Ellenzék, 1934. október (55. évfolyam, 225-250. szám)
1934-10-02 / 225. szám
2 ELLENZÉK Erdélyi tehetségek az Isten háta mögött Kolozsvári egyetemi hallgatók bejárták a nyáron gyalogszerrel Erdélyt. Egyikük sorra látogatta a székely faluk „híres“ embereit. Látogatásairól, benyomásairól érdekes cikkekben számol be az Ellenzék olvasóinak.KOLOZSVÁR, szeptember. Jó lenne egyszer elindulni és Erdély minden egyes falujában felkeresni a falu híres emberét. Sok, ismeretlenül, magába zárkózottan élő értékes emberét fedezhetnék fel népünknek. Mert a néha önérzetesen, máskor fájdalmasan hangoztatott szólam igenis igaz: Erdély magyarjai között rengeteg őstehetség volt, van, de kallódott és kallódik el ma is. Jó lenne tudomást szerezni, írni, beszélni róluk, törődni a sorsukkal és belevinni népünk szélesebb rétegeinek tudatába, hogy mennyi értékes ember van. Nem elég ma egy egyszerű szólammal elintézni ezt. Életszükség, hogy neveket és falukat említsünk meg, melyekre büszkék lehetünk. Az erdélyi magyarságnak igen nagy szüksége van a jelenlegi körülmények között őserőibe vetett hitére, önbizalmára és főként arra, hogy fajtánk kitermelt értékeinek tudata áthassa és szorosabbra kapcsolja össze az egyre jobban szétszóródó nyájat. Pár név következik. Közöttük van olyan is, akit már többen ismernek a lapok hasábjairól. De nem árt pár szót szólani róluk, időről-időre jó legalább annyit tudni róluk, hogy még élnek, dolgoznak. Dobos Sándor SZOVÁTA: Akik az idén itt megfordultak, bizonyára meglepetve fedezték fel a Bernádyvilla művészi kivitelű székelyes kapuzatát és a vele szemben felállított kiskaput, melyeket dr. Bernády György állíttatott, amint a kapuzat felirata mondja: Hetven év emlékezetére (1864—1934). Bár a faragás motívumai nem kimondottan és kizárólagosan székely népművészetiek, de a munka végtelen finomsága már magában is a legnagyobb figyelemre és csodálatra méltó. Egy kis keresgélés után a szakállszántó belső falán megtaláljuk a kapukészítő mesterek neveit: Duka Lajos, Simó György, Sáry Jenő, Dobos Sándor, Bocskay Vince, Domokos Tamás és Domokos Márton. Amint a tó felé megyünk, a tótól nem messze hatalmas barna fakeresztet fedezünk fel az út szélén. Krisztus nincs rajta. Diszítése azonban azonnal elárulja, hogy a Bernády székely kapuját készítő mesterek egyikének a munkája lehet. A kereszt felirata pedig még inkább növeli az ismeretlen faragóművész iránti érdeklődésünket. A felirat így szól: Ti neveztek engem Mesternek és nem kérdeztek engem Ti neveztek engem Világosságnak és nem láttok engem Ti neveztek engem Útnak és nem jártak engem Ti neveztek engem életnek és nem kerestek engem Ti neveztek engem Bölcsnek és nem követtek engem Ti neveztek engem Irgalmasnak és nem bíztok bennem Ti neveztek engem Igazságnak és nem féltek engem HA EGYSZER ÖRÖKRE ELVESZTEK NE OKOZZATOK ENGEM 1933 — Vájjon ki lehet a kapukészítő nyolc mester közül az, akinek leginkább fel lehet fedezni a keze munkáját a kapun s akinek a keresztje,mint valami végtelenül komoly figyelmeztetés, itt áll a világhírű fürdő gondtalanul szórakozó közönségének szeme előtt? Kérdezősködésünknek hamar megvan az eredménye. A kapu és kereszt faragó mestere Dobos Sándor. A közönséges széket jobban megfizetik Egyszerű székely ember. Egészen zavarban van, amikor elmondom, hogy miért jöttünk. De aztán megérzi, hogy testvéri érdeklődés vitt hozzá és lassan beszélni kezd magáról. Már gyermekkorában szeretett faragni. Az elemi elvégzése után a marosvásárhelyi ipari szakiskolában volt négy évig. Éppen Pestre készült, hogy továb tanuljon, de kitört a háború és Pest helyett hazajött Szovátára. Bútorasztalos lett. Megházasodott. Egymás után jöttek a gyermekek. Az élet egyre nehezebb lett. Szeret faragni, de — ami a kenyérkeresetet illeti — a közönséges széket, asztalt vagy szekrényt jobban megfizetik, mint az aprólékos faragásos munkát, amely aránytalanul több időt vesz igénybe. És nem is jön, hogy mindig faragjon. Vannak pillanatai, amikor játszva sikerül megoldania a legnehezebb díszítési feladatokat, máskor viszont hiába kínlódik órákhosszat, nem megy. A mintákat maga tervezi, de nagyon érzi a hiányát olyan könyvnek vagy folyóiratnak, ahonnan már egyet-mást tanulhatna, mert mindig új mintákat kitalálni meglehetősen nehéz. A Bernády-kapu mintáit is maga tervezte, de a méltóságos úrral részletesen megtárgyaltak mindent és csak azután fogott , de megfizették és szívesen is dolgozott rajta. A keresztet a tavaly állította fel és most Krisztust készül faragni rá. Maga is kiváncsi, munkához. Sok munkája volt a kapuzaton, hogy várjon sikerül-e, mert eddig még nem faragott emberalakot. Az adó, amely van és a műszaki lap, ami nincs már kész, vagy félig kész munkát és egy sereg rajzot tesz elénk. Egészen meglep vonalainak finomsága, faragott virágainak könynyedsége, művésziessége. Valami egészen kis emléktárgyat kérünk tőle. Négyszögletű kis deszkalapon elkezdett pár falevelet farag ki gyorsan. Élvezet nézni a gyorsan kialakuló leveleken dolgozó két kezet. Közben beszél és minduntalan visszatér arra a két dologra, mely úgy látszik a leginkább foglalkoztatja: az adóra, melyet alig tud fizetni és a műszaki lapra, amely olyan jól fogna. Elkészül az emléktárgyacska. A hátsó lapjára még a monogramját is bevési. Az együtt töltött óra után meleg kézszorítással búcsúzunk el tőle, megköszönjük az emléktárgyat és megígérjük, hogy ha egy év múlva megint erre járunk, megnézzük az addigra bizonyosan elkészülő Krisztust a fürdőn felállított komor kereszten. Medvék és bivalyok szobrásza MAKKFALVA. Vass Áronról sokat írtak, sokat emlegetik. A felfedezett tehetségek szerencsés csoportjába tartozik. Erre a harisnyás székely szobrászra méltán büszke lehet az erdélyi magyarság. Igaz, hogy a büszkeség helyett jobb lett volna annak idején iskoláztatni, képeztetni, külföldön járatni, hogy ne apró csecsebecsék meg százszor-ezerszer ugyan olyan alakban elkészített állatszobrok, hanem nagyértékű, a nemzet közkincsét képező értékes alkotások kerüljenek ki a kezéből. Látszik rajta, hogy sok látogatója van, sok újságíróval volt már dolga, sok alkalma volt már magáról beszélni és magáról olvasni. Csak úgy dobálózik az ilyen kifejezésekkel, mint: „az embernek vagy van ihlete, vagy nincs...“, „a felső tízezer, aki vásárlóképes...“, a szegény alsó százezer ...“ stb. és közben elvétve egy-egy helytelenül használt idegen szó. Természetes, hogy mindez egy szemernyit sem szállítja : a Vass Áron kétségbevonhatatlan művészi értékét. Legfeljebb sajnálni lehet, hogy a székely harisnyával és a bő ingujjal együtt nem őrizte meg nyelvjárásának egyszerű, zamatos és az emberi lélek szempontjából értékesebb kifejezéseit. Bevezet a házba. A konyhában a sütőkemence tetején egymás mellett áll a sok kis száradó agyagszobor és szoborcsoport. Felesleges ugyanazokat a dicsérő szavakat elismételni, amiket már eddig elmondtak és megírtak róla. Csak ennyit: minden alakja — legyen ember vagy állat — tele van élettel, erővel, érzelemmel. Mindenik arról tesz bizonyságot, hogy természetétől fogva éles megfigyelő képességű és alapos anatómiai ismeretekkel rendelkező művész előtt állunk. A fiú is szobrász lesz Alkotásai közül a legismertebbek leszedett fejű bivalyai és cammogó medvéi, melyeket tömegesen készit. De vannak más tárgyú szobrai is, melyek közül a leginkább egy segesvári lakatosmester sírjára tervezett, kalapácsa nyelére támaszkodó fáradtarcú kovács tetszik. Nagy hálával emlékezik meg Bethlen Mária grófnőről, aki szobrocskáinak a piacra juttatásáról gondoskodik. Büszkén beszél a fiacskájáról is, akiben máris jelentkezik az ügyeskezű szobrász. Éppen búcsúzunk Vass Árontól, amikor egy kisfiú vágtat végig az udvaron. Odahívja hozzánk: a fia. A gyermeknek mind a két marka tele van homokkal és egy pillanatig mérlegeli a homok és az illendő kézfogás értékét, aztán szétnyitja az ujjait, a homok a földre hull, a nadrágja szárához törli s aztán idenyujtja a kezét, mely nagykorában talán éppen olyan finom, keskenyujju lesz, mint az apjáé. De vájjon benne sem lesz meg a magasabbra törekvés, hogy több legyen, mint egyszerű, iparszerűen szobrászkodó és soha a maga teljes nagyságában meg nem nyilatkozó tehetség? Nagy Géza. 1931 ortóFBr 2. I Select - MozgófADIflf A Select - Mozgó csodás kiállítása film 1 1 Főszerepben fantasztikus revü - számokkal, nagy-Főszerepben DOLORES DEL RIOszerű zenével, közismert slágerekkelFRED DITOIRE! ! HÉTFALUSI CSÁNGÓK KÖZÖTT. Kossuth Lajos holttestét csángó szőttes takarta Hogy lett a csengőből — csángó HÉTFALU. (Az Ellenzék tudósítójától.) A csángók földje. Valahogy ugy vagyunk ezzel a kifejezéssel, hogy mindnyájan ismerjük. Tudjuk, hogy a csángók élnek, dolgoznak és imádékoznak. Tudjuk nagyjában, hogy hol élnek, milyen a ruházatuk, a szokásuk, de ha valaiki komolyabban megkérdezi tőlünk, hogy kik is tulajdonképen a csángók, itt folypitt a tudományunk. — A mészkő és komgilomenáriumbóll megépített fenséges Nagykőhavas aljában terül el a hét csángó község: Brassó felől kiindulva Bácsfalu, Türikös, Csernátfalu, Hosszufalu, Tatrang, Zajzon és Püinkerec. Érdekes történetemmel, színes ,népművészettel és sokait mondó szociológia vall. Kiik is a csángók? A csángó szó, talán éppen a csángók, sajátságos ételük jellemzésével, átjött a magyar nyelv használatiba s olyan magyar testvért jelent, aki idegen környezetben verejtékezik a mindennapi kenyérért. Azonban már előbb meg voltak a csángók s csak azután született meg a csángó szónak ez az átvitt értelmezése. Féltve őrzött oklevelük a csángókat, mint székely határőröket emlegetik már a XII. századból, Iklik a Tömösi szorost oltalmazták a tatárok ellen. Szó szerint így: „Sándor István neje, Erzsébet, Tekintetes Béla király idejében 200 fegyverest vezetett a szorosak vidékére s azt az ellenségtől megtisztítva a Kőmező földjével együtt fiának adta át. Ezek a raj vonnilban felállított, sikvidlélkű őrközségek több történelmi adat szerint csengővel értesítették egymást az ellenség közeli ledijéről vagy valami részről. Ebben különböztek a szármarás, dolbverő (Feldoboly, Ú1 ,dorboly) vagy a hegyek között divatos vésztüűzes emberi településtől. A csengőt még napjainkban is több, tiszta csángó helyen egy A-hoz hasonló betűvel csángónak mondják háromszákitesesű, minit gyakran hallható Szentgyörgy környékén kedves ajkakról a nem némi-nak. Hogy a hátfalú sí csángók: valóban magyarok, bizonyítja sok székely családnevek: Bartalics, Benedek, Csilka, Gyárfás, Székely és igy tovább. Határában levő dűlő és helynevek imimd-mind magyarok: ördögibérc, Ördögivölgy, Jánosdomib, Csukás, Komlós, Paspbérce, Szárazszümös, Kénhegy, Hagymás, hogy csak a nagyobbakat soroljuk fel. Könyvet csal ki az ember szeméből napjainiklban az a hű nagajszkodás, amellyel most is odaadó buzgósággal ápolják féltetteimziettségüket s milyen hűséggel vállalják kisebbségi életünkt minden becsületes kötelezettttségét. Az ékes csángó bútorokkal díszített szobáiban, a csángók Petőfi Sándorjának, Zajzomi Rab Istvánnak a kipe alatt Olvastam a következő intelmet, amely minden nap köszönti a dolgos család tagjait: Féljed az Istent! Ápold a múlt időik emlékét! Szeresd embertestvéredet! S tartsd meg híven Csángó őseid nyelvét és hitét! A környező román és szász nép testvéreiknek átadtak és tőlük átvettek sok hasznos szokást, ismeretet, így ruházatukat is méltán erdélyi békeruhának lehet miinősíteni, mert s mindenféle gyűlölködés nélkül megfér ben- szűk a székhettű, romáii és szász néprajzi sziép- sség. Honszerellmüket jellemezte az a példa, hogy Kossuth Lajos holttestét Hétfalu kérésére S. Bereczky Anna csángóasszony által font és szőtt fehérneműiben hantolták el. Nagy fiai között szerepel Zajzolni Rab István, a költő, Istók János szobrászművész és K. Molnár Viktorközoktatásügyi államtitkár is. L. L. gást, mint a „Mosolygók Szövetségét“ és nemesebb célt, mint amilyent ez a társaság maga elé tűzött: hogy minden bajnak és szomorúságnak vidám nevetéssel törje ki a nyakát s a felhivánkozó keserű könnyekre a mosoly szivárványát varázsolja. Magyarul ez annyit jelentene, hogy „elég nagy a feje, búsuljon a ló“. Ohio állam egy kicsit messze esik tőlünk és valószínűleg ennek tudható be, hogy az ott székelő mosolygó társulatnak érdeklődő figyelme ránk is még nem terjedt ki. Különben eddig már példaképpen mutatta volna be a nagyvilágnak a mi paradicsomi országunkat, melyben minden intézkedés, minden mozzanat a mosoly jegyében történik; a nyomorúságok sebét, a kiáltó igazságtalanságokat kizárólag csak mosollyal gyógyitgatják és szüntetik meg. — A miniszter kérésedre és panaszodra mosolyogva igér. Az egyetemi tanárok mosolyognak, mert ők ezután is viselhetnek annyi hivatalt, amennyi tetszik; az interimárbizottságokra sem foghatjuk rá, hogy szomorkodnának, mert addig ülnek hivatalukban, amíg meg nem unják. Márpedig mikor unalmas egy ilyen jövedelmező szórakozás? — A vizsgáztató professzorok mosolyogva kérdeznek, a vizsgázókat pedig valósággal kacagó görcs fogja el. Mosolyogva zárnak be régi iskolákat és nyitnak meg újakat. Ilyenkor még Angelescu betonarcát is meglágyítja a derű incselkedő tündére. Markukba röhögnek a panamázók és mosolyog a kincstár a külföldi hitelezőkkel együtt, mert nekik is maradt valami. Mosolyognak a szülők, mert megmenekülnek a taníttatás gondjától és mosolyognak a facér iparosok, mert nem szórítja őket az adóprés. Sőt újabban már nemcsak az elevenek, de még a halottak is mosolyognak, azon, hogy már nem élnek.• NEM RÉGEN beszélgettem egy előkelő, nagytekintélyű asszonnyal a testet-lelket kiforgató női piperéről s ajánlottam neki, hogy vegye a bátorságot egy forradalmi cselekedetre, ezután jelenjen meg szépítő pótlékok nélkül, őnagysága sajnálni való megdöbbenéssel adta tudtomra, hogy ez lehetetlen kívánság. Képzeljem el, hogy a társaságban hogyan fogadnának egy olyan nőt, akin a ruháján kívül semmi sincs. Meg aztán ha a nő nem „ápolja“ a testét, teljesen elveszti hódító erejét a férfiakkal szemben. — Lám, amiről az egyébként megértő úrnő álmodni sem mert, akadt egy vakmerő finnországi csitri lány, egy szöszke gyerek, aki nemcsak egy zárt társaságban, hanem az egész világ előtt cselekedte meg a lehetetlent: púder és rúzs nélkül állott a legszigorúbb vizsgabizottság elé. És az eredmény: mi is Európa lett belőle! Nem erősítem, hogy ő lett volna a legszebb a jelöltek között. Lehet, hogy volt közöttük olyan, aki szabályosabb termettel, igézőbb szemekkel, megejtőbb mozdulatokkal rendelkezett, mint a győztes, de mindezt eltakarta a festék és kenőcs. Ez a kirívó különbség okozhatta a bizottság szokatlan döntését, mellyel az Úristen púderjének és rúzsának elsőséget adott a jól jövedelmező pipere-gyárak drága szerszámai fölött. Mert előbbutóbb mégis csak oda kerülünk ki — amit ismételten nem győzök eléggé hangoztatni — hogy az igazi férfi, igazi értéket csak a lisztnélküli hamvasságban, a természetes női szépségben találhat. Aminthogy valódi értéke és hódító ereje csak az olyannak van, akinek erről halvány fogalma sincs. Éppen azért nem hagyok fel a reménnyel, hogy valamikor gyeplőt vetnek a most teljes erejében tomboló kendőzési őrületre. Omikron. RACHMANOVA: A bécsi tejesasszony A világhírű trilógia 3-ik befejező kötete. Első kötete: „Szerelem, cseka, halál“ — „Házasság a vörös viharban“. Minden kötet puha egész bőrkötésben, hófehér papíron, gyönyörű nyomásban, mégis csak 150 lejért kapható ez Ellenzék könyvosztályában, Kolozsvár —Főtér. A sorozatban megjelent többi kötetek hasonló kiállításban és arért: Rolland: A hírnök. Wells: Egy test, skrét lélek. Mauriac: Viperafészek. Goetel: Napról-napra.