Ellenzék, 1921. július (42. évfolyam, 144-161. szám)

1921-07-22 / 154. szám

k­i Lii Mft­. Mégis Bécs lesz a Népszövetég székhelye Az Ellenzék bécsi szerkesztőségétől BÉCS, július 21. Néhány hét előtt felmerült az a hír, hogy a Népszövetség titkársága Génfből Bécsbe költözik át. Ez a jelentés akkor abban a formában korainak bizonyult. Az ELLENZÉK bécsi szerkesztőségének értesülése sze­rint a Népszövetség továbbra is foglalkozik az átköltözés tervével. A nyugati hatalmak — Franciaor­szág kivételével — magukévá tet­ték a tervet. Franciaország egye­lőre tartózkodó álláspontot tanú­sít, mert ezt is saját politikai ér­dekeinek megfelelőleg akarja elin­tézni. A francia kormány állítólag kinyilványította azt a véleményét, hogy abban az esetben, ha az osztrák parlament ünnepélyes dek­larációban lemond egyszer és min­­denkorra Ausztriának Németor­szághoz való csatlakozásáról, úgy beleegyezik, hogy a Népszövetség székhelye Bécs legyen. Természe­tesen szó sem lehet arról, hogy az osztrák parlament ilyen dekla­rációt tárgyaljon s még kevésbbé arról, hogy azt el is fogadja. Ed­dig sem a Népszövetség, sem Franciaország erre Ausztriát nem szólította föl. De félhivatalosan, jóakaratú tanácsként már érkeztek ilyen figyelmeztetések Párisból. Annak ellenére azonban, hogy a francia kívánság teljesítése teljesen ki van zárva, diplomáciai körök­ben mégis bizonyosra veszik, hogy író, az idei tél folyamán a Nép­­szövetség genfi titkársága Bécsbe költözik. Az összes többi hatal­mak ugyanis olyan kitűnőnek ta­lálták a bécsi elhelyezkedést, a­ schönbrunni kastély átengedését, ho£y okvetlenül keresztül akarják ezt vinni. Valószínű, hogy a többi hatalmaknak evvel, valamint a lé­nyeges költségmegtakarítás tervé­vel sikerülni fog Franciaországot engedékenységre bírni. Angol clip- Virágok a szőnyegen Irta: Csermely Gyula Utcanyomás tilos A hatalmas méretű, fényesen felvilágított templomban délutáni egytől estéli félhatig tizenkét fiatal ipart adott össze aranyhímzéses piros bársony-baldachin alatt a hitközség papja. Valóságos tömeg­­nap volt, ha nem szentségtörés, hogy ezt a vásárcsarnoki kifeje­zést használom. Szinte szünet nél­kül búgott az orgona, énekelt a kántor és remekelt a kórus, tele volt a levegő hangokkal, fénnyel és szálló aranyporral, színekkel, illattal és kíváncsisággal. Mikor egy-egy pénzesebb menyasszony,­­egy-egy ismertebb nevű vőlegény ▼agy egy-egy pazarabb toalett tűnt fel a meggyszinü baldachin négy oszlopa között, az izgalom moraja futott padsorról-padsorra a nagy istenházán végig. Mikor az első pár elvonult —­­egy királyi tanácsos leányát vette el egy udvari tanácsos fia — a­rmenyasszony csokrából egy nagy­­kövér kamélia esett le a szőnyegre,­­ a baldachin alatt diszlett, hajolt le érte senki s igy, amikor a következő pár jött és, annak nyomában a násznép, egy bank­potentát talpa a nagytestű Virágot szinte laposra gázolta. • Nagyon laza ma a kötésük a menyasszonyi csokroknak, könnyen foszlanak-bomlanak, akár a modern házasság maga s igy majdnem minden menyasszonyi csokorból egy-egy virág, vagy bimbó a szőnyegre került. Egy nárcisz, egy gyöngyvirág, egy szegfű, egy krizantém, egy rózsa meg egy jácint és ezek kivétel nélkül a szőnyegbe tiporták, vagy az utóbb érkezett párok, vagy nyoszolyók, vőtények, papák, mamák, bácsik. Sic transit glória floris. Utolsó párnak egy szegény ta­nítónő jött és egy kis vidéki gazda­tiszt. Szegények voltak, szerelme­sek voltak, keveset fizettek vagy tán semmit sem fizettek be a hit­községi pénztárba, ezért maradtak a végére, amikor már rekedt volt a kántor, bágyadt volt a pap és majd kidőlt a kórus. Ingyenes te­metés vagy ingyenes esküvő: egyik olyan, mint a másik. Szegé­nyes mind a kettő. A menyasszony csokrából­­ nem szalonban készült, csak ő maga kötözte — egy bolyhos szál rezeda esett le a szőnyegre, de azt nem tiporták össze, mert már nem járult ij pár az eskető pap elé. Az ép maradt, de neki is csak úgy, mint a többinek mellette, az idő előtti halál volt a sorsa. Hogy elnémult a kórus, hogy kivonult a nép és hogy üres lett a templom, a virágok a szőnye­gen — mint a kislányok a szobá­ban, mikor magukra maradnak, — beszélgetni kezdtek. Az esthomály már gomolygott az ívek, oszlopok között, ami aranypor volt eddig, most ritkás köddé szürkült és a baldachin bársonya is mintha söté­­tebb lett volna egy erős árnyalattal. — Tíz sebből is vérzem, — kezdte az elgázolt kamélia — de mondhatom, hogy nem bánom. Mert ami fényt én ma láttam a Sas-utcai házban és itt is a tem­plomban, az sok mindenért kár­pótol. Hol láttam én eddig igazi párisi kalapot, csalánból vert csip­két és Poiret-remeket ? Itt, nem nagyzolok, gyerekek, de húszával is láttam. — Hát még egyebet mit láttál ? — kérdezte a jácint meg a rózsa. — Még egy csekket is láttam, százötvenezer forintról. Ugy­e, szédültök, gyerekek? Ez a hozo­mány volt, úgy mondták. És a­mi buton meg más ékszer ma sze­membe káprázott, az egy domi­­niummel ért föl. Hát száz szó, mint egy, én amondó vagyok, hogy csak a gazdagok körében van kellemes élet. Gazdagnak szü­letni és nagy vagyonban élni: ez az első s a fő... a többi mind in p,ll£k'ía,,5 — Hát szerelmet láttál-e? — kérdezte bátortalan hangon az egy­szerű rezeda. A szegfű meg a nárcisz hangos nevetésbe tört ki, a többi is kaca­gott, de még a komoly­ krizantém is, noha sok foga hiányzott, szinte jókedvre derült. — Szerelmet? — felelték. — Hát te miféle világról jössz, hogy a szerelmet kérdezed? A plutokrácia körében már régen nemm ismerik. Itt csak számolnak, édesem. A nagy vagyon számol a még nagyobb vagyonnal. — No, ez új dolog előttem. De nem csoda, persze mikor én vidé­ken születtem, egy eldugott kis faluban, egy szegény tanítónő kis virágos kertjében. — Én díszes üvegházban jöttem a világra — mondta kétkedve a nárcisz. — Onnan egy szalonba és a szalonból a menyasszony házába kerültem. Aztán autón jöttem ide és az a gépkocsi egy egész va­gyonba került. — És boldog volt-e a leány, aki abban a kocsiban ült és téged a kebléhez szorított? — kérdezte halkan a rezeda. — Micsoda gyerekes kérdés ez? Mintha a házasságkötéshez boldog­ság kellene! A mi körünkben úgy van, hogy két jó család kell oda és bizonyos kongruens érdekek. — Minálunk is úgy volt — hal­latta hangját a gyöngyvirág. — A vőlegény atyja és a menyasszony atyja, mind a kettő gyáros, eddig konkurensek voltak. Ütötték egy- Üelt0®nf©nai ir tárgyalások LONDON, július 21. Az ír kér­dés megoldása iránt folytatott tár­gyalások egy heti szakadatlan ta­nácskozás után megakadtak. Sir James Craigh, az ulsteri angol­­barát ír kormány minisztere, De Valera követeléseivel szemben a i­smerevebben elutasító állás­pontra helyezkedett. Kijelentette, hogy a De Valera részéről java­solt népszavazásra nincsen szük­ség, mert Írország ulsteri törvé­nyes parlamentje útján már nyil­vánította akaratát. Ismeretes azon­ban, hogy az ulsteri parlamentben a sinnfeinista délirek nem vettek részt. Sir Craigh már haza is uta­zott Belfastba Lloyd George to­vább folytatja még tárgyalásait De­lomáciai körökben máris hangsú­lyozzák, hogy a parlamenti dekla­rációnak semmi gyakorlati értéke nincsen, mert még törvényt is meg lehet változtatni, azonkívül egy későbbi nemzetgyűlésre ez a rezo­­lució nem is bírna kötelező erő­vel. Az osztrák csatlakozási moz­galom megfékezését úgyis csak a Népszövetség kísérelheti meg. Ezért sokkal célszerűbb, ha a tit­kárság a helyszínen, Ausztria fő­városában székel, Valerával. A mai helyzet azonban azt mutatja, hogy a megegyezést épen a régi ütközőpont, az ulsteri probléma akadályozza. Az Észak- Írországban lakó protestáns ulsteriek ugyanis semmiesetre sem akarnak a katholikus sinnfeinista dél-irekkel együtt­működni. Kisebb ellentét van a sinnfeinisták és az angolok, mint a sinnfeinisták és az anglikán írek között. Lloyd George valószínűleg­­ kitűnő diplomáciai érzékéről ismert Smuths tábornokot kéri fel arra hogy Ulster fővárosába, Belfastba utazzék az ulsteri kormánnyal való egyeztető tárgyalások céljából.­­ Valószínű, hogy Smuths missziójá­nak eredményét De Valera Dub­linben fogja bevárni. Stubián-Zichy bukaresti magyar KöVes BUKAREST, július 21. A magyar kormány rövid idővel a trianoni békeszerződésnek Magyarországi valamint Románia részéről be­következett ratifikálása után, kül­ügyi képviseletet állított fel Buka­­­restben, amelynek vezetője Hóry András követségi tanácsos volt. A magyar kormány most nevezte ki Magyarország végleges bukaresti követét, báró Rubido-Zichy Iván személyében. Rubido-Zichy 19-én délben érkezett meg Bukarestbe, ahol a magyar királyi külképvise­let egész személyzete fogadta Hóry András tanácsossal az élén. 2 CiuJ-Kol®®9váT, 1931. julius 23 Szaporodnak a falusi szövetkezetek A Hangya konkurrensei — Sok a cégbejegyzés (Saját tud.) A kormány nemrég rendeletben kötelezte az összes ke­reskedelmi és iparkamarákat, hogy kebelükben információs irodát léte­sítsenek, amely az általuk nyilván­tartott összes cégek hitelviszonyairól pontos és megbízható tájékozást nyújt. Eddig ugyanis a kamarái csak a cégbejegyzésekről vezettek kimutatást. Munkatársunk érdeklődött a ko­lozsvári kereskedelmi és iparkama­ránál az iránt, hogy mennyi céget jegyeznek be mostanában. Felvilá­gosításul az alábbi információka kaptak. A kolozsvári kamara hét megye (Alsó-Fehér, Beszterce Naszód, Kis­­küküllő, Kolozs, Szilágy, Szolnok- Doboka és Torda-Aranyos) területére bír illetékességgel. E területek tör­vényszékeitől az utóbbi évek során nagyon sok cégbejegyzési bejelentés érkezik a kamarához. A tendencia egyre nagyobb emelkedést mutat. A múlt évi bejelentésekhez képest ez évben körülbelül 20—25 százalékos emelkedés észlelhető. A cég­bejegy­zések között különösen nagy száza­l­mal szerepelnek a falusi hitel- és fogyasztási szövetkezetek, s ezek a Hangya- szövetkezeteket­ akarják kiszorítani. A Hangya-szö­vetkezetek nagyenyedi központjai önálló vállalattá alakult s az azója tartozó szövetkezetek továbbra is folytatják működésüket, de korláto­zott területeken. Az új falusi hitel és fogyasztási szövetkezetek sz­­­szerepüket akarják átvenni. Szerve­zésüket a bukaresti szövetkezeti köz­pont intézi, amely állandóan szapo­rítani igyekszik számukat. És látja :­ őket aztán árukkal és hitellel is. A szövetkezetek mellett a cég­bejegyzések sorában elég nagy szá­mú ipari cégbejegyzés is történik jórészt nagyobb alaptőkével. A ke­reskedelmi bejegyzések száma azon­ban igen csekély. Pestaszfülött rend Van | BUDAPEST, július 21. (Saj. tud.) Pestvármegye tegnap tartotta köz­gyűlését a vármegye főispánjának, Preszli Győzőnek elnöklete alatt. Agorasztó alispán a közgyűlés­ elején felszólalt és foglalkozott a nemzetgyűlésen az utóbbi idő­ben elhangzott interpellációkkal. Az alispán a legerélyesebben tilta­kozott az ellen, hogy Pestvármegye területén olyan közigazgatási álla­potok lennének, mint amilyenek hasonló interpellációkra anyago­t szolgáltatnak. Az alispán szerin­t Pestvármegye területén rend van, fehér bolsevizmusról vagy fehér terrorról szó sem eshetik. A vár­megyei közbiztonsági állapot ellen sem lehet senkinek kifogása Az alispán szerint az interpellál­­dók azokra az időkre vonatkoz­hatnak, amikor a megszálló román hadsereg elhagyta a megye terü­letét.

Next