Ellenzék, 1928. január (49. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-16 / 12. szám
12. oldal. ELLENZÉK 49. év, 12. szám. Szép a Nyikó s a vidéke Irta: SEBESI SAMU Az udvarhelymegyei Láz és Firtos hegységek ágazatai közül apró patakocskák szaladnak össze és ezekből — valahol túl a kecseti határon — megszületik a Fehér-Nyikó. Születésének századokba vesző idejében Nyikó, a szép fehér testű habtündér fürdött kristályvizében és a viz édesen simult a tündér bűbájos termetéhez s a csillogó cseppek szerelmesen olvadtak fehérré a habtündér gyönyörű testén. Ezért fehér a vize s ezért Nyikó a neve. Amerre szaladva kanyarog a kis székely faluk mellett, úgy csobog, cseveg jókedvében, mintha székely népdalok ritmusát venné; de ha zuhanó zápor gyepes és virágos partu medréből kiveri, olyan komoran hömpölyög és riadoz, mint az ó-székely balladák. Amerre elsiet az öreg Küküllő felé, székely falucskák fehérre meszelt házai fogadják, ha érkezik—és búcsút intenek, amikor tovább halad. Partjait vadvirágok szinpompája díszíti s madárfüttyös berkek fűz és nyárfái borítanak föléje hús árnyékot. Vadrózsa és galagonya-bokrok "sűrűjében éjfélig harsonál a csalogány s aztán megpihen, hogy virradatkor újult erővel köszöntse a ragyogószekta hajnalcsillagot. A székely legények is nótáznak az esti csendben. Felzeng az öreg népköltőnek, jó Tiboldi Istvánnak éneke: „Szép a Nyikó s a vidéke, jámbor székely szabad népe. Szebb ott még a fűzfa ág is, mint másutt a gyöngyvirág is. Szebb a hál is a göbében, mint az öreg Küküllőbert"... És mikor a Nyikó utolsó falujától, Rugonfalvától is búcsút vesz, úgy siet, mint a kis gyermek szerető anyjához, a vén Kükulló habkarjaiba. Csak még egy pillantást vet a faluvégén álló kis házikó felé. Látni akarja a legszebb leányt, aki ott termett a partján, ibolyák és nefelejtsek között. Úgy hívják, hogy Bogár Anikó. Nincs senkije, csaka nagyanyó, nincs semmije, csak a szegénysége és a szépsége. A szegénységét könnyen felcserélhette volna jómóddal, ha eladó lett volna a szépsége. Csakhogy az nem volt eladó semmi kincsért. Valakinek tartogatja, ápolgatja. Hej, mert ez a szépség is elhervadna, s a két orcáján viruló rózsapár is elszáradna, ha nem hallaná napnyugtakor a Hörcsök Marci pásztorkürtjét, amelyiken a barna, tüzes szemű szásztorlegény a lelkét küldi Anikóhoz. És amikor a kürt hangját a rugonfalvi Mál dűlőjén véges végig, le a kicsiny házikóig, ringatja az alkonyati szellő, megérd Anikó abból a pásztor üzenetét: Soha el nem hagylak, szeretlek mindörökké. Aztán zeng a nóta: „Szép a Nyikó s a vidéke.“ Kevés idő múlva ismét a kürt riadoz. Újra üzen Marci: Alkonyodik. Hosszú árnyékot vetnek a hegyek. Eregélek hazafelé. Várj a kis kapuba, vagy a virágos ablakba. — Várlak, várlak, dobogta Anikó szive. Ennek a dobogásnak kicsi volt a hangja, de Marci a távolban is érezte, hogy ette dobbant meg. Szép sorjában sörfögött a nyáj a kólompos után. A kosda lantok elöl. Utána a juhok, a bárányok. Hátul a kecskék és utoljára Marci, aki messziről látta, hogy Anikó a kapuban várja. Összekacagott a szemük. Marci megfogta a leány kezét és azt kérdezte: — Hogy vagy hé? Pedig valahol ott belül a szíve körül, vagy fán a lelkében ilyenformán érzett: Érdőn-mezőn sok virágot látok, de egy se virít úgy, mint a te arcod, sok dalos madarat hallok, de egy se szól olyan szépen, mint a te hangod. Anikó is csak ennyit mondott: — Mi újság? Délkor a kedei Iratát szélén legeltettél. * Az író legközelebbről megjelenő elbeszélés-kötetéből. Pedig úgy érezte, hogy : „Egész nap csak reád gondolok , minden este haza várlak." — Megügyelsz, hogy merre járok ? — Meg, meg! Megügyellek. De nincs idő a beszélgetésre. Siet Marci a nyár után, nehogy a bárányok eltévesszék a gazdájuk kapuját. Anikó se időzhet sokat a kapuba. Zsémbel nagyanyó és fújja az öregek régi nótáját : — Mit akarsz Marcival ? Szegény pásztorlegény. A tarisznyából él. Miből etesse a feleségét? Anikó azt szeretné mondani! — Tudunk keresni egy darab kenyeret. Kétfelé törjük. De nem szól semmit. Némán, szomorúan hallgatja nagyanyó öreg bölcsességét : — Milyen gazdag az a Hajsza Gyurka. Bezzeg elvenne az. Ноду egy kicsit horgas a lába, szeplős a képe, görbe a szája és nagy az orra: a nem baj! Van szántója, kaszálója, házastelke, négy tehene, lova, juha, mi kell egyéb?! Marcinak is van egy rossz kürtje, egy kódustarisznyája s aztán les a felmenő út. Anikó eddig se szerette, de nagyanyó dicsérete után már utálja is Hajszát. De még csak akkor keseredik el igazába, amikor vasárnap beállít a szeplős legény nagyanyóhoz s dicsekedni kezd, hogy Anikó is hallja. — Van tágas udvarom, elfér a majorság. Az új pajtában két disznót hizlalok. Van tejem, vajam, szalonnám, búzakenyerem, nagy ablakos házam, ahol virulhat a muskátli. Ha hozzám jött Anikó, módos asszony lesz belőle. Nagyanyának nem lesz dolga. Öregségére pihenhet. Ha jön Anikó, a boldogságba jön. Selyem sűre és selyem szoknya, bársony vizitke és rámás csizma. Minden, amit szeme-szája kíván...* Híre ment a faluban, hogy Hajsza Gyurka, a gazdag legény Bogár Anikóhoz jár. Némelyek úgy tudják, hogy meg is kérte és mindenfelé beszélik, hogy nagy szerencse érte a szegény leányt. Kónyáné irigykedve rikácsolta az utcán: — Szallonás kamarába kerül a templom egere. Hogyne jutott volna el a hir a Marci füléhez is épen akkor, amikor egy-két éjszaka a Pál Mihálybá’ szántóján kellett hálnia a nyájjal a föld feljavítása okából. Ez a hir úgy leforrázta, úgy elhervasztotta a kedvét, hogy se nem látott, se nem hallott, csak mint egy féleszű, támolygott a nyáj után. Nem jutott már eszébe, vagy tán nem is akart a kürtjébe fújni, ha végig öregélt a Mas oldalon. Minek is?! Anikó soha se mondta, hogy őt szereti. Nátha roszszul érezte, amit érzett. És Anikó is azt gondolta, hogy nem beszélt neki szerelemről. Hátha csak immdámmal gondolt reá. A kürt is elhallgatott... De a szegény Anikó szíve csak nem akart elhallgatni. Csendes magábafojtással sirdogált Marci után. A harmadik napja volt már, hogy a Marci kürtje nem rivallgott üzenetet Anikónak. A harmadik nap alkonyat táján eljött Kajsza Gyuri Anikóékhoz. A vasárnapi gúnyát vette fel Aranyrajtós nyakravalót kötött, Abaposztó a harisnyája, brassói posztó az ujjassá, ujdonat ul rámás csizma, vastag patkó rajta. Hogy ki volt öltözve, de hogy ellát még a csizmája, hogy recsegett. Most már bizonyos, hogy megkéri a leány kezét. Leült a kicsi ládára és holmi ütngelés és köhédselés után igy szólt: — Hogy sokat se beszéljünk Anikó, csak annyit mondok, hogy úgy szerettek, s úgy gondodat viselem, hogy az édesanyád se tehetné különbül. Módba teszlek, megbecsüllek.. A templomban is az első székben ülsz ... Nagyanyó bólintgat. Tetszik a beszéd. Fogatlan, öreg szája mosolygástól szélesül: — Szerencsés vagy Anikóm. Nagy szerencse ért. Mindenki mondja, mindenki irigyli. Hadd irigyeljék. Pukkadjanak meg! Azért is menj Gyurkához, drága virágszálam. Azt akarja keresztapád, keresztanyád, még a tiszteletes ur is ... A jók örvendeznek, csak a rosszak irigykednek. Menj hozzá virágom... Alkonyodik__Vége, vége! Nem szól a kürt. Megrttlmult a Marci szive. A leány küzd, vivődik. Pirul, majd sápad az arca és könny reszket a pilláin. Ha nemet mond, nehogy megbánja. Ha igent mond, nehogy megsirassa. Mikor felelni akar, torkán akad a szó, mert egyszerre előtte rémlik a Marci barnapiros arcán két tüzelő szeme. Jaj most be szomorúak... De nagyanyó biztatja: — Ó de nagy szerencse!... Anikó lesüti a szemeit... Lassan, kínosan, mintha erőszakkal tépnék ki belőle a szavakat, — mondja : — Hát nem bánom. Hajszának megcsillannak a szemei. Talpra ugrik és gyorsan hadarja, hogy most az anyakönyvvezetőhöz siet és bejelenti a dolgot. Anikónak sajog a szíve. Mennyire siet... Már szinte bealkonyodott és nem szól a kürt... A szeplős legény lógja a kilincset és kilép az ajtón, szaporázza lépéseit a kapu felé... de akkor ide harsog a távoli kürthang. Nem is harsog, hanem zokog és sir. Így hallja Anikó. És hall egyebet is. Üzen a pásztorlegény lelke. Soha el nem hagylak! Szeretlek mindörökké! A leány kirohan az ajtón és a szeplős legény után sikolt : — Álljon meg! Igen hamar feleltem. Várjon holnapig. — Holnapig ? kérdi Hajsza és leverte a randit egyet a vállán. — Holnapig ? sóhajtja nagyanyó és leejti a fejét. Este szöjp sorjába lőhögél a nyáj, a kosda lantot elől. Utána a juhok, a bárányok. Hátul a kecskék és utoljára Marci, aki messziről látja, hogy Attika a kapuban áll. Összekacag a szemük, Marci megfogja a lány kezét és azt mondja: — Ha elhagysz, megbolondulok. Feleli Anikó: — Ha másé leszek, meghalok. Minek is beszélnének többet ?! Hiszen akik csodálkoznak ezen, azoknak mondja a tiszteletes úr: — Mit ér ott a vagyon, ahol nincs boldogság ? ! Valahol nóta cseng: „Szép a Nyikó s a vidéke.. gy»WrirVr~nniTirini'ТГ ПГИУУУУГГПРГГГ“*“*1 — ALKONYOKNAK A legújabb Egész kicsi, ragasztott tollból készült tokk-kalap, melyre egy ritka szövésű világos tüllt borítanak, hogy teljesen laposan tartsa a tollat. Utazáshoz, autótusákra világos drapp „tweed* szövet-köpeny, ráncolt gallérral díszítve, prémmel vagy paplantűzdeléssel levarrt szövetbetéssel. Délutánra kerek alakú antiloptáska, fém vagy világos teknő zárra montírozva. Délelőttre bőr (antilop vagy egyéb bőrből), mely áthajtó résszel záródik, úgy hogy egy kis odaerősített acélpántba fűződik be az áthajló rész füle. Ezenkívül a már tavaly is divatba jött mechanikus zárral ellátott táska. A táskában egy kis pénztárca és névjegytartó táska egyforma anyagból készítve, a régi aprópénztárcák egyszerű kapcsolásával. Mindenféle övék. Estére apró gyémántkövekből összeállítva, délutánra fémből, vagy rézből csiszolt hamis ékkö-díszítésekkel. „Saul de lit“ fekete vagy másszínü bársonyból, kimonó-szabással, oldalt áthajló résszel csukódik, a bő ujj prémcsíkkal ékesítve, s a nyakán sárgallérral, mely olyan hosszú, hogy hátra is lehet dobni a végét. A legkülönbözőbb papucsok, ragasztott tollból, tűzdelt selyemből, vagy a fantáziának más változataiban. Délutáni viseletre nagyon egyszerű fekete eszkarpen, kilyuggatott csíkkal beszegve. Délelőttre krokodil, melyet egy a lábfejen fűzhető rész tart össze, vagyis az u. n. „spangen“ helyett egy darabba szabott elég széles rész van, mely fűzhető. A délutáni kabátokon levő nagyon is sok róka meglehetősen nehezíti az alakot, mely erős ellentétben áll az estélyi lenge vonalakkal. A kis kalapokon túliból vagy csipkéből rövid fátyol, melyet oldalt a nyakon csokorba kötnek. Reggelenként, ha nagyon hideg van, kasmír-hárászból készült bokavédő, mely a harisnyához és sálhoz talál. Gitta. TUDJA-E, hogy a пштшят ! шли íz! már mindenütt kapható? Gyümölcsfákat, bogyósgyüntőtesűeket, díszfákat, díszcserjéket, oltott Г0Ш- kat, díszfenyőket, gyümölcsfa -alanyokat, Siöilóoltvartyákat és alany veszszőketáján jának ismert elsőrendű minőségben. Ambrosi, Fischer és Tsai Faiskolák és sz.eludíványtelepek r.-t. AIUD—NAGYEN VED — Árjegyzék díjtalan! Ha eredményt akar: Hirdessen az Ellenzékben. PEPIRsvári vaktáp LEPIGE - vár. Kérjen ajánlatot!! Concepdio-nyomda Cluj, Str. Cogalniceanu 16. Telefon: 109, 204. KÉSZÍT mindennemű munkákat, u. m.: esküvői, eljegyzési kártyákat, meghívókat, üzleti körleveleket, falragaszokat, heti és havi népirodalmi lapokat modern kivitelben.