Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-05-04 / 105. szám
Tizedik évfolyam. 105. szám. SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények csimzendők. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . • 16 frt. II Negyedévre . . 4 frt. Félévre ... 8 frt || Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és Ünnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, majm 4. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy Q1 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Érzékenykedés. — A budget-vita harmadik napja. — Panasza van a kormánypártnak az ellenzékre. Nem tetszik nekik, hogy az ellenzék még a rekonstruált kormánynyal szemben is a ,régi“ fegyvereket használja. Nincs ínyükre, hogy az ellenzék még most is harczol a kormány ellen, amikor ez már olyan jelentékenyen meg vanerősítve.“ Hát valójában mi is csodálkozunk önmagunkon, hogy még ma sem vagyunk megelégedve ezzel a megújított kormánynyal. Mert hát ott van Szilágyi Dezső, a ki egykor ellenzéki volt, s ma minister. Ott van Szapáry Gyula gróf, a ki egyszer már komolyan megharagudott Tiszára, azért elvette tőle a pénzügyminiszeri tárczát , és Szapáry gróf mai minister. Ott Baráa8 Gábor a dupla minister aki épen azt cselekszi a kormányban a mit az ellenzék sürget: elcsapja a főispánokat. Hát anynyi bizonyos, hogy ha a magyar parlament ellenzéki pártjainak ezzel meglehetne elégedniük, s ha egyáltalán egy aktív kormánytól az ellenzék egyebet nem várhatna mint azt, hogy egy ministert csípjen az ellenzéki pártból egy bukott és haragvó minisztert uj tárczával békítsen ki és hogy néhány főispánnak útlevelet adjon — akkor mi is azt mondjuk: meggondolatlan és erőszakos dolgot cselekszik az ellenzék, ha még most is elégületlenkedik és tovább folytatja a harczot. Csakhogy nem eddig van a dolog. Az ellenzék nem csak enynyit várhat a kormánytól, hanem egyebeket is. És mert épen az egyebeket nem kapja — amelyek pedig lényegesebbek — hát teljes jussa van folytatni a küzdelmet még a jelentékenyen megerősített kormánynyal s főkép Tisza Kálmánnal szemben. Ne tessék a túloldalon olyan nagyon zokon venni, ha például Kaas Ivor báró ama reményének ad kifejezést, hogy Tisza utoljára terjeszt be budget-törvényjavaslatot és Beöthy Ákos ament mond reá. Ne tessék megharagudni Holaky Imrére, ha ez Erdély sebeit feltárja és Tiszát teszi felelőssé érette. Ne tessék neheztelni szegény Hock Jánosra, aki azt mondja hogy a választási czélból kapott pénz dolga neki nem személyes ügye, hanem az a jelenleg divó politikai rendszert bélyegzi meg. Ne fakadjanak ki Ilovánszky Nándor ellen sem, aki egyenes nyilatkozattételre szólítja fel Tisza Kálmánt az iránt, hogy ő és Szilágyi Dezső mikop férnek meg egy kalap alatt, s hogy melyik változtatta meg politikai hieveit Tisza Kálmáné, vagy Szilágyi Dezső. Mert a dolog tényleg úgy áll, hogy az ellenzék e kérdéseket teljes joggal vetheti fel és ma sokkal több okkal, mint azelőtt bármikor. Ugyanis minden téren nagy és jelentékeny reformok előtt áll a nemzet. Szilágyi Dezső államosítani akarja a közigazgatást, amit Tisza nem kíván. Szilágyi Dezső kötelező polgári házasságról is beszél, amiről a Tisza nem akart tudni. Szilágyi Dezső reformálni akarja nemcsak a jogszolgáltatást, hanem a bírói szervezetet magát is — holott Tisza eddig ezeknek az ellenkezőjét cselekedte. Baross Gábor meneszti azokat a főispánokat is, a kiket Tisza nevezett ki, s a kik ennek jogszolgálatokat tettek. Hát ha valaki ezeket és sok ilyeneket sorra vesz és ez ellentéteket komolyan latolja s e mellett azt látja, hogy egy ilyen reformokra törekvő kormánynak ma is Tisza az elnöke, aki pedig e reformterveknek ellenkezőjét cselekedte eddigi kormányzata alatt — akkor nagyon is sok és alapos oka van az ellenzéknek úgy a kormány, mint főkép Tisza ellen felvenni a harczot, s felvenni különösen a budget törvény tárgyalása rendjén, amikor legjobb alkalom van a kormány általános politikai irányzatai felett bírálatot mondania. A kormány épen jelenlegi összeállításában nyújt legtöbb anyagot a kritikára. Az ellenzék épen most sürgetheti legtöbb okkal Tisza nyilatkozatait a vezérlete alatt álló megújított kormány politikai törekvéseivel szemben általa elfoglalt álláspont felől. És ha az ellenzék ezt teszi, azért nem kell olyan nagyon érzékenykedni odaát, mert azt csak nem kívánhatják, hogy a Tisza sarait rajtuk kívül ezután még az ellenzék is oldogassa. Aztán, ha olyan nagyon bíznak a jelenlegi kormány reformterveinek életre valóságában — akkor miért félnek ma jobban az ellenzékiek harczától mint tették eddig elé? Hiszen nem az ellenzék harca modora lett veszedelmesebb, henem a kormány politikája vált fenyegetőbbé a nemzeti érdekekre, s az ellenzék csak kötelességet teljesít, ha Tisza megbuktatását országos érdekű kérdésnek tartva, a küzdelem élét ellene irányozza. És mi reméljük, hogy e küzdelemben az ellenzék — a kormánypárt minden érzékenykedése daczára sem fog egyhamar kifáradni. « „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1889. Május 4. A jó öregasszony (Rajz a kalotaszegi életből.) (Vége.) Addig be se ment a házba, míg a bérest össze nem teremtette, hogy még be nem fogott, sőt fogni sem akart. Gyuri sem tudta már, mi tévé legyen. Olyan dolog volt ígérve neki, melyet még férfitől elszenvedni sem szép, asszonytól meg épen cunya dolog. S az pedig megtörténik bizonyára, ha szót nem fogad. Csak bár a bir’uram kijőne, hogy újra megtiltsa ; merthát a biró’uram parancsolatja mégis csak elébb való, mint a biróné asszonyé. Nem bánnám, ha tízszer is mondaná asszonya: »Gyuri fogj bé,« csak a biró is mondaná annyiszor: »Gyuri fogj ki,« tudná ő aztán, mire való az embernek a két füle. De az egyik fülébe oly hatalmasan beleszóltak, hogy a másik menten bedugult, mielőtt a szó ott kiszaladhatott volna. Csak jőne már a gazdája, hogy kinyissa. A biró lehajtott fővel ül az asztal mellett, mezőn nézve a »ház földjét«, mintha »onnét« olvashatná le, hogy mi lesz már. Az asszony is benyit haragós képpel, aki meg se látja, hanem ráborul keserves sírással két kis fiára, kik a tüszely mellett bátorították egymást csöndes szipogással. — Verje meg az én Istenem azt, ki titeket árvának tett ! Szelíden s busán szólt erre a biró: __ Mit beszélsz te Kata ? Isten bocsássa meg. Nem árvák azok, Isten ne is adja. Édes apjok, édes anyjok van azoknak, te. Hogy szólhatsz olyant ? — Nem árvák ? Félárvák. Hát van ezeknek apjok ? Hát apa az olyan, aki egész éjszakén át dorbézol? Hát van ezeknek apjok, mikor semmit sem gondol családjával? Hát apa az olyan? Mostohánál is mostohább! — Hallgass Kata, az útán áldja meg a lelkidet. — Mért hallgassak ? Kinek mondod te azt? Én egész napokon keresztül, még éjszaka sem aluszom e miatt — gondolkozom a bajok felől, s ez a derék ember iszik, mulat egy világi asszonynyal, egy . . . egy . . . — Nincs nekem arra gondom se. De bajos dolog valakit megítélni, mert arról felelni kell. — Úgy hát!? Megfelelek én. Ne csak védelmezd, ne csak szeresd. — Szereti a... majd megmondom micsoda! — Nem hiszek én neked, jó féle. Tudok én mindent. Nem én, egy perczig sem maradok ebben az átkozott Sodomában. Megyek. Itt hagylak. Élj vele, légy vele! Siesen kimegy s hátra kiált a béresnek, hogy fogjon be mindjárt. A házba menve, tulipános ládáját bezárja, kulcsát elteszi, a gyermekek ruhácskáit összeköti. Nem sir már, nem panaszol, ura békítő szavára nem felel, sáppadt mint a sírból kijött. A biró félbe hagyott a jó szóval is, látván, hogy nincs foanatja, sőt nagyobb lárma támadhat, mitől iszonyodott. Hagyta tehát az asszonyt magára, majd »meglő« magától, mint tavasszal a fűzfa. Jó napot adjon Isten. Hogy vannak csillagaim ? — Hát mi ez ? Mi történt itt ? Egy élte fogyta felé levő kisded öreg asszony nyitott be. Nincs már az ifjúi tűzből, ékességből semmi maradvány rajta, csak halovány kék szeme. Azt is a jóság. Szeretet tartó fiatalon. Görbevégű botjára támaszkodva állott meg a ház közepén. A gyermekek búfeledten szaladtak hozzá, körül tipegték : nanám ! nanám ! mit hozott ? Madártejjel sült puha fehér »popét« rubintjaim, nanám világszálai. Nesztek. Ugye jó ? Jó biz’a. Harmat-víz is van benne, gonosztul megőriz, mert azt a jó angyalok sírják világ bűne felett. Hát mért sírtál te Kata ? Látom, hogy sírtál. Mondja ked Pisti, mi dolog van itt ? — Én nem tudom, Katát mi lelte ? — Mi lelte, mi lelte ? semmi se lelte. Nem beteg, azt látom. Fiatal az asszony, nincs sok dolga. Hát mi lett, hé? — Én nem ülök itt nanám... Többet a sírástól nem tudott szólni. — Nem ülsz? Hát mért nem ülsz? Megvert az urad ? — Jól tette. A dió törve jó, az asszony verve jó. Engem is megvert az uram — az Isten nyugosztalja — pedig én nem szomorítottam, nem durczáskodtam, megbecsültem, megvert, de jól tette. Isten rendelése volt, ki tudja, miféle gonoszt vert ki belőlem, — áldja meg az Úten a hajó porában! — Nem bíntottam én egy ujjal se. — Nem bántotta Pisti lelkem? Most mingyár én verlek meg, te rész asszony, hogy legyen okod sírni. — Verjen meg, nem bánom, csak vigyen haza nanám. Az Isten megáldja, vigyen haza! — Nem viszlek ugyan én. Hát nem férjhez adtak már egyszer? Tán másodszor is el akarsz menni te haszontalan? Nem akarsz? Hát el tudlak én már tartani ? Apádtól kicsiny korodban elmaradtál, anyád hűtelenül elhagyott. Az ördög nem aludt akkor sem, mint ma-napság: férjhez ment. Én téged nem adtalak. Ötöt az Isten megverte, én téged Isten után fölneveltelek, mert az én jó fiam leánya voltál, férjhez adtalak, köszönd a mindenhatónak, kaptál egy jó urat . — A ki hajnalig dorbézol. Hát baj az, te ? Hát mindig téged őrizzen, te? A férfi dolga más, az asszony dolga más. Hát szegény nagyapád ? — Menynyit lestem sokszor reggelig, éleibe mentem, kézen fogtam, haza vezettem, vacsorát adtam, lefektettem, aztán kimentem, kisírtam magam, senki se látta, senki se tudta, csak az én jó Istenem. De előtte mindig vidám voltam, hozzá mindig jó voltam, meg is áldott ezért az én teremtőm hosszú vénséggel, — nem számítom az esztendőket, Isten akarja igy s panaszképen ne vegye: nem sok híjja a kilenezvennek . .. Aztán vigyelek én haza most. Tudnál k is én u hír tovább tartani, mikor koporsómhoz olyan közel járok, csak az hiányzik, hogy belélépjek. Aztán nem is úgy neveltelek, hogy magadra meg tudj élni. Az én hibám volt De a te jó uraddal s az Isten segedelmével csak megélsz valahogy, ha megbecsülöd magad. — Nem csak én vele. Mást szeret. — Jól teszi. Én se szeretnélek, ha urad volnék. Mi van rajtad szeretni való ? Tán azért jól tudsz nyelvelni, azért szeressen az urad? Urad érdemes a szeretőire, mert derék, ügyes ember. Ha leány volnék s te elválnál, mindjárt hozzá mennék, így is, ha elválsz, — de nem az én híremmel, — bizonyos, hogy kap feleséget, a legszebb leányt. Én is eljövök a lakodalomba, én tánczolok, énem jógátok a legjobban. Azután elmegyek te hozzád, ha a világ végén laknál is, oda is elmegyek, ha térdig kopnék a lábam, akkor is elmegyek s elmondom, milyen boldog a te urad mással, ha veled nem élhetett, elbeszélem tőrúlhegyre, hogy emésszen a bánat, hogy gyötörjelek, kínozzalak, büntesselek semmirevaló rosz asszony! — Nem dorbézolni mentem én, nanám, nem is azért, mert a fogadósnét szeretem, van annak, ki szeresse. Határt kerültünk. Sok marhát találtunk a tilosban, de ott volt az én ökröm is. Hogy irányomban senkinek szava ne legyen, kiegyeztem a károssal, mint a többitől is megkívánom azt. Ő nem akarta a pénzt elvenni, hanem azt mondta, adjuk borra, s költsük el együtt. Szóból szó lett az idő eltelt. — — Ugyibár mondtam, te rész aszszony, hogy a férfi dolgát mi nem értjük. Aztán ezzért akartál te házadtól elmenni! Ezért jártál te a pap házánál ? Hallottam azt is. Tszteletes urunk mondta, mikor a templomból kijöttünk. Úgy jövök be. Még ha mást szeretne, akkor se szégerezd ki a házadat, akkor is van, kit szeress. Itt van ez a két ártatlan. Hát nem volna elég ez neked szeretetnek ? Volt idő, mikor az egész világot gyűlöltem, mikor az élet keserű volt s te egyedül vigasztaltad meg bús lelkemet, de akkor »kicsinyke parányi« voltál s mert mikor »anyányi nagy« lettél, szomorúságot csinálsz nekem s a te jó uradnak. — Hanem jól tudom én mi van a dologban, jól tudom: vén asszony beszédje. ... A múltkor is itt láttam, sokszor jár ide. Én nem is maradtam, nem ülök egy házban vele. Megrontja a levegőt, mint a kolerás, megrontja a jó embereket, mint a gellérthegyi boszorkány. Hej, vén macska az, ördögök bordája, Belzebub katonája. Hiába való volt világéletében, most se külömb. Fiatal korában szerette az egész világot, lelkét regel a gonosznak adá, most az ördög se szereti. Hirhordó, gonosz májú, hízelkedő vén seprűzni való! Kitiltsd innét! Adj neki, ha sajnálod s mondjad: nem érkezel hallgatni beszédét. A gonoszok incselkedése az, milyen Politikai hírek. Pártértekezlet. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt csütörtökön esti értekezletén belefogott az 1889. évi költségvetés részletes tárgyalásába s az úgynevezett apró tárczák költségvetésén túl letárgyalta a belügyminisztérium költségvetését is. Az egyes tételeknél való felszólalással megbizottak Irányi Dániel, Orbán Balázs, Horváth Ádám Vécsey Endre, Kun Miklós, 11 y és Bálint és mások. A többi közt 11 y és Bálint a belügyminiszteri tárczánál indítványozni fogja, hogy a nemzeti színház , a m. kir. opera a belügyminisztérium hatásköréből kivétessék a a közoktatásügyi minisztériumhoz osztalék be. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága csütörtökön délután tartott ülésében Puszky Károly öszeférhetetlenségi ügyére vonatkozólag a tett bejelentések nyomán kimondotta, hogy öszeférhetetlenség esetének helye nincs. Ennél fogva az ügyet elintézettnek tekinti és az értelemben fog jelentést tenni a háznak. A közutakról és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyalása kiküldött bizottság folytatólagos ülést tartott. A 7-dikknál a bizottság elfogadta Guner Gyula ama módosítványát, hogy a község cs .k a belterületén keresztülmenő úthoz tartozzék hozzájárulni. A 10 §-t Bezerédj közvetítő indítványával elfogadván, a tanácskozás folytatását szombat délután B órára halasztották. Az osztrák képviselőházból. A képviselőház tegnapi ülésén Schönborn gróf igazságügyminiszter előterjesztette a büntető törvényjavaslat indokolását. Falkenhayn 50.000 frtos hitelt kért arra a czélra, hogy a földmivelési minisztérium ez összeggel rézt vehessen a Bécsben 1890-ben tartandónemzetközi mezőgazdasági kiállításon. Schönborn indítványt sürget a büntető törvény tárgyalására kiküldött bizottság állandósítására nézve, hogy az a Reichsrath szünete alatt is folytathassa tanácskozásait és azokat még az ülésszak vége előtt be is fejezhesse. — Az iskolai javaslat a legközelebbi napokban kerül az urak háza elé. Egyveleg. A zsidók ellen Bécs a zsidók esküdt ellenségévé szegődött és ma már ritkitja párját a kontinensen annyira terjedt el benne az antiszemitizmus. Tegnapelőtt hét kerületben volt községi választás, melyekben egy kivételével, mind antiszemita képviselők választattak meg. Közelebb, Natália királyné megegyezett a régensséggel, hogy május közepén találkozik Pozsonyban Sándor királylyal. Az izzó Páris, Páris forrongó elemei már a respublikát is megunták. A napokban a royalisták bankettet rendeztek, melyen 1000 személy vett részt. Duval Ferdinánd beszédet tartott, melyben kiemelte, hogy Francziaországot egyedül és kizárólag a monarkhia állíthatja helyre. A képviselőházból. Budapest, május 3. A ház mai ülése izgalmas és zajos jelenetek között folyt le. Az elnöki csengettyű és az elnöki enuncziácziók sűrűen hangzottak, s a pártok szenvedélyessége növekedett. A támadások központja Tisza Kálmán miniszterelnök pozícziója volt, és az iránta még ki nem halt indignáczió újból jobbot vetett. Az az aggodalom, hogy az ország egy komoly politikai irány helyett ismét csak egy kormányzati manőverrel áll szemben, s hogy a miniszterelnök személyes pozíciójának megerősítése a valódi czél: ismét mozgásba hozta a személyes támadások rugóit, melyek lepihenve volt egyelőre, abban a hitben, hogy az ország egy alapjában megváltozott helyzettel áll szemben. Ez a magyarázata a mai zajos ülésnek, s még ezen kívül az is magyarázza, hogy a kormány részéről, még mindig nem történt illetékes nyilatkozat az új helyzet jellemzéséről. Ha a kormány abban reménykedett, hogy a budget-vita rövid lesz, s hogy e nyilatkozatokat kikerülheti, ebben csalódni fog. Sőt előre látható, hogy minél tovább fognak késni az illetékes nyilatkozatok, a vita annál hoszszabb és annál szenvedélyesebb lesz. A mai ülésen az ellenzékről dr. Kaas Ivor, Helfy Ignácz és Hollaky Imre szólottak. Báró Kaas Ivor szemlét tartott a miniszterelnöknek 1875-iki programmja és 14 évi kormányzati eredménye fölött s ezen eredményeket úgy pénzügyi, mint politikai szempontból bírálta. Beszéde igen éles, de mindvégig parlamentáris modorban tartott támadás volt; az ellenzék zajos tetszéssel kisérte a beszédet, s a szellemes pointok, melyek a tartalmas politikai fejtegetésekkel keverve követték egymást, nagyban felélénkítették az ellenzék hangulatát. Helfy Ignácz főként pénzügyi szempontokat domborított ki, s a pénzügyminiszter tegnapi beszédét vette alapos bírálat alá. Kiterjeszkedett azonban a rekonstrukcióra is, és a miniszterelnököt határozott nyilatkozattételre szólította fel. Hollaky Imre beszéde a legélesebb filippikák egyike volt, melyet a parlamentben hallottunk. E fillipikának izgató hatását fokozta a szónoknak természettől nyugodt előadásra desztinált modora, melybe azonban ma a gúnynak és a haragnak izzó lávája volt behüvelyezve. Hollaky Imre hosszabb beszédben foglalkozik a mai állapotokkal s különösen az úgynevezett országos szabadelvű párt végrehajó bizottságáról rántja le a leplet, kimutatván, hogy ennek működése önkény és zsarnokság, mely ránehezed az egész közigazgatásra. Majd röviden megemlékezik a Hoch-esetről s kérd, hogy midőn a szabadelvű párt Hunkkal levonatta eljárásának konzekventziáit, vájjon maga levonta-e a konzekvencziákat ? A miniszterelnökre, kit talmi Bismarcknak nevez, ráolvassa Bratianu szavait, melyekkel lemondását saját pártja előtt indokolta. Bratianu a többség birtokában is lemondott, pedig tudta, hogy vád alá fogják helyezni, lemondott, mert az ország rája unt s mert az ország érdekében jobbnak látta lemondani. Végül felemlíti, hogy egy angol generális sírjára azt írták: előrelátó generális, bőkezű kormányzó és igaz ember volt! Ami a generálisunkról ki elveitől a kormányra szökött s innen a rekonstrukcióra, rá lehet mondani, hogy előrelátó generális. Saját pártja, melynek annyi hivatalt teremtett, elmondhatja azt is, hogy bőkezű kormányzó. De azt e világon senki sem mondhatja róla, hogy: igaz ember! E beszéd annyira felizgatta az ellenzéket, hogy ennek izgatottsága átcsapott a kormánypártba is, mely minden egyebet felejtve, ismét a személyében megtámadott Tiszának védelmében egyesült. Hollaky beszédének nagy hatását az ellenzékre semmi sem jellemzi inkább, mint az, hogy zajos taps támadt, mikor Hollaky beszédét végezte s az ülés végén is, midőn a kormánypárt Tisza Kálmánt éljenezte, az ellenzék Hollaky Imre éltetésével oszlott szét. A kormánypártból szóltak Boncza Miklós Hock János. Boncza Miklós a közigazgatási kérdésekről szólt. Hock János kezdetben a javaslathoz szólott, később azonban előhozakodott a saját ügyével, s azt mondta, hogy azon 3000 forintért, melyet választáskor kapott nem vádolható az ő személye, mert az nem a személyét, hanem az általános gyakorlatot jellemzi és a divatos választási rendszert bélyegezheti meg. (A jós helyeslés a bal és szélső baloldalon.)