Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)

1922-06-24 / 139. szám

ClufcKolozsvár, 1922. június 24. Károly trónörökös mu­zeumlátogatásai „Vegyenek nekem is varrottast" — Séta az EKE és EME gyűjtemé­nyeiben — A trónörökös a kolozs­vári muzemkérdésről ?•» Ka Ellenzék tudósítójától *«• . A trónörökös mostani kolozsvári tar­tózkodását is felhasználta arra, hogy Kolozsvár tudományos intézményei közül meglátogassa azokat, melyeket még nem ismert. Csütörtökön délután öt órára jelezték érkezését az EKE néprajzi múzeumába azzal, hogy on­nan az EME bástya­ utcai gyűjtemé­nyeit fogja felkeresni. De az utolsó autó érkezésére olyan soká kellett Fe­leken várakozni, hogy csak fél 7 óra­kor állon meg a trónörökös autója a Mátyás-ház előtt. A Mátyás-ház előtt Puscariu és Panaitescu egyetemi taná­rok fogadták és Puscariu mutatta be d­r. Roska Márton egyetemi magán­tanárt, a néprajzi múzeum igazgatóját, aki végig­kalauzolta a magas vendé­get. A trónörökös figyelmesen hall­gatta a szakszerű magyarázatokat . különösen a varrottasok lepték meg; ott helyben megbízást adott Roska professzornak és Metes prefektusnak, hogy gyűjtsenek az ő számára is ka­lotaszegi varrottasokat. Innen gyalog sétált át a társaság az Erdélyi Múzeum-egyesület gyűjtemé­nyeihez, ahol dr. Buday Árpád egye­temi rk. tanár fogadta a trónörököst. Miután Puscariu professzor itt is el­végezte a bemutatást, első kérdése az volt Buday igazgatóhoz: Milyen mú­zeum ez ? Csak a felvilágosítás után kezdődött­­a szemle. Nagyon tetszettek a trónörökösnek az eredeti helyzetükben kiemelt régi temetkezések, a hatalmas és díszes kőszarkofágok, de különösen a kera­­mikai gyűjtemény. Feszült figyelemmel hallgatta Buday professzor magyará­zatait a kályhacserepek diszítményei­­nek kialakulásáról, majd a Roska­ professzorét, amint az egyes néprajzi tárgyak készülésének fokozatait bemu­tatta. Gyönyörködött a hatalmas bronz­leletben, melyről nemrégen mi is írtunk. Bu­­day professzor meghívta Őfelségét az egyetemen elhelyezett klasszikus gyűjtemények megtekintésére, de erre már nem volt idő. A trónörökös, ki közvetlenségével az egész társaságot a szó szoros értelmében lebilincselte, mindenféle részletkérdések iránt érdek­lődött, így Buday és Roska professzo­roktól érdeklődött, hogy hol végezték tanulmányaikat, merre tettek tanul­­mányutakat, mely nyugati tudósokkal vannak összeköttetéseik? Látható meg­elégedéssel fogadta a kapott felelete­ket s különösen olyankor örvendett, mikor a külföldi nevek közt egy-egy közös ismerőse csendült fel. A beszélgetésből kitűnt, hogy a trónörökös a múzeumok helyiség-kér­désének megoldásával is foglalkozott s mikor Methes prefektus ezt szóvá tette, elmondta, hogy Goga miniszterrel annak idején sokat beszélgettek e kér-­­ désről. " . Nyolc óra felé járt az idő, mikor a trónörökös ezzel búcsúzott: „Nem hite »­tem volna, hogy ennyi gyönyörű dol­got fogok itt látni s mint hallom, ez még nem is minden . . .“ A franciák elhagyják Sziléziát Paris, június 23. A francia csapatoknak Felsősziléziá­ból történő visszaszállítása még e hó végén megtörténik. Az írországi választások London, június 23. A legutóbb le­zajlott írországi választásokról jelentik: A köztársaságiak túlzott vereségét csak az menti, hogy Collins és De Valera között megkötött szerződés folytán 17 jelölttel szemben a másik párt nem állított ellenjelöltet. 31 az angolok­ szerződést ellenző és 78 a szerződést támogató képviselőt választottak meg. ♦ — Az Ellenzék tudósítójától — . A nemzeti párt által megindított akció a kormány megbuktatására to­vább folyik. Maniu Gyula, a nemzeti párt elnöke, a rendkívüli ülésszakban letárgyalt és megszavazott törvény­­javaslatokról így nyilatkozott a Btt. tudósítójának: — A jelenlegi törvényhozó testület nem az országé, hanem a liberális­párté, amely meg nem engedett eszkö­zökkel, illegális módon került hata­lomra, a Bratianu-kormány által, a­mely szintén inparlamentáris uton sze­rezte meg az uralmat. — Törvényességüket valamint hatá­rozataik törvényességét nem fogjuk elismerni. Küzdeni fogunk teljes hatá­rozottsággal és nem kételkedem, hogy teljes sikerrel is e kormány megbuk­tatására és e liberális parlament fel­oszlatásáért Az a parlament, amely majd a törvényes és szabad választá­sokból fog kikerülni, majd re­vízió alá veszi ennek a mos­tani parlamentnek összes ha­tározatait Ezért nem ejt aggodalomba túlságosan sem azok a terhes kötelezettségek, amelyeket ez a parlament az ország terhére vállal, sem azok az Erdély kulturális, társadalmi és gazdasági in­tézményei ellen folytatott hadjáratukról szóló érdekes aktáik. Mindezek csak addig fognak tartani, míg ez az álpar­lament tartani fog. Abból, amit ma tudni lehet, látom, hogy a kincstári bonok úgynevezett Készül az egységes ellenzéki blokk Nagy nemzeti demokrata párt alakul Maniu vezérlete alatt A nemzeti párt nem ismeri el a mai parlamentet , konszolidálása inkább az ide­g­gen bankárok sikerének látszik és az állam tekintélyének le­­alacsonyítása magán­intézetek­kel szemben. Ami a Banca Agrara ügyeit illeti, értve az agrárreform financírozásának visz­­szavonását, ez a nagyszebeni nagy nemzeti tanács határozatainak lábba­ tiprását jelenti, amelyeket pedig a király szentesitett volt; semmibevétele egy magánjogi természetű szerződésnek és kö­telezettségnek s nem más, mint Erdély és Bánság gazdasági ér­dekeinek üldözése. — Ez csak egy láncszem a „nagy csapások" végtelen sorozatából,­ame­lyekkel a liberális párt meg akar fojtani minden egészséges életet és szokást Erdélyben és a Bánságban. De ez nem fog sikerülni ! A Lupta szerint Take Ionescu halála nem gátolja az ellenzéki pártok egye­sítésének nagy tervét. A lap szerint nagy nemzeti demokrata párt fog alakulni, amelynek vezére Maniu Gyula lesz. A párt egységes programmot állapít majd meg Erdély, Bukovina és a regát számára. A bukovinai csoport vezetését Flondor lovag venné át. A néppártban is belátják az egysé­ges ellenzéki blokk szükségességét. A demokrata párt választmánya a te­metés után összeül, hogy előkészítse a pártkongresszust, amely a párt újjá­szervezéséről tárgyaljon. magyar—német—­tót szövetség az ősi jogokért A Szepesség őslakosságának fegyverbarátsága. — Küz­delem a kíméletlen csehesités ellen. — Naggyülés Kés­márkon — Az Ellenzék tudósitójától — Késmárk, június 23. A Szepesség dicső történelmű föld­jének őslakossága az elmúlt napokban impozáns gyűlést tartott, amely vég­eredményében a tót Felvidék német, magyar és tót anyanyelvű lakosságá­nak egyhangú állásfoglalása lett a türelmetlen csehesítő politika ellen. A gyűlés a felvidéki keresztényszocialista párt kongresszusának keretében folyt le és lélekemelő öntudatossággal ál­lapította meg, hogy a­­ Felvidék ma­gyar, német és tót őslakossága elvá­laszthatatlan fegyverbarátságra van utalva egymással. A gyűlésen elsőnek Schuster János, a Zipser-szász szövetség titkára beszélt. Schuster, mint a Zipserföld szülötte üdvözölte véreit és megemlékezett arról a végtelen gyermeki szeretetről, mellyel a Zipserföldnek minden szülötte a szép Zipserföldhöz ragaszkodik. Majd így folytatta: a magyar tenger tiszteletben tartott minket, nem bántotta ősi tájszólásos német nyel­vünket és kultúránk ma is meg van még. A zipser nép megőrizte különleges gondolkodásmódját, különleges jellemét, melynek alapköve a puritán becsüle­tesség. Megőriztük és fejlesztettük ipa­runkat, annak speciális ágazatait, a népnek volt munkája, dolgozhatott és emellett híren és ragaszkodóan őrizte a zipser nép régi "szép szokásait, ha­gyományait "és ami a­ legfontosabb, békében, egyetértésben, testvéri szere­­tetben élt a többi itt élő őslakossággal, a tóttal és magyarral. Szlovenszkó népe boldogulásának legelső feltétele, hogy a nemzetiségi és felekezeti erőket egyesíteni kell, különben a mai erőszakos politikai irány­zat eltemet mindent, ami az őslakosság múltjával, hagyo­mányaival, kultúrájával, fajisá­­gával összefüggésben van. Az összetartás és szervezkedés fon­tosságára hívta fel a zipszerek fi­gyelmét. Utána Fedor Miklós lőcsei szepes­­ségi titkár tót nyelven tartott beszédet. A tótok nevében üdvözölte a jelenle­vőket, hirdette a­ keresztény szeretetet és ostorozta a nemzetiségi izgatásokat és a sovinizmust éltető lapokat. Érté­kes adatokkal bizonyította, hogy a Szepességen 800 év óta bé­kés együttérzésben, testvéri szeretetben élt együtt a német, tót és magyar. Az autonómia szükségességét han­goztatta és kijelenti, hogy a nép a pittsburgi egyezmény alapján áll és ezért harcolni fog a rendelkezésére álló eszközökkel. Az autonómiát csak a német, tót és magyar őslakosság együt­tes akciója fogja megteremteni. Fel­­hivja a zipszer lakosságot, hogy ebben a küzdelemben támogassa a szlovák és magyar testvéreket. Utána Fleischmann Gyula szólott né­met nyelven a zipszerekhez. Beszédét a nagynémet nép szomorú sorsával kezdte, majd a győző és legyőzött ál­lamok problémáját boncolgatta a kri­tika éles fegyvereivel. A politikai küzdelmet becsületes fegyverekkel, emberekkel és pártokkal akarjuk megvívni, tisztelébe­ tekintünk a néppárt ideálokkal teli, népét lán­golóan szerető vezérére, Mlinka And­rásra s épp oly csodálattal adózunk a kér­­ szocialista­ párt vezérei, az Éke­sek,a Lelleyek iránt s azonfelül fegyver­­barátságban vagyunk a Zipser-Deutsche Partei-al, mivel a nemzetiségi béké­t, a tót—német—magyar testvériséget, az autonómiát és a keresztény esztr­ék diadalát „ irtuk mi zászlónkra, a pro­gramja­inkba. Pecsételje meg ezt a mai­t . ______________ ELLENZÉK gyűlés itt is, a három nemzet testvéri­ségét és segítsétek ti is diadalra vinni a mi programmunkat, mert az igazság mivelünk van! A naggyűlést különböző ünnepségek követték. Háztula­jdonos, akit lakája dob­­ a lakásból A hajléktalan Dick Jakab — Az Ellenzék tudósítójától —­­ Nem mindig hálás dolog háztulaj­donosnak lenni, a mostani viszonyok között pedig igazán nem. Az is igaz viszont, hogy a bérlőknek sincs va­lami irigylésreméltó dolguk, legfeljebb csak azoknak a főtisztviselőknek, kik öt-hatszobás lakásban ingyen, vagy nevetségesen csekély bérért laknak. Hogy mennyire nem boldogság ház­­tulajdonosnak lenni, azt most egy többszörös háztulajdonos, Dick Jakab saját magán tapasztalhatja. Dickkel ugyanis az történt meg, hogy egyik lakója lakásából önhatalmúlag az ut­cára tette ki. Az épületes eset részle­tei a következők: Dick Jakabnak a Mátyás király­ téren és az Ezsébet-úton van egy-egy nagy bérháza. Az Erzsébet-úti házban la­kott Hecht Richárd, a bőrgyár egyik igazgatója is. Hechték a bérletet május elsejére felmondották, minthogy a Rákóczi-út elején, egy 15 szobás nya­ralót építettek. Minthogy a bérlet már lejárt, a lakbérleti bizottság a lakást León professzornak, a liberális Banca Romaneasca igazgatójának utalta ki, dacára annak, hogy a megüresedő lakásra előbb Dick Jakab jelentett be igényt. Időközben Dick Jakab és León igazgató között békés megállapodás jött létre és pedig olyképen, hogy León Hechték Erzsébet-úti lakását át­engedte Dick-éknek a Mátyás király­nén házukban levő lakásukért. A cserét a lakbérleti bizottság is helybenhagyta. Szombaton Dick Jakab be is költö­zött az Erzsébet-úti lakásba, León pro­­feszor viszont birtokába vette Dick régi lakását. Csakhogy Dick csak egy napig lakott a saját házában. Másnap ugyanis két bőrgyári tisztviselő veze­tése alatt egy csapat bőrgyári munkás je­lent meg a helyszínen s min­den további nélkül Dick Jakab bútorát kirakták az utcára. Dick megbízottja kezdetben protestált az önkényes beavatkozás ellen, de mi­kor a kilakoltatást vezető tisztviselők kijelentették, hogy szükség esetén a bőrgyár egész munkáshadát mozgósít­ják, abbahagyta a tiltakozást. Az ügynek bűnügyi folytatása lesz. Dick jogi képviselője ugyanis magán­laksértés miatt­­feljelentést adott be Hechték ellen. Jellemző különben, hogy a Hechték Erzsébet-úti pazar villája már egy hónap óta kész van, abba be is lehetett volna költözni és ez csak azért késik, mert a kényes izlésü háztulajdonosnak nem tetszett a szo­bák festése s most már hetedszer fes­tik újra azokat. Ez a többszörös ház­­tulajdonos, hajléktalan Dick Jakab históriája. v HA BÚTORT ÉS ZONGORÁT sajnálja az­ utat MarOS-^118^ és tekintse meg SZÉHELY­ES RÉTI Erdélyrészi Bútorgyár R.T. bútortermeit Színház után az elste közönség találkozó helye a CENTRAL­ I B U F F E T !

Next