Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)

1889-01-02 / 1. szám

/ Vasárnapi levél. Rerke­­tő úr! Jelentem alásan, beruk­­k ír . Ne legyen Tüske Pálnak igaza sem ez ., jen, a más világon, se prózában, se versben Még azt mondja, hogy üres a ta­risznyáin. s­em igaz. Íme. Vagy talán úgy mondja hogy teli van? Az sem igaz. Nincs benne egyéb, mint ez a foncsiku­­rás, azt is átadón­. Ho­­lat­tam-keltem ? Mit csináltam ? —­­ Hírt­em szerkesztő ur. Mindent elmon­dok módiéval. A vár­. sházán__ Hó, ez rész kezdet. A baj a Nr­ gyirodában történt. Mert minden dolognak kezdete és vége a Nagyiroda. Ott fekszik a szülőháztól jobbra és a temetőtől balra. Az alpha és ómega itt öszpontosul. A ” k'ü­lusbotja s a kegyelem pulykafa­­itj.. u ízül. Némelyek faragnak; mások , b­ek. isel nem foglalkoznak. Olykor le­­s­zik ,'inját az íródat, de ez nem nagy sze­­r .m .-tlen Lg. Hanem faragni tudnak a betűn, • szón. ‘ mondaton és főkép az igazságon. c’ttü s tud­ták: elsütni, be.-ütni, kisütni, meg­­s f.1}, fel-Ütni, lesütni. r ,y Fritschet megsütötték, a derék . ..ím‘ it, ütötték, azt a bizonyos bélyegma- Lisütötték, a polgármestert besütöt­­amon Anti bocros halát,, tekintet, spjrofc «Litere — rótták. /, i. ,a,n A tv a nyársat orjíutta­m ,ko» ,♦ ,«tettem s m j 1 döti a . alkalmával. Pedig ez csak próba-előadás , mert hogy higgadtan menjen a tanácskozás, a vá­lasztások más­napra halaszottak. Dr. Szabó Gyula monológot tart az idegenek nyilván­tartásáról. A kormány rendelkezett, a tanács engedelmeskedett, a kormáy módosított, a szakosztály igent mondott — ennélfogva kéri, hogy a közgyűlés is mondjon igent. Az általános helyeslés alatt B. M. — kit a szerkesztő úr jobyan fog ismerni, mint én — fészkelődni kézi, súg valamit a Bénél Franczi fülébe; ez mosolyog, tovább adja a szót Polcz Rudinak, aki megtáviratozza Deáky Berczinek. Ez­en körben feláll B. M. s arra kéri «... előadó dr-t, hogy ismertesse meg a gyűlést magának az elfogadandó tárgynak alapelveivel . Szabóból szabó lesz és elkezd — mekegni. Felolvas egy felsőbb rendeletet annak bizonyságára, hogy tud olvasni — a­mi örvendetes tudomásul vétetik. B. M. meg van látva, s ’önsz­zt kéri, hogy az előadó se­nk­i­­két olvasson, hanem is­mertjei ülést a fenforgó tárgy­iul ,szá alázatosan — igy a dolo­em viseltetnek annyi jóindu az iránt, mint ő (no, ki"'szöl a benyomást tehetné, ruinthi­­ nem ismerné azt a tárgya ni hivatva van. 1 jidens kissé lehetőleg hatott ösi reményeire, melyek­nek io , úgyis fárasztó volt, ha m­egye ,a dr. ur az iskolapadból e­gyen . v.. . szerre három székre lépett — ryil lábául a főjegyzöségrt, másikkal a A.-jev­edelmi academia tanárságára, harma­­. “Ijj- de bolond vagyok ! Már hogy lel­en . Jaki­ik három lábú? Annyi bizo-■áJ te­­jik­ az egyetem ínagázstó székére is. De ha meggondoljuk, hogy a he­lye nem melegedett meg sehol s most már tanácsos akar lenni. . . . Külömben, talán nem is akar. Csak viszik. Kényszeríti a közbiza­lom. Ilyen a népszerűség. Aztán nem kell mindent balul magyarázni. Hiszen még nem kap penziót. Pedig már elmúlt 25 éves. Iga­zán hálátlan dolog ez a közszolgálat. Az em­bernek csak három fizetéses helyet adnak egy időben. (Szerencse, hogy az altiszti­ ügyész he­lye rendszeresítve van. De már erre csak pá­lyázunk. Mert mathematikai igazság, hogy bá­­­ rom jobb a kettőnél, de négy jobb a háromnál. Alig tudtam elaludni szerkesztő úr, any­­nyit töprengtem a közszolgálat rögitindulj. fölött Miként is lehetne azon segy az ember legalább birlapiró is lehetne , hogy a három helyett négy áldást foglaljon el! Hej, mert szép dolog az, k­ikor illúziók helyett az ifjú ember kenyérrel van körülrakva. Hadd kergessék az üres ábrándokat az üres zsebű proletárok; a korszak igaz gyermeke nem épít légvárakat sem hazája, sem a maga számára, hanem fizetési ívekre tesz szert, értékes lejá­rattal minden primán. Másnap még többen voltunk a város­házán. A kandidáló bizottság tett jelentést. Nyolcz állás volt betöltendő, pályázott nyolc­­­van. Bizony nagy munka lehetett a kandi­dálók munkája. Négy állásra csak egyet-egyet jelölt. A törvé­ny szerint — ha van pályázó — legalább hármat ke­l­jelölni. B. M. ismét el kezdett fészkelődni. Kezében a törvény­­könyvvel s arkán a szert konstitutionalis'r.i­« hatalmas igazságaival ...... oh, dehogy ! Eszébe sem jutott ily« unalmas, ke­­tt és­­ lejárt tárgyakkal vesze­ni. Törvény, néi­­j tutiul Mit keresnek a Un hittak saságáboz? 13. il. jól páter urak már nem olyan kicsi gyermekek, hogy őket kísértetekkel mulattatni lehetne. Pokolba a törvénynyel, az alkotmánynyal s a polgári szabadság egyéb biztosítékaival! B. M. az idők hangjain beszélt, mert meg vagyon írva, ne ítélj, hogy ne ítéltessél, s meg ne botránkoztasd a gyülekezetét. Há­lás kösz­önetet szavaz tehát a kandidáló bi­zottságnak a miatt a kegyessége miatt, hog a választási jog gyakorlásának tériye* főemelte a polgárok vállairól szji**0^ helyre csak egyet jelölvén s­zogal kérdez felvilá­gosit­ásul a­ We­rfffiacsos polgármestertől, hogy az a SK Ad­ám, aki most jelölve lett s aki miatt .,­rffjelölve nem lett, ugyanazon Adám­-e, aki május hóban még városi levéltárnok volt? S ha ugyanaz, mi okból hagyta el Ádám a le­véltárnoki állást? A polgármester úgy hitte, hogy semmi sem könnyebb, mint erre az egyszerű kérdésre megfelelni. Meg is felelt. Félek, hogy máskor nem fog ilyen sietve válaszolni. Azt mondta, hogy ez az Ádám ugyanaz az Ádám, elhagyta a levéltárnokságot, mert kedve volt egy kis szünetelésre. Most pedig visszavágyik egy más állásra. — Biz az igen helyes, mormogták a Nagy irodisták, kiknek zsebe telve vala Ádám­­féle czédulákkal. B. M. megköszöni alázatosan, hogy ilyen gyors felvilágosítást kapott. Tudja, hogy a polgármester úr őszinte volt és igazat mon­dott. Mi is lehetne és mit is mondhatni egyebet olyan ember, kit azzal tüntet ki a V -ív \- ■ y * levexi ki? Örül, hogy a 'Igen i. .« j nes és kételyt neu­t .» i . - - *-í­­gy sötét rágalmat, ■ r • -ijedve s melv .ib­a Adrim­»orr tiltott bélyegfa gyümölcsébe. De a polgár­­m­ester ur válasza után nem hihet többé ama rágalmaknak, s köszöni ő nagyságának, hogy ekként egy súlyos erkölcsi felelősséget emelt le a kandidáló bizottság vállairól, va­lamint azon közlelkiismeretet is megnyug­tatta, meg­ m­ín sem tarthatta egészen ha­­jravalónak az irányadó körök feledékeny­­ségét. Így azonban örül, hogy minden rend­ben van. De bizony, igazsága van B. M. úrnak — felelé a polgármester. Ádám csakugyan be­lekóstolt a tiltott bélyegfa gyümölcsébe, és csakugyan e miatt menesztet­tt el a város­házától. Erről a kicsiségről az imént megta­lált feledkezni a polgármester úr. Hiába, az ember feje nem káptalan. Most már tisztán emlékszik. Vizsgálat volt, kiderült több száz forintra menő bélyegsikkasztás. A levéltár régi okmányairól leáztatódott a bélyeg s újabb számlákra, nyugtákra és szerződésekre ragasztódott. E vallomásra B. M. egyet sem szólott. Ha ilyen tisztviselő kell a Nagyirodának, a kandidáló bizottságnak és a polgármesternek — hát lássák. Ne legyünk túl szigorúak. Még belénk talál kötni a belügyminiszer, ha elté­rünk a rendes szokástól! Úgyis az egész a fináncz dolga, s a finánczok erdélyi főnöke méltóságon Nagy Béla pénzügyi igazgat'' pedig nem emeli fel Ádám ellen az ar lángpallosát. Sőt pa­rthűséggal ad náha a Nagyiroda czéduláit. Ezt a kis intermezzo!­i­­ választó polgárság c­sak Mikor megkezdő, a heroin szélhali része felé a ség I •al­ •IK -*■ ----­»vre »r» 10 Itt. 8 ft-t. Negyedévre Egy hóra helyben — ,jZnK-:?ZTÜI IRODA: ,( za 47-üik »*­•“*. hová a lap szellemi részit közlemények cximzendők. ^ »ELLENZÉK. ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egyes szám­ ára 5 kr. .gje!,üi*' mindennap, kivéve a vasár-és ü­nnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Siam POLITIKAI ÉS­­TÁRSADALMI NAPILAP. KoW i Kolozsvár Hír jh* I­ntim­etexnyi tér ■árasok ttk*-tvp ényken rési. é­tée­­ Ny­ilttéri O­ d, sora után i. Tisza és az uj év. Sza H Almánt ebben a beállott uj téven is annak rendje szerint ttulálta a pártja. A mameluk tá­­ri úttal gróf Szapáry Gyula az ü­gym­iniszter vezette a generá­ld­vözlő beszéd elég meleg, a aszt. pedig szokás szerint sem- 16. a b­e­széde cseppet sem kü­lön­­üs 16.1, melyeket ily alkalmakkor sz már t .­mharmad ízben mondott • ugyan így kaptafára van szabva va­­amennyi. Mint egyik tojás a másikhoz úgy hasonlít Ti.­­. 1889-iki beszéde például az 1 SS5-ikhoz, a mikor épen úgy be­fért, mint ma. Pedig tizenhárom év latt .Sok­­­rtent ám ebben az ország­án meg s­omszédságainkban is olyas,­­ mi más képet adott a helyzetnek. E változások között csak Tisza 5 maradt ugy­naz. Ő ma is épen úgy bí­zik az általa létesített intézmények élet­e valóságá­ban, mint 13 évvel ez­előtt. Akkor is szerencsésnek ítélte a ma­ga polit­káját, akkor is kecsegtetőnek 1á­ta Magyarország gazdasági és kultu­rális fejlődésének ügyét; akkor is az v­olt hite, hogy Magyarország vágyó­és kulturális megerősödésének főbiz­tosi .Ma abban a közkormányzati rend­szer­en fenekült, melyet ő épített meg és te­t­t állandó működésben. Edig azon tizenhárom év alatt, mióta t­orm­ányoz sok minden történt a m­ág őt is kiábrándíthatta voln­a Magyarország jövőjébe helyezett i­­­őből. De Tisza nem az az ember, aki a - 5­­,­ 1 '.toknak felüljön akár arról e­ljék meg, hogy a mit ő tervez az­­ italanság, a mit végrehajt az meg­:­ a nemzeti fejlődést, a mit nem­zet­ érdekben állónak hisz — az vol­­n , épen megakasztja az egészséges fej­let­t folyamatát., De hát neki csak abban telik örö­me kin a pártja állandóan kitart mel­lette. Ez párt pedig úgy látszik ren­dületlen és ha csak ettől függne Ma­­gy­arország jövője, akkor igaza volna a szituik: Magyarország el van látva a h­űlödés bizt­ositékaival. De n­em­zet Tisza kormány­zatá-­­­ak er sd­­­leje alatt éppenséggel nem szerezhette meg azt a hitet, hogy egy parlamenti többségnek ily rendületlen kitartása elég volna az üdvösségre, sőt ellenkezőleg épen ez a merev és öntu­datlan ragaszkodást a Tisza személyé­hez szolgál akadályául annak, hogy a parlamentben egészséges élet fejlődhes­sék ki, és az­ ott vakon elfogadott tör­vények javára válnának a nemzetnek. Tisza ur­évi beszéde sem a múl­tat, sem a jövőt érdeklőleg egyáltalán nem tartalmaz semmi figyelemre méltót. A­mit a közélet néhány jelesének el­huny­táról mond, azt — megengedjük — őszintén mondja; s abban is igaza van, midőn az elhaltak helyét a jövő generáczió által véli betölthetőnek. Csak hogy ezt a generácziót nevelni kell ám és ha elgondoljuk, hogy a Tisza isko­lája e tekintetben a lehet­ő legrosszabb, hát tisztában lehetünk azzal is, hogy az a generáczió, a­mely ebben az isko­lában nő fel mikép fogja folytatni azt a munkát, melyet az elődök félben hagytak. Bizony ettől a generácziótól alig­ha várhatunk sokat, s reményünket e tekintetben csak az élesztheti fel, ha feltételezzük, hogy a Tisza tanai nem örökéletűek, s tán nincs is messze ma­­az a nemzedék, mely új tanokat hirde­ és más Istent imád, mint melyet Tisza tábora állított fel bálványul. A mit a külügyi helyetről mond az merő falláczia. Szerinte egy álun sem akar Európában háborút, pedig va­lamennyi fegyverkezik Nekünk is nost csinálják a dunai flottákat. A mit a pénzügyi helyzetről mond, már elmondotta tizenhárom év óta min­den esztendőben. Mindig bízott a ki­bontakozás sikerében. És még mind bon­takozunk siker nélkül. A csak annyit tud mondani, hogy sok a lárma ok nélkül. Elismeri: van ok a panaszra ez admi­­nisztráczió ellen, de a lárma nagyobb mint a­milyen rész a közigazgatás. Na már most tessék ilyen eszközökkel meg­javítani az adminisztrác­iót. Tessék ilyen eszközökkel felébreszteni a nemzetben a hitet a politikai közerkölcsök meg­­javulása iránt. Tessék megnyugtatni az aggódó és panaszkodó nemzetet, hogy jövőre kevesebb oka lesz a panaszko­dásra. És mindezek hegyébe oda tűzi a beszéde végén, hogy az ország f­ejődik, s hogy ez az ő munkájának és az ál­tala teremtett intézményeknek az ered­ménye és ennek következtében jogosan számít a pártja bizalmára. Hát ab­ban sem neki, sem­ nekünk nem lehet kétségünk, hogy a pártja­­ ebben az esztendőb­e­i is megbízik ben­­­­ne; csakhogy a mérleg másik serpe-­­­nyőjén ott áll az aggódó nemzet a maga kielégítetlen vágyaival, hasztalan sóvár­gásaival; ott vannak a megtiport nem­zeti érdekek, a fejlődésében megakasz­tott vagyonosodási érdek s mindez élén­ken példázza, hogy a nemzet eljátszott hitét ilyszerű újévi beszédekkel feléb­reszteni többé nem lehet s a nemzet hite jövője iránt csak akkor ébred fel, ha i’iszának nem lesz többé alkalma ily beszédekkel köszöntem a­­ bol­dog Uj évet. AZ „E­lLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1889. Január 2. lud­ik Politikai hírek. Regale megváltás. A regále tulajdono­­sok figyelmét már most felhívjuk arra a hir­­detményre, melyet a pénzügyminiszter a re­­g­álemegváltási törvény végrehajtása tárgyá­ban kibocsátott, s melyet lapunk más helyen közlünk. Ebben a ministeri rendeletben az a legfontosabb, hogy a regale tulajdonosoknak, a követeléseiket írásbeli után 1881. márczius 30-ig kell bejelenteniük az illető pénzügyi hatóságoknál; a határidő elmulasztása azt eredményezi, hogy a kártalanításra való minden jog elenyészik. Érdekében áll tehát a regale tulajdono­soknak figyelembe tartani ezt a ha­tárnapot, nehogy a mulasztásnak nagyon is terhes következményei tényleg beálljanak. Jó lesz a regaletulajdonosoknak már előre gondoskodni arról, hogy márczius 30-ig a szükséges bizonyítékok is beszereztesse­­nek, egyszóval, hogy a véghatárnap ne találja készületlenül. Képviselőválasztási mozgalom. Selmecz­bánváry HZ ftlkiyvfc r-- VUnuu írám­ vi­selő mandátumának örököse — hír szerűn,­ P­é­c­h Antal min. tanácsos bányaigazga­tó lesz. Katonai tanácskozások. Január hó fo­lyamán Bécsben katonai tanácskozások lesz­nek Albrecht főhercze­gi elnöklete alatt azon elvek megbeszélése végett, melyek sze­rint a gyalogság gyakorlati szabályzata, az új fegyverzetre való tekintettel, módosítandó vol­na. A tanácskozásokban néhány hadtest pa­rancsnok is részt fog venni. Orosz készülődés. Wolocziszkából érke­ző hírek szerint a kamienieci kormányzóság­ban nagyszámú orosz lovasságot és tüzérséget összpontosítanak. Szorbinovban éjjel nappal építik a barakkokat. Egyveleg. Csoda történt. A Kölnische Zeitung f­élhi­­italosan jelenti, hogy biztos értesülése szerint a d­unai pót­hitel benyújtásától elállottak Berlinben, őt tessék utána, csinálni Ravasz tanács. A muszka lapok azt ajánlják szerb radikálisoknak, hogy fogadják el az alkot­­ányt és kerüljék a konfliktust. Egyszersmind ér­­tsükre arr­ák, hogy a cselekvés ideje az alkot­­mány elfogadása után következik. Tömeges boldogság, a Pol. Co­r. d­öntése szerint Zwerger seckaui Aichner brixeni s Mi­tzia laibachi herczegp­apökiak a titkos ra­­ácsosi méltósággal lettek kitüntetve. A ki nem haragszik, Vilmos császár a t­á­b­rnok­ok újévi fogadtatása alkalmával békés ke­zedet tartott. Hanem ebből még nem következik béke. A legszebb csillag, lápet király, mint a vongó-állam uralkodóji „afrikai csillag“ név alatt is rendjelet alapított, melylyel azokat tünteti ki,­­ kik a fiatal szabad állam ügyei körül érdeme­set szereznek. Gyarló földi szemnek ilyen szépen így sem ragyog. Uj évi tisztelgések. Az »Ellenzék sürgönytudósítást!. Budapest, jan. 1. A szokásos újévi tisztelgés Tisza miniszterelnöknél a szabadelvű párt nagy számú tagjainak jelenlétében ma meg­történt. A miniszterelnökhöz gr. Szapáry Gyula intézett üdvözlő beszédet, mire T­i­s­z­a ezt válaszolta: Fáj neki, hogy a történt vesztesé­gek oly számosak. A közélet annyi je­lesének elhunytáért, mely miatt a köz­ügy szenvedett, a pótlást a fiatalabb generatiótól várja. Örömmel tapasztalja, hogy az ifjú erők száma növekszik. A külpolitikára térve át, ki­jelenti, hogy a főbiztosítékot Közép- Európa házairaassainak szövet­ségében kell keresni. Voltak a történelemben már erős szövetségek, ezek az r.r.Gui, nomcasi és térr esz­kívtási szempontból köttettek. Nézete szerint azonban többre becsülendő az oly szö­vetség, mely a békét akarja biztosítani. Hiszi és a csalódástól­­ félelem minden veszélye nélkül kifejezheti azon reményt, hogy ezen szövetséggel — tekintettel arra is, hogy ma Európában egyetlen állam sincs, mely háborút akarna — sikerülni fog a békét megóvni. A hatalmakkal jó viszonyt meg­tartani igyekszik és e tekintetben szá­mít a képviselők támogatására, mely szükséges ezen politikai sikerességére főleg azért, mert a béke fentartás ál­dozatokat kivon, ben a béke­ néve csak annak leir­i együtt működök im­i , ki azok, kik a békét na­ki akarná, tartanak is. Szóló meg van győződve, hogy a törvényhozás és a nemzet egyaránt meg­­teendi mindazt, mi szükséges arra, hogy a monarchiának és ebben Magyaror­szágnak szava súlylyal bírjon. A pénzügyekre térve át, kije­lenti, hogy a külügyi helyzet,*) nehezíti ugyan a rendezést, de bízik ab­ban, hogy a nemzet áldozatkészsége lehetővé te­­endi a lassankénti czélhoz vezetést. A k­ö­z­i­g­a­z­­g­a­t­á­s­r­a nézve kije­­lenti: Senki sem tagadhatja m­a, hogy az adm­inisztrác­ió ellen lehet sok igaz­ságos panaszt emelni, de sehol nincs és nem is­­sz olyan intézmény, mely­ben hibák ne legyenek.**) A lárma, mely némely helyről az adminisztráczió ellen emelkedik, messze túl van azon, a­mit igazságosan megérdemel. Ezután utalva az ország fejlődé­sére, kéri a pártot, hogy bizalmában őt továbbra is megtartani szíveskedjék. A párttagok lelkes éljenzéssel fogadták Tisza beszédét. Onnan a küldöttség ezután Péchy Tan­ás képviselőházi elnökhöz ment, a­hol Fálk Miksa ékesen üdvözölte. Pé­chy elnök meghatottam köszönte meg a megtiszteltetést. A párt számos tagja ezután Hor­váth Gyulát és Vizsoly­it kereste fel s fejezte ki előttük jó kívánságait. A regaletörvény végrehajtása. A regálé megváltásról szóló t törvény vég­rehajtási utasítását rövid idő múlva egész terjedelmében közlik, addig is közölhetjük a pénzügyminisztériumnak, a hivatalos lap teg­­■ntpi számába­n megjelent, részletes hirdetmé­nyét, mely kivonatilag a regálibirtokosok el­járását kárpótlási igényük bejelenté­sénél, ille­tőleg a bejelentés kellékeit körvonalazott. E hirdetményben ki van mondva, hogy mind­­azok, kik bizonyítással igényelnek nagyobb kárpótlást, mint, a­mennyi fizetett adójuk *) Contradictio in re et in ailjecto, mert ha „ Európában egyetlen állam sincs, mely hábo­rút akarna“ — a Tisza szavaz — , akkor a „külügyi helyzet“ nem nehezítheti meg a pénz­ügyek rendezését. Szerkesztő: **) Nem hibákról van szó, hanem korrup­­czióról, m­ely gyámolitalik fenn s eredményezi a sikkasztásokat sem­. Szerk.

Next