Ellenzék, 1921. március (42. évfolyam, 60-62. szám)

1921-03-27 / 60. szám

ELLENZÉK Ostromállapot Szászországban A franciák nem nyugszanak bele a népszavazásba* Megállapítják a német adósságokat. Megszállják az egész Ruhr-vidéket * • PRÁGA, március 26. (Saj. tud.) A kommunisták puccskísérletei miatt Szászország területére elren­delték az ostromállapotot. Berlin­ben teljes nyugalom van. A spar­­takisták izgatásai eddig semmi rendzavarásra sem vezettek. Korfanti mesterkedik NAUEN, márc. 26. A német sajtó megjegyzi, hogy a francia Sajtóban megjelent azon cikkek, amelyek Felső-Szilézia felosztásá­ról szólnak, azon francia tudósí­tóktól származnak, akik Korfanti befolyása alatt állnak. Az ösz­­szes cikkeket Korfanti sugalmazza. (R. T. I.) Felosztják ? PÁRIS, márc. 26. Biztossággal állítható, hogy Felsősziléziát fel fogják osztani Lengyelország és Németország között. Németország­nak Szilézia területi épségének fenntartása érdekében tett óriási erőfeszítése hiábavaló lett. Most már csak az a kérdés, hogy a bé­keszerződés 88-ik §-a értelm­ében hogyan fogja a konferencia a ha­tárokat kijelölni. A legfőbb tanács­nak a határ kijelölésénél joga van a népszavazásra való tekintet nél­kül eljárni. Varsói táviratok szerint Lengyelorszgig a Rozenbergtől ki­induló vonalon haladva Krapitzon át az Odera mentén Oderbergig haladó határvonalat kivárja meg­állapítani. Ez a kívánság kissé túlhajtottnak látszik. Ebben a zó­nában ugyanis a lengyelek 393, 900, a németek pedig 394.000 sza­vazatot kaptak. Igazságosabb len­ne, ha a határvonal Kosertól az Odera mellett Gleiwitztől és Kattowitztól délre haladna Plesstől keletre.­ Eb­­ben a zónában a lengyelek 36 szá­­zalékot képviselnének, a tartomány többi részében pedig a németek maradnának többségben, miután ött­­64 százalékot tesz ki a német lakosság. Újabb megszállás PARIS, március 26. Az egyik francia lap szerint, miután Német­ország a 23-án esedékes 1 milliárd aranymárka lefizetését megtagadta, a szövetségesek kénytelenek újabb megszállást alkalmazni­, így a szö­vetséges csapatok megszállják az egész Ruhr-vidéket. A meg­szállást a lap szerint francia és belga csapatok végzik. (Dtv.) Szorítják a németeket PARIS, március 26. Louis Dubois, a kártalanítási bizottság elnöke kijelentette, hogy a bizottság a versaillesi szerződés által meg­szabott határidőig, vagyis május elsejéig megállapítja a német adósságok összegét. Ez az adós­ság súlyos lesz. Ha a jelenlegi helyzetet vesszük alapul, biztosak lehetünk, hogy Németország negy­ven esztendőn keresztül semmit sem fog fizetni. Éppen ezért rövid idő alatt kell fizetnie. Nagy annui­tásokat kell megállapítani és a szövetségeseknek nem szabad, ké­­sedelmeskedni és Németországot arra kényszeríteni, hogy azokat a saját tőkéjéből vegye és kölcsön­höz folyamodjon. Ezzel a szövet­ségesek azt érik el, hogy az erő az ő oldalukon lesz, de e célból egységeseknek kell maradniok. Terjesztik a civilizációt NAUEN, márc. 26. A párisi sajtó beismeri, hogy a német megszál­lott vidéken levő 80000 katona közül 18000 gyarmati katona. (R.T.I.) Magyarázat PÁRIS, márc. 26. A sajtó a fel­­sősziléziai népszavazással kapcso­latban közli, hogy a Londonban levő német delegáció kijelentette Lloyd Georgenak, hogy Német­ország eddigi merev magatartását a felsősziléziai népszavazás bizony­tannak látszó kimenetele fokozta. A németek azt hitték, hogy a fran­cia csapatok befolyásolni fogják a választókat Lengyelország javára. Még nagyobb aggodalommal tekin­tett a német nép a francia delegá­ciónak Lengyelországba való uta­­zása elé, amely a népszavazás tanul­mányozására ment. (Dtv.) Simons köszönete Eltört a húsvéti tojás Irta: Andrejev Leonid, Elvetném a sulykot,, ha azt mondanám, hogy a természet mostohagyermekeként bánt Iván Akindinovics Bargamotoval, hi­vatalosan a 20. számú városi rend­őrrel, nem hivatalosan egyszerűen Bargamot­tal. A szék város , kültel­kének lakói bizonyára nem a ne­­mes, törékeny Bargamothera gon­doltak, mikor ezt az­ utóbbi nevet hozzávarrták. Külseje inkább a m­asztodónra hasonlított, vagy más efféle ókori állatra. Hatalmas, kö­vér termetével, dörgő hangjával hatalmas megjelenés volt ez a Bargamot és minden bizonnyal magasabb rendfokozatot, is elért volna már, ha kövér, hasfalak közé préselt lelke régtől-rég nem aludna. Egy meleg tavaszi estén, úgy tíz óra felé, még ott­ állt posztján Bargamot. A kedve nem volt épp valami virágos. Holnap húsvét va­sárnapja, nemsokára már be is ha­rangoznak a templomba és neki éjféli három óráig szolgálatban kell maradnia. Bár valami ünnepies, jámbor hangulat ereszkedett a­ szo­­katlanul nyugodt és csendes ut­’­cára, Bargamot most mégsem érezte, hogy imádkoznia kellene. Nem tetszett neki most a posztja sem, melyen má­r tizedek óta álldogált; valami ünnepiességit szeretett volna megérni, mint an­n­nyi más ember is. Meghatározha­­tatlan, zavar­os érzések fogták el és ezekben nagy része volt az elé­gedetlenségnek és türelmetlenség­nek. Az utca kiürült, misére haran­goztak. Derűs, csengő harangszó enyhitette a böjti harang tompa hangjait és hirdette, hogy Jézus Krisztus feltámadott. Bargamot le­vette a süvegét és keresztet vetett. No, nemsokára ő is otthon lesz. Már boldogabbnak is érezzte ma­gát, amint elképzelte a húsvéti fánkkal és tojással megrakott, tiszta fehér tek­lős asztalt, azt a sok csókot, amivel körülcsókolja a házanépét, a kis Var­jkat, aki, mi­helyt felébresztik, hogy az apjához vigyék, rögtön pirostojást kér, ami­ről m­ár hetek óta tárgyal tapasz­taltabb nővérével. Hogy eltátja majd a száját, amikor az apja a piros tojás helyett igazi márvány­tojást, a jó szatócs bácsi ajándékát dugja a markába. — Adta fattya! dünnyögte Bar­­gamot és valami atyai­­ gyöngéd­séget érzett megmozdulni a teste mélyén De gyöngéd érzéseit hamarosan megzavarták. A kulsó sarokról sza­bálytalan lépések zaja és rekedt morgás hallatszott. — Ki az ördög kószál erre? mormogta Bargamot és odanézett a tuis­i sarokra. Garaska! Ő maga, saját részeg személyében. Éppen ő hiányzott most. Hogy hogyan ihatta le magát még hajnal elött, az az ő titka, de részeg volt kétségkívül. Bargamot félrehúzta a szájat és nyakának teljes magaslatáról lené­zett Garaská­t. Az egész utcában senkivel nem volt annyi baja, mint ezzel a részeges Gmáskával. Ha jól megnézte az ember, szinte azt is alig látta, hogy hová jár még csak halni is belé a lélek és azért mégis a legveszedelmesebb része­ges volt. Más ember ha részeg, k­ialussza magát az őrszobában — és minden lassan, csöndben vég­ződik el. Garaskánál azonban ne­m így áll a dolog. Félholtra ve­tek, én­eztették a börtönben és mégsem sikerült leszoktatni káromló beszé­déről. Néhanap, se szó, se beszéd, megállt egy egy külvárosi tekintély ablaka előtt és leszidta a sárga­­földig. Most, a külső jelek után ítélve, nem igen lehetett könnyű Garas­kának az „előrenyomulás“. Ruha­­rongyai, amelyeknek komoly szán­dékuk volt ösztövér testét beta­karni, még nedvesen sárosak vol­tak. Arca és nagy, lelógó orra csenevész, szabálytalanul tenyésző szőr-vegetációval volt tarkítva és magán viselte az alkoholhoz, vala­mint az idegen ökölhöz való köze­lebbi vonatkozás jeleit. A szeme alatt egy kék daganat ékeskedett, amely nem valami régen kerül­hetett oda. Bargamot eleresztette Garaska piros gallérját. Garaska így elvesz­tette támaszát, megtántorodott és mielőtt még megmutathatta volna Bargamotnak azt a valamit, amit csak éppen most vett elő a zse­béből, végig vágódott az utcán. Két kézre támaszkodva tápász­­kodott fel, majd lenézett maga alá a földre és ismét végigvágódott a kövezeten, hogy ott bőgni kezdjen, mint ahogy a sirató asszonyok a halottaknál szokták. — Garaska bőg! — Bargamot elcsodálkozott. Biztosan valami újat eszelt ki a gazember! — mor­mogta és várta, hogy mi lesz. Garaska pedig szó nélkül szű­kült, bőgött, mint valami kutya. — Megbolondultál? — kiáltott rá Bargamot és megrúgta. Garaska csak bőgött tovább. Bargamot elgondolkodott: — No, hát mi van veled? — A hús­véti to­jást — Not SESOÖSCBaffiS CluJ-Kolozsvár, 1921. március 27. A görögök új offenzivába kezdtek Franciaország meg szeretné hosszabbítani a Rajna­­vidék megszállását. Lloyd George támadja az angol munkáspártot. LONDON, m­árc. 26. A görög csapatok megkezdték a támadást a a kemálista törökök ellen. Prolongálás BÉCS, márc. 26. (Saj. tud.) Ber­lin ői jelentik­ . Franciaországnak az a szándéka, hogy a Rajna-vidék megszállásának határidejét meg­­hosszabítsa. ... Félelem a jövőtől LONDON, márc. 26. Lloyd George tegnap szenzációs beszédet tartott, amelyben — eddigi állás­pontjától eltérve — kíméletlen tá­madásban részesítette az angol munkáspártot, amely folytonosan hatalmasabb lesz és mindent meg­­semmitéssel fenyegető terveihez egyre szélesebb körökből szerzi híveit. Az angol miniszterelnök szerint ez nagyobb veszélyt jelent Angliára, mint a háború volt. (R.T­­.) Ez egyszer nem kapnak BÉCS, márc. 26. (Saj. tud.) Pá­­risból jelentik: A jóvátételi bizott­ság visszautasította Csehországnak Németország ellen támasztott hadi­kárpótlás iránti idényét. Ho­mer­ule BÉCS, márc. 25. (Saj. tud.) Lon­donból jelentik: A kormány elha­tározta, hogy április 9-én életbe lép­teti a homerule-törvényt. Lloyd George az orosz egyezményről HORSEA, márc. 26. Lloyd George az alsóházba­n nyilatkozott az an­gol-orosz megegyezés kérdésében A szerződés tisztán kereskedelmi jellegű ugyan, de az által a szov­jet­ kormán­yt Oroszország tényle­ges kormányaként ismerik el, a­mint ez megfe­el a valóságnak. Nem lehet letagadni, hogy a szov-NAUEN, márc. 26. Simons kül­ügyminiszter az oppelni szövetség­közi bizottságban működő német meghatalmazotthoz, Hatzfeld her­ceghez köszönő táviratot intézett, amelyben hangsúlyozza, hogy bárha Felsőszilézia nincs még egészen biztosítva Németországnak, a nép­szavazás megadta egy igazságos döntés alapját. A berlini antant­képviseletek számos tagja Felső­­sziléziának Németországhoz való csatolását óhajtják, mert Lengyel­­ország képtelen volna az annyira nagy fontosságú felsősziléziai ipart olyan nívón fenntartani, amelyen azt Németország tartotta. vet­ kormány óriási terület fölött gyakorolhat hatalmat, amennyire csak a jelenlegi körülmények kö­zött gyakoro­li lehet. Lloyd George sajnálatát fejezte ki, hogy a szovjet­ kormány visz­­szautasította az angol kormánynak a múlt ülésszak folyamán hozzáin­tézett ami felhívását, amely azt célozta, hogy Lengyelország, Uk­rajna és a Balti államok helyzete a nyugati hatalmakkal szemben гед­­deztessék. Anglia ezt a felhívást Franciaország hozzájárulásival tet­te és annak visszau­­sítása követ­keztében volt kénytelen akkor a kereskedelm­i szerződésről lemon­dani. A most megkötött egyezményt az angol kereskedelem szempontjából előnyösnek tartja. A bolsevizmus megszűnésére vonatkozó jóslatok nem teljesedtek­­be. Neki­ tehát nem volt más választása, mint megtenni azt, amit megtett. Külön­ben is meg kell állapítani, hogy a két év előtti vad kommunizmus megváltozott, lecsendesedett.

Next