Ellenzék, 1928. április (49. évfolyam, 75-97. szám)
1928-04-16 / 87. szám
14. oldal ELLENZÉK A RÉGI KOLOZSVÁR írta : Gyalui Farkas Félszázad előtt — Emlékirataimból — . . . Ebben az esztendőben (1878.) nevezetes világtörténelmi esemény volt az orosz—török háború. Emlékszem, mennyire rokonszenveztünk a törökökkel, mennyire kívántuk győzelmüket. Látom a kivilágítást, amelyet csináltak Ozmán basa plevnai győzelmének hírére. Mi diákok, szívesen mentünk volna az oroszokra, annyira lelkesedtünk a törökért. Hiábavaló volt, det pedig a história pár évtized múlva a mi fiatal szívünk ösztönszerű érzésének adott igazat. Sok minden máskép történt volna, ha Európa akkor nem nézi tétlenül velünk együtt az orosz támadást. Évtizedek múltán, mikor Ugrón Gábor és Bartha Miklós személyes ismeretségével és jóindulatával dicsekedhettem, beszélgettem egy este Bartha Miklóssal az úgynevezett Ugronféle székely puccsról. Ugrón Gábor egy pár ezer főből álló székely csapatot toborzott össze, mellyel hátba akarta támadni s elvágni az oroszok étappe-vonalát. Minthogy az oroszok nem is számíthattak arra, hogy semleges, román területen elvágják élelmezési vonalukat, Ugronék csapata nagy zavart okozott volna, azonban korán rájöttek a dologra. A hírt elsőbben is angol lapok tudatták : magyar ember nem tud konspirálni, a székely atyafiak, úgy látszik, kifecsegték a dolgot s a kormány elfogatási parancsot adott ki Ugron Gábor ellen, sőt Bartha Miklós ellen is, aki nekem a következő kis történetet beszélte el Bethlen Gáborról, az E. M. K. E. későbbi elnökéről, akkor főispánról: Ugrón külföldre menekült, Bartha is el akart utazni s egy vasúti állomáson éppen menekülése közben, fejébe húzott kalappal vacsoráit valamit, amikor melléje telepedett gróf Bethlen Gábor, akihez, mint főispánhoz, szintén megérkezett a rendelet, hogy megyéje területén fogassa el Ugront és Barthát, ha szem elé kerülnének. Bartha Miklós nem csekély aggodalommal nyelte le vacsorája utolsó falatait, s azután kisurrant a perronra, amelynek egyik sarkában húzódott meg, várva a vonat indulását. Pár pillanat múlva mellette állott Bethlen Gábor gróf. A gróf feléje hajlik, s halkan kérdi tőle: — Hova? Bartha Miklós vagy zavarában, vagy pedig látván, hogy úgyis mindegy, egész őszintén megmondta: — Gödöllőre akarok, egyik rokonomhoz menni. Bethlen Gábor gróf ránéz, s komolyan szól: — Nem elég messze ! Egy vonaton utaztak Pestre s másnap a pártkörben ez jellemezte a viszonyokat s a helyzetet. Tisza Kálmán szemrehányást tett Bethlen Gábor grófnak, hogy a pályaudvaron miért nem fogatta el Barthát, akivel — mint hozzáérkezett titkos följelentésből tudja — Bethlen Gábor találkozott, s a pályaudvaron beszélgetett vele. Amire a talpig gentleman, igazi főúr, Bethlen Gábor, szokása szerint jobb oldalra görbítve száját, odaszólt: -- Nem vagyok zsandár. Én főispán vagyok. Bartha Miklós ugyanakkor azt mondta el nekem, hogy a fegyvereket erre a vállalkozásra a bécsi arzenálból kapták Albert főherceg útján. * Szüleim kis zsindely fedelű házukat (a Külkőzáp utcában) leromboltatva, újjáépítették, magunk pedig szembe költöztünk Havasi István nevű öreg rendőrnek házába. Előbb még el kell mondanom, hogy milyen aggodalmat állottunk ki mi a házért két év előtt. 1876 április 22-én délután a Kövespád nevű mezőrészen (egy terraszon Kolozsvár északi részén) sétáltam, mely magasan fekszik a Külközép-utca háta mögött s onnan a város látszik. Egyszerre, amint a város tornya felé nézek, nagy lángtengert látok, úgy, hogy ijedtemben elszédülve leültem. Feltápászkodva hazarohantam, az egész város magánkívül volt rémületében, a harangokat a tűzoltó őrtorony riasztó harangszava után minden toronyban félreverték, akkor dühöngött a hires szappan-utcai tűz. Egy Szappan-utcában lakó szabó cselédje téglázott az udvaron s egy szikrától lángra lobbant egy mellék épület. A tűz rettenetes gyorsasággal terjedt, szél volt, szárazság volt, vízhiány, gyenge tűzoltóság, egész utcasorok égtek le, a tűzoltó laktanya, maga a tűzoltó őrtorony leégett. Azt sem tudták, hol, mit mentsenek, a kimentett s összehalmozott bútor is meggyuladt helyenként. A város több oldalán támadt tűz s mi otthon halálos aggodalommal féltünk attól, hogy zsindely fedeles kis házunk porrá ég. A gondviselés megkímélt a kartól, de nagyon sok család jutott akkor koldus botra. A tűzoltóságot aztán reorganizálták. Az apám már akkor elhatározta, hogy ahogy teheti, a kis házat újból építteti. Két év múlva építette fel nagy gonddal, szép téglaház volt, bádoggal fedve. Ekkoriban már nagy barátja voltam a könyveknek. Nemcsak olvasni szerettem, hanem gyűjteni is. Ideiglenes lakásunkban, a szomszédban egy fáskamara féle rendelkezésemre állott. Ezt kitakaríttattam, egy pár polcot állítottam bele, összes könyveimet, köztük néhány árjegyzéket is, amelyeket Pestről kaptunk, szép rendben felállítottam, azt hiszem le is írtam a címüket s a fabódé ajtajára kívül cédulát ragasztottam, nagy betűkkel oda írva: könyvtár Nem is sejtettem, nem is képzeltem, hogy valaha ez lesz e rendeltetésem, hogy szüleim vágyát, hogy orvos legyek, nem teljesítve, könyvtárhoz kerülök, igazi nagy könyvtárhoz. * Akkoriban indultak meg Mehner Vilmos nevű pesti cég vállalatában kolportázs által terjesztett füzetes regények. Utazó ügynökök járták be az egész országot és elég silány rémregényeket kezdtek árusítani füzetenként — azt hiszem 3 vagy 4 íves — füzetenként 25 krajcárért; a hegyibe a regény felének megvásárlása után, egy jutalomképet ígértek, s a végén még egy jutalomképet, vagy egy órát, fali órát, csekély egy pár forint ráfizetéssel, amelynél többet azonban a jutalmak maguk sem értek. Ez az új ötlet, a kolportázs, vagyont, nagy vagyont hozott Mehnernek. Olvastam „Mariella a gályarab leánya“ című regényt. Mohón faltam a franciából átgyúrt rémregényt. Legtöbbet ért Dumas Sándornak „Gróf Monte- Cristo“ címü regénye, amelyre anyám abonált s melyet két hetenként kaptunk füzetekben. Ez már óriási hatást tett lelkemre. A Napoleon bukása utáni Bourbon-világ rajzának eleven képe mélyen bevésődött lelkembe. Az Ifivárban elzárt Dantel Ödön, a szegény tengerész, aki tömlöcében megismerkedik Farié abbéval, s az neki mérhetetlen kincseket fedez fel, majd midőn az abbé, aki rabtársát nyelvekre és tudományokra is tanítja, meghal, Dantes bevarrja magát a tengerbe való dobásra előkészített halott takarójába, s őt dobják le a zivataros tengerbe, megmenekül, mint Monte Christo grófja lép a világba s mérhetetlen kincsével rettenetes bosszút áll azokon, akik igazságtalanul üldözték, mély lázas érdeklődéssel olvastam. Mennyire bámultam gazdagsága hatalmát. Különösen mesésnek, sőt hihetetlennek tűnt fel előttem az, hogy Monte Christo 49. év, 87 szám. SE& SR KOROnállflK KORORftSfl az hogy Komjdíszegfey Lajos nKOBORfln [| 17ERDÉGLŐ ÉTTERIRÉBER | (Cluj, Calea Victoriei 49 sz.) a híres emesvári Casino sop már kapható!! gróf megnyomott a falon egy gombot s erre megjelent szolgája. Ennek a regénynek egy folytatása is van, melyet Le Prince írt, elme „A holt kéz“. Nekem nem volt elég az a könyv, mit az iskolából kölcsön kaptunk, s kivált a vakációkon előfizettem Marcinkiewich Marcell kölcsönkönyvtárában, amely később Márton Kálmán könyvkereskedő, s jelenleg azt hiszem, Gibbonkönyvkereskedő tulajdonába ment át. Sok francia regény között ezt a folytatást is olvastam, rémes regény, mindenkit megölnek benne. Jól emlékszem egy olvasó kritikájára, aki az általam használt könyvtári példány utolsó lapjára rá írta: „Kár, hogy a szerző nem vett egy kötetet, s magát is nem akasztotta fel“. 1897-ben, mikor Londonban voltam, az Alhambra színházban Monte Christo nevű ballettet hirdettek, természetesen megnéztem. Azt hiszem, dramatizálták is a témát, éppen most (1916) egykét éve a regényt új kiadásban adta ki magyarul Singer és Wolfner. Sokat olvastam, Jókai maradt folyton kedves íróm, de Verne Gyula, a maga pompás utazási könyveivel, nekem is, mint annyi más gyereknek, egyik legkedvesebb írómmá vált. „20 ezer mértföld a tenger alatti ama regénye, melyet K. Papp Miklós által Kolozsvárt szerkesztettSzáz elbeszélés és kaland“ című vállalatban olvastam, a legszebb s a legérdekfeszítőbb regények egyike, s nekem is fölkeltette vágyamat a távoli tájak megismerésére. Verne a hatvanas évek elején írta ezt a regényét, amikor a villanyosság még csak arra szolgált, hogy iskolába mutassák be erejét, meg távírási célokra — és ő a regényíró fantáziájában megkonstruálta a Nautilust, a villanyosság által mozgatott tengeralatti hajót, amelyet később éppen az ő hazája valósított meg. Az írónak olyan intuíciója ez, melyre többször van példa az irodalomban, Jókai a repülőgépet és a röntgensugarakat jósolta meg. A legjobb söröket gyártja az Ursus'-sörflydr Részvénytársaság KOLOZSVÁR (monostor) ♦ Ф ♦ ♦ * ♦ Ф Ф Ф # Ф ♦ ♦ Eredeti 1.Я.У. golyóscsappá acélMI csiplögépsK PszszsinErc IstierefejtiHészulékeklid. Traktorok, Dieselmotorok Rendkívül kedvező fizetési feltételek „EGORGIRIIt“ Kereskedelmi és Ipari R. T. Oradea, Piața Elhal Viteazul 1. # ❖ Ф