Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)

1922-06-23 / 138. szám

ELLENZÉK Megszüntelendő példa az állas­­nélkeik­ tisztviselői­ elhelyezésére — Az Ellenzék tudósítójától — Az állas nélküli tisztviselők elhelye­zésének kérdése a tisztviselők nagy száma miatt sajnos nem haladhat olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos volna. A tisztviselők alkalmi bizottsága önfeláldozó és fáradhatatlan munkával mindent elkövet, hogy az állás és megélhetés nélkül tengődő tisztviselő­ket kenyérhez juttassa Ezt részben az állami hivatalokba való visszahelyezés­sel, részben magánvállalatoknál való elhelyezéssel próbálják megoldani A tisztviselők visszahelyezésének kérdé­sében a hivatalos helyen elfoglalt ál­láspontot ismerjük. Amennyiben a visz­­szahelyezés a kívánt mértékben nem fog megtörténni, az alkalmi bizottság minden erejével arra törekszik, hogy legalább a kiszolgált, az állam hiva­talos gépezetei mellett évekig verejté­kezett tisztviselők nyugdíjjogosultságát ismerjék el A mai postával az alábbi levél ér­kezett hozzánk: „Ellenzék szerkesztősége, Kolozsvár Lapjukban — mint előfizetőjük — sok­szor olvasom, hogy segítsünk a magyar tisztviselőkön Miután jegyzői irodámban szükségem volna egy munkaerőre, aki lehetőleg bírja a román és német nyelveket és nős, kérem e sorokat a magyar tiszt­viselők intézőségéhez juttatni, talán akadna valaki, aki eljönne irodámba. Megjegyezni kívánom, hogy a java­dalmakat a mai megélhetési viszonyok­nak megfelelőleg közösen fogjuk ren­dezni, azonkívül természetben kap szép 3 szobás lakást és kertet. A köz­ség lakossága tiszta német. Szívessé­güket köszönve, vagyok kiváló tiszte­lettel Putits Dragomir jegyző Uihek­. Torontálmegye". Megszívlelendő például hozzuk nyil­vánosságra ezeket a sorokat. Mert ha mások is követnék, akiknek alkalmuk van a tisztviselőket elhelyezni, a tiszt­viselőkérdést radikálisabban lehetne megoldani, mint ezer memorandummal és küldöttségjárással. Hét francia színes katona meg­­b­í­ott és megfojtott egy német ufőfilt­ m— Az Ellenzék tudósítójától — Berlus, június 22. A Rajna mentén fekvő Idstein város­ban vérlázító eset történt. Guckes Frida, a városka egy jómódú és elő­kelő polgárcsaládjának tizenkilenc éves ■leánya, templomba ment s onnan az erdei utón igyekezett nagy sétával haza. Útközben egy barátnőjével is ta­lálkozott. A leányt hiába várták szülei és kétségbeesetten jelentették be eltű­nését, mikor estére sem volt otthon. Rendőrkutyákat eresztettek el a szülei házból, miután megszimatoltatták ve­lük az eltűnt leány ruháit. A kutyák tegnap délután egy réten megtalálták­­ a holt­testet. A rendőri bizottság megállapította, hogy a szerencsétlen teremtést meg­­kínozták és megfojtották. A rendőr­kutyák aztán elindultak egy nyomon s egyenesen az idsteini kastély felé futot­tak: ez a kastély marokói ka­tonák kaszárnyája, mióta franciák az urak ezen a terü­leten. Két parasztgyerek látta Guckes Fridát a templomból jönni és a falu szélén letérni az erdei útra. De két fekete katonát is láttak az erdőben. A rendőrség jelentette az esetet a fran­cia katonai parancsnokságnak és ez az idsteini kastély udvarán felállította a marokkói csapatot. A két parasztfiú ­ Franciaország megjelenik Hágában nyugat kapííciu­stái a konferencia ellen — Gyógyítják Ausztria pénzügyeit — Az Ellenzik távirata — Páris, június 22. Franciaország még az orosz kiküldöttek megérkezése előtt beküldi képviselőit Hágába. A francia megbízottak résztvesznek az oroszokkal való tárgyalásokon, anélkül, hogy a francia kor­mányt ez a hozott határoza­tok elfogadására kötelezné. A francia képviselők jelenléte azt sem jelenti, hogy a konferencia végéig ott maradnak. Ha ugyanis az oroszok magatartása nem lesz megfelelő, úgy a francia delegátusok elhagyják Hágát. Az, hogy Franciaország megváltoz­tatta eddigi elutasító magatartását, fő­ként Belgium közvetítésének köszön­hető A konferencia a francia feltéte­­­leket respektálni fogja.­ A hollandi konzervatív párt Wien­­coup elnökletével naggyűlést tartott, amelyen éles tiltakozások hangzottak el a hágai konferencia ellen amely a nyugati kapitalizmusra nem hoz semmiféle hasznot. Oroszország nem fizeti meg adósságait, újabb köl­ ,­csönök pedig csak a kommunizmust erősítenék meg A Wolff-ügynökség megcáfolja a Daily Telegraph által a Németország, Oroszország és Angola között kötött állítólagos új hármas szövetségi szer­ződés szövegéről közölt részletek hite­lességét, illetve azt, hogy ily szerző­désről egyáltalán tárgyalások folynának. Seypel kancellár, Segur pénzügy­­miniszter, az Osztrák-Magyar Bank képviselőinek jelenlétében tartott gyű­lésen a bankok, bankárok és takarék­­pénztárak szindikátusa véglegesen el­határozta az osztrák j­egybank felállítását. Az új bank alaptőkéje 100 millió svájci frank, amely összegből egyelőre 60 milió kerül kibocsátásra, ennek 40 százalékát a jelenlevő bankok azonnal jegyezték, a fennmaradt 60 százalék jegyzését pedig garantálták. A még hátralevő 40 millió későbbi időpont­ban kerül kibocsátás alá. Az új jegybank felállításáról szóló tövényjavaslat e héten a parlament elé kerül. 3 Cluj-Kolozsvár, 1922. jur­is 23 nyomban megmutatta a két színes katonát. Letartóztatták őket s büntetésből va­­lószínüleg hazaküldik a tetteseket tá­vol hazájukba, mint ahogy az ilyen esetekben szokás. Idstein házaira fekete zászlókat tűz­tek ki. Hadüzenet a háborúnak Franciák és németek a békéért. Soha többé ne legyen háború. Impozáns békegyűlés Berlinben. Inog a hivatalos uszítók frontja — Az Ellenzék f­rffiósítójától — Berlin, június 22 Míg a hivatalos Franciaország állan­dóan a kardját csörteti, akadnak fran­ciák, akik Berlinbe mennek, ahol a német békebarátokkal szövetkezve, a háborúnak üzennek hadat. Mint Ber­linből jelentik, a német és francia békebarátok közös gyűlését a Reich­­stag tanácskozó termében tartották meg. Az üdvözlő beszédet Lőke Pál, a Reichstag elnöke mondotta. - Kedves francia barátaim, akik itt bennünket felkerestek. — szólt töb­bek között az elnök — arra kérem önöket, ne csak odamenjenek, ahol soviniszta újságokat árusítanak és ol­vasnak Ezeknek az újságoknak a hangja alig különbözik az önök boule­­vard-sajtójának a hangjától. Hanem menjenek oda, ahol a paraszt, a pol­gár és a munkás a maga békés napi­­foglalkozását űzi. Meglátják, hogy a parasztnak nincs egyéb kívánsága, minthogy munkájának gyümölcsét bé­kében élvezhesse. A polgár nem vágyakozik más után, minthogy za­vartalan gazdasági életben hivatását teljesítse. A német munkások pedig át és át vannak hatva attól a gondolattól, hogy egyszer belé engedték magukat a rettenetes mészárlásba ugratni, de ezentúl résen lesznek, hogy ez többé meg ne történhessék (Viharos tetszés és taps.) Ezután Buissort francia képviselő lé­pett a szószékre. A 81 esztendős po­litikust tapssal üdvözölték. Elmondotta, hogy ő és elvbarátai szükségét érez­ték annak, hogy a német főváros­ban a béke mellett tanúságot te­gyenek. — Azt az előítéletet, — úgymond — hogy a háború okvetlenül szüksé­ges valami, tűzzel-vassal el kell pusz­títani. Helyébe a jog religióját kell állítani ! Nem csak az intellektuellek­­nek, hanem a széles néprétegeknek is együtt kell dolgozniok, hogy a béke igazi internacionáléja megalkot­ható legyen! Gróf Harry Keszler mindenben iga­zat adott az előtte szólónak Szerinte csak a törpe minoritás gondol a re­­vans-háborúra. A túlnyomó többség­­ hű marad ahhoz a jelszóhoz, hogy — soha többé ne legyen háború ! Viharos tapssal fogadták Einstein tanárt. — Ha a Holdban emberek­­ élnek, — mondotta többek között a híres professzor, — akkor ezek a lények ámulva szemlélhetik a Föld emberé­nek gondolkozásmódját. Azt a gondol­kodásmódot, amely annyi borzalom után még mindig lehetőnek találja a háborút. Ha az emberek még nem jöttek eddig rá, hogy érdekük az álta­lános szolidaritást parancsolja, akkor ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy ez valamilyen kóros tünet s törté­nelmi visszaemlékezésük fogyatékos. Bougle János, a Sorbonne jogtanára beszélt még, aki az Európai Egyesült Államok mellett tört lándzsát. A női kékszakáll szeretői Tárgyalják Bessarabo asszony bün­­pörét. Izgalmas jelenetek. Irodalom vagy házasságtörés? A nagy bűn­ügy szenzációi — Az Ellenzék tudósítójától — Paris, június 22. A francia főváros érdeklődésének központjában egy hét óta Bessarabo asszonynak, a női k­ékszakállnak pere áll. Bessarabo asszony eredetileg román származású hölgy, aki roppant kalan­dos életet élt, sokáig tartózkodott Délamerikában, majd végleg Franciaor­szágban telepedett meg Első férjétől elvált, második férjét pedig megölte és egy bőröndbe zárva Nancy állo­mására küldte. Segítőtársa volt ebben a vád szerint első házasságából szár­mazó 18 éves leánya, Paula. Mindket­ten azonban konokul tagadnak. Köz­vetlen bizonyítékot a tett elkövetésére eddig még nem sikerül ellenük találni, de a közvetett gyam­okok és bizonyí­tékok nem hagynak fent kétséget ■Bessarabo asszony bűnössége iránt. Vádlottnő személyét az teszi érdekessé, hogy noha kétségtelenül bestiális jellemű nő volt, tagadhatatlanul voltak irodalmi hajlamai és otthonában valóságos iro­dalmi szalont tartott fent. » A tárgyalás legutóbbi napján ismét izgalmas jelenetekre adott alkalmat an­nak a kérdésnek a feszegetése, várjon hű volt-e a férjéhez. — Önt — szólt az elnök a vádlott­nőhöz — már az első férje, Jacques úr is úgy írja le, mint valami förtel­mes asszonyt. A barátaihoz írt levelé­ben állandóan arról panaszkodik, hogy ön mindenre képes. Állandóan attól félt, hogy a barátjához írt levelében világosan megmondja, ha egyszer va­lamilyen baj érné, ne temessék el, ku­tassák ki halálának okát, mert bizo­nyos, hogy az ön keze benne lesz. — Ezek szavak, szavak! — mon­dotta megvetően Bessaraboné asszony. — Szavak ? ... majd az esküdt urak megalkotják vélekedésüket ezekről a szavakról. Szavaknak mondja ön azo­kat a szerelmi vallomásoktól izzó leve­leket is, amelyeket az ön imádói ön­höz írtak? Bessaraboné asszony fölényesen mo­solyog és igy szól : — Elnök úr, szíveskedjék különbsé­get tenni az irodalmi barátság és a házasságtörés között. Az én szalonom­ban írók, költők, művészek fordultak meg,s ezek ha leveleztek velem, nem olyan hangon írtak, mint egy könyv­vezető ... — Jó, jó, tudom én ezt. Van ezek között a levelek között azonban olyan,­­ amely semmi kétséget nem hagy az írója és az ön között levő viszonyról. Bizonyos „tropikus szórakozásokról" is van benne szó­­... — Én soha ilyesmit nem írtam. — Nem ön,­ele önnek. — Ah igen, azt egy poéta írta ! Az az irás voltaképpen egy istennőnek van dedikálva és nekem küldte el. Én csak nem vagyok istennő ? . — Nem, ön nem istennő ! csakhogy a költő ezt a levelet így irta alá: „a te csókos szeretőd*. A vádlottnő erre nem válaszolt semmit. — Hát ahhoz mit szól — folytatja az elnök — hogy az ön szalonjában a szerelem bizonyos kultuszát űzték, amelynek a papnője ön volt. Sőt ön büszkén nevezte magát e kultusz pap­nőjének. — Ezek olyan dolgok, — magyarázta a vádlottnő — amelyeket csak költői lelkek érthetnek meg. Én tisztelem az ön meggyőződését, de azt hiszem ezen a téren nem érthetjük meg egy­mást. Az elnök ezután azokra a levelekre mutat rá, amelyeket Bessaraboné asz­­szony az édesanyjához ir. Ezekben a levelekben magasztalóan emlékezik meg a férjéről s nem tudja eléggé di­csérni Bessarabot azért, mert első há­zasságából származó gyermekeivel oly jól bánik, holott ezek a gyermekek bi­zony néha nagyon rosszak. — Hogy egyeztetheti ön össze — fordult feléje az elnök — ezt a né­zetét azzal az állításával, hogy Bessa­rabo úr merényletet akar­ elkövetni az első házasságból származó leánya, Paula ellen. A zavarban lévő anyát a leánya segíti ki. — Már­pedig ez igazi — kiáltja az elnök felé Paula — ön fenntartja ezt a rettenetes vádat ? — Igen, fenntartom! — mondja a leány. — De hiszen ön erről nem szól semmit abban az időben az édes­anyjának. Én azt hiszem, hogy egy leány, akivel ilyesmi történik, egyene­sen az édesanyjához fut és elmond neki mindent. A leány és az anya egymásra néz­nek és egyik sem válaszol. Az elnök ezután tovább feszegeti­­a vádlottak családi életét. I Regnyilt a KÖZPOnm-SZI­LLÓ n­y­á­r­i­kszí fistetségi

Next