Ellenzék, 1924. március (45. évfolyam, 49-73. szám)

1924-03-28 / 71. szám

Cluj-Kolozsvár, 45. év, 71. szám 2 Egy nagyúri önéletírás Szekfű­ Gyulának, a neves történetírónak alábbi cikke Tormay Cecile :Napkelet* c. folyóiratában jelent meg. A cikket egész terjedelmében közöljük, mert érdekes szem­pontjai miatt rendkívül figye­lemreméltó. Itt van­ előttem a vaskos sárga­ könyv, amint már itt voltak elődjei is, a többi emigránstól származó önéletírások : Garami Ernőnek sántán sárga­ kötetje, Jászi Oszkár vérvörös füzete, Bőhm Vilmosnak kivítt-belül színtelen pró­bálkozása. Eddig még egyik sem ér­dekelt, mert egyik sem nyújtott mást, mint amit elolvasatlanul is belegon­dolhatott az ember: Caramni óvatos, mérsékelt, jól kiszámított önvédelmet, Jászi logikusnak látszó, csak éppen premisszáiban képtelenül elhibázott értekezéseket és vad átkokat a magyar­ság fejére, mely nem követi őt, Bőhm pedig azt, amit és amennyit egy Bőhm Vilmostól el lehet várni, ha már ő is be akar lépni az irodalomba. Egyikük sem használható egyébre, mint hogy­ néhány adatot és jellemző mondatot kiírjunk belőlük s aztán örökre meg­váljunk tőlük. Annál több és érdeke­sebb problémát vet föl az előttem he­verő­ kötet, Károlyi Mihály önéletírá­sának most megjelent első kötete. Nem mintha újakat mondana, vagy szen­zációs leleplezései volnának, még csak politikailag sem érdekes vagy nevezetes, nem . Károlyi Mihály könyve mint történeti forrás, kütfőkritikailag érdekes s igy legyen szabad nekem gyakorolnom rajta azt a kritikai mód­szert, mellyel XV. és XVI. századbeli krónikáinkat szokás történeti hitelük végett széttaglalni. Ennél a munkánál természetesen minden erkölcsi és ha­zafias szempontot mellőznünk kell és a szerzők miatt igazán nem rokon­szenves könyvet hideg objektivitással kell kézbevennünk. Legelső olvasásra a külső hat reánk, a könyv stílusa, előadásmódja. Ez kétségtelenül nem olyan, mint amit vártunk. Míg Jászi önigazolása ,az ő irói egyéniségének adekvát terméke, addig itt az előadásmód olyan írói egyéniségre mutat, aminőnek Károlyi Mihályt senki sem ismerte A könyv, amelyről most szó van, kitűnően, szí­nesen, szellemesen, nagy írói készség­gel­ van megírva. Károlyi Mihály ezt nem írhatta, mint ahogy nem is írta. Előszavában maga mondja, hogy né­gyen segítettek neki, a negyedik író az, akinek „közreműködésével" adta meg, mondja ő, könyvének a „végső formát”. Ez a közreműködés kétségte­lenül olyan volt, hogy Károlyi szerző- ? sége teljességgel semmivé vált. Erre­­ mutatnak a könyvnek bizonyos nyelvi­­ sajátságai. Horváth Jánosnak van egy cikkecs­kéje, amelyben a „Nyugat" magyar­talanságait foglalta rendszerbe. Két­féle nyelvi tényt különböztet meg ott: az egyik a magyar nyelv nem tudá­sából származik, ennek tipikus pél­dája Szomory Dezső stílusa; a másik csak rossz szokás, a sok idegen ol­vasásnak és a budapesti beszédmód­nak folyománya, mely a „Nyugat" köreiben kötelezővé vált és azon írók stílusában is meglátszik, akik pedig egyébként jól tudnak magyarul. Ez a második fajta érzik meg Károlyi Mihály Mihály könyvén. Elsősorban a mellérendelésnél az és kötőszónak szinte kizárólagos használata s ezzel kapcsolatban a hát, s, pedig-nek nem is ismerése. Azután az a hogy és (hogy hogyan helyett) tultengése, ami igen jellemző a .Nyugat" körül felnőtt nemzedékre. Továbbá az, amely ál­landó kizárólagos használata mely és mi helyett is, meg az a névelőnek fö­lösleges néhol meg értelmet is zavaró ismételgetése. Az igekötő viszont néha elmarad pl. „csak Bismarck egyenes közbenjárására menekültek" (meg), „mert hiszen lakásom, ellátásom volt" (meg volt), sőt néhol a szórend és a vonzatok is összezavarodnak („a kon­ferencia dobogójáról megpróbálják agitálni az egész háborús világot"). Mindezek tipikusan budapesties hibák, melyek jó magyar nyelvérzékű lite­­rátorra is ráragadnak, ha ebben a körben nőtt fel. Mivel pedig Károlyi Mihály nem itt nőtt fel és előélete valóban nem olyan, hogy stílusán éppen ezek a hibák ütközzenek ki, így maguk e stílustények utalnak arra, hogy ift Károlyi Mihály csak pseu­­donym s a neve alatt más, nálánál komolyabban veendő stiliszták veendők. Ez ma már nem szokatlan jelenség. A nagyurak régebben maguk írták me­moárjukat, éveken át szeretettel fog­lalatoskodtak naplójegyzeteik készíté­sével és összeállításával. Saint-Simon herceg, Dangeau marquis, Khevenhül­­ler, Zinzendorf grófok nagyurak vol­tak, de nem vetették meg az írás mesterségét. A mai nagyurak demok­ratábbak, de megvetik. A német trón­örökös memoárjait elejétől végig egy újságíróval íratta meg, ugyanezt mondják herceg Windischgraetz Lajos memoárjairól. Az állítólag szocialista hajlandóságú „vörös herceg" és az elvi szocialistává lett Károlyi Mihály megegyeznek abban, hogy amint csizmájukat sem maguk készítik, úgy könyveiket sem. A különbség csak az, hogy amint Károlyi a politikában is „többre vitte" ... úgy ebben is nagyobb nagyúr, egész udvart fogad fel írómesteremberekből, míg a her­cegnek jó egy tucat zsurnaliszta is, a gróf memoárjain már a nyelvnek és írásmódnak képzett munkásai dol­goznak. A szerzői kérdés ilyetén tisztázása megadja a kulcsot a könyvhöz fűződő kútfői kérdésekhez. A munka nem memoár, nem önéletírás, hanem első személyben elmondott önéletrajza Ká­rolyi Mihálynak, amely önéletrajzból­ elsikkad, elpárolog az eredeti, az élő és élt Károlyi s marad csak az a Ká­rolyi, amilyenre a köréje csoportosult pártnak vagy töredéknek az októberi és bolsevista forradalom igazolására szüksége van. Károlyi még nem él­es ember, vele — igy gondolkoznak hívei — még számolni lehet a következő húsz év alatt s ezért érthető a törek-­­­vés, hogy róla olyan arckép terjedjen el, mely az emberek szimpátiáit a szerintük elkövetkezendő nagy válto­zás, az oktobrizmus otthoni győze­­delme esetén biztosíthatná számára. Persze az élő Károlyiról nehéz ilyen arcképet rajzolni, ezért nem is csodá­latos, hogy ő maga nem vállalkozott rá; új arcképének egyes vonásai any­­nyira valószínűtlenek, hogy valóban meg lehet elégedve „munkatársai" munkájával: ezek igen sok művésze­tet pazaroltak a költött alak ideig­­óráig való elhitetésére. Mert az egész könyv ezért készült s a szerzők egész találékonyságukat, egész műveltségüket és tehetségüket ezen könyv szolgálatába állították. Itt óvatosan finom tartózkodással jár­tak el, amott az anyag természete szerint lelkes tirádákat írtak, ismét másutt európai színvonalon álló poli­tikai vagy társadalmi értekezéseket. Mindez a nemlétező szerző elhitetésére van, elkezdve attól hogy Károlyi Sán­dort, Mihály nevében, elátkozzák, mint hazaárulót és a kései unokát Rákóczi utódjának nevezik ki. Írói ízlésüket dicséri a tartózkodás, mellyel e kényes műveletet végrehajtják. Csak azt mon­datják vele, hogy mostanában sokat gondol Rákóczi halálos órájára és hogy szívesen cserélne Rákóczi buj­dosó társainak legkisebbikével is. Károlyi Mihály nem dicsekszik, ő szerény ember és szeretetreméltónak kíván látszani a szegények, a kicsi­nyek, elnyomottak előtt. A költött Károlyi ugyanis ember­barát, pacifista, tolsztojánus, szocia­lista, Krapotkin híve, mert erre lenne szükség akkor, ha — mint ők szeret­nék — a feudális fehér Magyarország összedőlne és október esélyei meg­újulnának. A könyvben legérdekesebb az, amint e posztulást Károlyit végig­kíséri és megjeleníti születésétől és kora neveltetésétől fogva. Már gyer­mekkorában kis Tolsztoj volt. Egészen gyermekes olvo­mányai voltak ugyan, mint Jules Verne regényei, de az meg­bocsátható annál inkább, mert csak­hamar felismerte hivatását, elfordult e világi semmiségektől és a fóti kastély nagy könyvtártermében megállva — „szimatom jól vezetett", mondja — a Grande Encyclopédie köteteihez ro­hant s kinyitotta egyenesen ott, ahol Voltairenek Dieu-cikke van. úgy hi­szem, olvasóim felfogják a Jászi-párt és a marxizmus Károlyi Mihályra éle­tében e kis esemény szimbolikus je­lentőségét. És ez csak a kezdet. Károlyi Mihály egész gyermek és ifjúkorán át méltónak mutatkozott azon ideálhoz, amelyet később 1918— 1919 során faute de mieux, kénytelen­kelletlen magára vett. Komoly, szor­galmas fiúcska volt Mint jogász, pesti jogász, szorgalmatosan ült tanárai lábainál. Különösen a római jog bájolta el, mint a szerzők mondják helyette : „Szerencsém volt, hogy mint annyi fiatalember a római jog charme-ja engem is megejtett." Igen, a „római jog definícióinak borotvaélessége, ér­veléseinek eleganciája s rendszerének szigorú zártsága elbájoltak." Tehát ami borotvaéles definíciót és elegáns érvelést termelt közpályáján, Károlyi Mihály, az mind visszavezethető Isten­ben boldogult Vécsey Tamás, a római jog professzora áldásos hatására. (Folytatjuk.) kihágási ügyosztályhoz tette át. A többi kerületekben most veszi kez­detét a lakás-revízió. A revideáló tiszt­viselők előtt a bejelentés igazolásául a személyazonossági igazolványt, kül­földi állampolgároknak pedig a „Cer­­tificat"-ot kell felmutatniok. Azoknak az utcáknak lakói, akiknek már ki kellett volna váltaniuk fényképes személyazonossági igazolványaikat, az új igazolványt kötelesek felmutatni, mert ellenkező esetben azért is eljá­rást indítanak ellenük, hogy nem je­lentkeztek kellő időben igazolványuk kiváltására. Azok ellen, akik nincsenek beje­­­entve, a bejelentő­ hivatal azonnal megteszi a feljelentést. Foglalkozás­nélkülieket kitoloncolnak a város te­rületéről, azokat pedig, akik hanyag­ságból nem tettek eleget bejelentési kötelezettségüknek, kisebb-nagyobb pénzbüntetéssel fogják sújtani. Folyik a lakáselterőrzés Az új igazolványokat kívánják igazolásul (Az Ellenzék tudósítójától.) A ko­lozsvári bejelentőhivatal a személy­azonossági igazolványok kiállításával párhuzamosan megkezdte a lakásbe­jelentések ellenőrzését. A kerületi rend­őrségek tisztviselői sorra járják a ke­rületükhöz tartozó házakat s a lakók­tól a lakásbejelentésről szóló igazol­ványt kérik. Az utóbbi időben számo­san telepedtek le Kolozsváron, akik nem kértek letelepedési engedélyt a bejelentőhivataltól, ahogy azt a bel­ügyminisztérium rendelkezései előír­ják, továbbá nagyon sokan költöztek át régi lakásaikból anélkül, hogy az átköltözést bejelentették volna. Ezek­nek a tényeknek ellenőrzése végett kezdte meg a bejelentőhivatal a laká­sok ellenőrzését. A lakás-ellenőrzés először a III. ke­rületben folyt le. A III. kerületben 67 esetben állapítottak meg szabályel­lenességet. Legtöbb esetben az átköl­tözéseket nem jelentették be a beje­lentő-hivatalnak s igy csak kisebb kihágást követtek el. A III. kerületi rendőrség minden esetben jegyzőköny­vet vett fel s a jegyzőkönyveket a j: s­r­p 7 Selyempapír minden színben Lepagenál Kvár Vidéki amatőr fényképe­zők kérje­nek árjegyzéket Politzer fotóáru­háztól. Caren­-Mare (Nagykároly.) VIDÉKI SZÉTKÜLDÉS. A vasút környékén 1 vagy 2 mellett levő bolthe­lyiség export-import vagy szállítási irodának azonnal kiadó­j­a , megtudható Lloyd Expressnél Str- Memorandului 24 küldendők A Cím aj A legszebb üzleti nyomtatvány olcsón, gyorsan készül a Lepage-nyom­­dában Kolozsvári. Kérjen árajánlatot. Bizományba elfogadok mindennemű régiséget, bútort, porcellánt, ezüstöt és szőnyeget. Hívásra házhoz megyek. Tekintse meg rak­táramat minden K­7I7Y07 ^£7171112 régiségbe­vételkényszer nélkül ** utaiIA WllMiD reskadés, CLUJ, Strada Memorandului (volt Unió) és Strada Sa­­muil Micu (volt Rózsa-utca) sarok­ház Rador 1033

Next