Ellenzék, 1909. január-június (30. évfolyam, 5-143. szám)
1909-03-02 / 47. szám
Nyilatkozatok a bankról. Közös miniszteri értekezlet. A horvát beszéd. Tegnap Justh Gyula, a Ház elnöke a képviselőházban a folyosón a többi között ezt mondotta : — Ha sem az önálló bankot, sem a kartelbankot megvalósítani nem lehet, akkor megobstruálja bankszabadalmát, mert azt semmi esetre sem hosszabbítjuk meg. Justh később odament Andrássy Gyula grófhoz és ezt mondotta neki: — Végre dűlőre kell vinni a bank dolgát. Még e héten dönteni kell róla! — Te föltétlenül akarod az önálló bankot ? — kérdezte Andrássy. — Igenis, föltétlenül ragaszkodom hozzá ! — Ez a baj. — felelte Andrássy. 4e Bécsből írják . A külügyminisztériumban Aehrenhal Lexa Alajos báró külügyminiszter elnöklésével vasárnap délelőtt 11 órakor értekezlet volt, amelyen az elnöklő Aehrenthal Lexa Alajos báró külügyminiszteren kívül részt vettek magyar részről Wekerle Sándor miniszterelnök, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter és Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter képviseletében Szterényi József államtitkár, osztrák részről Bieverth báró miniszterelnök, Brau osztrák földmivelésügyi miniszter és Weisskirchner osztrák kereskedelmi miniszter. Megjelentek a belügyminisztériumban a szakreferensek is, mégpedig magyar részről Sttlik Iván államtitkár és Róth Lóránt min. tanácsos a földmivelésügyi, Lers Vilmos min. tanácsos a kereskedelemügyi minisztérium részéről, osztrák részről pedig az osztrák földmivelésügyi minisztérium képviseletében Seidler miniszteri tanácsos, az osztrák kereskedelemügyi minisztérium részéről Riedl osztályfőnök és Glück osztálytanácsos, az osztrák pénzügyminisztérium részéről pedig Mühlwenzer miniszteri tanácsos. A szakreferensek azonban nem vonattak be a tanácskozásba, amely délután egy óráig tartott. A közös miniszteri értekezleten a román kereskedelmi szerződés képezte a megbeszélés tárgyát. A közös miniszteri értekezlet behatóan tárgyalta az említett szerződési tárgyalásoknak jelenlegi állását, valamint azokat az utakat és módokat, amelyek a még fenforgó ellenétek kiegyenlítésére kilátásba veendők. A tanácskozáson résztvevő kormány egyértelmű határozatának megfelelően a bukaresti osztrákmagyar követet a tárgyalások folytatásához szükséges utasításokkal látták el. Az értekezlet másfél óra hosszat tartott. Zágrábból írják : A napokban új pártalakulások lesznek a horvát politikában. A horvát klerikálisok, akik eleinte a Frankistákkal tárgyalgattak, majd utóbb a disszidens Starcsevicsek köré akartak csopotosulni, most mind a két tervet elejtve, a jogpárthoz szándékoznak csatlakozni. Ebben az ügyben legközelebb tanácskozásra gyűlnek össze. A disszidens Starcsevicsek vezérük Starcsevics Mile dr. elnöklésével március tizedikén értekezletet tartanak. Az értekezlet tárgya a disszidens Starcsevicseknek a horvát jogpárt disszidenseivel, Zagoráczékkal való fúziója. A horvát-szerb koalíczió körében neheztelnek a klerikálisokra, amiért a jogpártiak mellé akarnak állni, akik új programmjuk értelmében nem ellenzői a kiegyezésnek. A koalíczióban az a nézet uralkodik, hogy ezek az eszmék közeledést jelentenek a horvát kormányhoz és hogy az egész terv a horvátszerb koaliczió szétverésére irányul. Orosz felsülés: Kolozsvár, márc. 2. Oroszország, addig amíg a japánok így el nem verték most mint a szél fenekű doboz, mindig olyan sulylyal nehezedett Európára. Az összes hatalmak rettegtek a nagy északi kolossustól, amelynek valóban félelmes hite volt. Oroszország pedig soha se volt olyan szerény, hogy valami előnyt visszautasított volna, így hát adta a félelmest és tetszett neki ez a gondolat, hogy Európa legfélelmesebb hatalmának tartják. Jött azonban a japánokkal való összetűzés. Kezdetben, amíg csak feszült viszony volt a két hatalom közt, erősen hirdették, hogy Oroszország egyszerre felfalja a japánokat. Legjobban pedig az oroszok hencegtek. Egyre-másra sopratkoztak és pezsgőztek a generális urak és és jelentették a világnak, hogy az orosz hadsereg igen hamar Tokióban lesz és Japánországnak vége lesz. Most már tudjuk, hogy mit ért a nagy hencegés. A híres orosz hadsereget is a nagy hajóhadat aránylag igen rövid idő alatt a szó teljes értelmében tönkre tették a japánok. Az orosz félelmesség megszűnt s már akárhogy hencegjen a muszka külügyminiszter, Európa nem hajlandó a földre borulni előtte. Mióta a balkáni kérdés, az osztrák-magyar annexio következtében aktuális lett, Oroszország ismét nagy szerepet játszik. De különösen szereti, hogy ismét félelmesnek tűnjön fel, az európai hatalmak előtt. A keleti kérdés politikai konyháján állandóan kotyvaszt. Amikor Boszniát és Hercegovinát — elég tapintatlanul és meggondolatlanul annektálta Aerenthal báró külügyminiszter úr, az orosz volt az első, akinek külügyminisztere, hol Londonban, hol Párisban, hol Olaszországban keverte a kártyát. De mindenek előtt azt szerette volna, ha Berlinben fogadják tárt karokkal. Németország azonban igen komoly és igen megbízható szövetséges. A szélhámos muszkával szóba se állott. Mindazonáltal Szvolszky külügyminiszter mindenféle nyilatkozattal zavarta a helyzetet és bolondította a különben is bolond szerbeket. A muszka politika szeretett volna nevetni a balkáni kérdésen. Remélte, hogy még mindig félelmes tekintély hírében áll. De biz az nem úgy van. Ma már nem sokat adnak a véleményére. Már legalább ez idő szerint nem. Így történt meg aztán, hogy az orosz külügyminiszter úr, ahány napban annyifélét beszél, mivel hogy próbálgatni kell, miféle kijelentéstől riadnak meg a hatalmak. Most már az is kisült, hogy a hatalmak egyáltalában nem félnek sőt nem is hisznek az orosz híreknek, mert azt tartják, hogy az nem komoly. És van is abban valami, mert Oroszország a mostani Balkán bonyodalmakból olyan részhez akart jutni, mégpedig könnyű szerrel, amely teljesen vagy részben alkalmas volna arra, hogy a japán csorbát köszörülje. A háború tisztán azért volt Oroszország kedvenc eszméje, mert a Balkánon akarták megtalálni, Mukdennél elvesztett félelmes hirt és európai tekintélyét. A hatalmaknak azonban több esze volt, mint Oroszországnak és az esztelen Szerbiának. Nem voltak kaphatók sem a szerb ábrándok támogatására, sem a muszka csorba reparálására. Nincs más hátra, mint egy időre le kell szerelni Szerbia harcias kedvét és Oroszország kétszínűségét. Annyi most már bizonyosnak látszik, hogy az orosz intrika egyelőre legalább teljesen felsüllönőben, összefognak a vezető egyéniségek, hogy minden eszköz és móddal a nép anyagi jólétét, kulturális haladását és erkölcsi érzékét emeljék. Olyan lelkes és nagy tudású emberek, mint dr Csistea I. Miron, aki egyházi főméltóságot tölt be, veszik maguknak a fáradságot, hogy karöltve, a hozzáhasonlóan gondolkodó egyénekkel, bejárják az országot, s egy olyan vállalat létesítéséhez nyerjék meg a nagyközönség támogatását, amely részükre minimális hasznot hajt, s magasabb célok megvalósítására törekszik. 600.000 koronát ily módon összehozni minő feladat, csak az tudja méltányolni, a ki hasonló, bár kisebb méretű vállalat vagy intézmény létesítésén fáradozott s akkor a midőn azt kellett tapasztalnia, hogy a közönség lethargiáját felrázni nem volt képes, csalódva és reményvesztetten abban hagyja a meddő küzdelmet. Az erdélyi részekben a Nagyszebeni általános takarékpénztár és a Nagyszebeni földhitelintézet küzd, a saját ügyfelei teljes megelégedése mellett, a szász nemzetiség érdekeiben, ezekhez csatlakozik újabban a „Lumina,“ amely román czélokat fog szolgálni. Magyar, hasonló célú pénzintézet, vagy vállalatot, hiában keresünk, s akkor a midőn a mai nagy egyházaink, a saját érdekükben, egy-egy bank felállításán buzgolkodtak, a sokirányú magán érdekek miatt minden alkalommal hajótörést szenvedtek. A „Lumina” igazgatóságába beválasztották dr Christea I. Miron egyházi tanácsos, mint elnök, Iván Miklós egyházi tanácsos, Muntean Pál nyug. ezredes, Pantalean ny. százados, Préda ügyvéd, Comsza tanár, Sargeo esperes, Almassán ügyvéd. A felügyelő bizottságba beválasztottak Tekulesku esperes, dr Frunma ügyvéd, dr Bukur orvos, dr G. Madlár ügyvéd és Puskáriu kereskedő, Ferenczy Dezső. Választás: Oravicáról táviratozzák: Illyésfalvy Papp Györgyöt, a nemzetiségiek jelöltjét Krasován a választók nem akarták meghallgatni. A Siegescupártiak között nagy a lelkesedés és Siegescu győzelmét biztosra veszik. A választást ma tartják meg. A választók névjegyzéke. Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének évenkint hivatalból való kiigazításához szükséges munkálatokat az 1899. évi XV. t.-cz. értelmében márczius első napjaiban kell megindítani. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter most körrendeletben felhívta a központi választmányokat, hogy az 1910. évben érvényes névjegyzék elkészítéséhez szükséges intézkedéseket az előírt határidők pontos betartása mellett tegyék meg. Telefonszámunk: Szerkesztőség: 9. Kiadóhivatal: 233. TELEFON 287. szám. anyagáru kereskeskBdBs, "ITM flonus parfüméria és Vashldme"tett. KOLOZ VA »» Ferenci Jo*t»efut 2. m m alatt. Angol is francia illatszerei! Bummi különlegességed, Szépségápolószered, Angol rumod, Lidereszenciád, Háztartási cidded. Állandó wyombned 10'/° kedvezményt biztosítund. Új román pénzintézet. A folyó év február hó 26-án megalakult Nagyszebenen a „Lumina“ cég alatt 600,000 korona alaptőkével egy román bank és pénzintézet, amely a részvényeseknek csak 5 százalék osztalékot helyez kilátásba, s a nyeremény többi részét a hazai román közművelődési, közgazdasági és népjóléti intézmények támogatására, a Nagyszebenben székelő román conzisztóriumnak adja át. A mai általános oportunus felfogás mellett, amikor a bankok, pénzintézetek, szövetkezetek és vállalatok, az elérhető legmagasabb haszon elérésének céljából alakulnak, s a kitűzött cél érdekében, minden eszközt felhasználnak, méltánylandó és követendő példát szolgáltatnak a románok, miképen kell egy pénzintézetet létesíteni, hogy abból nem csak az alapítók érdekközösségéhez tartozó egyének — hanem a nagyközönség is — előnyökhöz jusson. A mi társadalmunkban egy a „Luminához“ hasonló nagy vállalat létesítéséhez nem lehet a közönség támogatását megnyerni s a hangzatos jelszavak csak addig találnak követőkre, amig az pénzbe nem kerül. A román körökben, ennek elle 1909. MÁRCIUS 2. A „majomsziget“. Báli észrevételek. — Kolozsvár, március 2. Böjt van, farsang nincs, de tánc, mulatság az van bőven a böjtban is. Ez a nehány észrevétel tehát nem tárgytalan s csak elmondom, ha már észrevettem. Nem tudom, ki találta ki ezt az elnevezést azokra, akik bálba mennek és a terem közepén megállva, unottan, mesterkélt blazirtsággal méregetik végig a suhanó párokat s gyilkos szemmel csapnak le egyik-másikra, aki tánc közben meglöki, vagy a lakkcipője orrát letépi, de annyi bizonyos, hogy annak az urnak rendkívül ötletes pillanatban jöhetett ez az elnevezés. Határozottan kellemetlen az a sötét, frakk- és smokking tömörület, amely minden táncestély alkalmával elfoglalja a táncteremnek kellős közepét s amely nem is valami kiválóan fest, ha az ember kissé távolról nézi ezt a képet. Képzelj kedves olvasó egy virágoktól és üde zöldektől tarka kertet, melynek közepén egy üres, csupasz ágyas vagy magyarul: grupp áll s akkor körübelül tógáimat alkottál magadnak arról, hogy mennyire talál ez a majomsziget a vidám báli kép miliőjébe. Óh, mert te bájos leány, akinek kipirult arcán, fehér homlokán gyémánt szemekként reszketnek az izzadtság gyöngyei és te fiatalember, kinek újdonatúj gallérja megható buzgalommal igyekszik felvenni a harmonikának nevezett előkelő hangszer körvonalait, ti nem látjátok ezeket az unott urakat, akik azt gondolják, hogy csak bálban lehet jókat ásítani az embernek. Ti nem látjátok és nem tudjátok hogy ez a majomsziget mindjárt kettős szempontból kellemetlen. Az első szempontot éppen most említem, hogy t. i. a bálba nem ásítani szoktak jönni s az ilyen illetlenül komikus viselkedés goromba merénylet a jóizlés ellen, melyet épp úgy magával kell hoznia a fiatalembernek a táncestélyekre, akár a smokingját és a fehér glasséját. A második szempont pedig az, hogy ez a majomsziget képzés egyenesen kellemetlen és meg nem engedhető. Meg nem engedhető pedig azért, mert ez a majomsziget jó egyharmad részét elveszi a tanáctermeknek, amelyeknek tágasságáról itt Kolozsvátvalóban nem lehet elragadtatással beszélni. És ugyan van-e táncosa vagy táncosnője a világnak, akinek akármelyik terem elég lenne ? És tulajdonképen ez a legékesebben szóló körülmény a majomsziget eltörlése mellett. Aki éli, hogy nem fog jól mulatni, az ne menjen bálba, hanem maradjon otthon. A táncolni nem akaró, vagy nem tudó urakra épp úgy nincs szüksége a báloknak, mint nincs szüksége vízre annak, akit most húztak ki a vízből . . . A majomszigetre meg éppenséggel nincs szüksége annak, aki boldog, hogy ha van egy-két kvad-