Ellenzék, 1909. január-június (30. évfolyam, 5-143. szám)

1909-01-11 / 5. szám

Kolozsvárt, hétfő, 1909 janu­rius 11._______________________5. szám. ^ ~ ■a^3 'i Harmincadik évfolyam, ELŐFIZETÉSI ÁR: _________ _____ vrl ! r* r .11 ,1 & ...................»s.TM. ■■ ■■ V ■■■ m 4p mm M ra "•“WS?" •** ■ ■ T T ■ ■ II Wm 1# ................................... korona Reklám sora 1 „uér. Wm Wm Jffl Mm || mindennap, kivéve a vásár- HIB mH |^HHUH HUH MBB HBB és ünnepnapokat. POLITIKAI NAPILAP: Kéziratok nem adatnak vissza Szerkesztőség: Deák Ferenc-utca 30. szám alatt, az emeleten. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal: Kolozsvárt, Deák Ferenc-utca 33. szám alatt. 30 esztendő. Az „Ellenzék“ az új esztendővel 30-ik évfolyamába lép. Kevés vidéki és fővárosi lap dicsekedhetik ilyen szép múlttal, melyet annak köszönhetünk, hogy lapunk első számától kezdve mindig a legnagyobb lelkesedéssel és meggyőződéssel harcoltunk hazánk függetlenségéért. Programmunk jövőre is ez lesz és ennek megvalósítása érdekében kérjük a nagyközönség szíves támogatását jövőre is. Előfizetési feltételeink maradnak a régiek: egész évre.... 32 korona félévre ........... 16 korona negyedévre .. 8 korona egy hóra .... 3 korona. Elő lehet fizetni bármely naptól kezdve. EU­­L - sztrájk veszedelme. Kolozsvár, jan. 11. A szakszervezeti diktatúrát védő nemzet­közi szocialisták, a­kik itt Kolozsvárt vezéreknek tolták fel magukat és a munkások nyakára ültek, azt híresztelik, hogy a nyomdatulajdonosok és lapkiadók a munkásoktól a fizetésüket vonták el. Azok a zavarcsinálók és zavarosban halászó munkakerülők nemcsak a tájékozatlan közön­séget igyekeznek félrevezetni, hanem még a munkásokkal is elhitették részben azt, hogy a munkaadók a fizetésüket levonják, ha munkába állanak. Mindez természetesen szemen szedett valótlanság. A munkaadók egyetlen munkás­tól sem vonnak el semmit. Megadják mind­azt, miben kölcsönösen megállapodtak. Semmi mást nem akarnak csak azt, hogy a saját üzle­tükben, a saját portájukon idegen és ellenséges érzületi­ elemek ne rendelkezzenek. Csak azt akarják, a­mihez minden élő embernek joga van, hogy a saját ügyeikben, üzletkörükben, a munkások jogának respektálása mellett, — ők rendelkezzenek, — ne pedig, a nemzetközi és és ellenséges érzelmekkel szaturált szak­­szervezeti diktátorok. Egyetlen munkás­­sem szenved semmi­féle megrövidítést, de viszont nekik is be kell látniuk azt, hogy a szakszervezetek erőszakossága munkásnak és munkaadónak egyaránt ártal­mára van. Nincs tehát más akadálya a mun­kás és munkaadók kölcsönös megértésének, mint a szakszervezeti hazug izgatás. Azt pé­pedig minden józan ember belátja, hogy a munkaadók nem nyugodhatnak abba bele, hogy törvényes és természetes jogaiktól fossza meg holmi munkás „vezér“ cím alatt lézengő obscurus alak. A munkások nyugodtak lehetnek abban, hogy sem a törvény és szabályok által bizto­sított jogaik csorbát nem szenvednek, sem pedig a fizetésükből el nem vonatik semmi, mihelyt belátják azt, hogy nekik sem áll ér­dekükben a munkaadók tönkretételén dolgozni. Várjon melyik józan és hazafias szellemű be­csületes munkás ért egyet abban a vezetők­kel, hogy a munkaadót gyűlölni kell és a a munkaadót ellenségnek kell tekinteni?! Már pedig a vezérek erre izgatnak és ezzel keverik a viszály ördögi kártyáit. Az ő szempontjukból ez a helyes, mert nekik — ismételjük — ez a fogás szolgál létalapul. De a munkásnak meg kell gondolnia, hogy vi­rágzó ipar, zavartalan munkálkodás teremti meg jólétét és boldogságát a munkásnak is. Gondolkozniok kell addig, Vimig nem késő, hogy a béke helyre álljon, mert minden nap szélesíti az űrt, mely­ a munkások és munkaadók között a sztrájk­vezérek ásnak. Jól meg kell gondolni, hogy a nagyközönség a munkaadók igazságát fogadta el ebben a kér­désben és rokonszenvével elfordul azoktól a munkásoktól, akik nemzetközi izgatóknak hall­gatnak a szavára. Minden jel azt mutatja, hogy a nyomdák napról-napra szervezetlen munkásokkal pótol­ják a sztrájkolókat. És ahány idegen munkás érkezik, ugyanannyi sztrájkoló marad munka nélkül Kolozsvárt. A szakszervezeti zsarnokos-­­­kodás nincs hasznára a munkásnak, de vég­telen sok keserűséget okoz a munkaadónak. Ez az úgynevezett bizalmi rendszer jogtalanul tolakodott be a műhelyekbe és csak arra jó, hogy a természetes jogaitól fossza meg a tu­lajdonost. De bizony nem­ használ a munkás­nak és nem érdemli meg, hogy ezért akár a munkaadó, akár a munkás harcba keveredjék és jelentékeny károsodást szenvedjen. A helyzet. A legutóbb tartott minisztertanácson, mint ír­ják a tudósítások, fontos államügyekkel­­foglalkoz­tak, a Kossuth Ferencz lakásán, ennek betegsége miatt. Nem ismerünk ma fontosabb államügyet, mint az önálló magyar bank, és így meg vagyunk győ­ződve, hogy ennek a minisztertanácsnak abban a tenorban kellett tárgyalnia, amely legfőképen a bankot érinti. A bankkérdésben máris egységes felfogás alakult ki. Ha a beteg Kossuth a banktárgyalások megkezdéséig felgyógyul, az első szóbeli tárgyalá­sokat Bécsben kezdik meg. (Ez ómen! szerk.), kü­lönben nálunk. Eötvös Károly nevetségesnek mondja a vál­ságról szóló híreszteléseket, azt mondja, hogy vál­ság nincs és nem is lesz. Az önálló bank nem jön létre, de a létszámot felemelik. A koalícióból egyik párt sem fog kilépni, és a Justh és Holló elletékes­­kedésétől sem kell komolyan félni. Az annexióból keletkezett zavarok hullámai mindig fel-felcsapódnak. A helyzet ebben a tekin­tetben nem mondható, hogy tiszta. Egyik háborús hír a másikat kergeti. Az államok magatartásával még mindig következtetni lehet azokra az esetleges következményekre, a­melyeket ez a külpolitikai sakk­­húzás maga után vonhat. Ugron Gábor a balkáni helyzetről a következő érdekes megjegyzéseket teszi: A magyaroknak látniok kell, hogy a nagy szerb propaganda mögött két kis állam áll és an­nak czélja megtámadja közvetve és közvetlenül Ma­gyarország integritását. Közvetve, mert Dalmáczia tényleges birtokosa Ausztria ,lévén, őt éri ennek a délszláv államba leendő beolvasztása direkt, minket pedig igényeinknél fogva indirekt. Jogainkat tá­madja meg Boszniára nézve és azok érvényesítésé­től elütne. Közvetlenül ostromol minket, midőn vátországot és hazánk szerb vidékét is elhódítani czélozza és ennek megfelelően agitáczióját, lázítását, az összeesküvés szervezését meg is kezdette. A külföldi sajtó általában azt írja az annexió­­ról, hogy a monarchia a háborút az annexió miatt csak úgy kerülheti ki, ha Törökországnak kárpót­lást fizet és pedig 50 millió arany koronát, mely összeget Ausztria és Magyarországnak közösen kel­lene fizetnie. A magyar szivekhez. Felhívás: Kolozsvár, jan. 11. Magyarország szivén kopogtatunk, mely soha­sem volt bezárva azok előtt, akik könyörületre szo­rultak. Zaklatott időben egymással ádáz tusában, gyil­kos versengésben vannak egyesek és a sokaság, népek és országok. Érdek és hatalomvágy félelme­sen fegyverkezik végzetes mérkőzésre. S mikor már szinte az emberirtó háború réme jár közöttünk, gondot és aggodalmat hordva tűz­helyeinkbe, akkor ime egy titokzatos éjjelen hirte­len föltámadtak a földméhébe zárt rettentő erők; a bősz elemek kitörnek kénköves barlangjaikból: tűz és tengervíz és földindulás rövid szempillanatok alatt romba dönt virágzó városokat, nagy vidéke­ken csendes falvakat; elmerit szigeteket és ember­lakta partokat; düledező házak alá temeti e házak nyomorult lakóit; a megnyílt föld szakadékaiba ta­szítja, a medréből félelmesen kiágaskodó tengerbe sodorja a veszendő lelkek százezreit, gyanútlan ál­mukban rohanván meg őket; megsemmisíti évszá­zadok alkotásait, nemzedékek összehordott kincseit, emberek tanyáit, Isten házait és mérhetetlen pusz­tulást, nyomort, ínséget és kétségbeesést borít­ama nyomorultabbakra, kiknek sikerül gyakran csonka testtel megmenteniük meztelen életöket. Nekünk távoli nézőknek pedig a rengő, repe­dező föld fülünkbe menydörögi semmiségünket, m­ig a­, elemek fékvesztetten tombolnak r­aj­tt?Az Kevélységünk, gőgünk, századunk fenhéjázása, szív­telen versenygése, hatalom- és kincsvágyunk leom­lik az Istenség előtt, aki egyedül parancsol a ret­tentő elemeknek. Váljon a háború izgalmaitól zaklatott Európa, tüzelve a vak emberi szenvedelmektől — nem der­med-e meg az istenítélet látványán? Az elemek e rémes hadjárata váljon nem hárította-e el fejünkről az emberek háborújának könnyelmű veszedelmét? A megindult föld, a medréből kikelt tenger, az összeomló városok nem azt dörgik-e felénk meg­félemlítő robajjal: Ember szállj magadba! A csatázó elemek pusztító kedve ellen fegy­verünk nincsen: a világ legdicsőbb hadseregét el­­fujják egy lehelettel. Ám ha nincs fegyverünk a a föld s a jég kiszabadult erői ellen, van fegyve­rünk, mely elveszi ádáz munkájuk falánkját s a ro­mokon teremt uj életet. E fegyver a Szeretet. Ezzel vértezve induljunk hadba a gyász és si­ralom ama tartományaiba. Lépjünk be a könyörüle­tes emberek szolidaritásába. Szív és elme, becsület és emberiesség ezt az utat jelölik ki nekünk is: ez lesz a nemzetek legfelségesebb, emberhez legmél­tóbb versengése. Nyújtsuk ki kezünket amaz irtóztatóan meg­próbált embertársaink felé : adjunk az étlennek ennie, a mez nélkül maradottnak ruhára, a hajléktalannak hajlékot, a nyomoréknak mankót, a betegeknek or­vosságot, az árváknak, özvegyeknek, szomorúaknak és kétségbeesetteknek vigasztalást és reményt. Adjatok, adjatok! Adjon ki ki amit adhat és az Isten virágos kertje, az áldott narancsligetek, üdülők enyhelye, utasember gyönyörűsége, a ked­ves Itália büszkesége újra felemelkedik és virulni fog a ti könyörületes szivetektől, szereteteteknek általa. Vaszary Kolos, Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc. FiMOVOsfilm

Next