Ellenzék, 1929. október (50. évfolyam, 223-249. szám)
1929-10-01 / 223. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cina—Kolozsvár, Strada Universitata (v. Egyetem utca) 8. szám. Telefon: 109. és 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj VÁRA 5 LEJ Kedd, 1929. október 1. ötvenedik évfolyam, 223. szám. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 30, félévre 600, évente 1200 lej. Magyareranágea: negyedévre 14, félévre 27, évente 51 pengi. KÉT ERDÉLYI KULTÚRA TALÁLKOZOTT A BRASSÓI HELIKON-NAPOKON Brassó szász társadalma őszinte lelkesedéssel ünnepelte az erdélyi magyar írókat Hetek óta készült az ősi város erre a találkozóra. — Fényes külsőségek közt zajlott le az irodalmi est.—Bánffy Miklós gróf és dr.Glondys Viktor szász lelkész hitvallást tesznek az erdélyi gondolat mellett Brassó. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Erdélyi Helikon brassói estélye, amelyet a Klingsor folyóirat szász írógárdája rendezett meg, úttörő kultureseménynek bizonyult. Nemcsak a magyar és szász írók eszményi barátsága mélyült el a szombati és vasárnapi találkozásokon, nemcsak Brassónak meglehetősen izolált magyar és szász társadalma került egymáshoz közelebb a két nemzet íróművészeinek vonzó hívására, hanem maga a két testvérnemzet lépett itt a harmonikus kulturnunk a közös útjaira. Sokkal több volt ez a két nap, mint fényes sikerű irodalmi esemény. Amit a Helikon által Kolozsvárt rendezett Klingsor-estélyen a két nemzet írói megkötöttek, azt a brassói magyar estély megpecsételte. Az estély s az utána rendezett nagyszabású bankett előkelő magyar és szász közönsége, amely minden politikai, felekezeti és osztályárnyalatot gazdag tagoltságban képviselt, úgy legyent mondott az írók közös kulturális hitvallására, az erdélyi gondolat teremtő eszményére. Pedig nagyon sokan kétségesnek tartották, hogy ez a találkozás egyáltalán létrejöhessen. A magyar és szász lakosság között itt még gazdasági érintkezés is alig van, hát még társasági. Régi brassóiak szerint az utolsó ötven év története nem mutat fel hasonló eseményt. Pedig mindkét fél alapjában teljes bizalommal várja régóta ezt a találkozást. Az erdélyi gondolatnak csendben munkáló hatalma a kétségtelenül lappangó csirában rejtőző lelki készségek között most végre kaput nyitott. A gondolat ereje a maga sugárkörébe tudta fonni az egymás mellett élő két nép kulturális vezetőit, géniuszuk hivatott képviselőit, az írókat, eleve kijelölve és készentartva a méltó, egyenrangú helyet a harmadik testvérnemzet alkotó művészei számára is. S odáig már eljutottunk, hogy a magyar és szász közvélemény intellektuális rétegei erősítő visszhanggal fogadták az ősi erdélyi koncepciónak korszerű, modern újrafogalmazását, a népkultúrák tevékeny összefogásának programját. A találkozás, amely a nemzeti életek közös szellemi alapjaiban gyökerezik, önmagában hordja állandóságának és tartósságának biztosítékait. A régebbi és a legközelebbi múltban számos esetben bizonyult be, hogy a magyarság és szászság között politikai alapon létrehozott összeköttetések — a politika törvényei értelmében — nem lehettek hosszabb életűek, mint az őket előidéző és meghatározó politikai érdekek. S egészen természetes, hogy amint saját politikai érdekei úgy kívánták, valamelyik fél nem habozott saját külön útjait követni. Végtelenül más azonban az olyan benső szövetségek természete, amelyek a közösként felismert eszmei összetartozásból fakadnak, amelyek nem irányulnak soha senki ellen, hanem a maguk értékeit mindenek számára akarják kifejleszteni. Az ilyen összetartozásból, amilyen az erdélyi kultúrközösség egyetemes értelmének felismeréséből fakad, múlhatatlan és örök kapcsolatoknak kell kinőniük, kibírva már a politikai viharok minden esetlegességeit. Ez a folyamat ter veitől, a Hetek óta tartó gondos és lelkes munkával készítette elő Heinrich Zillich, a Klingsor kitűnő főszerkesztője, a brassói Helikon-estét. A Klingsor ünnepi számot adott ki a Helikon tiszteletére s ebben az erdélyi magyar irodalom számos értékét sikerült fordításokban ismertette meg a szász olvasókkal. A szász írók maguk is mélyenszántó tanulmányokban fejtik ki e számban miért látják elérkezettnek a magyar és szász kultúrák együttes munkáját. A Klingsora mellett Kronstädter Zeitung is négy hét óta állandóan napirenden tartotta a Helikon brassói bemutatkozásának ügyét. A lap szinte minden számában hozott kitűnő műfordításokat az erdélyi magyar írók műveiből. A Helikon-est napján a lap főszerkesztője vezércikket közölt Köttök a békefronton címmel! „A Helikon megalakulása idején — írja többek között — a Kronstädter Zeitung volt az első német lap, amely az esemény jelentőségét méltatja. Ennél az alakulásnál függetlenül a hatástól, amelyet Erdély közéletére kifejt, volt valami azonnal megragadó: egy tiszta eszme nemes szelleme. Mikor még magyar lapok bizonyos tartózkodással nézték Erdély szellemi életének ezt az újszerű jelenségét s amikor magyar politikusok az írók emancipálódását téves módon veszélynek hitték az ő korlátlan vezetésükre nézve, mi már akkor művészi tettként üdvözöltük ezt a szövetséget, amely akkor bennünket, mint népet, alig érintett. Most örömteli elégtételünk, hogy ez a szövetség a mi városunkban hagyja el a csak magyar közönség rezonáló talaját s német sziveket óhajt lendületbe vinni, német elméket a költészet tarka izgalmaiba ragadni.“ Majd igy folytatja: „Ha valaki testvérként lép hozzánk, egyenlő értékeink és jogaink elismerésében, akkor elmúlik minden bizalmatlanság , hasonló nyíltsággal s fentartás nélkül viszonozzuk a baráti érzületet. Ehhez segítsen minket a magyar irók brassói estélye ... El kell jönnie a napnak, amikor Erdély, a népek e szelíd bölcsője magára talál s mint szép miniatűrkép, az egész emberiség fejlődését ábrázolja, amely a mai nap minden felhői dacára nem ellenségeskedésre vezet mindenkit mindenki ellen, hanem mindnyájunk testvéri egyesülésére“. Ugyanebben a számban közli a lap Heinrich Zillichnek, a Helikon-est minden részetesen sok megpróbáltatáson és hullámzáson megy még keresztül, amíg célját eléri. Kolozsvár kezdet volt, Brassó biztató folytatás s az ünnepekre a termékeny munka hétköznapjainak kell következniük. A brassói Helikon-est részleteiről az alábbi tudósításban számolunk be részletesen : békefronton hálát kiérdemelt fáradhatatlan szervezetének hatalmas cikkét is, az erdélyi magyar irodalom jelentőségéről. Az első találkozások Pénteken este és szombaton délelőtt érkeztek meg Brassóba az estély szereplői. Kívülük Bánffy Miklós gróf is eljött Brassóba, hogy jelenlétével még fokozottabb súlyt adjon a találkozónak. A Helikon írói közül Bartalis János, Berde Mária, Kádár Imre, Kemény János báró, Molter Károly és Szombati-Szabó István érkeztek meg. Hozzájuk csatlakoztak a Helikon brassói tagjai: Finta Zoltán és Kacsó Sándor. A vendégeket Heinrich Zillich és a szász írók fogadták, akik erre az alkalomra szintén Brassóba jöttek. Közülök Ervin Wittstock, Ernst Jekelius, Otto Folberth, Adolf Meschendörfer és Egon Zlasek állandóan jelen voltak a különböző összejöveteleken. Szombaton délután Emil Schmutzler, a Scherg posztógyár vezérigazgatója öt órai teát adott a Helikon tiszteletére, amelyen a magyar és szász írókon kívül jelen voltak: báró Kemény Jánosné, báró Bornemisza Elemérné, báró Kemény Gizella, továbbá a brassói magyar és szász társadalom számos előkelősége. A rendkívül meleg vendéglátás hangulatában igen komoly eszmecserék folytak az erdélyi kultúra közös nagy problémáiról. Az estély lefolyása Este 8 órakor a Redut zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel. A nézők soraiban a brassói magyar és szász társadalom minden rétege képviselve volt. A földszint utolsó soraiban, félkör alakú emelt padsorokban a brassói református leánygimnázium és felsőkereskedelmi tanfolyam fehér blúzos, kék szoknyás és piros-arany sapkás növendékei foglaltak helyet, ragyogó virággirland módjára övezve körül a pazar világítású termet. Talán ők voltak az estély leglelkesebb résztvevői. Ugyanolyan kipirult arccal hallgatták irodalmunk komoly értékeit, mint ahogyan másnap délelőtt Berde Mária előadására figyeltek, akik a leányiskolák összegyűlt növendékei előtt a független irodalmi értékelés és a sajátos erdélyi irodalom jelentőségére hívta fel a fiatalság érdeklődését. Az estély és az utána következő bankett közönségének sorából a következők neveit sikerült hamarjában feljegyezni. A szászok részéről dr. Viktor Glondys, a nagynevű evangélikus lelkész és filozófus, dr. Ernst Schnell, volt polgármester, a szász néptanács elnöke, Emil Schmutzler gyárigazgató, Julius Teutsch múzeumi igazgató, Teutsch vezérigazgató, Trautgott Copony volt képviselő, Fritz Theill főszerkesztő, Adolf Hesshaimer és dr. Wilhelm Czell gyárosok, Fritz Kimm festőművész, Bickerich zeneigazgató. A románság soraiból ott voltak dr. Lemen Joan neves író és műfordító, dr. Joanes Miklós az interimár bizottság tagja. A magyar társadalom reprezentáns alakjai közül megjelentek dr. Debreczy Béla a róm. kath. egyház főgondnoka, Szabó Béni országgyűlési képviselő, Szele Béla dr. a Magyar Párt alelnöke, Csia Pál ref. lelkész, Goldsmann Miksa bankigazgató, Köpeczi-Sebestyén József a hires heraldikus, aki a Helikon-estre érkezett Brassóba, Engel József bankigazgató, Schenck Gyula gimnáziumi igazgató, Szemlér Ferenc, a róm. kath. líceum igazgatója, dr. Egyed Mór nyugalmazott törzsorvos, Aronson Rudolf nagyvállalkozó, Szegő Árpád gyáros, Scholz Károly vasutigazgató, Halász Gyula író, továbbá a brassói magyar sajtó reprezentánsai. Az est műsorát Kemény János báró nyitotta meg rövid beszéddel. Rámutatott azokra a szellemi erőkre, amelyeknek törvényszerűen el kellett vezetniök a magyar és szász kultúra bensőséges találkozásához. Hangsúlyozta, hogy a Helikon az összes erdélyi nemzetek végleges kulturális békéjét és teremtő harmóniáját vallja programjának és eszközei egyedül az irodalom tiszta fegyverei. A nagy ovációval fogadott beszéd után Ferd Mária olvasta fel Erdélyi ballada című megkapó erejű új versét. Az írónő nagyapjáról szól az ének, aki nemmel szavazott 1849-ben a haditörvényszéken, mikor Ludwig Róth-ot, a szászok vezérét hazaárulásért halálra ítélték, mert ellenállott az unió gondolatának. Viharos tapsok köszönték meg a nemes költői élményt. Kacsó Sándor olvasta fel ezután a Gyergyói dalosverseny című új elbeszélését. A nadrágos és a harisnyán fiúk versengését mély humorral és fordulatos szellemmel oly elevenen mutatja be ez a kitűnő írás, hogy minden mondatát kitörő kacagás jutalmazta. Finta Zoltán bús hangulatú, a mai ifjúság tragikus lelkületét tükröző költeményei, majd pedig Bartalis János bensőségesen religiózus himnuszai következtek ezután igaz áhítatot keltve. Möller Károly „Kapukulcs“ címen sajátos erdélyi humoreszket olvasott fel. E kapukulcs azt a kulcsot szimbolizálja, amely Erdélyből az egyetemes világba nyitna kaput. A remek kis szatira az egész közönséget nyomban megragadta. A műsor második felében Kádár Imre erdélyi román népballadák fordítását mutatta be. Nyirő József olvasta fel ezután Klánéta című komor erejű novelláját. A székely népiség örök értékeit revelláló remek írást kitörő tapsokkal fogadta a brassói közönség is. A műsor befejező számaként Szombati- Szabó István, a lugosi nagynevű költő-pap olvasta fel néhány gyönyörű versét, amelyek az erdélyi sors legkeserűbb mélységeit mutatják fel áldozatul a Megváltó világosságnak. A közönség mindvégig a legfeszültebb figyelemmel hallgatta a műsor számait. A program befejeztével egyetlen ember sem állt fel helyéről s a szűnni nem akaró tapsok igazolták, hogy a Helikon-est mély maradandó hatással volt Brassó magyar és szász társadalmának vezető intelligenciájára A bankett A Korona-szálloda nagytermében százötven terítékű bankett volt az előadás után. A bankettre, épp úgy, mint az estélyre az erdélyi Helikon és a Klingsor egyesített emblémáival ellátott gazdag kiállítású meghívókat bocsátott ki a rendezőség. Vacsora után mindössze két felköszöntő hangzott el. Az elsőt dr. Glondys Viktor, a szászok lelki vezetője, a másikat Bánffy Miklós gróf, mint a Helikon szeniora mondotta el. Mai számunk 12 oldal.