Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-24 / 117. szám

y TAXA POȘTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR, fio. 141.16%/19»*­0 Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fi­ókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTH­A MIKLÓS LVL ÉVFOLYAM, 117. SZÁM PÉNTEK ÁRA 3 LEJ Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 16, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 1935 MÁJUS 2­4. Millió és millió ember csüggött feszült érdeklődéssel Hitler ajkán. A hivatalos és nem hivatalos világ megrögzött szokása szerint valamit várt, mert valamit remélt. Pedig a beszédek már nem jelentenek sokat, amióta megkötötték és amióta sokoldalról fenyegetik a békét. Rájöt­tek, hogy a történelem csöndesen, szinte ész­revétlenül megy előre a kijelölt után s a be­szédek nem megelőzik az állomásait, csupán követik. Ezért nincs más gyakorlati eredmé­nye tárgyalásnak és beszédnek, mint, hogy nem engednek senkit a történelem szekeré­nek a küllőibe kapaszkodni és a szekér elé ugrani vagy vetni. Hitler úgynevezett keddi nagy békebeszédének igenis nagy volt az ér­deke és igen kevés a közvetlen jelentősége. Sokszor elmondta már — hatástalanul. Csak­ugyan az ősi per a német birodalom és Fran­ciaország között végleg lezárulhatna már. A locarnoi szerződésben a németek ünnepélye­sen lemondtak Elzász-Lotharingiáról, a Raj­­na-vidék és a Saar-terület kiürítése után pe­dig nincs semmi vitás pont többé a két ha­talom között. Németország nyilván szabad­kezet akar a hírhedt Ostraum felé. Mindez csakugyan arról tanúskodik, hogy Németor­szágnak semmi keresni valója többé Fran­ciaországon. Ámde a franciák mégis állan­dóan és lázasan erősítik a nyugati határt, amely Baldwin szerint Anglia határa is, a­­öiharc szempontjából és az egész világ, amely tudja, hogy a XVI. századtól kezdve a nagy por Franciaország és Németország között oka minden „világháborúnak“, továbbra is szövetségeket köt, állig fegyverkezik, fél a háborútól. Eszerint nem látszik, hogy vége az ősi pornek és ha vége, nem újul-e föl bár­hol támad valami vándorodás. Mert a lelkek nincsenek leszerelve, aztán a világ most már igazén összefügg. Ezen a bizalmatlanságon és ezen a tudaton így szép lassan tönkre me­gyünk. Valami készül a belpolitikában. Nem beszélnek válságról. Nem beszélhetünk látható jelenségekről, amelyek kormány­változást előznek meg. De valami mégis csak készül. Nyilvánvaló, az uralmon lévő szabadelvű párt belső ellentétei nem gyöngülnek, hanem mélyülnek. A mi­niszterelnök és a pártelnök egy hónapig nem látták egymást és most mindent elkövetnek, hogy legalább még egy hónapig újra ne lás­sák egymást. A kormányelnök Bratianu ha­zatérte küszöbén sietve még egy ,,Ha ifjút kinevezett miniszterré és ezt a fiatalítást újabb átcsoportosítással folytatni szeretné. Dinu elnök nem rejti véka alá haragját, tanácskozás helyett papírgyári jubileumra utazik, ami újból emlékezetbe idézi a könyv­nap érdekességét, amikor a közoktatásügyi miniszter — pedig miniszterelnök és párt­elnök között ő a természetes közvetítő és a mesterséges kapocs — bátran követelte a papírkartell megrendszabályozását, mert ez az irodalom és sajtó fejlődésének legfőbb akadálya. A papírkartell pedig a kormány­párt elnöke, a papír néven nevezve Bratianu Dinu. Ha ezek után Bratianu pár nap után megint külföldre utazik, akkor politikus is­kolázottság nélkül is mindenki tudja és ezért mindenki mondhatja, hogy a pártelnökre nincs szükség, a pártelnököt félreteszik az útból, a pártelnököt egyelőre gyöngéden egészsége további helyreállítására kötelezik, a pártelnök viszálykodik a hatalmon lévő fiatalokkal és középkorúakkal. Az ilyen el­lentétek azonban belső gyengüléssel járnak s ezért megint nagyobb politikus iskolázott­ság nélkül föltételezhetjük, hogy az ellen­zék majd buktatási célból ezt a helyzetet kiaknázza. Már azért is, mert Maniu június 8-án megint egész udvarképessé lehet. v·xr ' r*.h’Y ».v.fjjprf.fv»p ?,■»,@vr \­.wG « f L ^ ^ ▼ z ^ d*^ T t r^f rV Simán eirendezték­­jeniben a jugosulat magyar viszályt A két érdekelt állam képviselői hozzá sem szólanak Eden előadói javaslatához. — Új abesszin beadvány a tanács előtt — Az osztrák a kisantant-miniszterekk GENF. (Az Ellenzék távirata.) Jugoszlá­viának a marseillei merénylettel kapcsolatos válaszirata ügyében tegnap teljes megegye­zés jött létre. A megegyezés létrehozásában ezúttal is főszerepe volt Eden főpecsétőr­­nek, akinek fáradozásait elősegítette a köz­ben Genfbe érkezett Laval is. Eden tegnap újra tárgyalt úgy Kánya magyar külügymi­niszterrel, mint Fetics jugoszláv fődelegátus­sal. A tárgyalás eredményeképen csakhamar kiszivárgott a népszövetségi fővárosban a hír, hogy a vitás kérdés, mely ezúttal nem öltött veszélyes jelleget, rendeződött. A megoldást még nem ismerik. Csak annyit tudnak, hogy a népszövetségi tanács mai ülésén a kérdés végleg elintéződik s ennek az elintézésnek folyamán sem Jugoszlávia, sem Magyarország meg­bízottja nem szólalnak föl. A népszövetségi tanácsülés másik esemé­nye, hogy az abesszin kormány tegnap újabb emlékiratot juttatott a Népszövetséghez. Az emlékirat hangoztatja, hogy Abesszínia a választottbíróság elfogadásával megmutatta békés szándékát, míg Olaszország folytono­san emeli az abesszin határon lévő haderő­ket és így meg akarja félemlíteni az abesz­­szin kormányt. Ez a törekvése azonban nem fo­­ sikerülni. Abesszinia bizalommal van a Népszövetség iránt és reméli, hogy pana­szát kedvezően intézik el. Az újabb abesszin emlékirat még nehe­zebb helyzetbe hozza a népszövetségi taná­csot, mely a kérdést most már egykönnyen nem veheti le a napirendről. Anglia és Franciaország képviselői azonban, ugyan­­úgy, mint a népszövetségi tanácsban szere­pet játszó többi k­ü­lpoli­tikusok is, nem akar­ják kockáztatni, hogy az olaszokkal élesen szembekerüljenek. Ezért tovább folynak a megbeszélések a kulisszák mögött, ahol fő­leg Eden főpecsétőr, aki a nehéz kérdések megoldásában már többször művésznek bi­m­­zonyult és Laval külügyminiszter fáradoz­nak nagy buzgalommal a megegyezés érde­kében. Genfben mára várják Berger Waldenegg osztrák külügyminiszter megérkezését, aki hír szerint Benessel való tárgyalásai után Titulescuval is tárgyalni fog. Ez a tárgya­lás azonban előreláthatólag nem Genfben fog lefolyni, hanem Bécsben, ahol Titulescu Genfből visszautaztában kiszáll. Ugyancsak Berger Waldeneggnek a kisantant-külügy­­m­iniszterekkel folytatott tárgyalásai kap­csán tegnap az a hír terjedt el Genfben, hogy Ausztria a kisantant erélyes tiltakozása miatt egyelőre lemond a Habsburg-restau­­rációnak arról a formájáról is, hogy Jenő főherceget tegye kormányzóvá. A kormányzói főhatalom felállításához azon­ban ragaszkodik és erre a méltóságra Star­­hemberg herceget szemelte ki. A kormányválság rövidesen kirobbanhat Miniszterelnök és pártvezér megbeszélése nem hozta meg a kormánypárt belső békéjét.­­ Goga lapja „jobbra igazodj“-ot vezényel az ország közéletének BUCURESTI. (Az Ellenzék távirata.) Ta­­tarescu miniszterelnök tegnap este felkereste Dinu Bratianu pártelnököt, mivel hivatalos jelentés szerint szívélyes légkörben két órán át tanácskozott a szőnyegen lévő kérdések­ről. A Dimineata úgy tudja, hogy kerülték azokat az ügyeket, melyek ellentétek tárgyát képezhették volna. A lap szerint Dinu Bra­tianu helytelenítette azokat a törekvéseket, melyek a közjogi intézmények s így az al­kotmány módosítására vonatkoznak. A lapok különböző kommentárokat fűznek a találkozóhoz. Megállapítják, hogy a poli­tikai pártok életét is bizonyos szabályok irá­nyítják. Ilyen szabály az, hogy akkor kell tisztázni a személyi ellentéteket, midőn a pártok ellenzékbe vannak. Dinu Bratianu és Tatarescu tárgyalását is ez a szabály irányí­totta. A liberális párt két vezére közti ellen­tétek továbbra is elintézetlenül maradtak, vagyis hadijelentés formájában számolva be a történtekről — „a szemben álló felek meg­tartották állásaikat“. A liberális párt fiatal balszárnya tehát to­vább verekszik az öregekkel. Ezt senki sem tagadhatja. Dinu Bratianu is tudja, mégsem vesz „hivatalosan“ tudomást arról, ami tá­vollétében történt pártjában. Megtartja el­nöki székét, fenntartásokkal él s a felelős­séget magától elhárítva, néhány nap múlva ismét külföldre utazik üdülésének folytatá­sára. A Tatarescuval lefolytatott tanácskozást a Curentul jelentése szerint újabb megbeszé­lések fogják követni. Dinu Bratianu talál­kozni fog a liberális párt vezető tagjaival, hogy a szőnyegen lévő kérdéseket velük is megvitassa s a pártelnök oda fog hatni, hogy bizonyos személyi változások szükségességéről meg­győzze a vezető liberális politikusokat. A Dimineata úgy tudja, hogy Aurel Ben­­toiunak, a Skoda-ügy parlamenti előadójá­nak igazságügyi alminiszterré való kinevezé­se már ezt bizonyítja. A következő változás Valer Roman dr. kiválása lesz a kormány­ból, kinek másutt fognak megfelelő elhelye­zést keresni. Az ellenzéki lapok is arról írnak, hogy a kormány végleges átalakítását Tatarescu ősz­re halasztotta. A Zorile azonban annak a gyanúnak ad kifejezést, hogy a kormány át­alakítását már nem Dinu Bratianu, hanem egy ennél is hatalmasabb erő akadályozza. Ebben az utóbbi esetben a kormányválság rövidesen kirobbanhat, annyival inkább, mert a nemzeti parasztpár­­tiak az utódlás reményében mind kímélet­­lenebbül támadnak. A Tara Noastra —­ Goga lapja — leszöge­zi, hogy kormánybukás esetén minden nem­­zetiparasztpárti fegyvercsörtetés dacára sem lehet szó „rotációról“. — Elsősorban azért — írja a lap —, mert a két legnagyobb párt nemzeti szempontból nem jelent csak elévült politikai felfogásokat, másodsorban pedig azért, mert mind a két párt kerete szét van rombolva. Egyedül a nemzeti­ eszme kép­visel erőt ma az országban, minden más megoldás csak a közvélemény ellen elköve­tett merénylet volna. A mai nap a jobboldal felé való igazodást parancsolja. Ezt sem zsa­rolással, sem intrikával, sem külföldi nyo­mással nem lehet ellensúlyozni. A Tara Noastra végül megállapítja, hogy minden erőfeszítés dacára mind jobban kö­zeledünk az alkotmánymódosításhoz, amit „az úgynevezett demokrata pártok“ nem tud­nak megakadályozni. Lemond a cseh kormány Kitolódást jósolnak a cseh külpolitikában PRÁGA.­­Az Ellenzék távirata. A­­ csehszlovák kormány tegnap elhatárol-­­­ta, hogy a választások eredményekép fölajánla lemondását Masaryk elnök­nek. A lemondás formálisan egyelőre nem történik meg, mert a kormány előbb be akarja várni a választás har­madik menetének lezajlását is. A pótvá­lasztások azonban előreláthatólag már nem sokat változtatnak a politikai helyzeten. Ez a helyzet csak újabb po­litikai csoportok bevonásával oldható meg az eddigi kormányzó koalícióba, viszont a helyzet úgy alakult, hogy az eddigi koalíció összetartása is meglehe­tős nehéznek látszik. Mégis valószínű, hogy Masaryk elnök az eddig követett irányban igyekszik majd a politikai vál­ságot megoldani. Minden komoly eltoló­dás ugyanis az eddigi iránytól külpoli­tikai következményekkel is járna és az elnök ezt minden körülmények között el akarja kerülni. Viszont bizonyos elto­lódást a külpolitikában a cseh főváros beavatott körei az eddigi kormánykoalí­ció hatalmon maradása esetén is való­színűnek látnak. Csehszlovákia minden valószínűség szerint fokozott gyorsaság­gal fog továbbhaladni a már megkez­dett után, mely a Rómához való közele­dést teszi lehetővé. A kormányválság megoldására irányuló kombinációk egy­előre még teljesen bizonytalanok.

Next