Ellenzék, 1907. január-június (28. évfolyam, 1-146. szám)
1907-01-02 / 1. szám
A helyzet. Mióta Tisza István gróf a nagyváradi megy egy ülésen föllépett s szokott gőgös hangján próbálta villámait szórni a diadalmas koalíció ellen, különös mozgolódásnak lehetünk szemtanúi, ha a vidéki közéletben széttekintünk. Tiszának a bihari gyűlésen sikerült a nemzeti kormány bizalmi emberét, a nagyváradi főispánt leszavaztatni. Erre a pucsra föltétlenül szervezkedve vonult fel a Tiszák Ősi megyéjének szabadelvű tábora, de a tény mégis az, hogy Tiszának sikerült egy megye élén a nemzeti kormányellen bizalmatlansági tüntetést rendezni. Kétségtelen, hogy meglepetésszerűen jött ez a tüntetés, mert Tiszáról, aki politikai pályáját oly csúfos kudarccal fejezte be, hogy a magyar politikai élet nem is tud fölmutatni hasonlót, józan észszel csak azt lehetett föltételezni, hogy őszintén és komolyan vonul vissza a politikai élettől, amely még kevesebb reményt nyújt számára, mint amennyi sikert hozott. A bihari eset azonban azt a gondolatot ébresztette föl, hogy Tisza legalább a saját szűkebb hazájában ki akarja elégíteni cezaromániáját. Sokan tényleg elszigetelt jelenséget látnak a bihari tüntetésben, amelyet jelentéktelen bosszúnak tekintenek csak. Ha figyelemmel kísérjük azonban azt, hogy a végvárakon a bihari tüntetés nyomán mindenütt mozgást lehet észlelni a bozótokban, csak akkor bírjuk mérlegelni Tisza föllépésének jelentőségét, mert észre kell vennünk, hogy rendszeres támadásról, az elszórt ellenség portyázásáról van itt szó, melylyel számolni kell.* Báró Bánffy Dezső szegedi beszédéről egyik előkelő függetlenségi képviselő a következőleg nyilatkozott: Bánffy szeretné, ha a koalíció felbomlana. Arra számít, hogy az ortodox függetlenségiek régi vezéreik ellen fordulnak ? Vagy arra, hogy most már szemérmetlenül cserben hagyják a 48-as elveket és fölcsapnak 67-eseknek? Holott erre semmi okuk nincsen, világos lévén, hogy a nemzeti célokat a koalícióval és a függetlenségi programmal mégis csak biztosabban érhetik el, mintha azon kiegyezési alaphoz csatlakoznak, amelynek hívei negyven évig semmit el nem értek. Mert azt csak nem hiszi Bánffy, hogy az abszolút többségben levő párt lemondjon elveiről, mikor régi elveivel is elfoglalhatta a kormányzást. Persze abban reménykedik Bánffy, hogy a király az alkotmányos többségben levő függetlenségi pártból nem nevezne új kormányt és belekényszerítené a pártot a 67-es alap elfogadásába.* Az osztrákok belementek az általános és egyenlő választói jogba. Vérző szívvel bár, de elfogadta az urak háza is a javaslatot, s így abból törvény lesz. Most, a vita végén pattant ki, miért volt ez a javaslat annyira sürgős az osztrák kormánynak ? Azért, mert közel áll a Magyarországgal való viszony megváltoztatása, s erre az alkalomra Ausztria összes erőit egyesíteni kell. A gyakorlati élet nyelvére lefordítva, ez annyit jelent, hog az ausztriai nemzetiségek eddig egymás ellen törtek. Innsbruckban megverték az olaszt, Laibachban a a szlovént, Triesztben és Prágában a németet. Kössenek ezek mind szövetséget, s verjék együtt a magyart. Hanem hiszen annál mi is ott leszünk. Csak az a kérdés, hogyan ? Nálunk is programm az általános választói jog. Igaz, hogy nálunk nem kell azt kapcsolatba hozni a felsőháznak semmiféle reformjával, de az is igaz, hogy nálunk szintén nem lehet minden megszorítás nélkül keresztülvinni az általános választói jogot. Ami Ausztriának a feudális urakháza, az nekünk a magyarság. Kincs, amely örökségül szállt ránk. Szikla, amelyen államunk alapszik. Kifejezője állami létünk jellegének ''épp úgy, mint Ausztriának az urakháza. Ausztria félti az urakházát, mi féltjük a magyarságot. S a mi félteni valónk feltétlenül becsesebb valami. TÁRCA. Még egy Szüveszter-éji álom. Elbeszélés. Irta: Vuchetleli Vuk. II. A kastélyról és környékéről különben csakamár a legfurcsább hírek kezdettek keringeni, s közeli szomszédok csak babonás félelemmel köentették meg a hatalmas erdőket és az eszményi okot. Azt állították, hogy kísértetek járnak kelek szüntelenül és ha találkozott is valami ideen vevő, vagy bérlő, úgy ez már az első ott tölött és után sápadtan jelentkezett Voveymaire- intől, kijelentvén, hogy nem tart igényt a vételi agy bérletet megerősítő szerződésre. Miért ? Erre andesen megtagadták a választ. Végre egy fiatal ngúl beleszeretett a szép birtokba és kastélyba s minden előzetes kérdezösködés, vagy hosszadalmas fontolgatás nélkül, le is fizette a magas A kastélyt szellőztették, tisztították — esste meg is érkezett az uj tulajdonon, sir Robert Irune. _ Wall — mondá a hajlongó, hófehérhaju osztóláznak — de fárassza magát túlságosan az érdekemben ! A vacsorámat küldje a könyvírba, csináltasson a kandallóba egy derekas tüset s helyezze az asztalra a Hautevilleek családirónikáját, hogy barátkozzam meg elődjeimmel • Az öreg—ő volt az a fehér holló, aki Edmond e Hautevillet szerette mint fiatal gyilköc-groom, ki ajtaja előtt strázsált és őt titokra, eltűnéseor őszintén megsiratta — motyogott s mit szuszter estéjéről, a temetés évfordulója, de sir R. Brune határozott kézmozdulatára, hajlongva távozott, míg öreg arca titokzatos, szomorú mosolyt mutatott. Sir Robert Brune kiállt a teraszra és elragadtatva szemlélte az esteli pírban tündöklő, gyölyülű tájat. A levegő mámoritóan átlátszó és a naplenente páratlanul bűvös-bájos e vidéken tél ideán... ha a gerfi-tó partjain általában télnek telet nevezni az esztendő ezen elragadóan isteni, ■rnvhe szakát. Az inzó napgömb a Dent du Midi rasadékos, dűfődött csucsán nyugodott. Az egész utóhatár és a savoyai hegycsoport fényözönben ázott, míg az átellenes Rocher de Naye a reflex sugaraktól körülhullámozva ragyogott, mintha olyan tüzes aranyból lett volna, jégkoronája csak így sziporkázott és lövelte ég felé a szivárvány zinpompáját mutató hatalmas sugárkávéket. A lap feltörő sugara óriási, tüzes sávokat varázsolt i meny boltozatra. E sávok lassan biborszilüek, ilak, sárgák, gyenge rózsaszínűek lettek, míg végre Dent du Midiről egy lenge ametisztszinü fátyolt ►ociátottak alá az irigy tündérek és ez lassan, mintegy sajnálkozva lebegett alá a tündöklő tóra, tártjának kiés vároikéira. Az uj földesur meglátottan fordult délfelé. Mélyen lent a Veregseszrtján a buduaó nap utolsó, tétovázó csókjától hintve, egy kápolna márvány oszlopcsarnokán és fckapuján akadt meg szeme. „Mi az ott? — kordó a belépő szolgától. Ah uram! — felelé ez akadozva, majd em félénken — az ... az... a Hauteville-család izboltja ! — És keresztet vetett magára. Sir Robert Brune bevégezvén vacsoráját n agy érdeklődéssel lapozgatott a Hauteville-éksaládi krónikájában, az olvasmány nem lehetett alami mulattató. Arca elsötétült. Mély gondolatbrba merült és visszadőlt székébe. Végre felfiahajtott és szórakozottan tekintett körül a nagyteremben, melyet egy tucat viaszgyertya csak igen gyengén világított be. Bágyadt egykedvűséggel vizsgálta környezetét. A nagy könyvszekrények, nehéz tölgyfa bútorok, a fal remek faburkolata, egy-egy értékes góbém és egy sereg arckép nehéz aranykeretben. A Hauteville-család férfi és nőtagjai Csupa gőgös, hideg arc, gondola az idegen. Csak egy pár kép kötötte le figyelmét. Férj és feleség látszólag. A kandalló fölött függött e két kép és a sziporkázó parázs fénye mintha szeretettel simogatta volna őket körül... Mily érdekes egy pár ember, gondold Sir Robert Brune. A férfi mily előkelő és daliás, a nő mily isteni szépség. Ez a ragyogó vörös haj és e villámló, fekete szemek, mily sikerült kontraszt ! Ez lesz talán ama szerencsétlen Hauteville-pár, melyről e könyv utolsó lapja szól! Mily furcsa az élet! Mily könyörületlen a sors! Ennyi boldogság, ennyi bűbáj... és ily borzasztó vég! De hisz ép ma van évfordulója ama végzettetlen napnak, mely sírba dönti őket, ötven esztendő.. .egy félszázadik könyv azt mondja, hogy Szilvaaater estéjén temették el e két szerencsétlent. És ama nyomorult áruló, a hóhérjuk ... hol érhette őt utol a nemezig bosszuló karja?? Veveyből harangsió hallatszott fel. Miért? Mi ez? — gondolá a férfi álom és ébrenlét között. — Ah, igaz ! Szilveszter ! Éjfél! Az ó-esztendőt búcsúztatják ... A férfi tekintete révedező álomittassággal siklott végig az arcképeken ... az ódon bútorokon. . . . Hah ! Mi ez ? — suttogá ? A könyvtárhoz vezető folyosó márványán mintha könnyű lépteket hallott volna ... Az ajtóhoz közeledtek . . . egy félénk kés a kilincsre nehezedet... — Hiszen bezártam «a ajtót, — gondolá a férfi álomittasan — nem jöhet be senkii Fázékonyan húzódott ER-YíLYl f/ÎC — Rî.'M /y A 121 * 12OS. AUG. 17. K 6 N YV PÁ R A. ’ ( Kolozsvárt, szerda. 1907. januárius 2. ELŐFIZETÉSI ÁR: Együl évre — — — — 32 korom Fél黫 — — — — 10 korona Negyedévre — — — — * korona Egy hóra — — — — 3 korona Ráktéri sora 2 korona. Hivatalos közlemények sora 1 kor Egyes szám éra 10 fillér. Megjelenik mindennap,kivéve a vasáron innepnapokat Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Nyílttéri Sztkek garment) sora nxa 50 fillér fizetendő. Szerkesztőség: Kolozsvárt, Emke-tér 19 szám. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal Kolozsvárt, Deák Ferencz-n 33. szám. Huszonnyolczadik évfolyam. ■gy négyszögcentiméternyi hirdetés ár 10 fillér. Gyárosok, kereskedőik és iparosok árkedvezményben részesülnek. A delegációk. Az osztrák delegáció ma tartja első ülését Budapesten; a magyar delegátusok valószínűleg csak 7-én gyűlnek össze, akkor is formális ülésre. A delegációnál udvari ebédek félhivatalos jelentés szerint 4-én és 6 án lesznek. 12-én udvari bál lesz. Az alkotmánypárt tiltakozik. A Bud. Tud. jelenti: Egynéhány lap ama hírére vonatkozólag, hogy Rakovszky István országgyűlési képviselő által felsőmagyarországi birtokán állítólag rendezett vadászaton az alkotmánypárt egyes tagjai is részt vettek volna és ott jövő magatartásukról tanácskozván, bizonyos megállapodásokra is jutottak volna, a legilletékesebb helyről nyert információ alapján kijelenthetjük, hogy ilyen tanácskozáson az alkotmánypárt egy tagja sem vett részt, sőt az állítólagos vadászatról, vagy egyéb összejövetelről az alkotmánypárt körében senki tudomással nem bir. Küldöttség: Polónyi mint**ternél. Po-lódoi Géza»ozságügyiminiszterhez« hétfőn száztagú erdélyi küldöttséget vezetett Hintener Ernő, az oklándi kerület képviselője. A küldöttség az arányosításra vonatkozó okmányok sürgős visszaküldését kéri, mert ez iratok itt tartása súlyos károkat okoz az érdekelteknek. Szeretnék tudni azok neveit, akik a szent karácsony alkalmából magyar ajándékokkal kedveskedtek szeretteiknek, de azokét is nevetnék tudni, akik nem tartották ezt szem előtt! Vajjon melyik rész van túlsúlyban?