Ellenzék, 1928. január (49. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-07 / 6. szám
10. oldal. öltöknél hosszabb és kedvesebb, tartalmasabb életre készülnének. Ott teszneklesznek ezek a valónál valóbb figurák a Sipos Domokos láttávolában, csak etikailag tökéletes másai társadalmunk típusainak, ám érzelmileg az iró szivet lobog ■ nekik tennivalót és ütemet. És pályájuk élesen kanyarodik el végízve a rombolás országijától, titkon valamennyien békére szomjas, háborúban fáradt erdélyiek. Erdély gyermekének elképzelései: faji dühtől mentes nemzetek összeférő, színes és istenmosolyogta játékát, hancuráját folyatják, míg fölserdülnek Sípos Domokoshoz hasonlító, lelkes erdélyi emberekké.» Friss fájdalmunkat szándékkal tompítjuk sírja fölött Sokat élt aki mindnyájunk holnapjáért élt. Sipos Domokos holnap élni is fog, csak ne hagyjuk, hogy a hálátlanság ma megfeledkezzék róla! Magas homlokáról, melyben Erdély szép lázadása dúlt, morbid testéről, melyet áldozatul kinált és szeretteiről, akik a lobogó láng kihunytén a nagy fáklya csonkjára merednek. Sipos Domokosnak vissza rpst se adhat az országa, de sir! nyugalmát megválthatja a szeretteire fordítandó gyöngéd gondjával! ELLENZÉK 49. évi 6. szám. írásainak jellemzője: drámai erő, transylvanizmus és progresszív világnézet — Sipos Domokos önéletrajzához — taró emberi mivoltára legjellemzőbb adat az önéletrajza. Abból, amit elmondani fontosnak vél a maga élete folyásából, de méginkább abból, amit elhallgat, az olvasni tudó többet hámoz ki, mint idegen életrajzírók kötetekre menő méltatásából. És Sípos Domokosnak a véletlen két önéletrajzát is a kezeim közé juttatta. Az első, a rövidebb, magánhasználatra, tehát nem a nyilvánosság számára készült. 1923 őszén kaptam tőle, azaikor egy Budapesten megjelenő Irodalmi Lexikon erdélyi anyagának összeállítását bizták rám. Mindenkinek jeleztem akkor, hogy egy-egy íróval legfeljebb 25—30 sorban foglalkozhatom, ehhez alkalmazkodva Sipos Domokos is rövidre fogta életrajzi adatait. De a rövid pár mondat közé is beszúrt egyet, a rá legjellemzőbbet. Ebben mintegy útmutatást akart adni nekem, hogy munkássága legjellegzetesebb sajátságait hogyan foglalhatnám össze a legkifejezőbb tömörséggel. Így hangzott ez a mondat: Írásainak jellemzője: drámai erő, transylvanizmus és progresszív világnézet. És én hozzátehetném: Sipos Domokosnak, az embernek, éppen úgy, mint az írónak, legfőbb jellemzője, ez a mondat. Benne van a sokat próbált és sokszor — a legtöbbször — félreértett ember túlzott óvatossága, még olyan barátjával szemben is, akinek részéről eladdig csak tárgyilagos jóindulatot tapasztalt, de — hátha... Benne van a saját értékét pontosan és tudatosan ismerő írónak nyugodt maga lemérése. Mintha mondaná: .Ennél kevesebbet, édes Jenő, igazán nem mondhatsz rólam.“ Közös emlékeinkben, célkitűzéseinkben, törekvéseinkben talán a legközelebb állottunk egymáshoz. Egyazon iskola padjait faragcsáltuk kis gimnázista korunkban. A magyar nyelv szerelmét, az anyatej után, egyazon professzor igéiből szívtuk magunkba. A fiatalon elhunyt Székely Ödön volt az első magyar tanárunk, aki korábban Zilahon Ady Endrét is tanította. Az erdélyi múltat pedig Bodrogi János tanár úrral jártuk be kézenfogva, akinek kigyult az arca, melegebb csengést kapott a hangja, ha a Bocskaiakra, Bethlen Gáborra, Rákóczi Péter erő fordult a magyarázata sora. Ma is kétlem, hogy élne valaki Erdélyben, aki Transylvania múltját, szerepelvé családjainak történetét, különösen a fejedelmek idejéből, jobban ismerné és lobogóbb rajongással tudná tanítani, mint Bodrogi tanár úr. És lehetetlennek tartom, hogy az ő előadásai nyomán megrögzött transylvanista ne válna a legkoholtabb Erdélyitagadó magyarból is. Volt hát honnan vennie Sipos Domokosnak a transylvanizmusát, de merre van forrása a drámai erőnek sát. Erdélyben még szokatlanabb a „progressziónak?“ Ebben az irányban a második számú önéletrajz ad biztos eligazítást. A második számú önéletrajz a budapesti Magyarság 1925-ös évkönyvében jelent meg, ahol néhány utódállamokbeli magyar írót mutatnak be a határokon túli közönségnek. Mifelénk, tudtommal, alig három-négy ember ismeri ezt az évkönyvet, érdemes hát kimásolni belőle a szegény Sipos Domokos önvallomását: „Dicsőszentmaártonban, 1892 aug. 4-én születtem. Az elemi iskolát itt, a gimnáziumot a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végeztem,nagyobbrészt a kollégium jóvoltából. A jogra Budapesten iratkoztam be és egyetemi tanulmányaimat ott nem fejeztem be, ellenben négy esztendő alatt az életnek olyan mélységeit és magasságait ismertem meg, hogy azt a nyomorúságot, amit ezért a tudományért tandíjként megfizettem, sohasem fogom sokalni. A háborúban csak kevés ideig katonáskodtam, mert betegségem miatt a hősi halálra alkalmatlannak találtattam. 1915-ben szülővárosom szolgálatába léptem. Miit dijnok kezdtem meg a közszolgálatot és az impériumváltozás után h. főjegyzőként mondtam le állásomról. Közben vármegyémben progresszív irányú publicisztikai működést fejtettem ki. Ez és a nemzetiségi kérdésben elfoglalt s a megyében közismert álláspontom volt az oka, hogy 1918-ban, az emlékezetes aradi tárgyalásokon, Kisküküllő megye főispán állására nézve személyemben állapodtak meg. Kinevezésre azonban már nem kerülhetett sor. Az impériumváltozás után azok közé tartoztam, akik az új helyzetben egészen különleges felkészültséget igénylő politikát, egészen különleges felkészültséggel rendelkező kéthárom emberre akartunk bízni. Magunkra, tehát a magyar tömegekre nézve pedig legfontosabb kötelességnek tartottuk dolgozni. 1921-ben az Erzsébet Könyvnyomda R.-T. igazgatója lettem. Ennek a vállalatnak kiadásában jelent meg az új erdélyi szépirodalmi termés egy része és ez adta ki a Petőfi-centennárium alkalmával Petőfi összes költeményeit, 5000 példányban. 1925 nov. I. óta aKeleti Újság állandó külső munkatársa vagyok. 1920 óta csaknem az összes erdélyi napilapokban és folyóiratokban, újabban Budapesten is jelennek meg novelláim és verseim. Több irodalmi pályadiat, legutóbb a kolozsvári Ellenzék erdélyi tárgyú történelmi novellapályázatát nyertem meg. Első novelláskötetemet Istenem, hol vagy ? címmel a Kaláka adta ki (1922) Sajtó alatt van Vajúdó idők címü novelláskötetem és nemsokára odakerül Viharban címü regényem, mely Erdély megváltozott viszonyaival foglalkozik. Vidéki forradalom c. regényemnek Budapesten keresek kiadót. Jelenleg egy szatirikus-politikai regényen dolgozom. Ha még az is elmondom, hogy jó és szép feleségem s egy pompás ötéves fiam van s végezetül az arcképemet is megmutatom, semmi sem marad, amit ebben a pillanatban még érdemes tudni rólam.“ Ebből az életírásból kiviláglik, hogy szegény Sipos Domokosnak aprogresszív világnézete“ nem fiatalos eltévelyedés és nem csupán századeleji divat volt. A születés, a szegénység, a nyomorúság oltotta lelkébe kiterülhetetlenül a haladásba, a rátermettek, az elhivatottak érvényesülésébe, az elnyomott néprétegek jobb jövendőjébe vetett hitet. Hiszen enélkül csak a revolvergolyó maradt volna számára. Rettenetes volt a harc, amelyet ennek a törékeny fiatalembernek az érvényesülésért vívnia kellett, mióta csak az eszét tudta. Egykori munkadója igazat mondott a sírjánál: egyesegyedül a maga erejére támaszkodva kellett kiverekednie azt, amit elért. És hozzátehetjük: olyan környezetben kellett megharcolnia a maga harcát, amely minden gyökérszálával az ellenkező végletbe, a születési előkelőségbe, a tradíciókba kapaszkodik. ismerni kell Kisküküllő. Ebben a vármegyében minden harmadik ember méltóságos. Apaffy Mihály ur idevalósi ember volt, az udvara is kisküküllői emberekből került hát ki, jórészt kisnemesekből, amilyen őmaga is volt s ezek a famíliák mind megméltóságosodtak a fejedelmi környezetben. Ezek közt akart szerepet, vinni egy Pestről hazavetődött, befejezetlen iskolázottságú jogászgyerek, akinek semmi kutyabőr nem voló tarsolyában ? Itt akart karriert csinálni, ezeket akarta nemzetiségi politikára tanítani, mikor ők már a bölcsőben maguk mellett hordozták a politikai vezérség marsallbotját ? És jött a forradalom és ez a forradalom természetesen a nép mellett találta a fiatal városi aljegyzőt. A nép mellett, amelyből vétetett. A nép mellett, amelynek asszonya közmunkára járt, mialatt a férfiakat a Doberdo pokla sütötte eleven tűzön. Sipos Domokos ne lett volna „progresszív“, akit az „urak“ egyszerűen egy stereotip kézlegyintéssel intéztek el. — A bábaasszony fia! És senkinek nem jutott eszébe Kisküküllőben, hogy az ács fia és a vén kocsmáros meg a jót szolgáló fia szintén szereztek érdemeket az emberiség megváltása körül. Bizony, csak a bábaasszony fia írhatta meg a „Templomrablót“, akit nem elvetemültség, hanem az éhség rettentő kényszere kerget szörnyű bűnébe. Csak ő írhatta meg, hogy ezért pedig a társadalom tartozik felelősséggel, amely a legtöbbször érzéketlenül halad el emberi nyomorúságok mellett. Csak ő sikolthatta világgá az állás nélkül maradt tisztviselő tragédiáját a maga kendőzetlen borzalmasságában. Ki jajdult volna fel, ha ő nem, Istenem, hol vagy? És ahogyan ennek a „progressziónak — amit egészen röviden emberi érzésnek is lehet nevezni — természetes forrása volt a nyomorúság és az ebből — a fennálló társadalmi rend recipése szerint — önként folyó elnyomottéig, épp úgy a nyomorból vétetett harmadik nagy írói erénye, a drámai erő is. A drámát az látja meg igazán, aki maga is átélt már néhányat. A drámai erő abban a tehetségben feszül ellenállhatatlan hatásúvá, amelynek a körülmények mind a két kezét lekötve tartják s amely, ha egyszer kinyithatja reszkető száját, már csak dadogni, vagy üvölteni tud. A bábaasszony fiában, a minden lépten visszarugott, a puszta egzisztenciáért tíz körömmel verekedő, a tüdővészével fiatalon halálraítélt Sípos Domokos írásaiban ne lett volna drámai erő ? Ő, akit az élet nap-nap mellett nem feszít keresztre és nem húz karóba, talán meg se tudta volna írni a „Vajúdó idők küszöbén“ infernális erejű utolsó mondatait, amelyeknél megrázóbban csak az evangélista örökítette meg a pillanatot, mikor a Megváltónak a keresztenelnyújtják az ecetes vizet. Bocsássatok meg, emberek, Sipos Domokosnak, a halottnak, hogy csak a ti gyötrelmeitekre használta tollát. Bocsássátok meg, hogy nem tudta szebbnek látni az életet, mint amilyen. Bocsássátok meg, hogy nem tudott andalítani, mikor körülötte az egész világ ott vergődött a háború lángjain teszesített nyárson. Higyjétek meg, joga volt megkérdezni tőlünk, mindnyájunktól, a nemes vajdaházi Nagy Pál szavaival: — Én talán bársonynyoszolyán heverek ? Higyjétek el, ő többet szenvedett mindnyájunknál és ő több szenvedéssel akarta volna megváltani a mi szenvedéseinket is. Most már nem szenved többé, jaj, csak ne szenvedett légyen hiába! Szentimrei Jenő. MEGKEZDŐDÖTT az JÉVI NAGYVÁSÁR! Még eddig nem létezett olcsó árak női és leányka télikabátokban. — A legjobb minőségű crep de chienből a legújabb fazonú ruha 2800 lej. Külön méretosztály, ftczstt crascilból is vállalok. „VERUS“ ЙКОИЙИ Cluj, Str. Memorandului (volt Unió-u.) 5. Szőrme filMäisj одно Átmeneti ты Börhabátok NEUMANN M. CLUJ férfi és fiúruhaáruháza - Főtér 14. épittetői figyelmébe!!! Kész Qbiaholt, ejlőh kophatott. Megrendelés után méret szerint olcsón gyorsan készítek. KOLOZSI PÁl asztalosnál, Calea Traian No. 45. Zsoldos magántanfolyam Budapest, VII., Dohány u. 84.Telefon: József 124-47. Előkészít polgári- és középiskolai mafioavizsgákra, érettségire!