Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-04-10 / 86. szám
bzedik évfolyam. Az SZERKESZTŐI IRODA: artírmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimtendók. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 16 írt. 8 írt. Negyedévre . Egy hóra helyben Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. no ha' Egész évre félévre 4 frt. 1 frt 50 kr. 86. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, április 10. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A „legnagyobb magyar“ fia. A mióta a főrendház hármas bizottságának együttes tárgyalása a véderő javaslat felett lefolyt — senkinek sem lehetett kétsége a felett, hogy a „méltóságos főrendek“ minden teketória nélkül a Tisza által taposott nyomokon fognak haladni. Egy időben még vártunk, még remélltünk egy kis, bárminő ártatlan, de azért mégis politikai következményekkel járó oppozícziót a „méltóságos“ főrendektől. Korán eloszlott azonban minden reményünk. Elszámítottuk magunkat. Balul ítéltünk, midőn azt hívők, hogy a független felsőház a nemzeti jogok védelmében lobogtatja meg a nemzeti küzdelem zászlóját. Gyászvégzet ül Magyarország felett! Kik legmagasabban állanak, azok nézik le legjobban a nemzeti jogokért küzdő védsereget. Akik, legtöbb sikerrel támadhatták volna meg egy erőszakos kormány hazafiatlan politikáját, azok is — egy kivétellel — készséggel aláírták, a magyar ifjúságnak, a magyar nyelvnek vesztére, kitervezett halálos ítéletet. Ez az egy kivétel, a legnagyobb magyarnak, Gróf Széchenyi Istvánnak: Béla fia, ugyanaz, a kit most a magyar tudományos Akadémia elnökjelöltjeként emlegetnek. Gr. Andrássy Gyula bár beszélni nem akart a gróf Széchenyi Béla beszéde után szót kért s egyenesen azt jelentette ki, hogy a legnagyobb magyar méltó fia nem politikus, hanem chauvinista. Mintha csak a magyar főrendiház a Gróf Andrássy intelmére átkot kiáltott volna Gróf Széchenyi Bélára, a miért a nemzeti törekvéseknek hangot adni mert, a miért a nemzeti jogok szószólójaként fellépni bátorkodott. Ezért a gróf nem politikus, hanem egyszerű: chauvinista. Tehát olyas valaki, aki frázissal akarja pótolni a politikai képzettség hiányait olyas valaki a ki mert nemzeti ideákért még lelkesedni tud — tehát nem politikai tényező, hanem egyszerű: szószátyár, frázis gyártó. Hát mi és a nemzet összes hazafias elemei kalapot emelünk Gróf Széchényi Béla a legnagyobb magyar méltó fia előtt. Ismételjük méltó fia az apjának. Mert hamis az a felfogás, hogy Gróf Széchényi István dhavinismusnak ítélte a nemzeti eszmékért küzdő hazafiak lelkesedését és e nemű politikai törekvéseit. Gróf Széchenyi Istvánnak minden gondolata és törekvése az volt, hogy Magyarország nagy és hatalmas és minden izében magyar állam legyen. Minden instituczió, melyet az ő lángesze kitervezett, arra volt hivatva, hogy annak segélyével a Kárpátok bérczei között egy nagy és boldog állam képződjék és ez az állam legyen elsősorban magyar és fiai önállóan intézhessék sorsukat. És most mikor ennek a Gróf Széchenyi Istvánnak a fia fellép, s azt mondja: adják meg a magyar nyelvnek a maga jogait, s a magyar ifjúságnak ne rontsák meg az életérdekeit hatalmi czélokért, hát akkor azzal vádolják, hogy chauvinista és nem érti az atyja politikai törekvéseit. Mi pedig azt mondjuk : Szégyene a magyar főrendiháznak, hogy soraikból csak egyetlen ember találkozik, a ki azonosítani kész, magát a nemzeti törekvésekkel, s a ki meg meri mondani: nem magyar az, a ki lemond minden nemzeti aspiráczióról, nem jó hazafi az, a ki a hatalom javára elalkussza alkotmányunk főbiztosítékait, s megtiporja nyelvünk és államiságunk becsületét. Egyetlen egy ember találkozik a magyar főrendiházban a ki megérti a nemzeti genius szavát, a ki többre becsüli a hatalom kegyénél a nemzeti aspirácziókat, s a kinek még van bátorsága áldozatot mutatni be a nemzeti ideák oltárán, daczára annak, hogy aristokratának született. És ezt az egyetlen embert a méltóságos főrendek leszólják, kiközösítik, s ráfogják, hogy meghamisítja apja tanításait, aki pedig nem azt tanította, hogy a magyar status férfiak politikai kufárokká válljanak, hanem egész életével azt bizonyította, hogy a magyar csak magyar legyen, s a ki bizott abban, hogy azzá is lesz. Ezt a tanítást egyedül a legnagyobb magyar fia értette meg a főrendiházban, s ezért emelünk kalapot előtte. «^ELLENZÉK*7 TÁROZÁSA. 1889. Április 10. Br. Bánffy György halálára. Künn az erdő mélyén a nefelejts fakad, Hasadó bimbó fed minden bokrot, ágat, S téged virágtalan sirba most tevének, A ki úgy szeretted a nyiló virágot ! A csalogány fészkét most rakja az ágon, Rügyező bokorban njra hangzik a dal És te már nem hallod többet az énekét, Nem felelhetsz rája zengő szép daloddal. Hogyha már el kelle veszítenünk téged, Miért nem vártad be levelek hullását ? Ha majd őszfürtökkel tettünk volna sirba Nem ez a nagy bánat fogná szivünket át, ■De igy élted delén hanyatlani sirba, Mikor a lelked csak örömmel volt tele már látnunk, mint a fát, melyet a zivatar Virággal megrakva, derekában tört le. Gyászoló szép nődet özvegyen mért hagyád Ki keserves jajjal borul sirhalmodra ? 8 gyügyögő gyermekid ? kik atyjoknak arczát Áldani, csókolni nem fogják már soha ; Kik ha majd felnőnek s ébredő lelkükkel keresni fognak majd az egész világon. Nem fogják tudni, hogy te tekintsz reájok Oszló felhőben fennt, lenn nyiló virágon. Egyszerű sirkantra azért vágytál mindig, Hogy ráborulhasson a nefelejts, rózsa. Örökké nyiljon hát a rózsa sírodon, Lombhullás, hervadás ne érje azt soha. | - ----- ■ ■ ■ __. Politikai hírek. A függetlenségi és 48-as párt hétfőn este 6 órakor Irányi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a képviselőház szerdai ülésére kitűzött tárgyakat vitatta meg. Az értekezlet Liptay Károly és Lukáss Gyula hozzászólalása után elfogadta a Este szelíd szellő altató zenével Ringasd az ákáczfa virágzó ágait, Omló lomb, hulló galy halk nesze ha támad, Ne háborgasd vele végtelen álmait. Rökk Szilárdról.*) Imént múlt féléve annak, hogy a nemesebb szirti emberbarát, Rökk Szilárd jóságos kék szemeit örökre lezárta a halál. Az illető hatóságok felbontatták azokat a csomagokat, melyeket a boldogult végakarata szerint halála után hat hónapra rendelt felnyitni. Hogy e csomagok kiegészítő részét képezik Stökk Szilárd adományának, tudjuk már. Kiderült, mikép humánus közczélokra szánt adományai megközelítik az egy millió forintot, vagy tán ennél még többet is. Múlt évi szeptember hó utolsó napjaiban az öszes magyarországi sajtó méltatta Rökk Szilárdnak, mint elismerést, köszönetet nem áhítozó bőkezű adakozónak érdemeit. Sokat írtak származása s takarékosságáról. Mivel azonban ennek leírása részben hézagos, részben pedig téves volt, engedje meg a tek. Szerkesztőség, hogy a mai napon én, ki Rökk Szilárdot már 50 év óta ismertem, a róla elmondottakat részint helyesbítsem, részint kiegészítsem. Mert azt hiszem, hogy az az ember, ki oly nemesen gondoskodott embertársairól, megérdemli, hogy e napon is foglalkozzunk vele, s a nagyközönség nyerjen a nagy jótevőről hű ismertetést. Minthogy a lapok azt említették, hogy Rökk Szilárd egy gazda embertől származik, sokan azon hiszemben voltak, hogy gazda ember elnevezés alatt földművest kell érteni. Pedig ezen állítás, ezen feltevés helytelen, mert Rökk Szilárd atyja gazdatiszt volt, még pedig ha nem csalódom, a Cistercitáknak Fehér megyében fekvő s 52000 kat. holdat tevő előszállásiuradalmában. Mint ilyen szerzett a szomszédos dunaföldvári határban csinos birtokot, s egy igen szép nagy, s szilárd anyagból épült házat, mely ház ma már tán ötödik kézen van, de egyike Dunaföldvár legszebb házainak ma is. Rökk Szilárd tehát a honorácziorok azon csoportjából származott, mely csoport a múltban tán még jobban kitűnt vagyonossága és műveltsége által, mint jelenleg, s édesanyja, ki férjét sok évvel túlélvén, a harminczas évek végén vagy a negyvenes évek elején magas kort érve halt meg, igen előkelő és művelt asszonyság volt. Ennyit Rökk Szilárd származásáról. Nem azért, mintha tán esetleg egyszerű földmívesekről való származása hátrányára lett volna, de csupán a származás hűségének és igazságának kedvéért. Az sem áll, mintha Rkk Szilárd szegényesen, összehúzva udvari lakásokban lakott volna, mert lakása tudtommal, már mint gyakorló ügyvédnek — csakis kettő volt s mind a kettő utczai lakás. Előbbi lakása azon ház második emeletén volt, mely ma Ger-A főrendiház ápril 9-iki üléséről. Nagyméltóságu elnök! Méltóságos főrendek ! Engedjék meg, hogy az előttünk Pekhárd Antal fűszerkereskedő tulajdona — és sarkot képez a Rózsa- és Sebestyén-térre. Utóbbi lakása a kerepes-uti régi Baniczkyféle ház második emeletén, hol körülbelül 40 évig lakott, szintén utczai lakás volt. Mindkét lakásának volt ugyan udvari része is, de ebben mindég valami tisztességes iparos család lakot, kik őt kiszolgálták. Nagy vagyonának szerzési módjára nézve is több lap, s különösen a vidéki lapok, alaptalan állításokat közöltek. Ki munkás és takarékos, és elvül tűzi ki keresményének kisebb részét költeni el, nagyobb részét pedig tőkésíteni, s ehez, s s ennek kamataihoz soha nem nyúlni, az tíz, húsz év alatt is szép vagyont szerezhet, még inkább ki mint ő csaknem ötvenévig volt nem csak keresetképes, de keresett is, s kinek igényei vagyona szaporodásával nem emelkedtek. Mint csaknem minden fővárosi ügyvéd, úgy ő sem kerülhette ki, hogy pénz dolgában szívességit igénybe ne vegyék, de nincs senki, ki azt merészelné róla mondani, hogy 6 száz kamatnál többet szedett. Különben is pénzkölcsönökkel üzletszerűleg sohasem foglalatoskodott, mégis szívessége és nagy óvatossága mellett is, voltak nagy veszteségei is. Helyesen jegyezte meg a »Pesti Hírlap« Rökk Szilárdról, hogy mindvégig a korral haladt. Áll ez nemcsak az új, szép eszmék befogadására, terjesztésére, de a társas körökben való mozgására, sőt öltözködésére nézve is, mert oly tiszta modern öltözetű öreg urat ugyan keveset lehetett Budapest salonjaiban, vagy utczáin látni, mint Rökk Szilárd volt *) E sorokat az elhunyt nagy emberrel igen közeli viszonyban állott férfiú Írja, ki első irányozta Rökk Szilárd figyelmét a közművelődési egyesületekre. Szerk. Ms. Németalfölddel, Spanyolországgal és Olaszországgal kötött egyezmények beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. A Rohonczy-ügyben Holló Lajos terjesztette elő a mentelmi bizottság határozati javaslatát, melyet már egész terjedelmében közöltünk. A párt Győrfy Gyula, Lukáts Gyula, Madarász József és Irányi Dániel hozzászólalása után kimondotta, hogy a bizottság javaslatának elfogadását vagy el nem fogadását a párt tagjainak tetszésére bízza. — Ivatics Benő mentelmi ügyében a párt Holló Lajos előterjeszt és alapján elfogadta a mentelmi bizottság java’.,...&t. A magyar állam bevételei — mint a bécsi Pol. Corr. budapesti levelezője jelenti — a múlt év utolsó három hónapjában oly kedvező arányban folytak be, hogy a mérleg a megelőző év hasonló szakaszához képest három millióval javult. Különösen a fogyasztási adók eredménye rendkívül kielégítő.(P) A vallás és tanulmány-alap birtokainak kezelését gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter új alapokra szándékozik fektetni. A változások elsősorban az erdőkezelés ügyét érintik. Az újjászervezési szabályzatot a minisztériumban az e napokban tartott szaktanácskozásokon már meg is állapították s a reformokban leglényegesebb az, hogy az erdészeti közegek kivonattak a gazdászati főtisztségek felügyelete alól s közvetlenül a minisztérium erdészeti szakosztályának főhatósága alá osztattak be. A gazdászati főtisztségeket a miniszter egészen meg akarja szüntetni. A franczia felsőház, mint bíróság. A franczia szenátushoz Carnot köztársasági elnök tudvalevőleg üzenetet küldött, melyben felhívja, hogy a Boulanger-féle ügyben bírósággá alakuljon át és mondjon ítéletet. A szenátus hétfőn tartott ülésén Le royer elnök felolvassa a rendeletet, melylyel a szenátus állami bírósággá alakíttatik, hogy az állam biztonsága elleni cselekedetek és összeesküvések, valamint mák ezzal összefüggésben álló tények felett ítéljen, melyek a megindított vizsgálat alapján Boulangert és másokat terhelnek. A rendelet értelmében az első ülés pénteken tartandó. Léon Renau 11 az iránt kívan interpellálni, mely okok tették szükségessé, hogy a szenátus bírósággá alakíttassák. Tirard miniszterelnök a kormány nevében kijelenti, hogy nem fog ez interpelláczióra válaszolni. Michelin egy hónapi halasztást kíván. Buffet elfogadja a bírósággá alakítást, de azt kívánja, hogy a perrendtartás előbb törvény útján szabályozhassák. Thevenet igazságügyi miniszter azt válaszolja, hogy a perrendtartás kérdése nem gátolhatja a bíróság ülésezését. Erre a Buffet indítványa fölött való szavazás végett az ülést felfüggesztették. Az ülés újra fölvétetvén, a szenátus Buffet indítványát 177 szavazattal 72 ellenében elvetette és azután áttért a napirendre. A főrendiházból. A véderő vita. Budapest, April 9. A véderővita ma kezdődött meg a főrendiházban , rendkívüli érdeklődés mellett és nem kevésbbé érdekesen. Az ülésterem egészen megtelt főrendekkel, s a karzatok is telve voltak. A vitának több érdekes mozzanata volt. Ilyen elsősorban gróf Széchenyi Béla kitűnő beszéde. E beszédet erős nemzeti érzés lengte át, és tartalmára nézve is igen nagy fontossággal bir. Gróf Széchenyi Béla, a nemzeti szellem fejlődésének és térfoglalásának szempontjából elítélte a 14 évi Tisza -korszakot, és voltak e kitűnő beszédben vonatkozások gróf Andrássy Gyulának beszédére is, kiemelvén, hogy a nemzeti törekvéseket nem lehet khinai falakkal körülzárni. (A gróf beszédét lapunk más helyen közöljük.) Tisza miniszterelnök rögtön felelt, mentegetődzvén a nemzeti szellem stagnálásának vádja ellen. De épenséggel nem tudta meggyöngiteni gróf Széchenyi Béla állítását. Később maga gróf Andrássy Gyula is felszólalt, és gróf Széchenyi Bélával szembe állítva atyját, a nagy Széchenyi Istvánt, figyelmeztette őt, hogy a dhauvinizmustól óvakodjék. Gróf Andrássy szellemesen szólott, de nem volt gróf Széchenyi Bélával szemben igazságos, sőt méltányos sem. Gróf Széchenyi Béla sokkal higgadtabban és sokkal nagyobb mérséklettel szólott, hogysem a túlzás vagy a dhauvinizmus vádját megérdemelte volna. Az atyjával való szembe állítás sem válhatott gróf Széchenyi Béla hátrányára. Mert különböző idők szerint változnak a feladatok. Egy nagyon is fölpezsdülő nemzetet a vezérlő államférfiaknak fékezni, de egy sokáig alvó nemzetet ébreszteni kell. — S ha Andrássy hibának tartja politikusoknál a túlzást, — akkor semmi esetre sem szabad erénynek tartania a kicsinylést. Igen érdekes volt katonai szempontból Hollán Ernő jeles beszéde, melyben fontos kritikai szempontok fordultak elő. Fölszólalt még Sztáray Antal gróf, ki bejelentő, hogy a 25-ik §-nál fog részletesebben nyilatkozni. — Hosszasan szóllott Zichy Antal; — nagy figyelemmel halgatták Teutsch szász püspököt, s végül gróf Széchen Antalt, a ki mint mindig, úgy ezúttal is fölötte magvas és tartalmas beszédet mondott. A vitát holnap folytatják. de véderő törvényjavaslat felett elmondjam nézetemet. Politikával én ugyan egyáltalában nem foglalkozom, nem az én kenyerem, de azért az nem zárja ki, hogy hazámat és nemzetemet közelről érintő fontos kérdésekben szint ne vallják és ellenekben állást ne foglaljak el. Nincsen magyar ember, ki midőn hazája alkotmányáról és jogairól van szó, közömbös maradhatna. Párthoz nem tartozván, pártszenvedély által nem ragadtathatom el magam, a szenvedélyesség politikai vélemény különbség miatt nem fekszik természetemben. Széles e hazában súlyos aggodalmak merültek fel nemzetünk alkotmányos jogainak integritása iránt, szemben a véderőtörvényjavaslattal különösen annak 14. és 25-ik szakaszai matt. A 14. szakasz megváltoztattatván, oly szövegezést nyer, mely kizár minden kétely, tiszta és érthető, mert világosan kimondja: »hogy a megállapított ntonez létszám 10 évre érvényes.« Ezen szakasszal tehát tovább foglalatoskodni felesleges. Nem áll ugyan ez a törvényjavaslat 25. szakaszára nézve. E szakasz a nyelvkérdésben egy határozati javaslattal bővíttetett meg, melyet a magas kormány is elfogadott s mellyel megszüntetni véli a felmerült aggályokat; de kérdem a méltóságos főrendeket, hiszik-e, hogy az ily fele határozati javaslattal egy nemzetnek felkorbácsolt szenvedélyeit lecsillapítani lehetsen ? törvényre, nem határozmányokra van szükség, melyeknek értelmezése nemcsak tág, de rendszerint, mint a jelen esetben is, egyesek belátásától, olykor kényekedvétől tétethetnek függővé. A 25. §-nak két kimagasló momentuma van; az egyik a tiszti vizsgát kötelezővé teszi és azokra nézve, kik a tiszti vizsgát az első évben letenni képtelenek volnának, még egy további évvel toldja meg szolgálatuk idejét, a másik, hogy a vizsga elméleti részét német nyelven kell letenni. Amennyire súlyosnak tartom a törvényjavaslat ezen elsejének rendelkezését ifjainkra és ha két évig szolgálnak, szüleikre nézve is, annyira sérelmesnek a másikat államnyelvünkre és jogos nemzeti aspirációinkra. Kényszerrendszerrel rendesen a kívántnak ellenkezője szokott elévetni, mert megtörténhetik, hogy ezentúl a magyar ifjúság a német nyelvet még kevesebb kedvvel fogja tanulni, mi szerintem annyival is inkább volna sajnos, mert okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a magyar a nagy kulturállamok nyelveinek legalább egyikét tanulja meg és a kultur államok nyelvei között a német nyelv az, melynek már földrajzi helyzetünknél fogva is hasznát leginkább veendi; de eltekintve a német nyelv tudásának praktikum hasznától az, a ki több fáradtságot, munkát fordit megtanulására, élvezheti a német nemzet irodalom remekeit is. Én is tehát sokakkal együtt helyeslem, hogy a német nyelv tanulása a középiskolákban kötelezővé tétetett és amennyire helyeslem azt, annyira kívánom másrészt, hogy a magyar kultúra eredetisége és nyelvének kiművelődése ne szoríttassék bármely világnyelv kedvéért valami rom- vagy régiségtárba. Ragaszkodnunk kell mindenekelőtt nyelvünkhöz. Miért nem nősült meg Rökk Szilád ? Erre is megfelelek. Mint minden férfi, fiatal korában ő is beleszeretett egy szép, előkelő és nagy miveltségű fiatal hölgybe, kit szívesen nőül is vett volna, a ki is jelentette a hölgy szülei előtt ebbeli óhajtását, de a fiatal ügyvéd kérése a hölgy szülei által megtagadtatott. És ez annyira hatott reá, hogy többé más nő keze után nem vágyott. A sors úgy akarta, hogy azon hölgy, ki iránt nemes vonzódással viseltetett, Rökk Szilárdot túlélje. Kevéssel Rökk Szilárd halála előtt, én voltam oly szerencsés ennek utolsó üdvözletét átvenni és átadni, mután a véletlen következtében mindketten egy községben laktunk, hol a már közel 80 éves, de testben és szellemben még mindig ép úrhölgy mint egy rég elhunyt nagybirtokos özvegye, ma is lelkét képezi a Verebély vidékén élő úri társaságnak, s rokonságban áll az erdélyi Bátternay családdal is. Hogy Rökk Szilárd minden időben gyengéden szerető testvér volt, azt az őt túlélő fitestvér Pál bővebben el tudná mondani. — Én csak amellett tanúskodhatok, hogy midőn Rökk Pálnak egyetlen fia Pál elhalt, ezen haláleset őt nagyon megrendítette, s az elvesztett ifjút soha sem tudta elfelejteni. — Egyáltalán mi sem fájt neki annyira, mint az, hogy családjában beáll a megszakadás esete. Nővéréről Rökk Lilláról, ki mindegy nyolcz év előtt halt meg, még ma is sokan emlékeznek Budapesten s áldják emlékezetét. Lakása közvetlen fivére, Szilárd lakása mellett volt. Sok éven át fentartotta bútorzatával együtt e lakást is, s a visszaemlékezés Gróf Széchenyi Béla beszéde.