Ellenzék, 1928. január (49. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-16 / 12. szám

12. oldal. ELLENZÉK 49. év, 12. szám. Szép a Nyikó s a vidéke Irta: SEBESI SAMU Az udvarhelymegyei Láz és Firtos hegységek ágazatai közül apró pata­kocskák szaladnak össze és ezekből — valahol túl a kecseti határon — megszületik a Fehér-Nyikó. Születésé­nek századokba vesző idejében Nyikó, a szép fehér testű habtündér fü­rdött kristályvizében és a viz édesen simult a tündér bűbájos termetéhez s a csil­logó cseppek szerelmesen olvadtak fe­hérré a habtündér gyönyörű testén. Ezért fehér a vize s ezért Nyikó a neve. Amerre szaladva kanyarog a kis székely faluk mellett, úgy csobog, cse­veg jókedvében, mintha székely nép­dalok ritmusát venné; de ha zuhanó zápor gyepes és virágos partu med­réből kiveri, olyan komoran hömpö­lyög és riadoz, mint az ó-székely bal­ladák. Amerre elsiet az öreg Küküllő felé, székely falucskák fehérre meszelt házai fogadják, ha érkezik—és búcsút intenek, amikor tovább halad. Partjait vadvirágok szinpompája dí­szíti s madárfüttyös berkek fűz és nyárfái borítanak föléje hús árnyékot. Vadrózsa és galagonya-bokrok "sűrű­jében éjfélig harsonál a csalogány s aztán megpihen, hogy virradatkor újult erővel köszöntse a ragyogószek­ta haj­nalcsillagot. A székely legények is nótáznak az esti csendben. Felzeng az öreg nép­­költőnek, jó Tiboldi Istvánnak éneke: „Szép a Nyikó s a vidéke, jámbor szé­kely szabad népe. Szebb ott még a fűzfa ág is, mint másutt a gyöngyvi­rág is. Szebb a hál is a göbében, mint az öreg Kü­küllőbert"... És mikor a Nyikó utolsó falujától, Rugonfalvától is búcsút vesz, úgy siet, mint a kis gyermek szerető anyjához, a vén Kü­­kulló habkarjaiba. Csak még egy pillantást vet a falu­végén álló kis házikó felé. Látni akarja a legszebb leányt, aki ott termett a partján, ibolyák és nefelejtsek között. Úgy hívják, hogy Bogár Anikó. Nincs senkije, csak­­a nagyanyó,­­ nincs semmije, csak a szegénysége és a szép­sége. A szegénységét könnyen felcse­rélhette volna jómóddal, ha eladó lett volna a szépsége. Csakhogy az nem volt eladó semmi kincsért. Valakinek tartogatja, ápolgatja. Hej, mert ez a szépség is elhervadna, s a két orcáján viruló rózsapár is elszáradna, ha nem hallaná napnyugtakor a Hörcsök Marci pásztorkürtjét, amelyiken a barna, tü­zes szemű szásztorlegény a lelkét küldi Anikóhoz. És amikor a kürt hangját a rugonfalvi Mál dűlőjén véges végig, le a kicsiny házikóig, ringatja az al­konyati szellő, megérd Anikó abból a pásztor üzenetét: Soha el nem hagy­lak,­­ szeretlek mindörökké. Aztán zeng a nóta: „Szép a Nyikó s a vi­déke.“ Kevés idő múlva ismét a kürt ria­doz. Újra üzen Marci: Alkonyodik. Hosszú árnyékot vetnek a hegyek. Eregélek hazafelé. Várj a kis kapuba, vagy a virágos ablakba. — Várlak, várlak, dobogta Anikó szive. Ennek a dobogásnak kicsi volt a hangja, de Marci a távolban is érezte,­­ hogy ette dobbant meg. Szép sorjában sörfögött a nyáj a kó­lom­pos után. A kosda lantok elöl. Utána a juhok, a bárányok. Hátul a kecskék és utoljára Marci, aki messzi­­ről látta, hogy Anikó a kapuban várja. Összekacagott a szemük. Marci meg­fogta a leány kezét és azt kérdezte: — Hogy vagy hé? Pedig valahol ott belül a szíve kö­rül, vagy fán a lelkében ilyenformán érzett: Érdőn-mezőn sok virágot­ látok, de egy se virít úgy, mint a te arcod, sok dalos madarat hallok, de egy se szól olyan szépen, mint a te hangod. Anikó is csak ennyit mondott: — Mi újság? Délkor a kedei Iratát szélén legeltettél. * Az író legközelebbről megjelenő el­beszélés-kötetéből. Pedig úgy érezte, hogy : „Egész nap csak reád gondolok , minden este haza várlak." — Megügyelsz, hogy merre járok ? — Meg, meg! Megügyellek. De nincs idő a beszélgetésre. Siet Marci a nyár után, nehogy a bárányok eltévesszék a gazdájuk kapuját. Anikó se időzhet sokat a kapuba. Zsémbel nagyanyó és fújja az öregek régi nó­táját : — Mit akarsz Marcival ? Szegény pásztorlegény. A tarisznyából él. Mi­ből etesse a feleségét? Anikó azt szeretné mondani! — Tudunk keresni egy darab ke­nyeret. Kétfelé törjük. De nem szól semmit. Némán, szo­morúan hallgatja nagyanyó öreg böl­csességét : — Milyen gazdag az a Hajsza Gyurka. Bezzeg elvenne az. Ноду egy kicsit horgas a lába, szeplős a képe, görbe a szája és nagy az orra: a nem baj! Van szántója, kaszálója, házas­telke, négy tehene, lova, juha, mi kell egyéb?! Marcinak is van egy rossz kürtje, egy kódustarisznyája s aztán le­s a felmenő út. Anikó eddig se szerette, de nagy­anyó dicsérete után már utálja is Haj­szát. De még csak akkor keseredik el igazába, amikor vasárnap beállít a szeplős legény nagy­any­óhoz s dicse­kedni kezd, hogy Anikó is hallja. — Van tágas udvarom, elfér a ma­jorság. Az új pajtában két disznót hiz­lalok. Van tejem, vajam, szalonnám, búzakenyerem, nagy ablakos házam, ahol virulhat a muskátli. Ha hozzám jött Anikó, módos asszony lesz be­lőle. Nagyanyának nem lesz dolga. Öregségére pihenhet. Ha jön Anikó, a boldogságba jön. Selyem sűre és se­lyem szoknya, bársony vizitke és rá­más csizma. Minden, amit szeme-szája kíván...* Híre ment a faluban, hogy Hajsza Gyurka, a gazdag legény Bogár Ani­kóhoz jár. Némelyek úgy tudják, hogy meg is kérte és mindenfelé beszélik, hogy nagy szerencse érte a szegény leányt. Kónyáné irigykedve rikácsolta az utcán: — Szallonás kamarába kerül a temp­lom egere. Hogyne jutott volna el a hir a Marci füléhez is épen akkor, amikor egy-két éjszaka a Pál Mihálybá’ szántóján kel­lett hálnia a nyájjal a föld feljavítása oká­ból. Ez a hir úgy leforrázta, úgy el­­hervasztotta a kedvét, hogy se nem látott, se nem hallott, csak mint egy féleszű, támolygott a nyáj után. Nem jutott már eszébe, vagy tán nem is akart a kürtjébe fújni, ha végig öregélt a Mas oldalon. Minek is?! Anikó soha se mondta, hogy őt szereti. Nátha rosz­­szul érezte, amit érzett. És Anikó is azt gondolta, hogy nem beszélt neki szerelemről. Hátha csak immd­ámmal gondolt reá. A kürt is elhallgatott... De a szegény Anikó szíve csak nem akart elhallgatni. Csendes magábafoj­­tással sirdogált Marci után. A harmadik napja volt már, hogy a Marci kürtje nem rivallgott üzenetet Anikónak. A harmadik nap alkonyat táján eljött Kajsza Gyuri Anikóékhoz. A vasárnapi gúnyát vette fel Arany­­rajtós nyakravalót kötött, Abaposztó a harisnyája, brassói posztó az ujjassá, ujdonat ul rámás csizma, vastag patkó rajta. Hogy ki volt öltözve, de hogy e­llát még a csizmája, hogy recsegett. Most már bizonyos, hogy megkéri a leány kezét. Leült a kicsi ládára és holmi ütngelés és köhédselés után igy szólt: — Hogy sokat se beszéljünk Anikó, csak annyit mondok, hogy úgy sze­rettek, s úgy gondodat viselem, hogy az édesanyád se tehetné különbül. Módba teszlek, megbecsüllek.. A templomban is az első székben ülsz ... Nagyanyó bólintgat. Tetszik a be­széd. Fogatlan, öreg szája mosolygástól szélesül: — Szerencsés vagy Anikóm. Nagy szerencse ért. Mindenki mondja, min­denki irigyli. Hadd irigyeljék. Puk­kadjanak meg! Azért is menj Gyurká­hoz, drága virágszálam. Azt akarja keresztapád, keresztanyád, még a tisz­­teletes ur is ... A jók örvendeznek, csak a rosszak irigykednek. Menj hozzá virágom... Alkonyodik__Vége, vége! Nem szól a kürt. Megrttlm­ult a Marci szive. A leány küzd, vivődik. Pirul, majd sápad az arca és könny reszket a pilláin. Ha nemet mond, nehogy meg­bánja. Ha igent mond, nehogy meg­sirassa. Mikor felelni akar, torkán akad a szó, mert egyszerre előtte rémlik a Marci barnapiros arcán két tüzelő szeme. Jaj most be szomorúak... De nagyanyó biztatja: — Ó de nagy szerencse!... Anikó lesüti a szemeit... Lassan, kínosan, mintha erőszakkal tépnék ki belőle a szavakat, — mondja : — Hát nem bánom. Hajszának megcsillannak a szemei. Talpra ugrik és gyorsan hadarja, hogy most az anyakönyvvezetőhöz siet és bejelenti a dolgot. Anikónak sajog a szíve. Mennyire siet... Már szinte bealkonyodott és nem szól a kürt... A szeplős legény lógja a kilincset és kilép az ajtón, szaporázza lépéseit a kapu felé... de akkor ide harsog a távoli kürthang. Nem is harsog, ha­nem zokog és sir. Így hallja Anikó. És hall egyebet is. Üzen a pásztor­legény lelke. Soha el nem hagylak! Szeretlek mindörökké! A leány kirohan az ajtón és a szep­lős legény után sikolt : — Álljon meg! Igen hamar feleltem. Várjon holnapig. — Holnapig ? kérdi Hajsza és le­­verte a randit egyet a vállán. — Holnapig ? sóhajtja nagyanyó és leejti a fejét. Este szöjp sorjába lőhögél a nyáj, a kosda lantot elől. Utána a juhok, a bárányok. Hátul a kecskék és utol­jára Marci, aki messziről látja, hogy Attika a kapuban áll. Összekacag a szemük, Marci megfogja a lány kezét és azt mondja: — Ha elhagysz, megbolondulok. Feleli Anikó: — Ha másé leszek, meghalok. Minek is beszélnének többet ?! Hi­szen akik csodálkoznak ezen, azoknak mondja a tiszteletes úr: — Mit ér ott a vagyon, ahol nincs boldogság ? !­­ Valahol nóta cseng:­­ „Szép a Nyikó s a vidéke.. gy»WrirVr~nniTirini'ТГ ПГИУУУУГГПРГГГ“*“*1 — A­LKONYOKNAK A legújabb Egész kicsi, ragasztott tollból ké­szült tokk-kalap, melyre egy ritka szö­vésű világos tüllt borítanak, hogy tel­jesen laposan tartsa­ a tollat. Utazás­hoz, autótusákra világos drapp „tweed* szövet-köpeny, ráncolt gallérral díszítve, prémmel vagy paplantűzdeléssel levarrt szövet­betéssel. Délutánra kerek­ alakú antiloptáska, fém vagy világos teknő zárra montí­rozva. Délelőttre bőr (antilop vagy egyéb bőrből), mely áthajtó résszel záródik, úgy hogy egy kis odaerősített acél­­pántba fűződik be az áthajló rész füle. Ezenkívül a már tavaly is divatba jött mechanikus zárral ellátott táska. A tás­kában egy kis pénztárca és névjegy­­tartó táska egyforma anyagból készítve, a régi aprópénztárcák egyszerű kap­csolásával. Mindenféle övék. Estére apró gyémántkövekből összeállítva, délutánra fémből, vagy rézből csiszolt hamis ékkö-díszítésekkel. „Saul de lit“ fekete vagy másszínü bársonyból, kimonó-szabással, oldalt áthajló résszel csukódik, a bő ujj prém­­csíkkal ékesítve, s a nyakán sárgallér­ral, mely olyan hosszú, hogy hátra is lehet dobni a végét. A legkülönbözőbb papucsok, ragasz­tott tollból, tűzdelt selyemből, vagy a fantáziának más változataiban. Dél­utáni viseletre nagyon egyszerű fekete eszkarpen, kilyuggatott csíkkal be­szegve. Délelőttre krokodil, melyet egy a lábfejen fűzhető rész tart össze, vagyis az u. n. „spangen“ helyett egy darabba szabott elég széles rész van, mely fűzhető. A délutáni kabátokon levő nagyon is sok róka meglehetősen nehezíti az alakot, mely erős ellentétben áll az estélyi lenge vonalakkal. A kis kalapokon túliból vagy csip­kéből rövid fátyol, melyet oldalt a nya­kon csokorba kötnek. Reggelenként, ha nagyon hideg van, kasmír-hárászból készült bokavédő, mely a harisnyához és sálhoz talál. Gitta. TUDJA-E, hogy a пштшят ! шли íz! már mindenütt kapható? Gyümölcsfákat, bogyósgyü­­­­ntőtesű­eket, díszfákat, díszcserjéket, oltott Г0Ш- kat, díszfe­nyőket, gyü­mölcsfa -ala­nyokat, Siöi­lóoltvartyákat és alany vesz­­szőketáján já­nak ismert elsőrendű minőségben. Ambrosi, Fischer és Tsai Faiskolák és sz.el­ud­íványtelepek r.-t. AIUD—NAGYEN VED — Árjegyzék díjtalan! Ha eredményt akar: Hirdessen az Ellenzékben. PEPIRsvári v­aktáp LEPIGE - vár. Kérjen ajánlatot!! Concepdio-nyomda Cluj, Str. Cogalniceanu 16. Telefon: 109, 204. KÉSZÍT­ mindennemű munkákat, u. m.: esküvői, eljegyzési kártyákat, meghívókat, üzleti körleveleket, falragaszokat, heti és havi népirodalmi lapokat modern kivitelben.

Next