Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-20 / 90. szám

1924. április 20. vasárnap Szerk­esztőség: Strada I. Bratiano is­­­(Király-u.) 22. szám. Kiadóhivatal 11 Stát­us-palota. Telefonszámok: Szer-­­kesztőség: 9. kiadóhivatal: 109 sz. Alapította: BARTHA MIKLÓS Hu­s-Kolozsvár. 45. év, 90. szám 8 oldatas szám 2 L, Bukaresticen 51# 16 oldatas szám 4 L, Bukarestel* 5 L Előfizetés: havonta 86, negyedévre 140, félévre 260, égész évre 500 toj. a rendszer „Belátom, hogy nem az emberek a hibásak, n­anema a rendszer". Ezt a ki­jelentést a­omániai gazdasági élet egyik fontos ágának vezérigazgatója tette az eladminisztrált, itt-ott rossz útra tévedt fejmilliók romjain. Egy­­becsü­letes jószándékú ember Canossa­­járása ez, aki az erdélyi szakkörök ellenkezése dacára az egységesítési járvány hatása alatt a mai fejlettebb gazdaság-közigazgatási intézkedésein­ket az ókirályságbeli egyszerűbb, de fejletlenebb és a mai gazdasági élet­nek meg nem felelő rendszerrel cse­rélte ki. Ha egy húsvéti körkérdésben meg­szólaltatnák a különböző szakmabeli embereket, hogy mit gondol, gazda­sági életünk melyik szakmájában történt ez a kijelentés, úgy egészen bizonyos, nagyon különböző válaszo­kat kapnánk. A kereskedő habozás nélkül rá­vágná, hogy bizonyosan az árdrágí­tásra vonatkozik, — a szállítók egész­­kötetnyi példákkal bizonyítgatnák, ■Hogy ezt a vámügyek vezérigazgató­jának kellett mondania, —, az export­őrök szentül meg volnának győződve, hogy­ ez a vasúti szállításokra vonat­kozik, a többség azonban — épen a Danilescu eset aktualitásából — bi­zonyára az adókivetés és behajtás­­ mellett szavazna. Elárulhatjuk, hogy a fenti kijelentést a munkásbiztosítási ügyek vezérigazgatója mondotta. Lé­nyegileg úgy sem fontos, hogy me­lyik igazgatási ág vezetője szűrte le e következtetést, mondhatta volna ép ily joggal a többi is. Hiszen a kör­kérdések különböző feleleteinek az volna épen a szomorú karakteriszti­­konja, hogy alapja van mindenik gazdasági ágban. A modern gazdasági életnek, de ál­talában az állami életnek ép az a jellege és jelentősége, hogy megfelelő rendszerrel és intézkedésekkel bizto­sítja, hogy az állami és a gazdasági élet megnyilvánulásai az összesség érdekeinek megfelelően, bűnös hajla­mok okozta kicsuszamlások nélkül történjenek. Ma pedig, a világháború után meglazult erkölcsi felfogások mel­lett, épen nem élünk oly viszonyok között, amikor az egyes egyének ab­szolút és ellenőrzést nem igénylő be­csületességére építhetünk. A román imperium Erdélyben és Bánságban mérhetetlen természetű kincseken kívül egy nyugati minták után és a magyar népnél, „mint jo­gász nemzetnél" gondos jogi pedán­­tériával kiépített közigazgatást vett át. A román kormányok gondos óva­tossággal meg is őrzik az átvett gazdasági javakat, ellenben az unifi­­kálás jelszava alatt elfecsérelték azt a nagy erkölcsi értéket, amelyet magas nívójú közigazgatásunk nyújtott. Le­rombolták azokat a vas korlátokat, amelyeket kiépített közigazgatási rend­szereink­ a gyenge lelkek eltévelyedé­sei ellen emeltek. Következménye, saj­nos, minden téren mutatkozik. A Condescu—Danilescu esetek csak egyes szemei egy hosszú fr­zérlánc­­nak, amelyből hol Kolozsvárt, hol Lugoson, Kisenevben, Bukarestben ropp,lk össze nagy zajjal egy-egy láncszem. Egyetlen vigasztalásunk csak a helyzet javíthatósága. Meg van még. könyvekben lefektetve régi rendsze­rünk és meg­vannak ennek a rend­szer tűzpróbájában kiacélozódott em­bereink. Ha minden gazdasági ágban eljutnak a beismerés ama fokához, amelyet a munkásbiztosítás vezér­­igazgatója elért, úgy nem maradhat el a régi rendszer és a régi emberek visszafogadása sem. A mai rendszer­telenség csak egy múló gyermekbeteg­ség emléke lesz, melyből felépülve, Nagyrománia annál gyorsabb tempó­ban zárkózik fel a nagy, kultur álla­mok közé. Törökország szakít a Kelettel Eltüntetik a theokrata rendszer utolsó maradványait is Konstantinápoly. (Az Ellenzék tu­dósítójától.) „Isten hozzád, napkelet" Írja szimbolikus címmel az Ileri, a török kormány félhivatalosa. A török köztársaság kormánya lázasan dolgo­zik azon, hogy teljessé tegye a török nemzet erkölcsi és intellektuális fel­­szabadulását a múlt hagyományai alól. Alig múlik el nap, amelyen je­lentős intézkedés ne látna napvilágot a közélet valamelyik részének moder­nizálásáról. Néhány hét alatt több reform jött létre, mint azelőtt néhány század alatt.'/']Mindez azzal a határo­zott céllal, hogy Törökország elsza­kadjon a kelettől s intézményekben, szellemben a nyugat részévé legyen. Mindeddig a konzervatív irány erő­sen tartotta magát.. A nemzetgyűlésen volt egy erős párt, melynek irányel­veit a vallási szabályok hatá­rozták meg. Reuf bej vezetése alatt ez a párt azt az álláspontot foglalta el, hogy a tö­rök népnek nemcsak a nemzeti érzés­ben, hanem a vallásban is egységes­nek kell lennie s hogy a dogmák és szokások megváltoztatása hátrányára van a nemzetnek. A radikális és progresszív Izmed pasa viszont hal­lani sem akart arról, hogy az állam bármi módon a vallásos misztika eszköze legyen s elhatározottan köve­telte a nyugati rendszer megvalósítá­sát. A két párt több izben összemérte erejét s már-már úgy látszott, hogy a konzervatívok felülkerekednek. Ekkor lépett közbe Kemál pasa Kemál pasa hirtelen elhatározással összehívta a minisztereket, tábornoko­kat, főhivatalnokokat s eléjük terjesz­tette javaslatait. Egy-két nap alatt készen voltak a határozatok és meg­történt a döntő lépés a török nemzet jövőjéről. A török állam elhatározot­tan­­a modernizálás útjára lépett, olyan energiával, amely a történelem­ben szokatlan. A kormány hozzáfo­gott az utolsó t­eokratikus kötelékek eltávolításához és ma már jórészt végre vannak hajtva azok a refor­mok, melyeket azelőtt Európa száza­dokon át hiába követelt. Egy törvény megszüntette a vallási törvényszékeket. Ezek a törvényszékek abszurd elvek alapján ítélkeztek, egy keresztény tanú vallomását egy muzulmán ellen pél­dául semmisnek tekintették. Ez a rendszer kényszerítette az európai ál­lamokat arra, hogy kikényszerítsék a kapitulációkat, de még ez a megalá­zás se bírta rá a törököket törvényke­zési rendszerük megváltoztatására. — Most a Korán helyét modern polgári büntető-törvénykönyv foglalta el az ítélkezésben. S törvény készül a házassági jogról, melyet eddig csak vall­a­lási tételek szabályoztak. A második nagy reform a közokta­tás egységesítése. Ez annyit jelent, hogy megszűnnek a vallási iskolák, melynek oktatási rendszere jó néhány száz évről datálódott. Ezek az iskolák annyira elmaradtak a fejlődéstől, hogy például a fizikát egyáltalában nem ta­nították bennük. S mivel a török ve­­zető osztály jelentékeny része, az­­ mé­rnök, hodzsák, müezzinek ebben az iskolában nevelkedtek, ezeket áthidal­hatatlan szakadék választotta el az állami iskolák neveltjeitől. Ezenkívül az állam rátette kezét a vallási ja­vakra, ami milliárdos vagyont jelent számára. Egyike a legfontosabb reformoknak a török helyesírás megváltoztatása. A cikornyás török betűk helyét nemsokára a latin betűk fogják elfoglalni. Ez a reform mindennél jobban meg fogja alapozni Törökország és a nyu­gat szellemi kapcsolatát s a törökök elérik álmukat, azt, hogy államuk ki­szakadjon a lomha keletből és a fej­lődő erős nyugathoz számítson. ’it Mwivvvi vv vi vivavi m v m Rádió-kongresszus Magyarországon Hatezer tagja van a pesti rádiósklubnak. — Áprilisban kormányrendelet szabaddá teszi a rádiót Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) 1922. novemberében, egy, a kolerá­nál is gyorsabban terjedő járvány, a rádióláz hozta izgalomba Amerikát. Máról-holnapra alakultak a rádió­gyá­rak százai és a legdivatosabb jelszó lett Amerikában a­ Broadcasting. A s­angosan beszélő drótnélküli telefon diadalát jelenti ez az angol szó és ma már nemcsak Amerikában, hanem Európában is, a Lajtától nyugatra eső országokban a mindennapi élet min­dennapi szükségletét jelenti a kicsiny, hamutárca nagyságú rádió-felvevő ké­szülék, amely elhozza a newyorki nagy opera teljes előadását Bécsbe, vagy I.­yk . a római sziksztiai kápolna nagy miséjét Parisba. A német gyárak, amelyek körülbelül 150 ezer munkást foglalkoztatnak, meglepően olcsó áron árusítják a rá­diókészülékeket. A legegyszerűbb rá­diókészülék már 35 aranymárkáért megkapható, míg 45 vagy 50 arany­márkáért már olyan felvevő készülé­keket szállítanak a német gyárak, amelyekkel tökéletesen vissza " lehet adni Budapesten a más világrészeken elhangzott operaelőadásokat, hangver­senyeket vagy szónoklatokat. Ál drótnélküli telefon használata két irányban fejlődött. Az egyik a hivata­los szolgálat: katonai,­­ diplomáciai. tudomány és zsurnalisztikai szolgálat amely már nálunk is tért hódítóit, mert hiszen a Magyar Távirati iroda Im­a­m­át drótnélküli telefonon veszi és aztán továbbítja a vidéki fiókjainak, a városh­áz-utcai palotából A másik az úgynevezett Broadcas­­ting szolgálat. Ez a legfontosabb, ez a nagyobb jelentőségű. A nyugati álla­mokban, az állam bizonyos elkerülhe­tetlen korlátozások mellett már enge­délyezte a drótnélküli telefon haszná­latát és az engedély alapján részvény­­társaságok alakultak, amelyek bizo­nyos díj ellenében rendes hírszolgá­latot, zenét, színházi előadásokat, fel­olvasásokat, időjárást, piaci, tőzsdei, stb. híreket közvetítenek. Erre a célra 1000 méteren aluli hullámhosszúságot használnak és az ilyen leadó állomás hallócsöve több száz kilométerre ter­jed. Ezek az állomások veszik fel külön készülékeken nagyobb távolság­ról az anyagot és ezt aztán saját körletük hullámhosszán közvetítik elő­fizetőiknek. Így lehetséges, hogy igen pici és egyszerű, tehát olcsó rádióbe­­rendezéssel meghallgatható több ezer kilométer távolságban játszó operaelő­adás, hangosan, tisztán, minden mel­­léktörejtől mentesen. Magyarországon a rádió használa­tát ma még törvényes rendelkezések tiltják. A kereskedelmi minisztérium­ban azonban már előkészületben van az a rendelet, amely megengedi és szabályozza a rádió használatát. Máris három társaság vetélkedik egymással, hogy megkapják a rádium­­monopóliumot. A magyar kormánynak ugyanis az az álláspontja, ho­y a technikának ezt a nagyszerű és cso­dálatos vívmányát nem szabad telje­sen szabaddá tenni és ezért egy az állam által megfelelő liberális ellen­őrző felügyelete alatt részvénytársa­ságra fogják bízni. A monopóliumért eddig három részvénytársaság pályá­zik. Az első a Magyar Távirati Iroda, a második az Általános Beszerzési Részvénytársaság, amely bizonyos ér­dekközösségben van a postával és a harmadik a Bánffy Miklós gróf veze­tésével alakult csoport. A tervezett rendelet előrelát­hatólag igen jelentős és ked­vező befolyással lesz a mun­káskérdésre is. A rádió a nyugati államokban min­­denütt járványszerű gyorsasággal ter­jedt el és lett a szó szoros értelmében tömegcikk úgy, hogy a magyarországi drótnélküli telefonálásnak úttörői, hí­vei és szakemberei bizonyosra veszik, hogy Magyarországon pár hónapon belül legaláb­b 1 1.000 munkásnak fog­nak jó megélhetést adni a rádió­gyárak. A rádió-láz Magyarországot még nem érte el, azonban a rádiónak már igen sok híve van Magyarországon is. Budapesten 40 rádiókészülék van. Ezeket, miután a törvény egyelőre tiltja, tulajdonosaik titokban tartják. Ez a 40 felvevő készülék a legmo­dernebb típusú, úgyhogy rendőri fel­kutatásuk is meddő vállalkozás lenne. Egész kicsiny méretű dobozok ezek a rádiókészülékek, amelyeket hozzáértő ember könnyen elő tud állítani. A drótnélküli telefonálásnak egyik leglelkesebb híve Horváth István­­ve­zérigazgató, aki a­­ rádió magyaror­szági elterjesztéséről a következőket mondotta.

Next