Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)

1922-06-23 / 138. szám

Cfaj-Kolozsvár, 1922. junius 23 4 Take Jonescu meghalt — Az Ellenzék tudósítójától — Bukarest, június 22. Take Ionescu volt miniszterelnök ked­den mellhártyagyuladás következtében Rómában meghalt Az elhunyt államférfiú 1858 október 13-án született Ploestiban. 1884-ben Bratianu-párti programmal választottak meg először képviselőnek, a következő évben azonban az ellenzékhez csatla­kozik s csakhamar a parlament egyik legkitűnőbb szónokává fejlődik. 1891- ben foglalt helyet először a kormány­ban, mint a Lascar Catargiu-kormány kultuszminisztere, tárcáját 1895-ig vi­selte, 1899-ben a Cantacuzino-kor­­mány kultuszminisztere, a következő évben pedig pénzügyminiszter. 1913-ig több kormány pénzügyminiszere. Tagja volt a Titu Maiorescu-kabinetnek is, mely Bulgária ellen háborút üzem. A háború kitörése előtt kibékült régi politikai ellenfelével, Filipescuval, akivel együtt küzdenek Romániának a háborúba belépése mellett. A Bratianu háborús kabinetjében miniszterelnök­helyettes lesz, hosszabb ideig Párisban képviseli Románia érdekeit. A háború végeztével útjai elválnak a liberálisok­tól és konzervativ demokrata pártjával kiegyenlítő álláspontot foglal el a szél­sőségek között. Mint az Averescu-kormány külügy­minisztere, megalkotja a kisantantot, s a jugoszláv-román dinasztiák egyesíté­sének eszméje is az ő műve. Az Ave­­rescu-kormányból az elmúlt év novem­berében kilépett, mire Averescu sem tarthatta magát s utána a király Take Ionescut bízta meg a kormányalakítás­sal. Egyhavi kormányzás után a par­lament bizalmatlansági szavazata kö­vetkeztében lemondott. A választásokon még résztvett, Nagybányán választot­ták meg. Azután külföldre utazott, Ró­mában azonban tífuszban megbetege­dett. A legutóbbi időben megnyugtató hír érkezett róla, míg most váratlanul jelenti egy szűkszavú távirat, hogy meghalt. MARGÓ Minden ország támasza s talpköve többek között a törvénytisztelet. A tör­vények alkotják azt a szilárd, labilis érdekeken, változó viszonyokon felül­­álló zsinórmértéket, amely megszabja az állami élet menetét. A törvényeket mindenkinek tisztelni kell. Hiszen va­lósággal legenda lett Nagy Frigyes porosz király esete, aki pedig ugyan­csak abszolút uralkodó volt, de nem tudta a Sans-Louci kastély mellett ke­­lepelő szélmalmot kitelepíteni, mert a molnár azt felelte neki: — Igaz, hogy maga a király, de azért én erősebb vagyok, mert a törvény nekem ad igazat. Nagy Frigyes naiv ember volt. Ma­napság már kisebb nagyságok is köny­­nyebben túlteszik magukat a törvé­nyeken. A pénzügyminisztérium egyik bukaresti főtisztviselője például az er­délyi intézkedéseket a következő im­pozáns jogi okoskodással indokolta meg: — A Consiliul Dirigent alatt valóban respektálni kellett az Erdélyben levő törvényeket. Miután azonban a kor­mányzótanácsot feloszlatták, úgy tekint­hetjük, hogy ezzel az alatta érvénnyel bírt törvényeket is feloszlatták. Visszavo­násuk tehát csak formalitás és ezt akár rendelettel, végső esetben miniszteri határozattal is megcsinálhatjuk. Nesze neked, törvény. * A földreformból kifolyólag sokaknak van káruk és sokaknak van hasznuk. A legnagyobb haszna azonban kétség­telenül annak a banknak van, amely a földosztást finanszírozza. Ezt a sze­repet az eddigi kormányok alatt a Banca Agrara biztosította magának. Privilégiumát még törvénybe is iktat­ták. Most azután a liberális kormány­ nak szemet szúrt a Banca Agrara ki­váltságos helyzete és elrendelte, hogy az agrárreformot államilag finanszíroz­zák. Ezzel kapcsolatban Bontescu, a bank igazgatója nyilatkozik az Adeve­­rulban és azt mondja, hogy a módo­sítás alkotmányellenes. Lehet, hogy igaza van De messziről úgy látszik, mintha nem is annyira a közérdek szenvedne sérelmet, mint inkább a bank. * Az Infratirea c. laptársunk erősen kifogásolja, hogy az erdélyi román közönség olyan szívesen olvassa az idevaló magyar lapokat. Hosszú cikk­sorozatban bizonygatja, hogy a magyar lapok milyen rosszak, sületlenek, gyön­ge színvonalúak, gyöngén szerkesztet­tek. Ezenkívül az egyiket elkereszteli irredentának, a másikat revolverezőnek stb Az igazság kedvéért meg kell álla­pítanunk, hogy a cikksorozat hangja sokkal tárgyilagosabb, mint amilyen­hez azelőtt szokva voltunk. De a szel­leme nem. Azt nem akarja belátni, hogy az erdélyi magyar érdekek vé­delme még nem budapesti propaganda. Azt sem látja, hogy az erdélyi ma­gyar sajó nemzetiségeken és fajokon felülálló általános emberi ideálokért küzd. Csak annyit ír, hogy csapnivaló rossz sajtó vagyunk. Különben természetesnek tartjuk, hogy a politikánk nem tetszik neki. Nekünk sem tetszik az övé. De vala­mit figyelmébe kell ajánlanunk. Ha azt akarja, hogy az erdélyi román publikum kizárólag román lapokat ol­vasson és magyar lapokat a kezébe se vegyen,­­ csináljon olyan rossz, sü­­letlen, gyönge hírszolgálatú lapokat, mint mi. Meglátja, hogy hamarabb célt fog érni. Mert ime a közönségnek más a vé­leménye. És ne vegye rossz néven, ha inkább hiszünk a közönségnek, mint neki. fixflvdnosságra hozták Kdroix exfelidig végrendeletét Ottót akarják a magyar trónra ültetni — Zita ragaszkodik a régensséghez — A Habsburgok családi tanácsának határozatai — Az Ellenzék távirata — Budapest, június 22. A Neue Züricher Zeitung „A habs­­burg-kérdés újabb fejezete" címen nyilvánosságra hozza az elhunyt exkirály végrende­letét és leírja azokat a kombinációkat, melyeket a Habsburg-dinasztia barátai szőttek. Április 5-én Münchenben a Károly lelki üdvéért tartott rekviem után a Habsburg-barátok konferenciára ültek össze, amelyen jelen voltak Miksa főherceg, Albrecht főherceg, gróf Berthtold, továbbá magyar és­ osztrák bizalmi férfiak. Az értekezleten felolvasták Károly király végrendeletét. A király két vég­rendeletet hagyott hátra. Egyet akkor készített, amikor az októberi puccsra határozta el magát. A konferencián ezt a végrendeletet olvasták fel, amely két példányban készült. Az egyiket Miksa főherceg, a másikat Andrássy gróf őrizte. Tartalma a következő: 1. A kiskorú gyermekek gyámjává Zita királynén kívül Miksa főherceget rendelte ki. A gyámnak kötelessége a gyermekek neveléséről a Habsburg­­törvények szem előtt tartásával gon­doskodni. 2. A Károly birtokában lévő vagyon felosztásánál Ottó főherceg elsőszülött­­ségi jogai megóvandók. 3. A király holtteste Bécsben a ka­pucinusok kriptájában helyezendő nyu­galomra s ha ez nem volna lehetséges, úgy a budapesti Mátyás-templomban, ahol magyar királlyá koronázták. 4. A király mélyen sajnálja, hogy nem volt módjában népei számára a békét megszerezni. Reméli azonban, hogy Ottónak szerencsésebb keze lesz és a dinasztia történelmi feladatait Isten segítségével meg fogja oldani. Madeirában Károly új végrendeletet irt, amely nagyjában megegyezik az elsővel. Mindössze az a különbség, hogy a gyámságot olyképen módosítja, hogy a trónörökös kiskorúságának idején Zita királynét illeti meg a régensség. Ezt a végrendeletet Zita őrzi. A konferencián örömmel vették tu­domásul, hogy a többi Habsburg-kom­­bináció elejtődött. Albrecht főherceg kötelezte magát, hogy a trón elnyeré­sére semmit sem fog tenni. S kijelen­tette, hogy az érdekében űzött propa­gandát nem fogja tűrni. Ezek szerint a konferencia Ottó jelölésében teljesen megegyezett. Azt re­mélték, hogy ezt a kombinációt a magyar kormány elfogadja. A jelenleg 10 éves Ottó életének 15 esztendeje előtt nem veheti kezébe a hatalmat s igy Magyarországon a mos­t­­ani állapotok ezideig megmaradhatnak. Az értekezlet ezután munkaprogram­­mot dolgozott ki három szakaszban. Első­sorban megállapodtak abban, hogy Zitának alkalmas letelepedési helyet kell biztosítani. Az antant nem fogja megengedni, hogy Magyarorszá­gon, Ausztriában vagy Svájcban lak­hassák, erről tehát végleges döntés csak apanázsának szabályozásakor fog történni. A királyi család súlyos anyagi helyzetének könnyítésére számos lé­pést tettek. Elhatározták továbbá, hogy a magyar kormánnyal kompro­misszumot kell kötni. Zita tu­datta a magyar kormánnyal, hogy lemondásra nem gondol és a régensség átadását kívánja. Ennek elérésére a legitimisták enged­ményekre is hajlandók. Zita beleegyezett, hogy Ottó kiskorúsága alatt vagy a nádor, vagy háromtagú államtanács vezesse a kormányzást. Ha pe­dig ez nem lenne lehetséges, maradjon meg Horthy kor­mányzónak. A határozatok harmadik pontja sze­rint a magyar kormánnyal való meg­egyezés után Ottót a nemzetgyűlés a szabad királyválasztás joga alapján királlyá válassza. A kormány ezzel a megtörtént ténnyel­­ az európai hatalmak elé lépne, hivat­kozva a nemzet önrendelkezési jogára és egyetemes akaratára. Az antant­­hatalmak beleegyezését csak a válasz­tás után kérnék. |HA BÚTORT ÉS ZONGORÁT SÉTISi Mams-Vásá­irilyre és tekintse meg SZEM E5 RÉT! Erdély részi Bútorgyár R.T. butortermeit | IFI SZŐ­LŐ!| HáS | H szobafestő és mázoló, épü­ fü­z| let-, butorfestő és ércfényező |1 | átköltözküdött | píj saját házába, Str. Muzeului ks| H (Muzeum-utca) 6. szám alá. K­iss&sassssaan­ ellenzék HÍREK Árvalányhaj Ha rágondolsz, az Alföld jut az eszedbe. Akácos tanyák, gémes kutak. Ringó vetések. Itt-ott egy-egy mocsár, hatalmas nyárfákkal a szélén. Végtelen rétek enyhe zöldje s efölött az árva­lányhaj hajlongó, selymes ezüstje. És látsz gatyás legényeket, szalma­kalapjuk mellett göndör árvalányhaj bokrétával s ép, erős, rózsásbarna arcú lányokat, amint a kiskapuban állva várnak a legényre. A végén raj­takapod magad, hogy halkan dúdolsz. Rég elfelejtett nótát, amiben szó esik árvalányhajról is. Talán elédbe rémlik valami bizonytalan mesefoszlány go­nosz mostoháról, elüldözött gyönyörű­séges árvalányról, kinek szomorú em­lékét örökre őrzi mezők díszévé vált puha selyemhaja. Az Alföld, a puszta képét idézi eléd az árvalányhaj, pedig megkapod a na hegyeinken is. A Haja élén most virágzik s Szent Donát szobra környékén törm­egesen találhatod. De van a szénafüveken is, sőt a Bükk egy-egy tisztásán is rá­d­ksdsz önálló költészete itt nincs, de épugy ismerik, épugy szeretik, mint az Al­­földön. Leszedik, mielőtt teljesen meg­érnék s meleg fölé tartva bodoritják meg, olykor kénfüsttel sárgára festve. Elkészítve kalap mellé kerül s itt nálunk is csak úgy várják a kiskapuk­ban ép, erős, rózsásbarna arcú lányok, ha nem látják-e az utca végén be­fordulni. Régen szedték a kisdiákok is s vi­selték büszkén a kalapjuk mellett. Ma már — legfeljebb botanizálás köz­ben ha járnak utána. Az ő életükből már kiesett. Csak a természetben ismerik. Valójában ott van a helye künn, a szabad természet kebelén, ahol ezüstösfehér szine lágy árnyalatot ad a rétek, a mi rétjeink enyhe zöldjének s nótákat juttat eszünkbe, rég elfelej­tett mesék foszlányait idézi elő s ki­tárja előttünk, mint délibábot, a puszta végtelenségét, akácos tanyáival, gémes kutjaival, reszkető nyárfáival. (N. P.) Református lelkészek nagygyű­lése. Az országos Ref. Lelkész Egye­sület évi nagygyűlését Székelyudvar­helyen folyó hó 28-29. napján tartja meg. E gyűlésen az ország összes re­formátus lelkészeinek képviselői részt vesznek s megtárgyalják a ref. egyház és lelkészi kar legégetőbb kérdéseit Iskolák ügye, lelkészi özvegyek ellá­tása, jövő munkaprogramm megállapí­tása s még más fontos kérdések sze­repelnek a napirenden. Ez alkalom­­mal fog alkalmat keresni arra is a­ Lelkész Egyesület, hogy Petőfi emlé­kének méltóképpen áldozzon. Az erre vonatkozó indítványt Vajda Ferenc udvarhelyi esperes terjeszti elő. A lel­kész kongresszus 28-án istentisztelettel kezdődik, melyen az alkalmi prédiká­ciót dr Kecskeméthy István theol. ta­nár, a Lelkész Egyesület országos nevű, kiváló elnöke tartja. A gyűlés alkalmával rendezendő hangversenyen Szabolcska Mihály, a temesvári költő­­pap, bánáti esperes is szerepel. Az előkészítő­ bizottság felhívja a gyűlésen résztvenni kívánók figyelmét arra, hogy Székelyudvarhelyre mindennap reggel 8 órakor, d. u. 3 órakor érkezik vonat. Legalkalmasabb utazási idő a kon­gresszuson résztvevők részére: indulni Kolozsvárról kedden reggel fél 4 óra­kor, amikor is délután 3 órakor Ud­varhelyre érkeznek. Vidékiek ehhez a vonathoz keressenek csatlakozást. Az udvarhelyi magyarság lelkes buzga­lommal dolgozik azon, hogy az or­szág ref. papi karának képviselőit méltó fogadtatásban részesítse s e tö­rekvésben a társadalmat a hatóságok is előzékeny megértéssel támogatják. Az Emke ülései. Az Emke társa­dalmi szakosztálya tegnap délután Jelen Gyula dr. elnökletével ülést tar­tott. Az ülés a vidéki szervezkedések és a gyűjtések kérdésével foglalkozott.

Next