Ellenzék, 1909. január-június (30. évfolyam, 5-143. szám)
1909-01-11 / 5. szám
Kolozsvárt, hétfő, 1909 janurius 11._______________________5. szám. ^ ~ ■a^3 'i Harmincadik évfolyam, ELŐFIZETÉSI ÁR: _________ _____ vrl ! r* r .11 ,1 & ...................»s.TM. ■■ ■■ V ■■■ m 4p mm M ra "•“WS?" •** ■ ■ T T ■ ■ II Wm 1# ................................... korona Reklám sora 1 „uér. Wm Wm Jffl Mm || mindennap, kivéve a vásár- HIB mH |^HHUH HUH MBB HBB és ünnepnapokat. POLITIKAI NAPILAP: Kéziratok nem adatnak vissza Szerkesztőség: Deák Ferenc-utca 30. szám alatt, az emeleten. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal: Kolozsvárt, Deák Ferenc-utca 33. szám alatt. 30 esztendő. Az „Ellenzék“ az új esztendővel 30-ik évfolyamába lép. Kevés vidéki és fővárosi lap dicsekedhetik ilyen szép múlttal, melyet annak köszönhetünk, hogy lapunk első számától kezdve mindig a legnagyobb lelkesedéssel és meggyőződéssel harcoltunk hazánk függetlenségéért. Programmunk jövőre is ez lesz és ennek megvalósítása érdekében kérjük a nagyközönség szíves támogatását jövőre is. Előfizetési feltételeink maradnak a régiek: egész évre.... 32 korona félévre ........... 16 korona negyedévre .. 8 korona egy hóra .... 3 korona. Elő lehet fizetni bármely naptól kezdve. EUL - sztrájk veszedelme. Kolozsvár, jan. 11. A szakszervezeti diktatúrát védő nemzetközi szocialisták, akik itt Kolozsvárt vezéreknek tolták fel magukat és a munkások nyakára ültek, azt híresztelik, hogy a nyomdatulajdonosok és lapkiadók a munkásoktól a fizetésüket vonták el. Azok a zavarcsinálók és zavarosban halászó munkakerülők nemcsak a tájékozatlan közönséget igyekeznek félrevezetni, hanem még a munkásokkal is elhitették részben azt, hogy a munkaadók a fizetésüket levonják, ha munkába állanak. Mindez természetesen szemen szedett valótlanság. A munkaadók egyetlen munkástól sem vonnak el semmit. Megadják mindazt, miben kölcsönösen megállapodtak. Semmi mást nem akarnak csak azt, hogy a saját üzletükben, a saját portájukon idegen és ellenséges érzületi elemek ne rendelkezzenek. Csak azt akarják, amihez minden élő embernek joga van, hogy a saját ügyeikben, üzletkörükben, a munkások jogának respektálása mellett, — ők rendelkezzenek, — ne pedig, a nemzetközi és és ellenséges érzelmekkel szaturált szakszervezeti diktátorok. Egyetlen munkássem szenved semmiféle megrövidítést, de viszont nekik is be kell látniuk azt, hogy a szakszervezetek erőszakossága munkásnak és munkaadónak egyaránt ártalmára van. Nincs tehát más akadálya a munkás és munkaadók kölcsönös megértésének, mint a szakszervezeti hazug izgatás. Azt pépedig minden józan ember belátja, hogy a munkaadók nem nyugodhatnak abba bele, hogy törvényes és természetes jogaiktól fossza meg holmi munkás „vezér“ cím alatt lézengő obscurus alak. A munkások nyugodtak lehetnek abban, hogy sem a törvény és szabályok által biztosított jogaik csorbát nem szenvednek, sem pedig a fizetésükből el nem vonatik semmi, mihelyt belátják azt, hogy nekik sem áll érdekükben a munkaadók tönkretételén dolgozni. Várjon melyik józan és hazafias szellemű becsületes munkás ért egyet abban a vezetőkkel, hogy a munkaadót gyűlölni kell és a a munkaadót ellenségnek kell tekinteni?! Már pedig a vezérek erre izgatnak és ezzel keverik a viszály ördögi kártyáit. Az ő szempontjukból ez a helyes, mert nekik — ismételjük — ez a fogás szolgál létalapul. De a munkásnak meg kell gondolnia, hogy virágzó ipar, zavartalan munkálkodás teremti meg jólétét és boldogságát a munkásnak is. Gondolkozniok kell addig, Vimig nem késő, hogy a béke helyre álljon, mert minden nap szélesíti az űrt, mely a munkások és munkaadók között a sztrájkvezérek ásnak. Jól meg kell gondolni, hogy a nagyközönség a munkaadók igazságát fogadta el ebben a kérdésben és rokonszenvével elfordul azoktól a munkásoktól, akik nemzetközi izgatóknak hallgatnak a szavára. Minden jel azt mutatja, hogy a nyomdák napról-napra szervezetlen munkásokkal pótolják a sztrájkolókat. És ahány idegen munkás érkezik, ugyanannyi sztrájkoló marad munka nélkül Kolozsvárt. A szakszervezeti zsarnokos-kodás nincs hasznára a munkásnak, de végtelen sok keserűséget okoz a munkaadónak. Ez az úgynevezett bizalmi rendszer jogtalanul tolakodott be a műhelyekbe és csak arra jó, hogy a természetes jogaitól fossza meg a tulajdonost. De bizony nem használ a munkásnak és nem érdemli meg, hogy ezért akár a munkaadó, akár a munkás harcba keveredjék és jelentékeny károsodást szenvedjen. A helyzet. A legutóbb tartott minisztertanácson, mint írják a tudósítások, fontos államügyekkelfoglalkoztak, a Kossuth Ferencz lakásán, ennek betegsége miatt. Nem ismerünk ma fontosabb államügyet, mint az önálló magyar bank, és így meg vagyunk győződve, hogy ennek a minisztertanácsnak abban a tenorban kellett tárgyalnia, amely legfőképen a bankot érinti. A bankkérdésben máris egységes felfogás alakult ki. Ha a beteg Kossuth a banktárgyalások megkezdéséig felgyógyul, az első szóbeli tárgyalásokat Bécsben kezdik meg. (Ez ómen! szerk.), különben nálunk. Eötvös Károly nevetségesnek mondja a válságról szóló híreszteléseket, azt mondja, hogy válság nincs és nem is lesz. Az önálló bank nem jön létre, de a létszámot felemelik. A koalícióból egyik párt sem fog kilépni, és a Justh és Holló elletékeskedésétől sem kell komolyan félni. Az annexióból keletkezett zavarok hullámai mindig fel-felcsapódnak. A helyzet ebben a tekintetben nem mondható, hogy tiszta. Egyik háborús hír a másikat kergeti. Az államok magatartásával még mindig következtetni lehet azokra az esetleges következményekre, amelyeket ez a külpolitikai sakkhúzás maga után vonhat. Ugron Gábor a balkáni helyzetről a következő érdekes megjegyzéseket teszi: A magyaroknak látniok kell, hogy a nagy szerb propaganda mögött két kis állam áll és annak czélja megtámadja közvetve és közvetlenül Magyarország integritását. Közvetve, mert Dalmáczia tényleges birtokosa Ausztria ,lévén, őt éri ennek a délszláv államba leendő beolvasztása direkt, minket pedig igényeinknél fogva indirekt. Jogainkat támadja meg Boszniára nézve és azok érvényesítésétől elütne. Közvetlenül ostromol minket, midőn vátországot és hazánk szerb vidékét is elhódítani czélozza és ennek megfelelően agitáczióját, lázítását, az összeesküvés szervezését meg is kezdette. A külföldi sajtó általában azt írja az annexióról, hogy a monarchia a háborút az annexió miatt csak úgy kerülheti ki, ha Törökországnak kárpótlást fizet és pedig 50 millió arany koronát, mely összeget Ausztria és Magyarországnak közösen kellene fizetnie. A magyar szivekhez. Felhívás: Kolozsvár, jan. 11. Magyarország szivén kopogtatunk, mely sohasem volt bezárva azok előtt, akik könyörületre szorultak. Zaklatott időben egymással ádáz tusában, gyilkos versengésben vannak egyesek és a sokaság, népek és országok. Érdek és hatalomvágy félelmesen fegyverkezik végzetes mérkőzésre. S mikor már szinte az emberirtó háború réme jár közöttünk, gondot és aggodalmat hordva tűzhelyeinkbe, akkor ime egy titokzatos éjjelen hirtelen föltámadtak a földméhébe zárt rettentő erők; a bősz elemek kitörnek kénköves barlangjaikból: tűz és tengervíz és földindulás rövid szempillanatok alatt romba dönt virágzó városokat, nagy vidékeken csendes falvakat; elmerit szigeteket és emberlakta partokat; düledező házak alá temeti e házak nyomorult lakóit; a megnyílt föld szakadékaiba taszítja, a medréből félelmesen kiágaskodó tengerbe sodorja a veszendő lelkek százezreit, gyanútlan álmukban rohanván meg őket; megsemmisíti évszázadok alkotásait, nemzedékek összehordott kincseit, emberek tanyáit, Isten házait és mérhetetlen pusztulást, nyomort, ínséget és kétségbeesést borítama nyomorultabbakra, kiknek sikerül gyakran csonka testtel megmenteniük meztelen életöket. Nekünk távoli nézőknek pedig a rengő, repedező föld fülünkbe menydörögi semmiségünket, mig a, elemek fékvesztetten tombolnak rajtt?Az Kevélységünk, gőgünk, századunk fenhéjázása, szívtelen versenygése, hatalom- és kincsvágyunk leomlik az Istenség előtt, aki egyedül parancsol a rettentő elemeknek. Váljon a háború izgalmaitól zaklatott Európa, tüzelve a vak emberi szenvedelmektől — nem dermed-e meg az istenítélet látványán? Az elemek e rémes hadjárata váljon nem hárította-e el fejünkről az emberek háborújának könnyelmű veszedelmét? A megindult föld, a medréből kikelt tenger, az összeomló városok nem azt dörgik-e felénk megfélemlítő robajjal: Ember szállj magadba! A csatázó elemek pusztító kedve ellen fegyverünk nincsen: a világ legdicsőbb hadseregét elfujják egy lehelettel. Ám ha nincs fegyverünk a a föld s a jég kiszabadult erői ellen, van fegyverünk, mely elveszi ádáz munkájuk falánkját s a romokon teremt uj életet. E fegyver a Szeretet. Ezzel vértezve induljunk hadba a gyász és siralom ama tartományaiba. Lépjünk be a könyörületes emberek szolidaritásába. Szív és elme, becsület és emberiesség ezt az utat jelölik ki nekünk is: ez lesz a nemzetek legfelségesebb, emberhez legméltóbb versengése. Nyújtsuk ki kezünket amaz irtóztatóan megpróbált embertársaink felé : adjunk az étlennek ennie, a mez nélkül maradottnak ruhára, a hajléktalannak hajlékot, a nyomoréknak mankót, a betegeknek orvosságot, az árváknak, özvegyeknek, szomorúaknak és kétségbeesetteknek vigasztalást és reményt. Adjatok, adjatok! Adjon ki ki amit adhat és az Isten virágos kertje, az áldott narancsligetek, üdülők enyhelye, utasember gyönyörűsége, a kedves Itália büszkesége újra felemelkedik és virulni fog a ti könyörületes szivetektől, szereteteteknek általa. Vaszary Kolos, Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc. FiMOVOsfilm