Ellenzék, 1921. szeptember (42. évfolyam, 189-214. szám)

1921-09-15 / 201. szám

01 nj-l Kolozsvár, 1921. szeptember 15. Drágán mérik az egészséget (Saját tud.­ Fenti cím ma­dja Ellen­zék f. hó 11-ikei számában közölt érke­­künkre gyógyszerészkürökbő! is utób­bi választ kaptuk, amelyet a másik fél meghallgatásának jogát respektálva, az alábbiakban közlünk. Fenntartjuk azonban rangunknak, hogy a dolog érdemért* alkalomadtán még visz­­asztérjönre. — Az „Ellenzék hasábjain már másodízben jelenik meg tárcadó cikk a gyógyszertárak ellen. Csodákozunk az „Ellenzék" szerkesztőségén, aki­től m­indesidáig dicséretes tárgyila­gosságot tapasztaltunk, hogy egyol­dalú és a valóságnak meg nem fe­lelő információ alapján egy egész társadalmi osztályt állít pellengérre abban a hiú reményben, hogy ezé­zd a közegészségügy segítségére lehet Ha megengedi a Szerkesztőség — remélni merem, hogy az igazság ér­dekében helyt ad soraimnak — rö­viden rávilágítok az áréra másik ol­dalára. Tekintettel arra, hogy cik­keik minket a kereskedők mellé és a droguistáj­ mögé állított, kényte­­lenek vagyunk rámutatni arra a kü­lönbségre, mely ferinti szakmák elő­tanulmányaiban étes ellentét gyanánt fennáll. A­ gyógyszerész 4 elemi és 8 gim­názium, érettségi után egy évi pra­xist folytat valami nyilvános gyógy­szertárban, azután pedig egy semesz­teren (egy kurzus és 3 év) keresz­tül az egyetemet hallgatja. A keres­kedő vagy droguista (a drogur­il­lákra vonatkozólag 2 hónappal ez­előtt életbeléptétért új kiképzési ren­deletet figyelmen kívül hfogyva) leg­jobb esetben 4 elemi és 4 közép­iskolai végzettséggel lép a pályára és amíg a gyógyszer­ész nyolc és fé éven keresztül tovább tanul, amely idő alatt tanulmányai ugyebár sok­szorosan felülmúlják az elemi vagy középiskolai taníttatások költségeit, a kereskedő exisztenciát alapi LA gyógy­szerész egyetemi tanulmányai el — Nő a foga a kicsikének. — mondta aggodalmasan a nagy­mama — úgy látszik, azért nyug­talan. Szórakoztatni kéne valahogy. Ágoston urnak eszébe ötlött va­lami. Kukorékolt egyet,­­ mint egy bennszülött kokinkinai kakas. A hatás kitűnőnek mutatkozott. — A bölcső lakója elhallgatott. Kerek kék szemével­­mereven a nagyap­jára bámult és a pici száj ács­kája a meglepetéstől tátva maradt. — Pompás, pompás — tapsolt bele az anyja és összetéva kérően a kezét, igy könyörgött. — Halljuk csak még egyszer, nagyapa. Lacika szereti a nagy­apát, ha nagyapa mulatságosan viselkedik. Mert nagyapa tud ám sok minden egyebet. És Lacika hálás lesz a nagyapának. Ágoston úr beadta a derekát.— Egy fél óráig elprodukálta az ösz­­szes állati hangokat. Lacika a gyönyörűségtől szépen elaludt. — Akkor aztán Ágoston úr is befe­jezte az előadást. — Holnap folytatod édes — súg­ta a fülébe a felesége. Ágoston úr bólintott egyet és hallgatott. De a lelkében homá­lyos sejtelem kezdett bontakozni, hogy van még egy hatalmas úr a világon, aki a jövőben is megkö­veteli, hogy Ágoston úr buzgó omlaltatóként szerepeljen. végzésével egy sorba kerül az or­vosokkal (egy szemeszterrel hallgat kevesebbet) hivatását nem iparenge­dély, hanem diploma és belügymi­niszteri kivételes és csak a legutóbbi időben nem ritka jogosítvány alap­ján gyakorolja. A kereskedések vagy nagy for­­giilorama­ — fűszeresek, vagy nagy tételekkel — rőrösök — dolgoznak’, ami után 80% megengedett hasz­not könyvelnek el. A gyógysz­eréss apró és kevés tétellel dolgozik, melyek összege néhány kiváltságos gyógyszertárét kivéve, filig éri el e kereskedők forgalmának egy tizedét. A gyógyszertár pedig nem kereske­dés, hanem közegézségügyi intéz­mény, emelyet soha és semilyen körülmények között sem hasonlít­hatunk össze igazságosan egyetlen más pályával sem, csupán az or­vosi hivatással. A gyógyszertár nem kereskedelmi jellegére kifejezett bizonyíték az is, hogy a gyógyszerész az általa elké­­szített és kiszolgáltatott gyógysze­rért erkölcsi és anyagi felelősséget vállal, melyet nem háríthat át sem­­­miféle gyáros nyakára. Egyetlen szer sz aszpirin, melyet némileg — kereskedői szempontból jogosan hoz­nak fel a kevésbbé tájékozott cikk­írók, habár állításuk a Közegészség­­ügyi Vezérfelü­gyelőség szigorú meg­állapítása szerint is határozottan túlzott. Az 1000—1500% OS nye­részkedés csek túlfűtött fantáziákban létezik. Ellenben nem egy olyan szert mutathatunk fel, amelynél kö­tött árszabályonból kifolyólag majd ekkora a ráfizetés. A munkadijakra vonatkozólag tett állításai megcáfolására pedig engedje meg a cikkíró, hogy meghívjam s tetszése szerinti legközelebbi pati­kába, h­ol személyesen meggyőződ­­hetik a munkad­ijak tulajdonképsni állásáról. Első példát, ha megenge­dik, ICO darab pirula elkészítéséért a hozzávaló vivő szerekkel együtt számíthat a gyógyszerész­­, azaz­ öt sejt. A lateiasz és munkás néposztályt­­egyáltalában nem érintik a gyógy­szerek állítólagos drágaságának gondjai. Az összes hivatalnokok — nem egy bankdirditor is — vala­mint minden munkás tagja valami­lyen betegsegélyzőnek. Ezek a cse­kély tagdíjak ellenében kapják or­vosságukat, míg a szegény­ fejjetár­­ingyen, az állam jóvoltából jutnak gyógyszerekhez. Hibás tehát az a feltevés, hogy népegészségügyi szem­pont követeli a gyógyszerek árának redukálását, melyről, a külföldi gyógyszerpiacok állandóan emelkedő tendenciáját tekintve, egyelőre saj­nos, szó sem lehet. w. Etk ISWil Mit Eiripial Vanderlip új szenzációs nyilatkozata Magyarország életképességjéről és az utódállamokról Bécs, szept. 14 Frank Artluir, a leghíresebb newyorki bankár, Ame­rika gazdasági életének egyik irányadó tényezője Bécsben tartóz­kodik, hogy Európa gazdasági helyzetét behatóan tanulmányozza. Harding és Hoover megbízásából í ö■­t át a­ kontinensre. Az Ellenzék­ek módjában áll, hogy szenzá­ciós nyilatkozatát, melyet útjának eddigi tapasztalatairól és céljairól tett,­­közölhesse. Az első kérdés a volt Osztrák­, Magyar Monarchiára vonatkozott. Erre a kérdésre Vanderlip a kö­vetkező választ adta: — Azt hiszem, a volt monarchia gazdasági j­elyzete felettébb súlyos Becs utóvégre mégis 520 millió ember feje volt; nem­­valami jó fej­­- de legalább fej. Most az­ egész testet darabokra tépték s az egyik rész nem tud funkcionálni a lobbi nélkül. — Ausztria helyzetén vé­leményem szerint segíteni nem lehet. Ezzel azt akarom mondani, hogy gyógyító orvosság Ausztria számára Trrrin­gni, lehet segélyt adni neki, lehet enyhíteni szenve­dését, de véglegesen kigyógyítani nem lehet. Ausztria pénzügyi hely­zete egyszerűen katasztrofális. Az utóbbi időben rájöttem, hogy a nemzetgazdaság összes tételeit né­hány alapvető kérdésre lehet visz­­szavezetni. Az első és ez a leg­fontosabb kérdés, hogy mennyire képes egy ország saját élelmiszer­szükségletét fedezni ? Élelem feltétlenül szükséges, mert az üres gyomor alapja min­den forradalomnak, vagy legalább is súlyos társadalmi bonyodalmak­hoz vezet. Ha egy ország nem tudja magát saját, terményeivel élelmezni, akkor arra kényszerül, hogy élelmiszert­ külföldön vásá­roljon és fizessen érte 1, arannyal 2. hitellel, 3. kivitellel.­­ — Ausztria éleleiszerszükség­l­etét saját terményeivel évente csak 3 vagy 4 hónapra tudja fe­dezni. A többit imponálnia kell. Ezért nem bízom Ausztria feléle­désében. Európa többi országairól Va­derlip a következőket mondotta : — Meg vagyok róla győződve, hogy Franciaország, amely érő­én agrárállam, újra' hatalmasan 'el fog virulni. Bízom Magyaror­­zágban is, mert színtén agrár aftipakon ék s igy felles''.' .mérték­­ben életképedé Németország hely­­zete már sokk­al komolyabb, ha­sonló hozzá Angliáé is, mert a trét ország bevitelre szoruló ipari állam. Mikor Csehszlovákiára került szó, Vanderlip ingerülten fel­kiáltott : — Csehszlovákia! Szedném,ha valaki megmagyarázná nekem, hogy miért kell Ausztriának cuk­­rot Jávából hozatnia, kokszot pe­dig Németországból? Hiszen itt van Csehszlovákia, a legközelebbi termelő. Micsoda politisca­r vezeti hát ezeket az államokat? Én ép­pen most jártam Prágában és ta­pasztaltam, hogy az egyik ma­gas kemencét a másik után fújták ki. A közlekedési vonalak mindenfelé el vannak zárva. Ha csupán politika és fajgyűlö­let az, ami ezeket az országokat vezeti, akkor ki kell éheztetni őket mindaddig, amíg észre nem térnek. — Az én gyógyszerem, egy nagy climai szövetség, teljesen szabad kereskedelemmel. *­» Egyébként Európában ma mindent gummb­öffel mérnek. Még folyik a vita, hogy az aranystan­­­dard vagy a papirosstandard ma­radjon meg. Meg vagyok győződ­ve, hogy a világ előbb-utóbb vissza fog térni az aranyvalutára. A" papiro­aluta ingadozása súlyos következményekkel jár­. Néhány ember szorgalom és munka nél­kül, tisztán spekulációval óriási vagyonokat harácsolt össze. A park­valuta mélyen érintette az életviszonyokat és erkölcsöket, a­melyek pedig azelőtt sem állottak vajmi magas színvonalon. Az amerikai kölcsönökre terelő­dött át azután a beszélgetés. Er­ről Vanderlip így nyilatkozott: — Ki adhat ma kölcsönt Ame­rikában Középeurópának ? Talán a kormány ? Az Egyesült Államok kormánya: már m­árúgy is 59 mil­­liárdot kölcsönzött Európának és semmi reménye nincsen, hogy visszakapja. Mehet-e ilyen körül­mények között egyetlen politikus is a néphez, hogy új kölcsönt kér­jen tőle?_M­em! Amerikai f­or­­mányf­ölcsönre nem számíthat to­vább Európa. De hát akkor ki adja a kölcsönt ? A magánnagy­­tőke nagyrészt a kisemberek pén­­­zét kezeli, kisemberekét, akik nagy ■szorgalommai vagy 1000 dollárt megtakarí­tottak. De az, 1000 dol­láros hitelező nem altuirista. Neki biztosíték kell. De miéért is jöj­jön Európába ? Otthon biztos és jó lehetőségei vannak, ha pénzét befektetni akarja. — Stinnes invesztálhat Közép- Eu­ró­pában. Stinnes rá van utalva Ausztria, Magyarország és a kör­nyező államok nyersanyagára. Ame­rikának erre nincs szüksége, mert m­ég saját nyersanyagának feldol­gozását se mentette teljesen ki. — Sajnálatos, de való tény, hogy Amerika vígan létezhet akkor is, ha" egész Európa elpusztul. Neki mondom, hogy nem éreznek meg; művészileg, kultúrszempont-­­ból erős csapás lenne, sőt még gazdaságilag is. De hosszú évek sorára, szélesebb vett értelemben, ne­m­ sokat határozna. Mi élnénk és haladnánk tovább. — Nem hiszem, hogy Amerika segítségére számítani lehetne. A jelenlegi bizonytalanságnak, főleg az antant magatartásában, hala­déktalanul meg kell szűnni, mert s­úlyos következ­ményei vannak. Meg­értésnek kell következnie, még pedig gyorsan, amíg nem késő. — Összegezve: 1. az élelmezés kérdése a leg­ürgősebben megoldandó, mert az éhes lakosság veszélyes, 2. felállítandó egy érték­-stan­dard (arany standard ezeken a része­ken nem lehet, de a rendezésnek valamilyen módja mégis szükséges), 3. módot kell találni arra,­­hogy a mindenféle fajgyűlöll­ödés meg­szűnjön és leomoljanak a vám- és egyéb határsorompók. Azt hi­szem ez az utolsó lesz a legne­hezebb. Ma egész Közép-E­urópá­­ban úgy érzem magam, mintha állandóan drótsövények mögött, lennék. i j1 xyw.iiwmwMira f.r*nna.tr 3*­.›mrrmjjiKmin­'j‚-tBi’irn*rzirt***7?xi'wzir*QjBi,Mi 3 EÖT MIE­Ci | Gyakorlott jsinsirét és gépirót is keresünk, nyelvismerettel bírók i I előnyben. Cim a kiadóban. | pjamnanouj upajx­.sBWJrawxuiiiw srecrjazcjtLammv,an­­­gxii Sendor - Telepedés 1 Cm­. Regele Fertilnami (v.Wesselnav­-in)13. Férfi és I gyermekruhák legjobb kiállításban és le­g jutányosabb ár- J ban, késien és mérték szerint kaphatók 3 1 Farkas és Simonnál ( Strad­a Su tutin Viz-utca tővár). ,1 rni-vrsastsrr^,—"K_rvrz-rr: ■ ■~-zg­ravmmm summ­­­imwmimwhiwwihm

Next