Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)

1889-01-02 / 1. szám

ö­vetkező zése (1 .$.) ›CU UII*;',› ti alm­éresi j ^ C “^ható, ha az képvise­l "Uiitu idényét ,.’-éig az gyesénél, idején az • i r , . n;g meg­nevezésűvel, a melyben gyakoroltatod, írásban bejelenti. Felhivatnak ennek folytán az érdekelt ogosultak, hogy kártalanítási igényüket, a megjelölt helyen és módon, legkésőbb 1889. évi márczius hó 31-éig annyival inkább je­lentsék be, mert ellen esetben ezek az igé­nyek, a hivatkozott törvényszakasz értelmében tekintetbe semmi szin alatt sem lesznek ve­hetők. Ezen írásbeli bejelentésnek tartalmaz­nia kell : 1. A község nevét, melyben az italmé­rési jog gyakoroltatott :­­ 2. a kártalanítandó italmérési jog pon­tos körülírását; 3. azon jognak határozott megjelölését, melynek alapján a kártalanítást kérő az ital­mérési jogot, mint tulajdonos tényleg gya­korolta ; 4. azt, hogy ezen italmérési jog miként volt megadóztatva ; 5. a bejelentőnek, esetleg, ha a bejelen­tő képviseletével a kártalanítási eljárás fo­lyamán mást biz meg, ennek lakását ; 6. az italmérési jog azon jövedelmének határozott megjelölését, melyet a jogosult az 1882 -1886. években ezen jog után tényleg élvezett, és melyet a kártalanítási összeg ki­számításánál alapul kíván vétetni. Ha ez utóbbi pont szerint a jogosult csak azon jövedelmet kívánja alapul vétetni, a mely mint tisztán italmérési jog után élvezett jövedelem, a fenti években tényleg járadék­­adóval meg is volt róva, akkor semmi egyéb bizonylat nem szükséges. Ha az italmérési jog járadékadóval volt ugyan megróva az 1891 —1886. évben, de a vele együtt bérbe adott épület-ingatlan vagy más valami jog (halászat, vadászat, rév, vagy vámjog stb.) jövedelme nem lett elkülönítve.­­ In,nem a járadékadó együttesen vettetett ki reájuk, akkor a bejelentésnek tartalmazni kell azt is, hogy az összes jövedelemből mi esett ti­szt­án és kizárólag az italmérési jogra, és mindazon bizonylatokat, melyekkel azt a be­­j­­entő bizonyítani képes. Azon esetekben, melyekben a­ jogosultak ezen rendesen tekin­tetbe veendő alaptól eltérőleg az italmérési jog kártalanításáról szóló 1888 XXXVI t. sz. 4. illetve 6 -10 §-ainak intézkedései értelmé­ben azt kérik, hogy a nekik járó kártalaní­tási összeg a rendes alaptól eltérőleg és a törvényben elősorolt kivételes módozatok al­kalmazása mellett állapíttassák meg, tartoznak ezen kérelmüket és összes bizonyítékaikat, melyekre ezen kérelmüket alapítják, a beje­lentéssel egyidejűleg, tehát legkésőbb 1889 márcz. 31-ig szintén az illetékes kir. adófelü­­gyelőnél írásban benyújtani, esetleg a későb­bi 6 pont esetében a bizonyítás módját pon­tosan és részlet­ben megjelölni, mert később beadandó bizonylatok tekintetbe egyáltalán nem vehetik el az 1889 márcz. 31-ig beadott bizonylatok elégtelensége, vagy általában a bizonyítékok be nem adása esetében a kivéte­les módozatok alkalmaztatni nem fognak. A törvény 6—10. §-aiban megható­ esetek, melyekben az említett kivételes rásnak van helye a a bizonyítékok, mel ezen esetekben a jelzett következmények ter­he alatt a jogosultnak már a bejelentésnél al­­l­kalmaznia kell, a következők: 3. Ha egyes esetekre közbiztonsági te­­kintetekből, vagy nyilván tévesen kiadott ha­tósági intézkedés folytán a jogosult italmérési jogát nem jövedelmeztette úgy, mint egyéb­ként jövedelmeztethette volna. Ez esetben a bejentés alkalmával: a) Írásban melléklendő, vagy legalább megjelölendő azon hatósági intézkedés, mely a jövedelem­csökkenést okozta ; b) ha a bejelentő azt állítja, hogy a ha­tósági intézkedés »téves«, hivatkozással a kér­déses esetet szabályozó törvény és rendje­tekre, kimutatandó ez intézkedés "téves volta; c) bérszerződésekkel, bérleengedésekkel, áruvételi jegyzékkel s hasonló bizonyítékok­kal igazolandó, hogy a jogosult a megjelölt hatósági intézkedés által kárt szenvedett; d) ha a jogosult a kártalanílás összegét a szomszédos a hasonló természetű italmérési jog tekintetében, ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének­­ figye­lembe vételével óhajtja megállapíthatni, név­­szerint a község, vagy a községek, melyek jövedelmének figyelembevételét óhajtja; e) nyilatkozni tartozik az iránt, hogy maga a bejelentő fogja-e, s k­a nem ő, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérli­­ által biztosíttassák ? 2. Ha az 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejű határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett s a jogosult azt, állítja, hogy e rendezés meg nem történte idején jogát nem jövedelmeztette úgy, mint egyéb­ként jövedelmeztethette volna. A) Ha az 1883 — 1886-iki öt évi idő­szakban volt egy vagy több év, m­elyek jö­vedelmében a rendezés utáni állapot kifeje­zésre jut: a jogosult egyszerűen kéri, hogy a kártalanítás alapját ezen bebizonyítandó évi jövedelem képezze; b) csatolandók olyan adókönyvek, adó­bevallások, adókivetési lajstromok, az ezeknek készítésénél használt adatok, az adókivető és felszólamlási bizottságok, a törvényhatósági közigazgatási bizottság és a pénzügyi köz­­igazgatási bíróság tárgyalási iratai és jegyző­könyvei, melyekből kitűnik, hogy az ezen ira­tok alapján kiszabott adó alapjául az italm­é­­rési jog haszna is szolgált, de ez esetben ugyancsak az igény­bejelentésben meg kell a jogosultnak nevezni egy, vele hasonló körül­mények közt levő, hasonló alapon adózó, de italmérést nem gyakorló olyan adófizetőt, a­kinek adójával, ha a jogosult adója összehas­sonlíttatik, kitűnik, hogy a jogosult azért lett több adóval megróva, mert italmérést gyako­rolt ; ha a jafjasiiH «-•­o'Miratol'At nem tudná, azokra oly módon kell hivat­kozni, mint ahogy az az előző a) pontban előadatott. 5. Ha az italmérési jogot a jogosult 1882. évi január 1-eje óta az államtól sze­rezte meg, és a rendes eljárástól eltérőleg a vételár alapos vételével kívánja magát kár­talanítani. Ez esetben a bejelentéssel egyidejűleg: a) tartozik a jogosult adásvételi szerző­déssel, árverési, illetve ajánlati tárgyalási jegy­­zőkö­nyvvel, vagy más hasonló okirattal iga­zolni azt, hogy a jogot az államtól 1882. évi január 1-eje óta vette s mily módon vet­te meg; b) tartozik nyilatkozni az iránt, hogy az italmérési joggal az államtól megvett s annak hasznosítására szolgáló ingatlant mire becsüli, mérési jog után tényleg nagyo­bb tiszta jöve­delme volt, mint a mennyi uan az a­dó fi­zettetett. Ez esetben a bejelentés alkal­mával vagy a) tartozik a jogosult 1845. deczem­ber 31-ike előtti időből eredő, hitelt érdemlő olyan írásos adatot mellékelni, melyekkel igazolni képes, hogy az 1882. évi január hó 1-től az 1886. évi deczember hó 31-ig terjedő időben megadóztatott italmérési joga újra tényleg nagyobb tiszta jövedelmet élvezett, mint a­mennyi után az adó fizettetett; vaj­y b) ha a jogosultnak hitelt, érdemlő okiratai nincsenek, tartozik bejelenteni, a bi­zonyítás azon módozatát, melylyel teljes hi­telt érdemlőleg igazolni képes, hogy tényleg nagyobb jövedelmet élvezett, mint a­mennyi után adó fizettetett; c) az előző b) pont esetében törlódik a jogosult az ital­mérés jog hasznosítója ál­tal forgalomba hozott szeszes italok m­nnyi­­ségéről adatokat, a bornál, sörnél a fogyasz­tási adó kivetéséről szóló iratokat, a sz­emnél áruviteli jegyzékeket, vagy legalább valazm­­­ilvé tenni, hogy az italmérésből hozott táv­­leges jövedelem nagyobb volt, mint az aló alá vont; végre d) mind az a) mind a b) pont esetében tartozik a jogosult név szerint megjelölni egy olyan szomszédos s a hasonló italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községet, mint az, m­elyben a kártalaníttatni kért italmérési jog gyakoroltatott és melynek adójövedelm­e az igénylő joga adójö­vedel­mén­él aránylag mégis nagyobb. Az ezen pontban említett bizonyítékok mind elfogadhatóság, mind bizonyító erejük tekintetében a legszigorúbban fognak m­érle­­geltetni, ennek folytán a jogosultak saját ér­dekükben minden rendelkezésükre álló bizo­nyítékaikat használhatják fel és a felhaszná­lásnál a legnagyobb gonddal járjanak el. B) ha pedig e rendezés utáni állapot a fenti időszakban még kifejezésre nem jut, akkor: a) tartozik a jogosult hatósági írásbeli határozattal igazolni, hogy 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejű határozattal be­fejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett; b) bérletszerződésekkel, áruvásárlási jegy­zékekkel s hasonló bizonyítékokkal igazolan­dó, hogy az italmérési jog haszna a rendezés után nagyobb, mint előtte volt; c) ha a jogosult a kártalanítás összegét a szomszédos s a hasonló természetű ital­mé­rési jog tekintetében ugyanoly körülmények között levő községek jövedelmének figyelembe vételével óhajtja megállapíttatni, név szerint megjelölendők a község vagy a községek, me­lyek jövedelmének figyelembevételét óhajtja ; k­i is­ tartozik a... n­e­ki, maga a bejelentő fogja-e , ha nem ő, ki fog­ja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kár­talanítási összeg jövedelme bérlet által bizto­síttassák. 3. Ha valamely törvényhatósági joggal felruházott város hivatalosan felülvizsgált zár­számadásai, haszonbér esetén, a haszonbéri szerződés szerint is, az italmérési jogból több hasznot húzott, mint a­mennyi adóalapul fel­vétetett. Ez esetben a bejelentés alkalmával: a) csatolandó a zárszámadás s igazolan­dó, hogy az az erre hivatott hatóság által jó­váhagyatott ; b) nyilatkozni tartozik a város az iránt, hogy maga fogja-e, s ha nem, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, J'-', illetve tőkekamat és járadékadó nem tett ugyan,de a jogosult bebizonyítja,­­ általa, vagy az italmérési jog gyako­rál fizetett kereseti­, vagy egyéb adó­ta szolgáló összegben az italmérési jog­­­­­me is felvétetett s igy a jövedelemi volt adóztatva. » ^ Ez esetben a jelentés alkalmával, vagy a) melléklendő magánjogi törvényeink értelmében, teljes bizonyító erővel biró okirat alakjában kiállított bér- vagy haszonbér-szer­ződés, vagy más okirat, melynek tartalmából kitűnik, hogy a bér, haszonbér útjai, vagy más módon hasznosított tárgy, han­g, vagy jog hasznában egyúttal valamely falmérési jog haszna is benfoglaltatik, ilyen bizonyíték használásánál, ugyancsak a bejelentés alkal­mával kell a jogosultnak vagy csatolni egy olyan adókönyvet, adólajstromot, esetleg adó­­kiszabási iratot, melyből kitűnik, hogy az italmérési jog hasznát is magába­n foglaló jö­vedelem után valamiféle adó fizettetett, vagy fia az adófizetést tanúsító, fent em­lített irato­kat csatolni nem tudná, azokra a fiataságnak melynél s a számnak, mely alatt őriztetik, pontos megjelölésével hivatkozni, vagy Ha a kártalanitás az ezen pontban sza­bályozott módon eszközöltetett, akkor a kár­­talanitás összegéből az adó alá nem vont jö­vedelem után járó állami adó és járulékainak négyszeres, esetleg nyolczszoros, ezenkívül a törvényhatósági és községi pótléknak egy­szeres összege mindazon évekre levonatik, melyekre az adózás nem felel meg a tényle­ges jövedelemnek, továbbá a kártalanításnak ekként megállapittandó tőkeösszege csak 1892. év végével lesz kiszolgáltatható. Ezen hirdetményben a bejelentés kellé­kei, a bizonyítékok , azok alkalmazásának vonjai csak kivonatosan, és főbb vonalaikban vannak érintve, azokat­­ egyáltalán az eljá­­rá­st egész kiterjedésében és részletesen a hi­vatkozott törvény és az annak végrehajtása érint a mielőbb kiadandó utasítás szabá­lyozzák. Budapest, 1888. deczember 81. jovásuk a tön í I . ti, .v tv w.t íl, . * %t y--- j ’ Vu- Ika a km összeg iov a 1- 1 l&n^dv bi: 41 tusiék eg­er st­k­ an­ duláival. Hanem a beavatatlanok, kik máskor türelmesek és engedelmesek, csoportosan vit­ték a Nagyiroda czéduláit balfelé, s kértek más czédulát. Más czédula pedig nem vola. Ekkor B. M., Deáky A., Polcz R, Bénes F., Somodi J. és Reményik L. hirtelen egy Kis­­irodát rögtönöztek, írták a nevet lóhalálában. A Nagyiroda czédulái kicserélődtek a Kisiro­­da czéduláival. Zaj, izgalom, zsibongás, nevek kitörlése, nevek ujrairása. Benigni Samu kisüti, hogy a bizottságokba­n közigazgatási, állandó bí­ráló, igazoló, esküdtszéki, számvizsgáló s, t. b. egyetlen polgárembert sem vettek föl a Nagy­irodában. A méltatlankodás fokozódik. A párt­­kö­telék fegyelmi lánczai szakadoznak. Czédu­­lát ké­rek! Tessék itt a czédula! A Nagyiroda némán nézi a zűrzavart. A leghevesebb harcz a tanácsosi állás körül dühöng ,­s némileg a közigazgatási bizottság körül. Csoportok alakulnak, vitatkoznak, kapac­itálnak , hat­fontos gorombaságok siv­tnak végig a terem­­ égőjén, mint valami ágyúgolyók. Ugyan­azon száj hideget fúj az egyikre és meleget a másikra. Végre szidni kezdik az urnából a sza­vazatokat. A tanácsosságra négyen indulnak. Tussal megbokrosodik az első akadálynál és kitör Dr. Szabó Gyula megáll a l6-as szám­nál a beáll busz)agyam k. A ma, - korO ló-_ tekszakatva fut. Olykor egy-egy pGv,-t­el-­ kiállja magát: Salamon Antal 30 . dire u .n I késik a másik remény teljesen megegyezni­­ Fritsch Rühjö 32 A bizonyt­l­anság, a chan­■ izjje-luiat Van !­ott­sági tag ée h­anucs beliek, t hát a nyugodtabbak. Tussai 7, Szabó 13 — ez 20, Marad 92, melyből a többség 47. Mikor Fritsnek 41 szavazata volt, ak­kor Salamon a 30-asban állott. A Kis­­iroda reményei lohadóban voltak. Egy vég­­ső erőfeszítéssel Salamon sarkantyúba kap­ja magát, rugaszkodni kezd előre s B. M. el­­kísltja, magát: Salamon —48 -éljen! — Kérem még nem enuncziáltam, figyelmezteti az éljenzőt Nagy Béla szelíden. — Nem Sala­mont éljenzem, hanem a 48-as számot. Az uj tanácsos tehát a personál unió alapján áll , mondogatják a Kisirodában. Egy hang sala­mon— 49! Mi a tatár i­llát enyh­e volnám­! Nem is a personal unió, hanem április ?! — Csak a Nagyiroda áprilisé - nyugtatják meg a nyugtalankodót. Hogy értsem ezt? kérdi kicsi Biasini. — Titok, de neked egyedül el­árulom. Hát csak úgy, hogy az idegek logarit­­mussának a behatása egyenlő­ az érzések négyzetével. Érted most? — Hogyne érteném, felelé elégült ar­­czal. — Köszönöm a bizalmat. — Ezzel tovább ment örülve a nagy titoknak. Már most csak azt szeretném tudni, hogy abból a badarság­ból mit értett meg? Járó­kelő. per* ago no'»'el Dan Margaréta. ›•»» !,; ‘ ültet« u Art XXIX (FointsUi*.) — Most mai minőéi V - ■Míj elegitis hidegsége rémülettel töltötte el. — A beteg összetört kebléből egy sóhaj szállt fel, s sze­mei örökre lecsukódtak. — Nugent, ígérem ! — mormogá Mar­git vadul. De te nem megy el — nem hagysz itt — itt maradsz velem! Szükségem van reád ; maradj, maradj ! Nugent, nyisd ki a sze­meidet — férjem, beszélj hozzám ! Ismét a férje telibe hajolt, s amint azt téve, egy gyöngéd kéz érintő vállait, s valaki felemelte térdelő helyzetéből. — Látta a csen­des sápadt arczot, nyugodtan és mozdulatlanul feküdve a napfényben ; aztán sűrű köd eresz­kedett szemei elibe, — egy nagy sötétség vett« fiftrül, « nem «Watt többé semmiről. XXX. — Margit, ma pompás idő van, nézd milyen szép a tenger. — Gyere ki gyerme­kem , meglásd a tenger, szellő jót fog tenni. Lawson kisas­zony beszélt az ő régi nyers, és majdnem szigorú modorában , de igazi fájdalmat érzett, midőn a mély gyászba öltözött karcsú alakra, s az özvegyi fökötő alatt levő szép fiatal arczra nézett. Margit felemelte szemeit az írásról. — Édesem, én nem kívánok kimenni, -- válaszolá nyájasan; ezeket a leveleket be k­el végeznem s a postára küldenem. Ne a­edje, hogy Wavemonth nem London; itt r. _i járnak gőzösön. — Azok a levelek nem olyan sietősek és várhatnak, — mendá Lawson kisasszony Az egészséged­ a fő dolog. A héi’eim nmn n t moi'-l-Jiak — vi«7-»nv.4 1 a'\j Comt halvány mosoly­­lyal ; de fia nagyon kívánja uiry -— . — Igen Margl, u .^yon kirónom, — va­­ lóc*u­t‘t bent a szobában nagyon unatkozom. A jól színlelt panaszon hang, a n i.uw-1 .... is. my utolmi szavai * igtették kiránt Li 'korák ismétlé Margit pennáját rögtön letéve. Ok bocsásson meg! Drága barát­­nőm, lássa milyen önző vagyok! — Ej, ne vesztegesd idődet az önvád­dal ! Menj, hamar, tedd fel a kalapodat, de ne azt a hosszú fátyolos portékát, a fris leg­in­kább javadra válik mint az érzelgősség. Lawson kisasszony egy pár könnyet tö­rölt le szemeiről milön Margit kiment a szo­bából. Egy év múlt, el egy éles tavasz, egy gyönyörű nyár, egy örömtelen ősz, egy hideg tél, és ismét tavasz volt, és ez egé­sz idő alatt Margit, fájdalmának és bánatának a terhe által lesújtva élt. Lawson kisasszony özvegységének az első napjaiban felkereste, s műdon vits köteléke­ket mellőzve régi tanítványának szentelte ma­gát, ki oly kétségbeesetten ragaszkodot­ hoz­­zája . e Lawson kisasszonynak az volt az egye­düli czélja s törekvése, hogy a bán­otscsütg­gedést elűzze a fiatal homlokról, / az öröme­t és boldogságot hozza vissza Margit szivébe.­ Ő most már tudta a Margit titkát. Ők ketten Stuarttal szövetséget kötöttek , ds az egész esztendőn keresztül hiába próbálta,soha sem tudta őket össze­hozni. Margit ■ vissza­rettent a Stuarttal való találkozástól, vissza­rettent, mert szíve tele volt megbánással és fájdalommal. Tisztességes és helyes volna-e, hogy ő örüljön, boldog legyen, időn az­­ki őtet oly igazán á­ gyöngéden szerete sir­jában fekszik elfeledve ? Egyszer, csal is egy­szer beszélt e tárgyról Lawson kisasszonnyal s a nevelőnő mint okos asszony, nem­ szó­lott semmit, de elhatározta, várakozik — Elvégre is nagyon természetes a egész. Margitnak a nemes érz­­ény lelke és borzasztó rázkódást kapott, hogy agy csapat ■ li'Vi**!, eV,.- »„lUrl*. hatva; mert midőn a temetésnek vége volt, s a végrendeletet felolvasták, egy levél volt hozzá küldve, és Stuart abból tudta meg a Lord Court Nugent kívánságát. A gróf tudatta vele, hogy korábban tért haza, mint előre számította, s­ a kertből vezető üveg ajtón keresztül ment a szobájá­­ba. A legénye kivülről bezárta az ajtót után­­a, és­­ ez által akaratlanul tanúja volt .■ cousinok szomorú találkozásának; azzal a ké­réssel v­égezte levelét, hogy Stuart semm akadályt ne engts­en útjában állani. s «Mar­­git és a saját boldogságát egy mielőbbi há­zasság által biztosítsa. A halott levelét szivén hordva, Stilart o­.indp« »'Oo.riw -» hnr*V.'S i­vart, hogy Margit szólj n . de Margit hall­­gatott. A süle­ idözö érzelmek karczot dúltak keldé'-ez. Meghalt fe­jének az arcza éjjel­­nappal eleve volt, mert még mindig gon­doskodó sz­erezetének a bizonyságaitól volt kör­ülveve, miután Court Manorban lakott, mert férje az ősi fé­lket neki hagyta, mig többi birtoka a legközelebbi rokonára szállott. Margit nem tátta lelkit mániáját és megbánást tv: /¡ i- íri '-ve a pult Tisav törtét s.ve .. . g­ ijev »‚.̋ ben­­ képen 'is ’’^ us ig szeretete ' au á.i­­tt, e­zm­énynye vol . A Rétéi.­ és ken vs' gtnek a fájdalom v f tői ta ol tartótat. — E ez pra nagyobb lett, m g ‘i ,igy mit cselekedj é­­n reá leit /Ina bízva, largu muri* em­lék«k dac ira, m­elyet bo' »• «et maradt i 1­­a Court .’»'moan ... on roV rá ív. int»­* ’ ’ i erg?k —jí fp, agv prfan se*. » h­egy u.rg’tn. t tere .a a fiat-1 A ,,Kronstauter Zeitung' és a brassói magyarság. Brassó január 1-én. a brassói német újság lapjának deczem­ber 21-iki számában epes gúny­nyal emlékezik meg ujjonsági rovatában a kolozsvári lapok s különösen az »Ellenzék« áma czikkéről, melyben a Nagy István-féle kettős ünnepség­ről, mig a brassói magyar társadalom újjá­születéséről nyilatkozik. Csodálatos és furcsa dolog a »Ki,,, ,c. Zeitung” részéről, hogy mig az Em­ke brassói ünnepségeitél annak idején egy szóval sem ártolta méltónak, ma«v­o­lékezmu-addis »0. enne! sokkal jelentéktelenebb magánü­nnepe­k megtartá­sa szeget üt a fej­ébe s négy kép a fontoskodással nekimegy az »Ellenzék« leve­lezőjének, a miért egy derék brassói polgár érdemeit az ő megkérdezése nélkül a nyilvá­nosság elé merészelte vinni. A Krenst­ Zeitung azzal áll elő mérgé­ben, hogy nincs tudomása neki Nagy István érdemeiről, pedig fel vannak azok sorolva ezen az általa inkriminált »A magyarság éb­redése Brassóban« feliratú közleményben. Ma­gyar kaszinót alapítani a külföldön, az ide­gen földön szorgalom útján szerzett vagyon­nal hazajönni s abból jótékonyererű magyar intézményekre áldozni, a magyar kultur-egye­­sületeket anyagilag támogatni, magyar ki­­­dedóvodák alapitásait fáradozni, magyar pénz­intézetét telaiátiui — ez a barczasagi szász­­néppárt hivatal­.* közlönye szemében nem er­e 1 .'vson : .'isiuny, mdf kuimi !'1, u '“■'■Y frátságos szí kapni. »ecaUlte es tivztottr n hulo‘­ rár, httaégeó-t, d­r­.*rJó ember ,„ ,­­szenvedés es rakozás után kié’óaitóéA u alt. zott. A haldos ló ne^ „Jfí*,, 6 k‘ relátó gend. skodá* •. i TM ^ *‘-J lyUil Pail “ V « XIU é szülőföld­­i imánkét oh jiéi a mit a KA■jinp. nyelvet ignorálni, « t. külföld előtt lenu” kül rágalraazui — Zeitung érdem­m­inti A szászok egy bizonyos töredékének j L tenczióival nen egyzik meg az, h­a valaki magyar haza javára e'C forditásán tehető* . ge szerint közremf­­idik a haza értekébe kifejtett szellemi frankit, a neki hozott any­yi áldozat a »Krons. Zei­ung« szemébe­n­1 lehet ok arra, hogy valaki irányában jó tisztelettel viseltesei­nk, sőt őt is mint ér­mes férfiút ünnepeljük és magasztaljuk. No de tudjuk jól, hogy honnan fu szél. A »Krönst,­ Zitung« nem a Nagy­i­ván érdemeiből akar egyet-uimet levonni­­ nem annak az örvendetes mozgalomnak értékéből, mely a br­­ssói magyarság részén ama napon oly im­pozáns módon al­kozott. Még az is boss­intja a »Krönst 2 got«, hogy Székely Józef erdélyü fej­­koponyája épen ama házba 1 ahol a brassói magyar g gyűlt ezö­­­gét avatta fel s így m. a aoua. * ha servecen jajdul fel n .•; ‘ cí r­*a»­­általánosan t­sztelt ti m . igám k ‘un« * pén egy szebb jöv* vel »av i nyilatkozik a brassói magyarság .curt sa. A »Krönst. Zeitung« mérges kifaksolása.Ma még csak az a megjegyzésünk van, hogy mi a magyar kul­­turmozg­almak ügyében szerze­tt érdemek eli­birálására sokkal hivatottabbnak tartjuk a hazai magyar lapokat, mint a néni­­ saro ama részét, melynek munkásai teheti mente­gükben a nagy méraet dicsőségre és a »Syhui­­vereint-ra méregetik szemeiket, mig a magyar­ közművelődési mozgalmakat kancsal szenekkel nézik és bírálják. Isten mentsen, hogy a »Krönst Zei­­tung«-féle lapok mértékével kelljen Magyar­­országban mérlegelni a honfiúi érdemeket! A női választmány. Kolozsvár 1888. decz. St. Silves­zter napja. Nyitott könyv előttünk­ most már az 1888. év eseményének minden lapja. Végig tekinthetjük. A nők ajtab n. eredményeiben varázsszerü munka r­aga­dja meg a figyelmet Litesz­em a »hivatalos tol­lat«. A mit lápok­, azt úgy futtába­m es cseve­gem, így mindenki meghallja. Az önvédelmi harczból eszembe jut egy érdekes történet. Az alföldi tüzes ru, 9zá­s legényekből egy ezredet toborzottak össz­e. Megkezdték a gyakorlatokat. A katona regula hatása alatt a szilaj fiuk,fás­o­k, izé Kefir­nek kezdtek lenni. Oda érkez­tt Kossuth. Tar­tott egy beszédet, a mely a hazaszeretet is­teni szikráit szórta. A seregben mozgás támadt. A lehorgasztott fők felemelkedtek, az arc/.ok kigyultak, a szemek valy okát lövetek ■. *arui.omn. f.z­­ sereg min­­­g elől írt öt­­ből küzdeni kellett a végi e beli étig. ' M'.ly más képe van most a helyzetnek! Az Em­ke 18834­8 1 megalakult, 1885-ben a város férfim is alakított k.k .egy »Kolozsvár városi választmányt.« Jelszavuk: a művelő­dés terjesztése és az erőgyűjtés. A múlt év kará­csonyig magukra dolgoztak. Ekkor előálltak a miek s így szóltak: a közművelődés békés munkájából mi is részt kérünk. Ennek élő­munkái sürgősek. Dolgozzunk egyesült érőv­é. A nő választmány erre egy varázs­ütésre me­g­­alakult. Január 16-án már a városház komoly tanácskozási termében látjuk nőinket. A munkában való részvétel iránti forró vágynak, a gyakorlati kivitel módozatainak gróf Teleki Domokosné adott egyhangú helyes­lés mellett kifejezést. »Oly kérdés szélit ki — úgymond — házi körünkből, mely megelevenítő lélek gya­

Next