Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)
1922-06-23 / 138. szám
ELLENZÉK Megszüntelendő példa az állasnélkeik tisztviselői elhelyezésére — Az Ellenzék tudósítójától — Az állas nélküli tisztviselők elhelyezésének kérdése a tisztviselők nagy száma miatt sajnos nem haladhat olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos volna. A tisztviselők alkalmi bizottsága önfeláldozó és fáradhatatlan munkával mindent elkövet, hogy az állás és megélhetés nélkül tengődő tisztviselőket kenyérhez juttassa Ezt részben az állami hivatalokba való visszahelyezéssel, részben magánvállalatoknál való elhelyezéssel próbálják megoldani A tisztviselők visszahelyezésének kérdésében a hivatalos helyen elfoglalt álláspontot ismerjük. Amennyiben a viszszahelyezés a kívánt mértékben nem fog megtörténni, az alkalmi bizottság minden erejével arra törekszik, hogy legalább a kiszolgált, az állam hivatalos gépezetei mellett évekig verejtékezett tisztviselők nyugdíjjogosultságát ismerjék el A mai postával az alábbi levél érkezett hozzánk: „Ellenzék szerkesztősége, Kolozsvár Lapjukban — mint előfizetőjük — sokszor olvasom, hogy segítsünk a magyar tisztviselőkön Miután jegyzői irodámban szükségem volna egy munkaerőre, aki lehetőleg bírja a román és német nyelveket és nős, kérem e sorokat a magyar tisztviselők intézőségéhez juttatni, talán akadna valaki, aki eljönne irodámba. Megjegyezni kívánom, hogy a javadalmakat a mai megélhetési viszonyoknak megfelelőleg közösen fogjuk rendezni, azonkívül természetben kap szép 3 szobás lakást és kertet. A község lakossága tiszta német. Szívességüket köszönve, vagyok kiváló tisztelettel Putits Dragomir jegyző Uihek. Torontálmegye". Megszívlelendő például hozzuk nyilvánosságra ezeket a sorokat. Mert ha mások is követnék, akiknek alkalmuk van a tisztviselőket elhelyezni, a tisztviselőkérdést radikálisabban lehetne megoldani, mint ezer memorandummal és küldöttségjárással. Hét francia színes katona megbíott és megfojtott egy német ufőfilt m— Az Ellenzék tudósítójától — Berlus, június 22. A Rajna mentén fekvő Idstein városban vérlázító eset történt. Guckes Frida, a városka egy jómódú és előkelő polgárcsaládjának tizenkilenc éves ■leánya, templomba ment s onnan az erdei utón igyekezett nagy sétával haza. Útközben egy barátnőjével is találkozott. A leányt hiába várták szülei és kétségbeesetten jelentették be eltűnését, mikor estére sem volt otthon. Rendőrkutyákat eresztettek el a szülei házból, miután megszimatoltatták velük az eltűnt leány ruháit. A kutyák tegnap délután egy réten megtalálták a holttestet. A rendőri bizottság megállapította, hogy a szerencsétlen teremtést megkínozták és megfojtották. A rendőrkutyák aztán elindultak egy nyomon s egyenesen az idsteini kastély felé futottak: ez a kastély marokói katonák kaszárnyája, mióta franciák az urak ezen a területen. Két parasztgyerek látta Guckes Fridát a templomból jönni és a falu szélén letérni az erdei útra. De két fekete katonát is láttak az erdőben. A rendőrség jelentette az esetet a francia katonai parancsnokságnak és ez az idsteini kastély udvarán felállította a marokkói csapatot. A két parasztfiú Franciaország megjelenik Hágában nyugat kapííciustái a konferencia ellen — Gyógyítják Ausztria pénzügyeit — Az Ellenzik távirata — Páris, június 22. Franciaország még az orosz kiküldöttek megérkezése előtt beküldi képviselőit Hágába. A francia megbízottak résztvesznek az oroszokkal való tárgyalásokon, anélkül, hogy a francia kormányt ez a hozott határozatok elfogadására kötelezné. A francia képviselők jelenléte azt sem jelenti, hogy a konferencia végéig ott maradnak. Ha ugyanis az oroszok magatartása nem lesz megfelelő, úgy a francia delegátusok elhagyják Hágát. Az, hogy Franciaország megváltoztatta eddigi elutasító magatartását, főként Belgium közvetítésének köszönhető A konferencia a francia feltételeket respektálni fogja. A hollandi konzervatív párt Wiencoup elnökletével naggyűlést tartott, amelyen éles tiltakozások hangzottak el a hágai konferencia ellen amely a nyugati kapitalizmusra nem hoz semmiféle hasznot. Oroszország nem fizeti meg adósságait, újabb köl ,csönök pedig csak a kommunizmust erősítenék meg A Wolff-ügynökség megcáfolja a Daily Telegraph által a Németország, Oroszország és Angola között kötött állítólagos új hármas szövetségi szerződés szövegéről közölt részletek hitelességét, illetve azt, hogy ily szerződésről egyáltalán tárgyalások folynának. Seypel kancellár, Segur pénzügyminiszter, az Osztrák-Magyar Bank képviselőinek jelenlétében tartott gyűlésen a bankok, bankárok és takarékpénztárak szindikátusa véglegesen elhatározta az osztrák jegybank felállítását. Az új bank alaptőkéje 100 millió svájci frank, amely összegből egyelőre 60 milió kerül kibocsátásra, ennek 40 százalékát a jelenlevő bankok azonnal jegyezték, a fennmaradt 60 százalék jegyzését pedig garantálták. A még hátralevő 40 millió későbbi időpontban kerül kibocsátás alá. Az új jegybank felállításáról szóló tövényjavaslat e héten a parlament elé kerül. 3 Cluj-Kolozsvár, 1922. juris 23 nyomban megmutatta a két színes katonát. Letartóztatták őket s büntetésből valószínüleg hazaküldik a tetteseket távol hazájukba, mint ahogy az ilyen esetekben szokás. Idstein házaira fekete zászlókat tűztek ki. Hadüzenet a háborúnak Franciák és németek a békéért. Soha többé ne legyen háború. Impozáns békegyűlés Berlinben. Inog a hivatalos uszítók frontja — Az Ellenzék frffiósítójától — Berlin, június 22 Míg a hivatalos Franciaország állandóan a kardját csörteti, akadnak franciák, akik Berlinbe mennek, ahol a német békebarátokkal szövetkezve, a háborúnak üzennek hadat. Mint Berlinből jelentik, a német és francia békebarátok közös gyűlését a Reichstag tanácskozó termében tartották meg. Az üdvözlő beszédet Lőke Pál, a Reichstag elnöke mondotta. - Kedves francia barátaim, akik itt bennünket felkerestek. — szólt többek között az elnök — arra kérem önöket, ne csak odamenjenek, ahol soviniszta újságokat árusítanak és olvasnak Ezeknek az újságoknak a hangja alig különbözik az önök boulevard-sajtójának a hangjától. Hanem menjenek oda, ahol a paraszt, a polgár és a munkás a maga békés napifoglalkozását űzi. Meglátják, hogy a parasztnak nincs egyéb kívánsága, minthogy munkájának gyümölcsét békében élvezhesse. A polgár nem vágyakozik más után, minthogy zavartalan gazdasági életben hivatását teljesítse. A német munkások pedig át és át vannak hatva attól a gondolattól, hogy egyszer belé engedték magukat a rettenetes mészárlásba ugratni, de ezentúl résen lesznek, hogy ez többé meg ne történhessék (Viharos tetszés és taps.) Ezután Buissort francia képviselő lépett a szószékre. A 81 esztendős politikust tapssal üdvözölték. Elmondotta, hogy ő és elvbarátai szükségét érezték annak, hogy a német fővárosban a béke mellett tanúságot tegyenek. — Azt az előítéletet, — úgymond — hogy a háború okvetlenül szükséges valami, tűzzel-vassal el kell pusztítani. Helyébe a jog religióját kell állítani ! Nem csak az intellektuelleknek, hanem a széles néprétegeknek is együtt kell dolgozniok, hogy a béke igazi internacionáléja megalkotható legyen! Gróf Harry Keszler mindenben igazat adott az előtte szólónak Szerinte csak a törpe minoritás gondol a revans-háborúra. A túlnyomó többség hű marad ahhoz a jelszóhoz, hogy — soha többé ne legyen háború ! Viharos tapssal fogadták Einstein tanárt. — Ha a Holdban emberek élnek, — mondotta többek között a híres professzor, — akkor ezek a lények ámulva szemlélhetik a Föld emberének gondolkozásmódját. Azt a gondolkodásmódot, amely annyi borzalom után még mindig lehetőnek találja a háborút. Ha az emberek még nem jöttek eddig rá, hogy érdekük az általános szolidaritást parancsolja, akkor ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy ez valamilyen kóros tünet s történelmi visszaemlékezésük fogyatékos. Bougle János, a Sorbonne jogtanára beszélt még, aki az Európai Egyesült Államok mellett tört lándzsát. A női kékszakáll szeretői Tárgyalják Bessarabo asszony bünpörét. Izgalmas jelenetek. Irodalom vagy házasságtörés? A nagy bűnügy szenzációi — Az Ellenzék tudósítójától — Paris, június 22. A francia főváros érdeklődésének központjában egy hét óta Bessarabo asszonynak, a női kékszakállnak pere áll. Bessarabo asszony eredetileg román származású hölgy, aki roppant kalandos életet élt, sokáig tartózkodott Délamerikában, majd végleg Franciaországban telepedett meg Első férjétől elvált, második férjét pedig megölte és egy bőröndbe zárva Nancy állomására küldte. Segítőtársa volt ebben a vád szerint első házasságából származó 18 éves leánya, Paula. Mindketten azonban konokul tagadnak. Közvetlen bizonyítékot a tett elkövetésére eddig még nem sikerül ellenük találni, de a közvetett gyamokok és bizonyítékok nem hagynak fent kétséget ■Bessarabo asszony bűnössége iránt. Vádlottnő személyét az teszi érdekessé, hogy noha kétségtelenül bestiális jellemű nő volt, tagadhatatlanul voltak irodalmi hajlamai és otthonában valóságos irodalmi szalont tartott fent. » A tárgyalás legutóbbi napján ismét izgalmas jelenetekre adott alkalmat annak a kérdésnek a feszegetése, várjon hű volt-e a férjéhez. — Önt — szólt az elnök a vádlottnőhöz — már az első férje, Jacques úr is úgy írja le, mint valami förtelmes asszonyt. A barátaihoz írt levelében állandóan arról panaszkodik, hogy ön mindenre képes. Állandóan attól félt, hogy a barátjához írt levelében világosan megmondja, ha egyszer valamilyen baj érné, ne temessék el, kutassák ki halálának okát, mert bizonyos, hogy az ön keze benne lesz. — Ezek szavak, szavak! — mondotta megvetően Bessaraboné asszony. — Szavak ? ... majd az esküdt urak megalkotják vélekedésüket ezekről a szavakról. Szavaknak mondja ön azokat a szerelmi vallomásoktól izzó leveleket is, amelyeket az ön imádói önhöz írtak? Bessaraboné asszony fölényesen mosolyog és igy szól : — Elnök úr, szíveskedjék különbséget tenni az irodalmi barátság és a házasságtörés között. Az én szalonomban írók, költők, művészek fordultak meg,s ezek ha leveleztek velem, nem olyan hangon írtak, mint egy könyvvezető ... — Jó, jó, tudom én ezt. Van ezek között a levelek között azonban olyan, amely semmi kétséget nem hagy az írója és az ön között levő viszonyról. Bizonyos „tropikus szórakozásokról" is van benne szó... — Én soha ilyesmit nem írtam. — Nem ön,ele önnek. — Ah igen, azt egy poéta írta ! Az az irás voltaképpen egy istennőnek van dedikálva és nekem küldte el. Én csak nem vagyok istennő ? . — Nem, ön nem istennő ! csakhogy a költő ezt a levelet így irta alá: „a te csókos szeretőd*. A vádlottnő erre nem válaszolt semmit. — Hát ahhoz mit szól — folytatja az elnök — hogy az ön szalonjában a szerelem bizonyos kultuszát űzték, amelynek a papnője ön volt. Sőt ön büszkén nevezte magát e kultusz papnőjének. — Ezek olyan dolgok, — magyarázta a vádlottnő — amelyeket csak költői lelkek érthetnek meg. Én tisztelem az ön meggyőződését, de azt hiszem ezen a téren nem érthetjük meg egymást. Az elnök ezután azokra a levelekre mutat rá, amelyeket Bessaraboné aszszony az édesanyjához ir. Ezekben a levelekben magasztalóan emlékezik meg a férjéről s nem tudja eléggé dicsérni Bessarabot azért, mert első házasságából származó gyermekeivel oly jól bánik, holott ezek a gyermekek bizony néha nagyon rosszak. — Hogy egyeztetheti ön össze — fordult feléje az elnök — ezt a nézetét azzal az állításával, hogy Bessarabo úr merényletet akar elkövetni az első házasságból származó leánya, Paula ellen. A zavarban lévő anyát a leánya segíti ki. — Márpedig ez igazi — kiáltja az elnök felé Paula — ön fenntartja ezt a rettenetes vádat ? — Igen, fenntartom! — mondja a leány. — De hiszen ön erről nem szól semmit abban az időben az édesanyjának. Én azt hiszem, hogy egy leány, akivel ilyesmi történik, egyenesen az édesanyjához fut és elmond neki mindent. A leány és az anya egymásra néznek és egyik sem válaszol. Az elnök ezután tovább feszegetia vádlottak családi életét. I Regnyilt a KÖZPOnm-SZILLÓ nyárikszí fistetségi