Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)
1892-05-04 / 101. szám
Szélhámos világ. Mint a zavaros folyó felszínén mindenféle szemét és piszok, úgy úsznak a mai, beteg társadalom felszínén a svindlerek. Megtalálhatjuk ezeket a társadalom minden rétegében, fent és alant egyformán találkozhatunk e bájos mákvirágokkal, melyek dudva-módra elszaporodtak s kiirtással fenyegetik a hasznos növényzetet. Hogy mik képezik a svindlernek kiegészítő, jellemző részeit, azt bajos lenne leírni, mert ahány svindler van, annyiféle a változat; egy közös jellemvonása azonban minden svindlernek meg van, nevezetesen az, hogy arczátlan, mint a piaczi légy s a tapasztalt emberismeret elsősorban e jellemvonás vezeti a svindler felismerésére. Nemcsak az üzletvilágban vannak svindlerek, kik a mások megkárosításával akarnak meggazdagodni s felhasználják a szédelgésnek minden nemét, hogy czéljukat elérhessék, hanem a politika, a tudomány, az irodalom és művészetek terén is feltaláljuk a társadalomnak e korcs kinövéseit, kik annál veszélyesebbek, minél ügyesebben tudják romlottságukat a könnyen hívők előtt leplezni. Még talán a legkevesebb veszéllyel fenyegetik a társadalmat az üzletvilág svindlerei, mert ezeknek szédelgése többnyire hamar nyilvánossá lesz a csődbe és börtönbe kerülnek. A bűnt utóléri a büntetés, de vannak a szédelgésnek olyan ágai, melyeken már nehezebb a svindlert a büntető igazságszolgáltatás kezébe juttatni, mert a szédelgés oly természetű, hogy alig találunk rá a büntető kódexben paragrafust. Ott vannak például a politikai élet svindlerei. Ezek minden komoly tanulmány, készültség nélküli, jellemtelen férfiak, kik visszaélnek a nép jóhiszemtségével, vagy pedig megvásárolják a megvásárolható tömeget, s feltolják magukat törvényhozókul. Hogy aztán ezeknek a működése nyomán milyen politikai élet fakad, mutatja a politikai erkölcsöknek az a mély elzüllöttsége, mely hazánkban, fájdalom nagy mérvben tapasztalható! A tudomány svindlerei nagyképűségből és irodalmi lopásból élnek. Miután a tudomány Magyarországon nincs széles körben elterjedve, sikerült a tudomány svindlereinek tekintélyre és befolyásra vergődni. Ha aztán nagy ritkán lerántják róluk az álarcot, üldözésről és irigységről panaszkodnak s igyekeznek még tudományosabb arczot ölteni, hogy a tekintély varázsával eloszlassák a vádakat. Az irodalom svindlerei nagyobbára szintén lopásból élnek. — Igen veszedelmes faj ez, mert működésükkel a közvéleményre hatnak s azt nem egyszer tévútra vezetik. — Az irodalom svindlereinek kiváló példánya a revolver-zsurnaliszta, ki azért, hogy valamit megírjon, vagy meg ne írjon, megpumpolja az embereket s ezek többnyire elég gyávák arra, hogy engedik magukat megpumpoltatni, ahelyett, hogy kidobnák a szemtelen ficzkót! Nem kevésbé aljas, de veszedelmesebb példánya az irodalom svindlereinek a bérencz-író, ki mindent képes megírni, csak fizessék meg érte. Tollát, lelkismaretét áruba bocsátja annak, aki jobban megfizet érte. Ha azonban a vásárlóra rálicitálsz, holnap a te szolgálatodba áll. Az ilyen bérencz írónál megrendelhetsz kormánypárti és ellenzéki czikkeket, szent énekeket és pikáns novellákat egyaránt, régebben, midőn az irodalmi tisztességre többet adtak s azt a közönség többre becsülte, a svindlereknek e faját nem ismertük, — ezek csak újabb időben burjánoztak föl a beteg társadalom talajából. A művészet svindlerei a reklám szárnyain emelkednek magasba s képesek elhitetni a világgal, hogy ők valóban kitűnő művészek, kik csodálatunkat érdemlik. E hiedelmet aztán ügyesen ki is használják a pénzszerzésre. S míg sok tehetséges művész szegénységgel küzd addig a svindlerek meggazdagodnaka közönség jóhiszeműségéből és kritikai érzékének hiányából. Honnan van az, hogy a svindlerek mégis oly nagy mértékben képesek voltak elszaporodni? Onnan, mert a társadalom nem ítéli el őket kellő szigorúsággal s nem bánik velők érdemük szerint. Egy-egy ügyesebb svindler-csiny nem megbotránkozást, hanem szenzáczót és derültséget kelt. Nincs a társadalomban szigorú morális érzék, mely a svindlereket pirulásra kényszerítené s jobb útra terelné. A svindlerek tapasztalván azt, hogy tetteikre könnyen ráborítják a feledés fátylát, nem látják szükségét a megjavulásnak. Vannak váltó-hamisítók és sikkasztók, kikkel kifogástalan tisztességü úri emberek képesek érintkezni, nem gondolván meg, hogy ez által szenny háramlik reájok is, amint a német közmondás tartja : „Mondd meg nekem, kivel társalkodói, és én megmondom, ki vagy!“ — A svindler nem érzi magát a társadalomból kirekesztve, miért követné tehát a társadalom törvényeit ?! Csak néhány fajára mutattunk rá a szédelgőknek, de sajnos, e faj sokkal szaporább. Kiirtásukra nem elég a törvény. A társadalom elítélő szava sokkal nagyobb pusztítást okozna soraikban, mint a törvény, melynek paragrafusait a svindlerek könnyen kijátszák. Püspöki konferenczia lesz a napokban Budapesten, a herczegprímás elnöklete alatt. A püspökök elsősorban is a koronázás jubileumát fogják tárgyalni, hogy a megállapodásokat azután az ország összes híveivel tudassák, de az elkeresztelés kérdéséről is tanácskoznak. Tiai harmadik évfolyam. 101. szám. Kolozsvár, szerda, május 4. 1802. SZERKESZTŐI IRODA Balmagyar-utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czímzendők. AZ „ELLENZÉK“ELŐFIZETÉSI DÍJA: Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DÍJAK: fígy |~| czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam sora: I fzt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Politikai hirek. A költségvetés tárgyalása. A földművelési minisztérium költségvetésének tárgyalására már eddig 15 szónok van feljegyezve. Mint hire jár, azonkívül még számos képviselő fog e költségvetés vitájában résztvenni. Azután az igazságügyi minisztérium budgetje kerül tárgyalásra, minthogy a kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalását Baross miniszter betegsége miatt egyelőre elhalasztják. Csak ezután fog a közoktatásügyi minisztérium költségvetése szőnyegre kerülni. A valuta rendezése. A Ház hétfői ülésén VVekere pénzügyminiszter bejelentette, hogy legközelebb előterjeszti a valutajavaslatokat. A törvényjavaslatok a terjedelmes indokolással együtt már az államnyomdában vannak és azoknak elkészítésén serényen dolgoznak. Kedden érkezett Budapestre Breinbach osztrák pénzügyminiszter és Wekerle pénzügyminiszter közölni fogja vele a törvényjavaslat indokolását, mely nem lesz ugyan szó szerint azonos az osztrák indokolással, de az alapelvekre nézve azzal teljesen meg fog egyezni. Négy ily törvényjavaslat kerül az országgyűlés elé: a tulajdonképpeni valuta-törvényjavaslat, a pénzszerződés, a bankakta novellája és végül az a törvényjavaslat, mely megállapítja a forintnak koronára való átszámítási módját. A korona a törvények kihirdetése után azonnal pénzerővel fog bírni, úgy, hogy a forintnak a forgalomból való kivonásáig egyaránt lehet majd fizetni forinttal is, és koronával is. A t. Ház, Budapest, május 3. Ma érdekes ülése volt a Háznak, de ez érdekességet, nem zajos hangulat, nem viharos jelenetek okozták, hanem a vita és a vitában részt vett új szónokok. Ma az ismeretlenség homályából elismerésre méltó talentumok bukantak fel, kik közül a legtöbbet nagy figyelemmel hallgatott a Ház. Ma (“) különben a szüzbeeszédek napja volt, mert a szónokok túlnyomó része a mai napon lépett fel a parlamentben, mint szereplő egyén. Érdekes és tanulságos volt a mai nap azért is, mert a pártellentétek teljesen elnémultak e napon és mindenik szónok egészen tárgyilagos beszédet tartott. Első szónok volt Bernáth Béla, ki részletesen és behatóan ismertette a magyar bortermelők helyzetét; ismertető Hegyalja viszonyait. Bírálta a földmivelésügyi miniszter ez irányban tett intézkedéseit a bi..T néhol elismeréssel szólt róla, konstatálta annak hiányait is. Végül sok gyakorlati eszmét vetett fel, melyekkel a filloxéra által elpuszított vidékek lakosain segíteni lehetne. Bernáth után a kormánypárt soraiból lépett sorombóba Miklós Ödön. Szűz beszéde szépen sikerült és mindvégig tárgyilagos volt. Meglátszott, hogy nemcsak tanult, de tapasztalt is és be tud pillantani a dolgok lényegébe. Miklós Ödön határozott tehetség, ki első helyet foglalhat el abban a pártban, hol a számarányhoz mérten kevés a talentum. Miklós Ödön nem gyakorlott szónok még s a szónoklat külső kellékeivel sem rendelkezik, amennyiben nagyon gyorsan beszél, de azt természetesen könnyű lesz leszoknia. Érdekes volt Miklós Ödön beszédének azon része, melyben rámutat, hogy Európában milyen rendszeresen űzik az amerikaiak a kivándorlásra irányuló mozgalmakat az amerikai mezőgazdaság javára. Végül — valószínűleg a kormány felhatalmazása folytán — azt a kijelentést tette, hogy a kormány legközelebbről a hitelszövetkezetek erősítésére törvényjavaslatot fog benyújtani. Általános figyelemben részesült Hortoványi Józsefnek, a „Magyar állam* szerkesztőjének beszéde •!•.■£~* to-'ánjv íg szűz beszédet tartott melyben szónok határozottan az agrár politikát hirdette és a birtokvédelemnek oly merész konzekvencziáit vonta le, hogy az 500 holdas majorátusok eszméjét is felvetette. Megtámadta a vidéki takarékpénztárak rendszerét és kikelt azoknak magas kamatai ellen, melyek a gazdaközönséget tönkreteszik. Beszédében széles korlátok közt mozgott és több fontos és gyakorlati eszmét pendített meg. Ezután gr. Csáky Kálmán szólott. A kormány figyelmét a baromfi és haltenyésztésre hívta fel. Majd erősen hangsúlyozva jelentette ki, hogy a közgazdaság terén nem szép szavakra és ígéretekre, hamum tettekre van szükség. A merész kormánypárti grófra a földmivelési miniszter nagy kérdő tekinteteket vetett, mintha nem tudná mire vélje a támadást. Maga a miniszterelnök is feszengeni kezdett, mire Csáky grófot a szomszédja figyelmeztette, hogy abban a különben igaz beszédben támadást lát a kormány. Ekkor Csáky gróf az ellenzék hangos derültsége mellett és igazi kormánypárti következetességgel jelentette ki, hogy ő mindezek daczára is a kormány iránt határtalan bizalommal viseltetik. Élénk figyelmet keltett és rokonszenves benyomást tett az egész ellenzéki pártokon Szemere Huba szűzbeszéde, melyben az ifjú szónok kiváló elméleti szakképzettségét mutatta be, párosítva azt helyes gyakorlati okoskodással. Hosszabb beszédét, melyben több helyen szónoki lendület volt, nemcsak pártja, de az egész ház figyelemmel hallgatta. Végül Bornemissza Lajos kormánypárti szólalt fel és mint gyakorlati gazda számos oly részletre hívta fel a kormány figyelmét, amelyen foglalkozni immár égető szükséggé vált. A vitát holnap folytatni fogják. Valószínűleg az új képviselők közül sokan beszélnek a földművelési tárcza budget tárgyalásánál és a szűzbeszédekből bőven kijut a t. Háznak. kormányelnöke!) elmennek Bécsbe ünnepélyesen tisztelegni azon Radetzky emlékének, aki Milánó visszavételével felszabadította a Habsburgok kezét arra, hogy eldobják az álarczot, s a nyílt hitszegés egész súlyával reá nehezedjenek szegény Magyarországra! És ezt az átkát Magyarországnak, ezt a hóhérját az olaszoknak, magyarok elmennek Bécsbe megünnepelni! Ez olyan erkölcsi sülyedés, melynek megbélyegzésére nincs elég erős szó a lexikonban.* S ennek kapcsán Kossuth megküldte Iratai IV-ik kötetének kéziratából a következő, Ridetzkyre vonatkozó részletet. 1849-ben, Ferencz József császár születési napja évfordulójának alkalmából a milánói lakosságnak rendeletileg meghagyatott, hogy lojalitásának kitüntetéséül az ablakokat és erkélyeket olasz szokás szerint szőnyegekkel stb. diszitse fel. Egy népes piaczon, szembe az osztrák tisztek által látogatott kávéházzal lakott egy Olivari Mária nevű kettyüs leány, a ki kéjhölgy hírében állott s a tiszt urak jó ismerőse volt. Ez a lojális személy egy császári színű s a császári czimerrel díszített selyemszövetet lobogtatott ablakából. A szemközt időzött tiszt urak hoch- hoch-okkal s tapsokkal üdvözölték a tüntető lojális örömleányt, a piaczon gyülemlő nép füttyökkel felelt s gyalázó szavakat a szemtelen felé, a lármára egy hiszi katonaságért szaladt, lovasság tiporta, szuronyok rohanták meg a fegyvertelen tömeget, egy rakás embert elfogtak, közülök 15-öt, birtokosokat, kereskedőket, művészeket, tanárokat, a királyi paletta előtti téren deresre fektetve, nyilvánosan megbotoztattak,meg vannak nevezve a Gazetta Ufficiale di Milano, 1819. augusztus 24-ki számában s mindenik nevéhez hozzátéve, hogy hány botra ítéltetett, a szám 25 és 50 közt variált. Scotti Monzai kereskedőre 50-et vertek.) A nevezett „lojális” kéjhölgy lakásával szomszéd házban két tisztességes fiatal dalművész-hölgy lakott, Galli Ernesta (20 éves) és Conti Mária (18 éves); ezek nem mentek ki lakásukról, hanem néhány osztrák tiszt azzal vádolta őket, hogy a császári színeket és czimert kigúnyolták, hát nyilvános megvesszőztetésre ítéltettek, s derékig meztelenre vetkőztetve, nyilvánosan megvesszőztettek. Radetzky tábornagy ráparancsolt a milánói municzipiumra, hogy annak a lojális kéjhölgynek, kinek selyemrongyát a nép egy kissé megtépázta, 30.000 forint kárpótlást fizessen; a város katonai parancsnoka, herczeg Schnovszky, pedig a megbotozott polgárok sebei gyógyításához kiszolgáltatott lépést s a verés közben eltört botok és veszszők árának fejében a község által 33 forintot és 9 krajczárt fizettetett. Midőn Radetzky meghalt és Sebregondi milánói podesta Bécsből kapott parancs folytán abban buzgólkodott, hogy a milánói municipium ünnepélyesen vegyen részt a nagy pompával berendezett requiemen, a várostanács kikerestette levéltárában azt a harmincz ezer forintos és harminczhárom forint kilencz krajczáros nyugtatványt s azt küldte el maga helyett Sebregendinak a temetkezési szertartásra. Kár, hogy e nyugtatványhoz nem csatolták Radetzky 1853. febr. 14-kei kiáltványát, melyben ez olvasható: Miszerint a közkincstár kártalanittassék a rendkívüli költségekért, melyeket a folytonos felforgató törekvések okoznak, elrendeltem, hogy a bírói hatóságok szekvesztrálják a törekvések bűnrészeseinek minden javait, még ha a bűnrészesség csakabból áll is, hogy elmulasztották a feladást (denunczia), melyre mindenik köteles. És azután mennyi vér, irgalmas isten, mennyi akasztás, annyi, hogy a hóhérok nem bírták végezni, s itt-ott katonákkal kellett a hóhér munkáját végeztetni, s mind könynyedén bántak Radetzky idejében az emberekkel. Íme pár példa a számtalan közül: Veronai parancsnokság. Julius 28. 1849. Frigyes János castalungai születésű 31 éves földművesnek házában egy vadászpuska találtatván Radetzky tábornagy Ő exczellencziájának rendelete következtében a mondott fegyvernek birtoka (datenzione) miatt, rövid uton halálra ítéltetett és agyonlövetett. Egy vadászpuska birtoka miatt. Milánói császári parancsnokság augusztus 2. 1851. Solesa Antal milanói kárpitos éjfél után 2 és fél órakor egy őrjárat által forradalmi kiáltványoknak a Ticinói kapu táján falraragasztása miatt elfogatván 8 tizenhat oly kiáltványnak és a felragasztásukra szükségeseknek birtokában találtatván, statarialiter felakasztásra ítéltetett, hóhér hiányában agyonlövetett. Meisner Vincze velenczei könyvárus beismervén, hogy egy ismeretlentőla Mazzini által megindított olasz nemzeti kölcsönre vonatkozó négy vagy öt programmot kapott s abból egy példányt Kora doktornak Taevitóban átadott, emiatt akasztófára ítéltetett. Radetzky tábornagy jogi után megerősítette az ítéletet, de kegyelem után a halálbüntetést nehéz vasban töltendő tíz évi kényszermunkára szelídítette, egyetlenegy Mazzini-féle kölcsön programmnak egyetlenegy emberrel közlése miatt. Ez így ment éveken át. Zini (Storia de Italia) negyedik kötetében egy rakás ily ítélet van közölve, huszonhárom embert ítélt kötél általi halálra. Kossuth Radeczkyről. Iloffy Ignácz levelet kapott Kossuth Lajostól, melyben egyebek közt ezt írja: „Hát oda jutottak önök, hogy Magyarország parlamentjének tagjaiés Hajdan és most. Egy régi eskü minta. — Tudvalevő, hogy a magyar rendek „Moriamur pro rege nostro!* fölkiáltását egy kicsinynek tetsző, de nagy horderejű esemény előzte meg. Pálffy János, a nagy nádor kikötötte, hogy a magyar seregek magyar vezényszóra és magyar jelvények alatt küzdhessenek. Régi okiratok alapján közli most a „M. H.* egyik olvasója, hogy Mária Terézia alattvalói milyen esküvel fogadtak hűséget a Hrénynőnek Ebben « fekete-sárg« V*rdbojton világban kétszeresen érdekes ez az esküforma, melyet nemcsak a tősgyökeres magyarok mondtak el, hanem a kecskeméti görögök is, akik Mária Terézia idejében még az ottomán porta oltalma és védnöksége alatt álltak. ,Én N. N. — ilyen volt az eskümintájok —, esküszöm, hogy én Török Császárhoz és az Eő birodalmához, Fényes Portához, úgy az Törökországhoz volt hűségemnek és kötelességemnek ellene mondván, magam, feleségemmel, gyermekeimmel és az egész maradékimmal együtt, Felséges Mária Terézia asszonyunknak, úgy mint magyarországi koronás királynénknak, és utána törvényesen koronázandó felséges maradékinak, úgy azon magyarországi koronájának, igaz hiv, engedelmes jobbágya, és az egész Magyarországhive leszek ’s mindazokhoz tartozó hivségemet megtartom, ezen Magyarország élő törvényeit és szokásait, semmi úttal-móddal, se titkon, se világosan, számmal, vagy cselekedetemmel meg nem sértem, se pedig megháboritani nem akarom, se külsőbéli ellenségnek fegyvert nem adok, e nem adatok, de teljes igyekezetemmel ’s ha a szükség úgy hozza magával, életemnek veszedelmével ’s vérontásommal is felséges asszonyunkat, úgy mint Magyarország koronás királynéját és felséges maradékit, Magyarország koronáját és az országot, úgy az törvényeit oltalmazom és megtartom, ellenségének ellensége ’s barátinak barátja leszek. Melyeknek híven leendő megtartására magamat és maradékimat kötelezem. Isten úgy segéljen !“ Vajha ne is igy esküdnének hűséget ! Egyveleg. Orosz politika. Pétervári beavatott körökben állítják, hogy Oroszországnak az európai államokhoz való viszonyában semmi változás nem várható. Ha a czár csakugyan Berlinbe utazik, ezzel csak udvariassági aktust végez, viszonzással Vilmos császár narvai látogatásának. Az a körülmény, hogy Suvalov grófot Berlinben újabban udvari ebédre hívták meg és hogy az orosz nagykövet által az ő tiszteletére rendezett lakomán a német császári pár is megjelent, tisztán Vilmos császárnak Suvalov iránt érzett rokonsztnvére vezethető vissza. Német-orosz kereskedelmi