Ellenzék, 1922. május (43. évfolyam, 99-120. szám)

1922-05-14 / 108. szám

Ara 1 311* *022 máris 14, vasárnap CBSfflBEIfflEKE’EJEEZaSJBBMBBMMaMt «H» Otti-Kolozsvár, 43. év, 108. szám ELLENZÉK FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉ®: STÁTUi-FaLOTA Telefon 9. Sürgönyeim: Ellenzék, Cluj. ; AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Romániában: Havonta: 25, negyedévre:. 70, félévre 180, egész évre 240 lej. Külföldre negyedévre: Csehszlovákia: 70 Ck., Magyarország: 250 K., S. H. S.: 70 D., Ausztria: 2000 pk. Németország: 100 M., Amerika: 1 dollár. EGYES SZÁM ÁRA: 1 lej, Bucurestiben: 150 lej, vasárnap egész Romániában: 2 lej. Külföldön: Csehszlovákia: 1 Gk., Magyarország: 5 K., S. H. S.: 1 D., Ausztria: 50 pk., Németország: 1 M., Olaszország és Fiume: 1 Líra, Amerika: 2 cent. KIAJttOSSSVATAE: STATUS »PA LOTA Telefon 109* Hirdetések díjszabás swhift. A BidiPicit megszervezne A békeszerződés abból a három és fél milliónyi magyarságból, amelyet elszakított eddigi hazájától, a legnagyobb részt a román államnak jutatta. Kökpínt--?tí?nkőb.i14 magyarságot kebelezett be az újraapán államba. Abban a pillanatban, amik ör?ife 'az óriási történeti változás kétségtelenné vált, napfényes világossága lett az is, hogy ez a közel két milliónyi magyarság csak úgy állhatja meg helyét továbbra is ezen az ősi földön, csak úgy remélheti szellemi és anyagi téren boldogulását, csak úgy várhatja egyáltalán nemzeti mivoltának további fennmaradását és fejlesztését, ha erre a legszélesebb keretekben, a legintenzívebben és a legnagyobb energiával megszervezi magát. Helyzete megmérhetetlenül nagyon megváltozott. Az új helyzet új berendezkedést, az új viszonyokhoz való alkalmazkodást kíván. Amint erre az alkalom és mód megadatott, meg is kezdette az itteni magyarság új életre berendezkedését. Hozzálátott a maga megszervezéséhez. Idestova egy esztendeje lesz, hogy megalakította egységes szervezetének eszközét a Magyar Szövetségben. Hogy azután mi történt, hogy a nagyszerű lendülettel, igazi nagy, szent lelkesedéssel megindult szervezkedési munkának hogyan vágták útját jó időre a bekövetkezett események, mindenki tudja. A helyzet egyszerűen az, hogy a Magyar Szövetség ma, majdnem egy hosszú esztendő után sem tudott eljutni odáig, ahonnan igazában meg kellett volna indulnia nagy és nehéz munkájának. Kormányhatóságilag jóváhagyott működési szabályai még ma sincsenek. Ennek következtében működése nagyon természetesen nem is lehet az, aminek tennie kellene és lennie kell is feltétlenül. Vita tárgyát sem képezheti, hogy az itteni magyarságnak feltétlen szüksége van egy egységbe foglaló, minden nemzeti megmozdulását irányító központi szervre. Ilyen egységesítő, egybefoglaló és legfőbb irányító szerv nélkül szétfolyna, elforgácsolódna s következésképen a kellő eredmény is hatásnélküli maradna bármily lelkes munkája. Ilyennek hiányában sikertelenül pazarolná el nagy részét bármily nemes és nagyarányú energia kifejtésének. De ki meri állítani, hogy a Magyar Szövetséggel már mindent megtett a magyarság a maga igazi, hatékony, minden jogos célját kivívni alkalmas megszervezésére ? Ki meri állítani, hogy erre elegendő volna a szövetség központja és annak vidéki tagozatai ? Szó sincs róla, hogy ezekkel kész lenne a magyarság megszervezése, bármily határtalanul odaadó és lelkes munkát végezzenek ezek. A Magyar Szövetség és vidéki tagozatai, ismételjük, feltétlenül szükségesek. De ha igazán eredményes munkát lehetővé tevő szervezkedést akarunk, csak befejezését, betetőzését képezhetik a szervezkedés minden magyarra kiterjedő nagy épületének. Ennek a nagy épületnek a Romániához csatolt összes területeken kell felépülnie. Alkotó elemét kell annak képezni minden felnőtt magyarnak nemre, vallásra, társadalmi állásra és foglalkozásra való tekintet nélkül. És ennek az impozáns, nagy" épületnek nemcsak ritka alkalmakkor kell benépesedni a sorsukért, boldogulásukért küzdő magyarok ezreivel. Ez Arad, május 13. Vaitoianu belügyminiszter, a miniszterelnök helyettese és Florescu i igazságügyminiszter tegnap délelőtt Temesvárról autón Aradra érkeztek. Vaitoianu miniszter megérkezése után azonnal tovább folytatta útját Arad megye világosi és borosjenői járásába, ahol az agrárreform gyakorlati keresztül vitelének munkálatait tekintette meg és megybeszólásokat folytatott a járási földosztó biizottságokkal. Vaitoianu belügyminissett úr a délután folyamán visszatért Aradra s az Ellenzék munkatársa előtt a kormánynak a magyar kisebbséggel szemben elfoglalt politikai magatartásáról és az agrárreform végrehajtási munkálatainak irányelveiről a következőket nyilatkoztatta ki: , , A kormány a legnagyobb jóindulattal viseltetik a kisebbségi kérdéssel szemben. Ezt bizonyítja az is, hogy a pótválasztások alkalmával Aradon és még két másik képviselőválasztó kerületben a kormány nem állít ellenjelöltet a magyar kisebbségnek. A magyarság politikai magatartása jelenleg olyan, hogy a kormánytól a legmesszebbmenő jóindulatot és jogai teljes elismerését várhatja. — Aradról Marosvásárhelyre és Kolozsvárra utazom — mondotta a miniszter —, ahol érintkezést keresek a magyarság ottani vezetőivel. Remélem, hogy a velük lefolytatandó tárgyalásaim teljes eredményre fognak vezetni. Ha a magyarság kívánságai a jogrendet s az ország integritását nem sértik, a kormány a törvényszabta keretek között a legnagyobb szabadságot fogja nekik megadni és kész minden jogot biztosítani. A belpolitika legfontosabb kérdése az agrárreform jogos és igazságos megvalósítása. Különösen rendkívüli fontosságot nyer ez az ügy Erdélyben. Megtettem minden intézkedést, — mondotta Vaitoianu, hogy a kisajátítások minél előbb megtörténjenek. Ezért voltam Temesváron, ezért jöttem Aradra, később Kolozsvárra és Nagyváradra is ellátogatok. Impresszióim a legjobbak. A kisajátítás a leg kedvezőbben halad előre. A mi kormányunk — mondotta Vaitoianu, — nem akar sokat ígérni, mint az elődei, de máris megmutatta, hogy a haladást és fejlődést szolgálja s az ország konszolidációját nagy lépésekkel viszi előre. Arra kérem a sajtót — mondotta Vaitoianu — mint ennek a nagy munkának legilletékesebb tényezőjét, hasson oda, hogy az ország minden polgára és minden pártárnyalata egyformán vegye ki részét ebből a konszolidációs munkából. Az Ellenzék munkatársa megkérdezte ezután a minisztertől, hogy van-e tudomása az aradi katholikus gimnázium nyilvánossági jogának megvonásáról. Vaitoianu erre kijelentette, hogy az ügy a közoktatásügyi miniszter reszszortjába tartozik s így arról érdemben nem nyilatkozhatok. Kijelentette azonban, hogy temesvári tartózodása alatt már interveniált nála ebben az ügyben Glattfelder Gyula Csanádi róm. kath. megyés püspök és megbeszéléseiket folytatott vele a katholikus gimnázium ügyében. Glattfelder arra kérte a minisztert, hogy engedélyezzen társadalmi gyűjtőakciót abból a célból, hogy a katholikus gimnázium magának (saját épületit,emelhessem A miniszter Glattfelder püspök kérését a legnagyobb készséggel teljesítette és a gimnáziumi épület felépítésére irányuló gyűjtőakció nemsokára megindul, így meg fog dőlni a nyilvánosság megvonásánál használt kifogás, hogy az iskolának nincs saját helyisége. Florescu igazságügyminiszter aradi tartózkodása alatt elsősorban az aradi törvényszéket és annak ügymenetét vizsgálta meg. A minszter minden egyes bírót külön kihallgatáson fogadott s mindegyike megkérdezte, hogy mióta szolgál s bírja-e az államnyelvet. Kijelentette, hogy nincs megelégedve a román nyelvben tett haladásukkal és megkérdezte őket, hogy ne kívánják-e nyugdíjaztatásukat. A miniszter a bírák előtt is kifejtette, hogy a bíróság tagjainak okvetlenül tudniuk kell az állam nyelvét. A miniszteri kihallgatások után az aradi bírák nagy része elhatározta, hogy beadja nyugdíjaztatás iránti kérését, mert az az értesülésük, hogy azokat a bírákat, akik az állam nyelvét nem bírják, a kormány nyugdíjaztatni fogja. Az Ellenzék munkatársa felkereste Florescu igazságügyminisztert s a beszélgetés során az alábbi nyilatkozatot tettez aradi törvényszékről, annak bíróiról s általában az igazságszolgáltatás álta elképzelt ideáljáról: Ki kell jelentenem, hogy az aradi törvényszék bírái képesítés és szolgálati idő tekintetében értékes anyagát képezik az igazságszolgáltatásnak. Az aradi törvényszék nívója minden elismerésre méltó. A miniszter hangsúlyozta, hogy a bírák mindegyike hivatása magaslatán áll, de szerinte csak akkor felel meg a követelményeknek, ha az állam nyelvét tudja. Kívánatos, hogy a román nyelvet a szolgálat minden ágába bevezessék. Az állam nyelvének tudása a miniszter szerint sokkal fontosabb, mint az, hogy a bíró a tárgyaló fek nyelvét értse vagy hogy a helyi jogelveket ismerje. Eddig tartott Florescu miniszter nyilatkozata, így még nem hallottunk igazságügyi minisztere beszélni. Szerinte az nem fontos, hogy a bíró megértse, mit akarnak a felek; nem fontos, hogy Erdély magas színvonalú jogát ismerje, legfőbb kellék az államnyelv A miniszterjárás Erdélyben Vaitoianu belügyminiszter és Florescu igazságügyminszter nyilatkoznak az Ellenzéknek. Vaitoianu dicséri a magyarokat. A JB erdélyi igazságszolgáltatás anarchiája. Menesztik a bírói kar zömét — Az Ellenzék aradi tudósítójától — a megszervezettség örökkön élő, működő,s tevékenykedő legyen, hogy pillanatra se engedje az itteni magyarság sorsközösségének és ebből folyólag feltétlenül egybeforrott, állandó munkára való utaltságának és készségének tudatát kialudni.