Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)

1889-11-15 / 265. szám

Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ:* IRODA: Bilm»gy»r ntcia 47-dik szám, hová a lap azellemi részét illető közlemények esimtendók. AZ »ELLENZÉKZÉl”ŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre Egy hóra helyben Egyet szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Igen évre . , 16 frt. félém ... 8 frt. 4 frt. 1 frt 60 kv. 265 szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP Kolozsvár, péntek, november 15. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belsönép utasa. 80. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 8 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdeti.i után 80 kr. Nyílttéri czikkek gamnond sora után 20 kr. fizetendő. Deficit nincs. Nagy öröm van Izraelben, a kormány és pártja úszik az örömáradatban, a párt kürtösei és trombitásai túrószakadtából fújják a dicshimnuszt a nagynak, a dicsőnek, a providencziálisnak. Az ellenzék, a lármás, pessimista, az akadékoskodó ellenzék még van szégyenítve, el van némítva, meg van hazudtolva, össze van zúzva. Egyfelől. Az ígéret be van váltva, az adott szó meg van tartva, az állami háztartás egyensúlya helyre van állítva, a deficzit meg van szüntetve. Másfelől. Deficzit: volt — nincs. Allah nagy és hatalmas és Mohamed az ő prófétája, Tisza Kálmán nagy és dicső, és Wekerle az ő prófétája. — Én édes magyarom, van-e még jobb kívánságod ?! Hisz mindent megutál, amit csak kívántál. A finánczemberek mindig és minisflott ezermesterek voltak a számokában, úgy dobálóznak a számokkal is milliókkal, mint lovardákban a jongfirók a késekkel. A közönség úgy jegremeg, hogy a ,művész* valamelyik élesre fent gyilkos szerszámot el találja szálljtani s összekaszabolja maját is, a közönséget is. A végén aztán kisül, hogy az egész csak a kóklerség. A Tisza-kormány épen 15-ik éve, hogy igy dobálózik az ország millióiul A providentiális férfiú már az első ívben, amikor szegre akasztotta elveit, megígérte, hogy megszünteti a deficitet és rendbe hozza az ország háztartását. Ugyanezt ígérte a második eszíndőben és nem tartotta meg ígértét, azonközben pedig elveit még másabbra akasztotta. 8 ezóta az ígéret minden évben megújult, az elvek pedig már Eiffel-torony magasságra felfügasztottek úgy, hogy halandó kéz mársem bírja érni. Végre tehát a 15-dik esztendőben izezit megszűnt. A pénzügyminiszter jövő évre olyan költségvetést állított össze, melyben nincs semmi hiány. Van ugyan valami rongyos négyzázezer. No de mi ez egy magyarnak ? Számi deficit többé nincs. Legalább a jötő évben meg fog élni az állam a maja emberségéből is, annyi bevétele lesz saját ,rendesforrásaiból, hogy azzal teljesen fedezi összes kiadásait s nem .Ha kénytelen még a folyó kiadásokat e adósságcsinálással, kölcsönzött pénzzel fődözni. Már most csak az a nagy kérdés: ha oda eszközökkel éretett el ez a diai vívmány ! Mert lehet ám egy orrnak tetemes és állandó deficzitje s ezért háztartása mégis jó és helyes. — Teszem j azt, ha nagy és nélkülözhetetlen beruházásokat tesz, melyek az őrség iparát, kereskedelmét, forgalmát emelik; ha reformokat hoz be és intézményeket teremt, melyek az ország kultuázis és vagyoni erejét emelik, az adódtok jóllétét előmozdítják. Ez viszont lehet egy ország költésvetése deficit nélkül, az állami pénzhelyzete egyensúlyban, de az 52 ország sér bele ebbe a dicső pénzes rendezésbe. Teszem azt, ha az egyensúlyt úgy idította helyre az az ország, hogy mind adót meghatványozott, mint a Ti- kormány tette; ha egy csomó új rakott az adófizetők vállaira, a a Tisza-kormány tette; ha a közugatás és igazságszolgáltatás javitaelhanyagolta, mint a Tisza koráty; ha a közegységügyet, a közbizottmi érdekeket számba sem vette, a Tisza-kormány, melynek erélyes zaja alatt — fényes nappal, inek szeme láttára, magában a sosban a főpostáról félmilliót ellopít ha a tolvajlások, rablások, defraus'mók országszerte állami, miniszeri, vidéki, egyházi, katonai hivatal magánintézeteknél és bankoknál fáérva napirenden vannak, ha a kül- és Ausztria ipara ólomsulylyal nett''bk a hazai ipar fejlődésére, az ármezőgazdasági terményei pedig az eszeveszett könynyelmű vám- és kereskedelmi politika miatt a külföld összes piaczairól le vannak szorítva, még olyan országból is (Németország), melylyel pedig politikai szövetségben élünk; ha olyan pénzügyi művelettel, mint például a regaleváltság, tönkre tétetik az ország legfőbb fenntartó zöme: a magyar középbirtokosság. Szóval ha az egész ország anyagilag és erkölcsileg rohamosan rohan a bukás örvényébe és ennek az általános romlásnak a legdúsabb kutforrása a 14 évig követett könnyelmű, felületes, a nemzet életérdekeit ignoráló általános politika, akkor bizony az a deficit nélküli költségvetés csak azt bizonyítja, hogy a népek sorsát, akik intézik néha kegyetlen gúnyra is képesek, mikor egy egész nemzetet elszegényítettek, az ellenállásra, a feleszmélésre, az öntudatra képtelenné tették ! — Hanem azért. — Brutus becsületes ember és ő nem árulta el a köztársaságot! (Budapest, nov. 14.) Kossuth polgárjoga. Győrött — mint onnan írják — elhatározta a polgárság, hogy az 1879. BO-ik törvénycsikk 31-ik szakaszának, mely Kossuth magyar állampolgárságát érinti, hatályon kitül helyezése érdekében vasárnap délelött a vigadó nagytermében népgyűlés tartatik. Politikai hírek. A király Andrássynál. A fort. de l’Est szerint a királynak Andrássy grófnál tett látogatása korántsem tekintendő puszta udvariassági ténynek, mint ahogy ezt némely félhivatalos lap feltüntetni igyekezik. A király már néhány hónappal ezelőtt is meglátogatta Andrássyt, mégpedig kevéssel a berlini látogató előtt. A mostani látogatás az innsbrucki találkozás előtt minden kétséget kizár aziránt, hogy a király előbb értekezni kíván az osztrák-magyar-német szövetség megteremtőjéval. Daczára annak, hogy az innsbrucki találkozásnál mellőzni fognak minden pompát, a találkozó" mégis fontos események előkészítőjének tekinthető a Balkán-félszigeten. Közgazdasági törvények. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter közelebb négy nagyfontosságú törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni. E törvényjavaslatok a mérték hitelesítésre, a munkások és segédek betegsegélyezési ügyére, a szabadalmi ügyre és a házaló kereskedésre vonatkoznak. Uralkodók találkozása. Mint Insbruckból távirják. Vilmos német császár és neje tegnap délelőtt érkeztek meg oda. Ferenci József ő Felsége várta a perronon a vonat megérkezését. A felségek kölcsönös üdvözlése a legezivélyesebb volt. A két uralkodó »megölelte és megcsókolta egymást.« Ezután ő Felsége kezet csókolt a német császárnénak, mire a felségek élénk beszélgetés közt a vasúti komi belsejébe mentek. Auguszta Viktoria császárné rövid idő múlva visszavonult s a két uralkodó egyedül maradt élénk beszélgetést folytatva. A találkozás jelentőségére nézve csak egy vélemény uralkodik. A két uralkodó találkozása az államok közt fennálló szövetség szoros és benső voltának újabb ékesszóló bizonyítéka. Baj van a szomszédban. A Nat. Ztg. szerint Taaffe gróf állását az ő politikai barátai a prágai tartománygyűlésen történtek folytán megrendítettnek tartják. A N. Ztg. ez alkalomból vezérczikkben szól az osztrák belzkuszokról s arra véleményének ad kifejezést, hogy az a módszer látszik tényleg a legjobbnak, melylyel a magyarok az ő hatalmukat megalapították : az ijesztés (1) a kellő időben mindig jó argumentumnak bizonyult, mely Ausztriában soha se téveszti el hatását. Oláh támadás Tisza ellen. Mint Bukarestből írják : Bratianu Iván a választási agitációt azzal kezdte meg, hogy heves támadást intézett Tisza Kálmán ellen, aki szerinte a magyarországi zsidókra támaszkodik. Kijelenti, hogy egyetlen románnak se szabad tűrnie, hogy az Ausztria-Magyarországgal kötendő kereskedelmi szerződést illetőleg a román követelésekből csak egyetlen jóra is elengedtessék. A czár Konstantinápolyban. Pétervári hírek szerint a czár kijelentette az új török nagykövetnek, hogy jövő tavaszszal megakarja látogatni a szultánt. Törvénytelen hadi parancs. A király katonai tanácsadói ismét hamis helyzetbe hozták a legfőbb hadúrt. Szembe állították a törvénynyel a legfőbb hadúr parancsjogát, csak azért, hogy saját hibájuk által felidézett ferde helyzeten javítsanak. Nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy ő Felsége parancsára a póttartalékosok e hó első napjaiban szolgálattételre behívattak és egy évig szolgálatban tartatnak Kétségtelen, hogy a legfőbb hadúrnak ezen — csak a végső szükség esetén gyakorolni szokott — joga, most, minden komoly indok és szükség nélkül érvényesítve — nem csak a közvetlenül érdekelteket és családjaikat, hanem az egész közvéleményt méltán megdöbbenti. A király tanácsadói egyenesen a törvényt játszták ki, midőn ennek ellenére haduri parancs alakjában létesítenek törvénytelen állapotokat. A törvény szerint a póttartalékosok csak fenyegető külügyi helyzet, vagy az ország válságos állapota következtében hívhatók be a hadúr parancsa által. Most ez az indok nem létezik. Ha tehát mégis kiadattak a hadúr által ilyen parancsot , az csak azt bizonyítja, hogy megszegték a törvényt és hamis helyzetbe vitték magát az uralkodót is. E kettős bűn miatt teljes joggal felelősségre vonandók mindazok, akik e törvénytelen s egyúttal botrányos intézkedéshez magát az uralkodót s illetve hadúri elhatározását kierőszakolták. A törvényhozás kötelessége e törvényzoc.~pZi.x-*- -i-'— honvédelmi minisztert kérdőre vonni, s felelőssé tenni e törvénytelen rendeletből eredő következményekért. E tárgyban a „Bp. H.* mai száma a következő figyelemre méltó czikket közli: A mai napilapokkal együtt mi is közöltük a hírt, hogy ő Felsége parancsára a póttartalékosok e hó első napjaiban zászlók alá vonultak és egy évig szolgálatban tartatnak. Lehetetlen, hogy e csodálatos intézkedést, melynél a korona katonai tanácsadói ő Felsége jóhiszeműségével nyilván visszaéltek, szó nélkül hagyjuk. Az új véderőtörvény értelmében a póttartalékosok csak nyolc heti fegyvergyakorlatra rendelhetők be. Van még egy, kivételes intézkedésekre vonatkozó törvényünk 1887- ből, melynek értelmében tényleges szolgálatra, fix határidő kikötése nélkül, behívhatja ő Felsége haduri parancscsal a tartalékot s a póttartalékot vagy ezek egy részét a honvédelem érdeke szerint — de feltételül köti ki a törvény, hogy a kivételes rendszabálynak csak fenyegető külügyi helyzet, a monarchia válsága esetén van helye. Minthogy pedig most egész Európa békefrázisoktól áradozik, a trónbeszédek s illetékes kancellári és külügyminiszteri nyilatkozatok a békét biztosítottnak jelentik ki, — idehaza pedig a monarchia válságos helyzetben létéről senki se tud, nem érti a lakosság, nem a behívott póttartalékos, sem kivételes rendszabállyal sújtottak családja, hogy a koronát, a legfőbb hadurat mily okok bírhatták a váratlan s kemény parancs kibocsátására, ha ezt a törvényben jelölt okok nem támogatják? Mi gyanítunk egy okot, mely azonban nincs a kivételes rendszabályokról szóló törvénybe iktatva: ez a katonai bürokráczia együgyűségéből eredő s a monarchia hadi erejét károsító hibák reparácziójának érdeke. A katonai bürokráczia nagy hibát követett el, midőn a véderőről szóló törvényben a szolgálati kötelesség kezdetét a 20-ik évről a 21-re tolta át, de az átmeneti idő alatt előálló újonczhiánynak miként fedezéséről nem gondoskodott ugyanott. A hiány pedig mindjárt az idén előállt, mert akik tavaly 20--22 évesek voltak, — ugyanazok az idén nint 21—23 évesek kénytelenek, tehát ugyanegy kontingens kétszer egymásután, az egész újoncz kvótát kiállítni. Ez persze nem sikerült, a hiány jelentékeny az összes kerületedben, a törvény pedig nem enged más kibúvót : igénybe veszik tehát a kivételes törvény jogát, berendeltetik a Folfge által a jóltartalékot, — hogy azok szenvedjenek a kormánykörök hibájáért, azok pótolják ki a hadsereg békelábon levő kontingensén merő hebehurgyasággal ejtett hézagot, kik mint családfenntartók, jószágkezelők, üzletvezetők a törvény kedvezményére leginkább rászorultak. S a gyönyörűséges eljárásra, hogy a törvényesség látszata megmaradjon, ráfogták, hogy a kivételes rendszabály a »fenyegető külügyi helyzet« s a »monarchia válságos állapotának« nyomása alatt vált szükségessé. De bizonyos az is, hogy e rendszabályra az átmeneti erők alatt, míg a tavaly állítás alá került 20 évesek mint 23 évesek ki nem szabadulnak az ujonczozás alól, tehát 1863-ig szükség lesz. Addig a póttartalék: szolgálni kénytelen s a hadügyi kormány ő Felsige tekintélye alatt a monarchiát fenyegetett s világos helyzetben levőnek fogja feltüntetni. Szomorú a monarchia helyzete, ha az európai békefordulat éveiben válságba a saját katonai kormánykörei ily módon bonyolítják. Mi konstatáljuk a törvény intencióival ellenkező intézkedést s ajánljuk az ügyet a törvényhozás érdeklődésébe. A magyar állam háztartása. — A harmadik évnegyed. — Az 1889. év jul.—szept. harmadik évnegyed bruttó bevételeiről és kiadásairól szóló pénztári kimutatást a pénzügyminisztérium ma tette közzé. A bevételek rovatában kedvező eredmények, szemben az 1888. év hasonló negyedével a következő tételek mutatkoznak: a fogyasztási adóknál 2,489,200 frttal, az ugrónyereménnyel és vámfölöslegnél 076,875 frttal, a bélyegnél 266,957 frttal, a dohányjövedéknél 880,730 frttal, az államvasutaknál 425,837 forinttal. _______—,----_—_ _.... ,____ „ Kilenebb a bevétel az egyenes adóknél 1.152,781 frttal, az állami gép- és vasgyárnál 680,049 frttal, az állami erdőknél 440,762 frttal. A kiadásoknál kedvezőbb a közösügyi kiadás 1.307,299 frttal, a földtehermentesítés örökváltsága 1.722,749 frttal, a vasúti kölcsönnél a konverzió folytán 2.913,123 frttal, a 4 százalékos aranyjáradéknál 637,554 frttal, a keleti vasúti adósságnál 970,854 frttal, a dohányjövedéknél 823,893 frttal s a kerest.t. minisztériumnál 1.031,711 frttal. Viszont kedvezőtlenebb a kiadás az államadóssági járuléknál 462,027 frttal a 41 és fél százalék aranykamatú vasúti kölcsönnél 5,294,626 frttal; a vasúti kamatbiztosítások előlegeinél 4.026,974 frttal; a pénzügyigazgatásnál 542,708 frttal, az államvasutak üzleti költségeinél 329 ezer 657 frttal a földmivelési minisztériumnál 870,037 frttal, a honvédelmi minisztériumnál 857,785 frttal. A kimutatás végösszegei a következők: A bevételek kedvezőbbek az 1888 év III negyedénél 1,751. 387 frttal, a kiadatok ellenben kedvezőtlenebbek 3,294.738 frttal s igy az 1889 111 negyed bruttó mérlege kedvezőtlenebb 1,543.350 frttal. Hozzá véve azonban a megelőző két negyednek 1.734.418 frttal kedvezőbb mérleget, az 1889 év első 3 negyede 191.068 frttal kedvezőbb mint az 1888 év első 3 negyede. A pénzügyminisztérium kimutatása fölemlíti, hogy a múlt 1888 év II. negyedében járadékok eladásából 12.460.585 frt bevétel folyt be, mely mint nem az állam saját jövedelméből vett jövedelem, valamint a múlt év III negyedében a kamatbiztosítási előlegeitól előfordult 3.351.639 frt bevétel, ha levonásba hozatik a f. év első 3 negyede mégis 16.003.293 frttal kedvezőbb, mint az elmúlt év hasonló időszaka. Emberkereskedés. Vadoviczében, egy csendes kis gácsországi városkában, a napokban kezdik egy bűnper tárgyalását, mely sokkal jobban megérdemli, hogy fél Európa foglalkozzék vele, mint a középafrikai rabszolgák sorsával. Itt is rabszolgakereskedésről van szó, a legborzasztóbb emberkereskedésről. Összefogdosták, öszvásárolták az embereket , vitték őket Amerikába, rabszolgának. Osvienczim gácsországi város és vidéke volt az emberkereskedők működésének a csomópontja, innen csinálták kirándulásaikat Ausztria, Magyarország és Németország egyes tereire — embervadászatra. A kivándorlás hiénáinak nem kellet attól tartaniuk, hogy a közigazgatás, a csendőrség vagy rendőrség emberei akadályokat gördítenek az utakba, mert ezek rendes állandó fizetést húztak, s ezért a pénzért nem csak elnézték, hanem még elősegítették az emberkereskedők munkáit. Iem megfizetett emberek voltak Fedriczi bialai kerületi kapitány, aki 1000 forint évi fizetést húzott, Ivaniczky Marczel redőrbiztos és fővámhivatali ellenőr, azután az egész pénzügyőrség és a csendőrség. Magyarországban is voltak ilyen támogatóik, közük szolgabirák és csődőrök, s a bűnös Szövevény szálai Németországra is kiterjesztettek, s jó pénzért ott is találtak kellő támogatást. A csendőrök és rendőrök, akik nem kaptak állandó fizetést, fejevkint kaptak honoráriumot minden kivándorlásra izgatott ember után: katonaszökevényeket valamivel drágábban fizetnek meg. A tárgyaláson 65 vádlott áll majd a törvényszék előtt, kivándorlási ügynökök és közigazgatási tisztviselők, ostrák, magyar és német borosok vegyest. Vádolva vannak a személyes szabadság jogtalan korlátozása által elkövetett nyilvános erőszakkal, zsarolással, hivatalos hatalommal való visszaéléssel, megvesztegetéssel, cllással, katonai szökevények rejtegetésével és a szökés elősegítésével, szóval az osztrák büntatőtörvénynek egy tucat pragrafusát alkalmazza ellenük a vád. Hogy milyen jól működött a vád alá került emberkereskedő szövetkezet, mutatja az e körülmény, hogy 1887 május 1-étől 1888 július 24-ig Hamburgon keresztül 12,406 embert száállítottak Amerióba. Ezeket a szogány elbolondított embereket zsarolták és fosztogatták minden készülhető módon, úgy hogy Amerikába rendszerint koldusmódra értek; ami csekély vagyonuk volt, azt a hiénák az utolsó garasig elszedték tőlük. Az osztanczimi ügynökség lépre került emberei, mint a lefoglalt könyvekből kiderült, egy év alatt 696.641 forint szállítási díjat fizettek mssrbizójusnak, a hamburgi hajózási társaságoknak és a »Norddeutscher L'orde-nak s ezerféle czimen legalább még egyszer sunyi pénzt vettek el a ríszidett emberektől. A varuti összeköttetései folytán nagyon kedvező helyen fekvő Davienezimben »hatóvégilg engedélyezet« ügynökség működött, mégpedig a megvesztegetett közigazgatási tisztviselők segítségével. Az ügynökség élén voltak a fővádlottak Kautner Armin, Hercz Löveoberg, Landen és Landrer, s ezeknek a vállvetett működése, melyet a 60 többi vádlott támogatott, érte el a már említett fényen eredményt. A rádióról gipségekre voltak, fényesen honorálták, így Ivaniczky Merczel rendőrbiztos 1887 áprilisától 1888 júliusiig 8684 forintot kapott az ügynökségtől, majdnem tízszer annyit, mint amit a hivatala hozott. Az ügynökségbe, mely a vasút közelében volt, külön ezélra alkalmazott »hajtók« kergették a vasúton érkezett kivándorlókat. Már a pályaudvaron körülfogták őket és vastag birkosokkal kergeti elt a »hivatalba.“ Itt az ügynökség egyik tagja, Lövenberg fogadta a behajtott tömeget, melyet a hivatalszobába kergettek korlátok mögé. A hivatalszobának a király életnagyságú arcképén kívül egy óriás kétfejű sas adottt hivatalos külsőt. Lövenberg, a hivatalfőnök czifra uniformist viselt, hogy az állam emberének nézzék, és »kerületi kapitánynak« czímeztette magát. Ezután elszedtük a megijedt emberek írásait és pénzét, s hajójegyeket adtak nekik. Az ügynökség a 68 frt 50 krajczárba kerülő jegyért 80, 100, 300 frtot, sőt többet is elvett tőlük. Azután volt a hivatalban egy költőóra. Arról azt mondta a «kapitány» hogy táviró, s minden kivándorló nevében táviratozott Hamburgba a hajóirodához, Amerikába a konzulhoz stb, vajon az illető vándorolhat-e. Az óra dörgölt nagyokat, s ezért a zörgésért a kivándorlók tartoztak borsos díjakat fizetni. A tárgyaláson 65 vádlott áll a bíróság előtt, megidéztek 371 tanút és felolvasásra kerül a 200 nyomtatott lapra terjedő vádlevélen kívül 489 okmány. A tárgyalás tehát eltart két három hétig. A karlóczi tolvajbinda. Tegnapi táviratunk kiegészítéséül közöljük a következőket: A karlóczai tolvajbanda ügye, egyre bonyolódik s belekeverednek a dologba a szerb pártok legkiválóbb emberei, de egyelőre civik tanukként Az újvidéki kormánypáti szerkesztő elfogatás óta senkit sem tartóztattak le. A vizsgálat most már kiterjedt Becsürere, ahol szintén vannak komprommittált szerb előkelőségek és hivatalnokok. Ha majd nyilvánosságra jutnak a legújabban fölfedezett, bűntársak nevei, megdöbbenéssel fogja látni az ország, hogy igazságszolgáltatásunk mennyire beteg. Az elhunyt pátriárka inasának, Szávics Györgynek a izsjálóbiró előtt önként tett nyilatkozna, mely, ha igazat mond, a karlóczai tolvajbanda tagjait a lopásokon és hamisításokon kívül még sokkal borzasztóbb bűn is terheli. Az inas azt állítja ugyanis hogy a vele együtt elfogott »urak« estel hat órakor megfojtották a haldokló papot, mert nem bírják megvárni természetes halálát.