Ellenzék, 1908. január-június (29. évfolyam, 1-147. szám)

1908-01-02 / 1. szám

Kolozsvárt, csütörtök, 1908. januárius 2.­1. szám. ELŐFIZETÉSI ÍR : Egész évre ................................33 korona Félévre................................ 16 korona Negyedévre............................. 8 korona Egy hóra................................. 8 korona Egyes szám ára 10 fillér. Megjelenik mindennap, kivéve a vaskr­ts ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. ELLEMZÉK POLITIKAI NAPILAP. Huszonkilencedik évfolyam. Egy négyszögcentiméternyi hirdetés ára 10 fillér. Reklám sora 1 korona. Nyílttéri cikkek garmond sora­­után 60 fillér fizetendő. Szerkesztőség: Szentegyház-utca 10., Deák Ferenc-utca 17. sz. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal­­ Kolozsvárt, Deák Ferenc-utca 83. szám. Kérjük az előfizetés gyors meg­­újítását, hogy a lapot meg­szakítás nélkül küldhessük. Boldog új esztendő. Kolozsvár, januárius 2. Soha nem csüggedő reményeink, soha el nem apadó vágyaink nyernek évről-évre megtestesülést ebben a sztereotip és már szinte banálissá vált kívánatban: b. u. é. k. Nem az a kívánság az igazi, melylyel az előttünk közönyös egyéneket halomszámra felkeressük, hanem az a másik, amely ott hátul lappang és önön magunkra, saját sze­retteinkre vonatkozik. Igen ! Boldog új esztendőt szívünk sze­rint mindenekelőtt magunknak s a mieink­­nek kívánunk, bár ha szóval, jegygyel ki nem fejezzük is. Csakhogy ez a „mi ma­gunk“ , összességében mégis csak az egész társadalmat, a közelebbről magyar nem­zeti társadalmunkat alkotja. Mindannyiunk jókívánságainak tárgya, mindannyiunk bol­dogsága, még ha önző érdekhajhászatunk­­ban ezt be nem látnék is. Azonban — és itt van a jellegzetes fordulat — a „boldog új esztendő, az összes­ség életében éppen úgy más tartalommal bir, az egyén által egoisztikus szempontból, várt, remélt s kért boldog uj esztendőtől, mint ahogy tartalmilag vál­t az öeszesség, a társadalom élete, mint az egyéné. Aki ezt be nem látja s azt hiszi, hogy neki igazán boldog uj esztendeje lehet a nélkül, hogy a társadalom, a haza, a nem­zet boldog újévre virradt volna, az még az állati lét alacsonyabb színvonalán tengeti nyomorú életét s még nem emelkedett fel az emberi testvériség, a közös összetartozás érzülete által megszentelt magasabb légkörbe. Boldogságot csak akkor hoz, csakis akkor hozhat az új esztendő, ha ez minde­nekre kiterjed. És mi, kiknek mindenünk a hármas bérc és négy folyó hazája, akiknek szemeiben legmagasabb eszmény az önálló, független, erős, hatalmas, gazdag és művelt magyar nemzet, nem is tudunk olyan bol­dog uj esztendőt még csak gondolni sem, mely ne éppen erre a drága honra, erre az édes nemzetre a maga egészében árasztaná ki a maga áldásait. Csak az az uj esztendő lehet igazán „boldog“, mely az egész nemzet számára meghozza azt, ami a nemzetet boldoggá te­heti. A nemzet boldogsága mindnyájunk boldogsága, még ha egyénileg súlyos ter­­heknek rekesztetnénk is alá. És ha egyé­nileg, egyenként a bolydóság minden árjá­ban fürödhetnénk is, de az, ami bennünk a „nemzet“,­­ az szenvedd, nyomorogni kény­telen : szánalomra méltóbbak volnánk a fel­­cicomázott igavonó baromnál. De a nemzet érhet boldog újesztendőt még akkor is, ha az egyes tagjai a mártíromságig menő szén-­ védéseket kénytelenek elhordozni az összes­ség boldogsága érdekében. Tudjuk, látjuk, hogy az eszmény, amely felé irányozzuk vágyó tekintetünket, amely irányában vannak kifeszítve törekvésünk minden ideg- és izomszálai, az az eszmény, az önálló, független, boldog magyar nemzet, nem olyan, amelynek holmi szerencsés vé­letlen helyezne bennünket birtokába. Ezért nem is várjuk a mostan megkezdődött új esztendőtől sem, hogy­ ez bennünket jó­kedvéből megajándékozzon azzal, amiért atyáink századokon keresztül annyi vért, könnyet és verejtéket hullattak. Hanem igenis várjuk, hogy ez még jobban fel fogja ger­jeszteni szívünk nemes indulatát, még job­ban meg fogja acélozni jóra igyekvő akara­tunkat, mint a múlt és hogy így őseink dicső hagyományaihoz képest, még több munkát fogunk kifejteni eszményünk meg­valósítása érdekében, mint amennyit a múltban kifejtettünk. Boldog új esztendőt Igen. Boldog lesz reánk nézve az új esztendő, ha nemzeti esz­ményeinkhez csak egy lépéssel is közelebb jutottunk, ha ez a l­épés fájdalmak és szen­vedések özönét borítaná is reánk. Boldog lesz reánk nézve az új esztendő, ha maga a nemzet boldogul. De álljunk meg itt egy pillanatra ! Nem­zetek el­haladása, boldogulása nem a vélet­len szerencse műve. A nemzet minden tag­jának öntudatos erőfeszítése, közös célra irányuló hazafias munkássága szükséges a nemzet boldogulásához. A szerencse minden fárad vég nélkül, a A véletlen szeszélye folytán is megszerezhető, de éppen úgy el is veszthető. A boldogság forrása a köte­lesség teljesítésének tudata által áthatott önérzet, mely független a külső sikerektől. Bármit hozzon is tehát reánk az uj esztendő, nemzetünkre az boldogságot áraszt, ha mindannyiunkat annak tudata tölthet el, hogy a haza érdekében megtettük azt, „a­mivel csak tartozunk“. Boldog lesz az uj esztendő, ha bennün­ket, kik még a haza szerettének módjában sem tudunk egyetérteni, öissze tud hozni egy erős, egyöntetű csatasorba, egy tömör munkás falanxba, melynek egyetlen törvénye van : „a haza minden előtt.“ Nincsenek elérhetetlen vágyaink, nin­csenek vérmes reményeink. Azért nem is kérünk, nem is várunk az uj esztendőtől aranyhegyeket. De boldogok lennénk s bol­dognak mondanánk ezt a most megnyílt uj esztendőt is, ha annak végezeténél a haza minden fiát egyöntetű, kitartó munká­ban láthatnék: az önálló, a független Ma­gyarország építésének munkájában. Paxit Deus! Háborgó lelkünk mennyiszer nyerte vissza benne egyensúlyát a természet kebelén? Mennyi művészi, költői ihlet fakadt a nép fogalmának ezen ősi fészkéből, az anyatermészet éltető erejéből ? De ez a láttaólagos harmonia, ez elbájoló szépséges természet nem más, mint a legádázabb élet-halál harcok és viaskodások összefoglalta. A fenséges nyugalom mögött örök mozgás, örök tö­rekvés, örök verseny. Mások megsemmisülésén, mások pusztulásán épül föl a saját fejlődésünk, a saját haladásunk. A küzdelem vak ösztön. A ter­mészet törvénye, melynek az anyag engedelmes­kedik, még öntudat nélkül is. Látjuk ezt a növényben, melynek öntudata nincs. A természet neki is adott fegyvert. Adta a gyökérben, melylyel a szomszédtól elvonja a táperőt. Adta a levélben, melylyel elfogja az él­tető napsugarat és árnyékot borít a mellette álló vetélytársára. Az állatoknál az öntudat csak fokozza ezt a küzdelmet. Véressé és kegyetlenné teszi. Hát még az embernél. Mennyi motívum tüzeli az egymás elleni harcot. Személyi hiúságok, nagyravígyás, irigység, gazdagodási vágy, mind uj, meg uj okai az egymás elleni küzdelemnek. Még a legneme­sebb ösztönök is, mint a hazaszeretet, még az is öldöklő fegyvert nyom az ember kezébe. És a legszelídebb, legérzékenyebb szívű embert is vér­­szomjazóvá, vadállattá változtatja. Lehet-e ezek után csodálkozni, ha a tulipán is, amely a közelmúlt küzdelmek harcmezején kelt életre, a tulipán is örökös támadásoknak van ki­téve? Élete folytonos harc és küzdés. Tulipán Ms Te zajos, cirvos virág, amely Magyarország szivéből nőttél ki, mint véres ve­rejtéke szenvedő nemzetednek ! Te nem vagy kor­­testoll, nem vagy divatcikk — egyes pártok divat­cikke — nem is vagy jelszó többé, de fölisme­rése vagy egy mélyebben járó, politikán túl fekvő hatalmas érdeknek: a magyar nemzeti munka ér­dekének. És még ezen nemzeti érdek, közérdek da­cára sem vagy képes a széthúzó, ellenséges erő­ket egy egységes, összműködő erővé tömöríteni, nem vagy képes elhallgattatni a pártoskodások és emberi szenvedélyek kitörését. A természet tör­vényei itt is erősebbek. Sok az ellenséged, mert nagyok a céljaid. Első ellenséged a külföld. Ez természetes, mert ellentétes érdekek mérkőzésén alapul. Hisz a tulipán az idegen cikket törekszik kiszorítani a magyar földről. De a külföld ellenszenves érzése ne riasszon minket vissza. Ezzel számolnunk kel­lett, midőn útnak indultunk. Minden nemzet minden időben csak küzdel­mek közepette haladhatott a fölszabadulás, az ön­állósítás útján. Mi sem lehetünk kivételek. Sőt mi minden haladást nehezebb körülmények között érünk el, mint más, boldogabb nemzetek. Rossz­akarat környékezett mindenkor. De meg is szok­hattuk már e mostoha helyzetet. Miatta meg ne álljunk a fejlődés útján. Ha következetesen kitartunk, a külföld bele fog nyugodni mozgalmunkba. Hisz mozgalmunk nem hódító, nincs senki ellen irányítva, csak az élet föltételeit akarja számunkra kivívni. Nincs or­szág, amely nem törekedett volna arra, hogy saját piacát saját munkája számára megszerezze. Melyik nemzet veheti tehát rossznéven, ha mi példáját A túlipás­ föladata. Irta: gróf Andronny Ti­vadarné. I. Van-e szebb, megnyugtatóbb, békésebb dolog a világon, mint egy vagy á­ruló táj ? A nap fényé­ben úszó azinpompás, csendes természet. Bubána­­tunkban, keserveinkben hányszor kerestünk gyó­gyító­­rt a természet bűvös erejében ? ..___~tptem­ecsik évfolyam. Karácsonyi vásár megkezdődött HOR087 ÉS KUPÁ8 női divat üzlete KOLOZSVÁR, Mátyás király­ tér 19. sz. Mindenféle női divatcikkekben nagy választék és rendkívül jutányos olcsó árak. 69 BE.m mimi mzsui *•* * jíjo.­n#y. i, löum«!.

Next