Ellenzék, 1930. október (51. évfolyam, 220-246. szám)
1930-10-01 / 220. szám
2. Шли ELLENZÉK Fop Ghita kisebbségi miniszter helyteleníti a kolozsvári román biok magatartását és kijelenti: „Vállalom a konzekvenciákat, amikor leszögzem, hogy ahol a kisebbségek többséget vagy jelentős csoportot alkotnak, joguk van anyanyelvükön beszélni“ A szatmári sváb—magyar kérdésben azonban ő is más véleményen van. „A kisebbségi probléma a lelki atmoszférával van kapcsolatban“— mondja Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójáról.) Pop Ghita néhány hónap óta alminiszteri állást tölt be. Államtitkára a közoktatásügyi minisztériumnak, de resszortkérdésekkel eddig még nem nagyon foglalkozott. Mindenki úgy tekintette őt, mint a Mániukormány kisebbségi szakértőjét és kisebbségi miniszterét. Nyilatkozatainak is ezzel arányában kell fontosságot tulajdonítani. A múlt héten az Ellenzék munkatársa együtt utazott Pop Ghitával. A miniszter a bukaresti és a kisebbségi lapok tanulmányozásában volt elmerülve. Bizonyos sajtómegnyilatkozásokat piros ceruzával húzott alá. Resszortjához tartozó ügyek. A segesvári averescánus nagygyűlés szónoklatai közül kiragadta Lupas beszédét. És aláhúzta ezt a mondatot: „A jelenlegi kormány csak a kisebbségeknek kormányzott“. Tranculasi gúnyolódott: „A kisebbségi kérdést a kormány megoldotta Borsán“. Goga elfelejtvén a csúcsai paktumot, a következőket mondta: „Nem akarok türelmetlen lenni, de ki kell jelentenem, hogy elég volt a kisebbségek privilegizálásából“. Pop Ghita tanáros pontossággal könyveli el mindezeket a megnyilatkozásokat. Aztán behívja munkatársunkat az étkezőkocsiba és teázás közben tollba diktálta a követkző nyilatkozatot: Lélektani probléma —A kisebbségi kérdésről általában azt mondom, hogy az inkább pszichológiai probléma és ezért a lelki atmoszférával van kapcsolatban. Ellenséges hangulatban türelmetlenség és meg nem értés az egyik oldalon, bosszúállás és bizalmatlanság a másik oldalon. Így rendkívül nehéz megoldani a kisebbségi kérdést. Ha a kisebbségek nem adták még föl megvalósíthatatlan álmukat, nagyon természetes, hogy bármilyen koncesszióban is részesüljenek, azokkal nem lesznek megelégedve. Minden előnyt, amit kapni fognak, minden kísérletet a kiengesztelésre és kibékülésre gyöngeség jelének fognak tekinteni a többségi nép részéről és azt fogják gondolni, hogy ez az első lépés megvalósíthatatlan álmuk felé. A kisebbségeknek meg kell érteniük, hogy vannak határok, amelyeken túl a legjobb akaratú kormány sem mehet. Le kell mondaniok teljes lojalitással minden olyan követelésről, amelyek túlhaladják ezeket a határokat. A többségi nép vezetőinek pedig mindent el kell követniük, hogy a nép megbéküljön azzal a tudattal: ebben az országban kisebbségek is laknak, akiknek joguk van nyelvükhöz, kultúrájukhoz és nemzetiségükhöz. Tisztába kell jönniük azzal, hogy a kisebbségek kulturális fejlődése nem jelent veszedelmet az államra nézve. Lojalitást — Nem kell elfelejteni, hogy a súlypont nem a szép és hangzatos, de alapjában véve nagyon is átlátszó értelmű lojális nyilatkozatokon van és azon sem, hogy valaki jólrosszul megtanulta az állam nyelvét, hanem azon, hogy a kisebbségek értelme az állammal szemben valóban őszinte és bensőséges legyen. Kevés értelme van a lojális nyilatkozatnak, ha az illető első adott alkalommal a gyakorlatban mást csinál, mint amire nyilatkozatában fogadkozott. Nekünk meg kell nyernünk a kisebbségek szívét és ezt nem lehet máskép, mint megértéssel, jóakarattal és előzékenységgel. Szatmár — Mindezeket két aktuális apropóból mondottam el. Mindkét eset bizonyíték arra, hogy a türelmetlenség súlyosbítja és megnehezíti a kérdés megoldását. Íme a két eset: Szatmár és Szilágy megyében a sváb gyermekek még mindig magyar iskolába járnak, jóllehet a svábok vezetői nemzeti öntudatra ébredve szüntelenül követelik a német iskolát gyermekeik számára. Nem nézhetjük tétlenül ezt a dolgot és különösen nem dughatjuk be füleinket a sváb vezetők (?) kéréseivel szemben. Tizenkét évvel a határok megváltoztatása után nem lehet ugyanaz a helyzet ezen a vidéken, mint Apponyi Albert minisztersége alatt, őszinte vagyok, amikor bejelentem, hogy teljes szimpátiával viseltetem a magyar néppel szemben és kész vagyok elismerni jogos kívánságainak nagy részét, azonban nem fogadhatom el, hogy ezeket a jogokat nem magyarokra is vonatkoztatják. A magyar nyelv a kolozsvári tanácsban . A másik példa: a kolozsvári városi tanács esete. Bármilyen váddal is illessenek, nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy a városi román blokk tagjai óriási hibát követett el, amikor megakadályozták a magyar tanácstagokat abban, hogy anyanyelvükön beszéljenek. Vállalom a konzekvenciákat, amikor kijelentem, hogy ahol a kisebbségek többségben vannak, vagy jelentős csoportot képeznek, el kell ismerni részükre és respektálni kell azt a jogot, hogy anyanyelvükön beszélhessenek. Meg vagyok győződve, hogy akik ennek ellenkezőjét csinálják, bármennyire is hangoztatják, hogy jó románok, épp olyan ellenségei a román államnak, mint az irredenták. Akciójuk épp annyira káros az állam konszolidációjára, mint a kisebbségi sovinisztáké. A legkategórikusabban elítélem úgy az egyiket, mint a másikat. A jövő ezt a politikát fogja igazolni, mert ez az egyedüli álláspont, amely a kisebbségi probléma megoldásához vezethet. (a dpa) Az erdélyi szász nemzet legyőzte a gazdasági krízist Miért nincsen kommunizmus a szászok között?! — A Bodenkredit Bank évi 750.000 lejjel segíti a szász gazdákat. — A Szász Gazdasági Egyletnek 14.500 beszervezett fizető tagja van. A vándortanitók áldásos munkája Nagyszeben. (Az Ellenzék tudósítóitól.) Szinte közmondássá lett nálunk az erdélyi, szász nemzet fegyelmezett önfeláldozása és önfeláldozó fegyelmezettsége. Hétszáz évnél idősebb kisebbségi helyzetük, kiforrott, német alapossággal keresztül vitt társadalmi és politikai megszervezettségük megérdemli, hogy belenézzünk most egy pillanatra a mai napok súlyos megpróbáltatásai közben. Hogyan küzködik ez a munkás, takarékos és rendszerető nép a reá nehezedő súlyos terhekkel, hogyan oldotta meg kisebbségi feladatait, hogyan rendezte a gazdasági krízis romboló erőit a maga hasznára. Általában véve, mit csinál a szász nép jelenben?! Sorsunk közös most bizonyos vonatkozásokban s igy a szászok problémái a mi feladatainkat is közelről érintik. Ebben a cikkben csak a gazdasági kérdésekről legyen szó: Nem a nép van érettünk, hanem mi vagyunk a népért ! Több oldalról végzett megfigyeléseim öszszege azt mondja, hogy a szászság is súlyos gazdasági válságban van. Jobban és igazságosabban írnám, ha azt mondanám, hogy gazdasági válságban volt. A gazdasági krízis természetesen egyet jelentett itt is a kulturális és egyházi intézmények megpróbáltatásával. Hogy azonban a szászok már kifelé mennek a sötétségből, s nemzetüknek egyházi, társadalmi, művelődési és gazdasági élete mind aktívabb lesz, azt úgy érhették el, hogy a szászság — leginkább fiatal — vezérei gyorsan és kellő időben ragadták meg a sülyedő népéletnek a kormányát és hősies lélekkel a munka mezején, biztos rév felé vezetik nemzetüknek egész alkotmányát. Munkarendjükben a következő gondolatok parancsoltak: Nem szabad a néptől semmiféle célra semmit sem erőszakosan kérni, míg mi nem adunk a népnek segítséget; a szellemiekben példálódó, két emberért dolgozó, lankadatlan vezetést; az anyagiakban nemzetmentő, olcsó kamathitelt. Belátták, hogy a munkát a népnek gazdasági újjáépítésével kell megkezdeni. Ha anyagiakban erős a nép — úgy az egyháznak és a nemzeti céloknak tartozó szolgálatait könnyen tudja teljesíteni. Ha pedig gazdaságilag elvérzik, utána dúl az egyház is minden iskolájával. A bankok tízszázaléka nemzeti célokra Harmadsorban a szász bankok nagyobb és szélesebb perspektívával idejében belátták, hogy egy nemzet fundamentuma nem a papírvaluta értéktelen és végtelenül gyenge alapépítményén kell nyugodjon, hanem a nép munkaképessége, becsülete, az az élő tőke, amlynek a segítségével a legsivárabb, a legkétségbeejtőbb helyzetből és környezetből is élet, menekülés és győzedelem származhat! Nem volt szabad tehát a magas és lehetetlen kamatokkal eret vágni a küzködő és kétségbeesett falu népén, sőt — ahogy a múlt cikkemben is ismertettem — a Selbsthilfe például minden lehetőt megtett, hogy az iparosok és földmivelők adósságait rendezze és a népet az emésztő gondoktól, mint energia negatívumtól —, lehetőleg gyorsan megszabadítsa. Csak példának említem fel, hogy a múlt évben a szász gazdasági egylet céljaira a szebeni, szász Bodenkredit Bank 750.000 lejt — jövedelmének teljes 10 százalékát bocsátotta rendelkezésre. Negyedszer a hiteladást bizonyos tervszerűség mellett bonyolították le. Kamatmentes, altruista kölcsönöket bonyolított le az Önsegély, de közben pénzét háromszor is megforgatta és gyümölcsöztette. Ugyanis a krízis idejében egyszerre megállott minden építkezés és vállalkozás. A téglák és cserepek milliói , mint holt tőke ott hevertek a bankok érdekeltségeihez tartozó üzemek raktáraiban. Tehát a gyárak is be kellett volna szüntessék munkájukat: munkáselbocsátás, nyomor következett volna be ezután. Csakhogy nem ez történt. Megindult azonnal kamatmentes hitellel a középítő akció; mindenki szívesen kapott az alkalmon, mert 10—15 év alatt a házbéréből saját házat vehetett. Azonban a bankok is megkapták az ideális számításukat, mert a saját gyártmányaikat, cserepeiket, tégláikat használták fel az új építkezéseknél, a fizetett munkás pénzén vásárolhatott, a kereskedő törleszthette a bankoknál lévő folyószámláit — szóval a pénz újra száz és száz irányból visszatért a pénzközpontokhoz. De élet és munka indult meg az egész vonalon. Az új, leginkább állami fizetést élvező, építkező szász polgároknak állandó törlesztése pedig új pénzforrásokat jelentett a szász tőke vérkeringésében. Tehát a szászok a reorganizációt az anyagi megerősödésen keresétül kezdték meg és végezték az Szerda, 1939 október 1. egyházi és kulturális célok felé. Ez pedig helyesnek bizonyult, mert ahol nincsen, ott az ember hiába keres! Kétszázharminc szász község gazdasági élete Érdemes ebből a termékeny, gazdasági újjáépítésből egynéhány példát is felhozni, amiből világosan kitűnik, milyen nevelőmunkát végez a szász vezetőség — éppen ebben a válságos időben — a népért. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a szász egyetem politikailag is szilárdan kitart a munkás, fiatal vezetői mellett. Nézzük meg, mit végez a Szász Gazdasági Egylet a népért jelen napjainkban? Bevezetésül tudnunk kell, hogy ez a Gazdasági Egylet a szász nemzet legjobban megszervezett közössége. Szinte félelmetes az az erő, amit a szász megszervezett földmívelő osztály képez; minden politikai horoszkóp itt a szász földön azt mutatja, hogy a jövendő politikai életben ennek az osztálynak a vezetői fogják magukhoz ragadni az egész szász egyetem vezetését. Az egyletnek 14.500 rendes, fizető tagja van. Kétszázlejes tagsági díjért állandó, ingyenes jogsegélyt, végtelenül kedvező és nagyon olcsó, különböző biztosítást kapnak hivatalból. Négy szakképzett, földművelésügyi mérnök vezetése mellett vándortanítók járják be most is, meghatározott munkatervvel a 230 szász községet s életrevaló, hasznos kurzusokat tartanak a modern gazdálkodás minden ágazatában. Hetenként 15.000 példányszámban jelenik meg élénk tartalommal a Landwirtschaftliche Blätter — a közgazdasági hetilap, legalább 16 oldalnyi tartalommal. Nincsen kommunizmus a szászok között A tíz kerületre osztott Gazdasági Egylet állandó és rendszeres vándorgyűléseket és kiállításokat rendez, ahol a földmivelő gazda egymással megismerkedve — megerősödik a szolidaritás, a közös érdek védelmére. Megfigyeltem és megállapítottam, hogy ez a gazdasági reorganizáció teljesen és tisztán nemzeti és szigorúan vallásos alapon történik. Hozzávéve még azt, hogy a szászok között a nagygazdaság nagyon ritka s a gazdák jórésze törpe gazdaságot folytat, belterjes, intenzív és termékeny munkával — a kommunizmusnak semmi nyoma sincsen a falvakban. A népért dolgoznak, a népért minden lehetőt megtesznek, a nép megelégedett, boldog és istenfélő —, így a kommunizmusnak nem lehet térhódítása. A vándorkeselyű csak oda száll le, ahol dögszagot érez, a felforgató elemek mindenhol csak ott tudnak bizonyos eredményt elérni, ahol halál, elhagyatottság és az erőtlenség engedi őket. Lévai Lajos. A Magyar Hiúság Könyvtárában jelent meg Csűrös Emilia: „Fű kizöldül a sirkanton . . .“ című történelmi elbeszéléseket tartalmazó könyve. Tizenegy elbeszélés, Mátyás király, Kinizsi Pál, Kemény János, Bethlen Gábor, Lórántffy Zsuzsanna, II. Rákóczy Ferenc, Csokonai Vitz Mihály, Petőfi Sándor stb. életeréből, főképen gyermekkorából vett jellemző, színes eseményeket tár az ifjúság elé. A könyvnek ízléses és olcsó kiállításával az a célja, hogy minél többb gyermek kezébe kerülhessen ez a könyv, melynek hézagpótló rendeltetése van. Ára fűzve 20, kötve 35 lej. Megrendelhető az Ellenzék könyvosztálya útján Kolozsvár, Főtér. SZŐLJTERffilOK!! Ha elsőrangú minőségű „Érmelléki“ nemesített bor és csemege gyökeres szőlőoltványokat, valamint oltott mémommt szándékoznak ültetni, úgy saját érdekükben is, szükségletüket nálam szerezzék be, mert telepem a legkiválóbb és legtöbbet termelő világhírű „Érmeliéki® nemesitel bor- és csemegefajokat legjutányosabb árban kaphatják. Pontos cím megadása esetén nagyterjedelmű képes árjegyzékemet minden termelőnek ingyen és bérmentve azonnal megküldöm. Munczér István az első nagyváradi szőlőoltványtelep tulajdonosa. ORADEA-MARL