasad. A gránit koczkák gyártására fel n n használható kő anyagból aztán kavicsot termelnek az ún. koguzdáknál. Ilyen kazúzda 3 van , két kissebb és egy nagyobb). A két kis-sebb 10—15 kilós gráfit köveket, a nagyobbik zuzda pedig 30—40 kilós köveket is könnyen zúz össze az utak korosolásra szolgáló kavics nagyságra. Egyik egyik zúzda naponként 60—70 köbménr ilyen kavicsot termel. Vezetőnk állítása szerint a milt évben 7 ezer vasúti kocsi gránit kö koc,ki lett forgalomnak azadva.egy egy üven hunt 30—50 frt értéket képiselvén. Termeltetik pedig átlag évenkint 800000 drb gránitkő koczka. Évi forgalma 50—60 ezer forint. A. A. Julin® 2 Dráma a kaszárnyában. Vérfagyasztó eset történt pénteken fsze 9 óra után Bpesten a Károly-kaszinijának a rosszély-utczára eső második emeletén. A laktanya e részén van elhelyezve a 69 ik Jellacsics gyalogezred Bpesten állomásozó két zászlóalja s 77 5 ik századizolgalatvezető őrmesterének, Cierley Istvánnak azorára néző külöszobája épen a Schlezinger-féle nyomdahelyiség felé esik. A nevezett őrmester este 9 órakor egy ismeretlen cselédforma leánynyel bezárkózott ebbe a szobába s alig egy pár peci múlva a nyitott ablakon át kétségbeesdl sikoltások hallatszott ki az ucára; sikoltások után nyomban megjent a let fi alakja is sz ablakban s a követkvö pill** natlan a nő az uteta kövezetére zuhant, a hol siétuzódott fejjel pár másodperczig tanlódott s aztán meghalt. A reit*Mtos jelenet színhelyére pillanat alatt óriási néptömeg vetődött össze, mely alig állott egy perezig a leány holtm teste körül, mikor felülről, a nyitott ablakból — ahonnan a leány lezuhant — két lövés dörrenése hallatszott le, a mely »a másik emberélet pusztulását jelenteti« evvel a lövéssel az őrmester oltotta ki saját életét. A véres esetről a következő részleteket közölhetjük : A leányt Somogyi Júliának bífifi régi hűséges szeretője volt egy Kukida nevű Jellacsics-ezredbeli bakának 8 este , szeretőjét kereste a laktanyában, ez Honban kimaradási engedéllyel künn volt Orosban. A leányt Serley becsalta szobijába s bezárkózott vele. Mint a helyszíni szemle igazolja , leány maga ugrott ki ez ablakon, nem pedig mint eleinte gondolták, az őrmester dobta ki. Hogy mi ment közöttük végbe s miért ugrott ki a boldogtalan leány, az imm it két halott titka, mert a közöttük lefjly jelenetnek tanúja nincsen. Annyit az ezredorvos által az örödter szobájában mgeszközölt orvosi vizsgálat konstatált, hogy a leány nem az erökölései ellen intézett merénylet elől, hsne® már annak megtörténte után keresett mélkülést a halálban. A kövezetre fejjel Ualka homlokcsontja több helyen megrepedt s mi'lánkjai behatoltak az agyba, a mi rög'Is halált okozott. Jobb karja a két teszület fölött két helyen eltörött. Az őrmester,a mint szemtanuk mondják, a zuhanás után kihajolt az ablakán, s mikor látta áldozatát odalenn vérelem heverni, s a zzigó timeg felkiáltásaiból megértette, hogy meghalt, visszavonult és nyomban ezután dördült el ott fenn két lövés.