Ellenzék, 1929. május (50. évfolyam, 97-119. szám)
1929-05-04 / 97. szám
/ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Stratia Universitati (v. Egyetem utca) 8. szám. Titeleti: 169. és 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK, Cluj *тш ÁRA 5 LEJ MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Szerda, 1929 május 1. L. évfolyam 97. szám. Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 390, félévre 000, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengi. írta: SPECTATOR Húsvét bejárójában szentül hitték az emberek, hogy a jóvátételi kérdést vizsgáló szakértőbizottság Pakisban szerencsésen megoldja Németország fizetési kötelezettségének és feltételeinek kínosan vergődő ügyét. Ha az amerikaiak a politikai mezőről át tudták már kalauzolni az elmélet a kizárólagosan gazdasági szempontok területére, ha megértést tudtak sugallni egy nemzetközi clearing-house iránt, bizonyára meg fogjákk találni a kulcsot a német jóvátétel végső összegének és a törlesztési részleteknek kiszámításához is. Ezt hitték az emberek és tépni kezdték a remények édes gyümölcseit, mert azok is olyan jók, mint a datolya, melynek „feje a tűzben ég, lába vízben áll“. Szégyen nélkül valljuk be, hogy akkor magunk is rózsás bizakodásba dőltünk, mert minden nagy kétkedésünk ellenére néha szinte vakon dobjuk magunkat a reménység légies karjaiba, úgy látszik azonban, fel kell hagynunk a gyűszünyi hittel is. A szakértők talán világgá mennek és újra feléled a Dawesterv szörnyű terheivel, melyek alatt Németország összeroppanhat. Se Rajna-kiürítés, se gyarmatvisszaadás, se méltányos fizetési megoldás! Hanem megint a dzakma, nemzetközi válság, drágább pénz, termelési nehézség, az élet általános megrosszabbodása ! Mintha lábra kapott volna a magyar forradalom kétségbeesett könnyelműsége, mely a Vyx-féle jegyzék átadásakor azt mondta: dobjuk oda a gyeplőket a bolsevizmusnak. Dobjuk oda most mi Németországot és az európai pénzpiacot az ismeretlen lehetőségeknek! Az emberek bökkenve és döbbenve állanak, már csak álmukban suttogják, hátha a tíz esztendős tapasztalatok keserűsége feltör a szájakba és Amerika az utolsó pillanatban visszaránt a szakadéktól. A reménytelenség pánikja most aztán napról-napra terjed ez. Az optánstárgyalás is mintha kókkadni kezdene. A leszerelési vita borzalmas fegyverzet jogosultságát szentesíti: gyilkos gázok alkalmazásának és nyílt városok bombázásának ördögi engedélyét. Hát semmi komoly tanulságot nem vontunk le szörnyű megpróbáltatásainkból? Új gyárvállalatok érdekében oda kell jutnunk, hogy minden ember számára gázmaszkokat szerezzünk be? 1800 millió darabot, ha minden „isten képét és hasonlóságát“ óvni akarjuk e földfémen. De mi lesz állatainkkal ? Azt regéltük, hogy a halálfejes gázokat már csak poloskák, tetvek, bacillusok irtására fogják használni. Most perig félteni kell tőlük teheneinket, trhónkat, csirkéinket, a tej, gyapjú,ás, húst adó jámbor rabszolgákat. És , erdőket, mezőket, szántókat, mert , ninden gyanús, ami él! Az optáns tárgyalás meg-megszakadása lépni kezdi, a leszerelési konferencia már széttaposta reményeink egy-egy koszorúját. Vájjon nem így járunk-e azokkal a reménységekkel is, amiket a spanyolországi diktatúra, bukásába, amiket a kisebbségi kérdés népszövetségi felgombolyításába vetettünk? Nem fogunk-e megcsalatkozni a május végi angol alsóházi választások során is, melyet különös mértékben befolyásol majd az a körülmény, hogy most először fog bennük szerepet játszani sokmillió női szavazó, politikáikig iskolázatlan és egyébként szeszélyes г-sem ? De kételybe kell esnünk akkor is, ha megbuknak a konzervatívok és Lloyd George—Macdonald jut haza- Sorvadó remények Egyetlen politikai pártot sem hívtak meg a gyulafehérvári ünnepségekre falva-Voevou szenségmisniszter a Kolozsvári roiflezett Közigazgatási mmn aSKalsaával nyilatkozott a román i€Y€níc-mozgalomról cs . мтШшЩ. kérdésről Az erdélyi prefektusokból előtört a sovinizmus s a városi autonómia megadása ellen foglaltak állást Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Erdély és a Bánság prefektusai szombaton délután összegyűltek Kolozsvárt, hogy résztvegyenek azon az ankéton, amelyet Vaida Voevod belügyminiszter rendez a készülő közigazgatási törvénnyel kapcsolatban. Az értekezlet délután 4 órakor kezdődött a megyei prefektura dísztermében s azon a prefektusokon kívül résztvettek a kolozsvári egyetem jogi professzorai, valamint a Kolozsvárt tartózkodó szenátorok és képviselők. Csella Or fiebisett — levente Vaida beli'gyrumnisater azzal nyitó. Re. meg az értekeztetet, hogy — mielőtt a megbeszélés tulajdonképeni tárgyára áttérnének — két napirenden lévő kérdésben nyilatkozni akar. A nyilatkozatot a következőképen közli a Radar: — A lapok és főleg a liberális újságok — mondta Vaida —, sokat foglalkoznak a balázsfalvi Levente (Voinici) ünnepségekkel. Kritikák hangzanak el, amelyekre én a következőkkel felelek : melegen köszönetet mondok dr. Bolla Zakariás kisküküllőmegyei prefektusnak, hogy megrendezte ezt az ünnepséget és ezzel a régenstanács, valamint a külföld előtt is bebizonyította, hogy mi a rend népe vagyunk, akik csendőrök nélkül is fenn tudjuk tarta ni a nyugalmat és a polgári rendet. " külföldön túlságosan elterjedt-' a híres.• 1 . hogy RomáRi.-iban .. odron, :ha- és t...Ar.1..io-iHH:tl kősét kormányozni. Nos, hát mi meg akarjuk mutatni, hogy a román nép békés és rendszeres és hazafiasságában maga őrködik a rendre. Rádió a falvakban — Még egy utolsó kérdésre akarok kitérni — mondta Vaida. — A liberálisok hevesen támadnak minket azért, hogy a falvakba be akarjuk vezetni a rádiót. Az a véleményük, hogy a falvaknak előbb a kellő higiéniára és közlekedési eszközökre, jó utakra, jól működő postára van szükségük s csak azután rádióra. A liberálisok ötven évig kormányoztak és semmit sem tettek, hogy a fenti követelményeket teljesítsék. Most midőn mi azt akarjuk elérni, hogy rádió útján a kultúrát terjesszük a nép között, panamát orrontanak és milliós üzletek megkötésére.". .. .ásítanak bennünket. De ez nem fogja megakadályozni a kormányt a terv végrehajtásában és ért kérem a prefektus urakat, végezzék el a szükséges összeírást és én azt hiszem, hogy a rádió bevezetésével a falvakon kulturhivatást végzünk. A prefektusors állásfoglalása Vajda beszéde után megkezdődött annak:"igazgata.A reformjavaslat közül első felszólaló Vescan marosmegyei prefektus volt, aki állást foglalt a városi autonómia megadása ellen. Azt a már sokszor hangoztatott soviniszta elvet vallotta, hogy az erdélyi városokban a kisebbségek többsége a román nemzeti érdekeket veszélyezteti. Kifogásolta a javaslat intézkedését, amely szerint a hivatalnok tanácstagoknak nem lesz szavazati joga. Végül hibáztatta, hogy a javaslat a jegyzőket ismét községi hivatalnokokká teszi, holott a közigazgatás államosítása általános helyesléssel találkozott. Dr. Cimponeriu a közigazgatási tisztviselők nevében ismertette azokat a határozatokat, amelyeket az erdélyi közigazgatási tisztviselők egyesülete hozott a javaslattal szemben. Kifogásolják a javaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek lehetővé teszik a tisztviselők cserélgetését. Kérik az összes tisztviselők részére az elmozdíthatatlanságot. A szolgabirak részére kihágási ügyekben büntetőjogot kell biztosítani. Kérik, hogy a községi tanácsosok feloszlatását határozottan tiltsa le a törvény. Ha a tanács államellenes magatartást tanúsítana, a község autonómiája függesztendő fel. Jacobovici professzor szenátor kérte, hogy a községi illetve megyei tanácsokban nagyobb szerepet biztosítson a törvény az intellektuellek részére. Popa Ádam Овншейшйг körül — A másik kérdés, amelyre ki akarok térni — folytatja a belügyminiszter, a kisebbségi probléma... Ügyes kisebbségek a haragszom rádot játszák anélkül, hogy erre okuk lenne. Amikor a belügyminiszteri széket elfoglaltam, azonnal rendeletet adtam, hogy a közigazgatási hatóságok civilizáltan, megértővé bánjanak a lakossággal és a kisebbségekkel. Megparancsoltam, hogy a hivatalos hatalmukkal visszaélők ellen azonnal alkalmazzák a szigorú szankciókat., Kormányzásunk első idejében még sörs"imnáolva harlik a kisebbségi lapokbel" panaszokat a hatóságok ellen. Most a panasz megszűnt, vagy legalább is a megkereskedett. Nem régen nálam járt a magyarság négy képviselője és elismerte, hogy most már komoly panaszra okuk nincsen sem a székelyföldön, sem ott, ahol szórványosan él a magyarság. Nem tudom tehát megérteni, miért kísérlik most meg a magyarok, hogy a gyulafehérvári ünnepségek körül kellemetlen atmoszférát teremtsenek. Kormányunk a gyulafehérvári ünnepség kérdésében nem áll az alku alapján. Mi a kisebbségi kérdést civilizáltan oldjuk meg. A vita, amely a gyulafehérvári ünnepségen való részvétel körül kifejlődött, nélkülözi az alapot. Mi speciális meghívót az ünnepségekre nem bocsátottunk ki. Egyetlen pártot, így a Magyar Pártot sem hívtuk meg a jubileumra, mert hiszen pártokat ilyen eseményekre meghívni nem is lehet. Az ünnepségre Románia egész népe kapott meghívót. — Ami a népviseletet illeti, a konferencián, amelyet a prefektusokkal tartottam, hangsúlyoztam, hogy minden egyes nemzet a saját jellegzetes viseletében jelenhet meg, minden korlátozás nélkül, ami az illető nép nemzeti jellegének kidomborítását illeti. Jöjjenek tehát a magyarok, németek, bolgárok, oroszok, törökök, stb. saját nemzeti viseletükben, mi szívesen látjuk őket, mert ez az ünnep az ország összes fiainak az ünnepe akar lenni. lomra. Hiszen a nemzetközi gondolat átcsoportosításának e bajnokai elszigetelten maradnak; most Poincaré kormányoz Franciaországban és nem Herriot, mint négy év előtt, mikor a Labour-party végezte a miniszteri térdepelést és kézcsókot az angol király tróntermében. Nem a pillanat hangulata, hanem egyre dagadó meggyőződés sóhajtja el a reménytelenség erősödő kesergőjét. Tudom, hogy a tömegekben a megbékélés és kiengesztelődés szelleme már nagy utat tett. Az emberi szolidaritásnak számos, nem hivatalos jellegű szála szövődött meg. Az általános légkör sok tekintetben tisztult: irodalom, művészet, társadalmi szervezettség, közgazdaság messze haladt a háborús ragálytól. De a politikai hatalmak, amelyek igában tartják,a tömegeket, társadalmat, a civilizációt, a szellemi világot, nem hajolnak el attól a barbár nemzetközi rendjét, melyet az egyoldalú háborús erő, a diktátumon alapuló hamis béke ragályozott a világra. Szelleme fojtja meg a nagy rendezések iránt táplált reménységeket. Mi, mikor buktatja meg végzetes dacát ? A csöndes és lassú fejlődés bizonyára megoldást hozhat, de hosszú munkája során rengeteg érték mehet veszendőbe? Csak forradalom adhat új lehetőségeket? Kiknek a forradalma? A polgárság és munkásság lezajlott nagy megmozdulásai mögött csak a szellemiség rétege az, mely minden osztály értékeit szívja fel és még nem nyiatkozott a történelemben függetlenül, külön akarattal. Lehetséges-e, hogy a pap, akinek háborús fegyvereket kellett megáldania, a tanár, akinek sovinizmust kell tanítania, a tudós, akinek hadiszereket kell feltalálnia, a hivatalnok, kereskedő, író és művész, aki politikai hatalmak függvénye, feleszmél majd kizárólagos feladatára s érdekeire, hogy szervezetten és önfeláldozón a barrikádokra menjen? Úgy látszik a történelem olyan sivár időszakába léptünk, mikor várnunk kell egy automatikus összeomlásra, melyből új igazság és rend jöhet. Mai számunk 12 oldal