Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-21 / 92. szám
A KÉT ÖREG Falusi jómódú ház verandája. A nap a vadszőlő levelek között karcsú fénynyalábokat küld a veranda padlójára és butoraira. Világos fényfoltok tarkázzák az árnyas, hús sötétet. Nyári délután csöndje. A deresedő öreg ember pipával babrál egy székben ülve. Az öreg asszony csendes, elgondolkozó arccal vár s bár melegen süt a nap, pamutkendő van a hátán. AZ ASSZONY: Szegény, eddig meg is halt abban az idegen városban, Draga fiam. Jól megnézted a postát, igazán nincs tőle levél? ! A FÉRFI: Háromszor is végignéztem. AZ ASSZONY: Már van két hete hogy nem jött tőle semmi. A FÉRFI: Éppen két hete. AZ ASSZONY: Biztosan ott pusztult A FÉRFI: Hagyd már, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. AZ ASSZONY: Hát akkor, hogy nem jön tőle semmi!. . A FÉRFI: Hát én tudom?!..AZ ASSZONY: (leteszi a varróját) Hol van az utolsó levele? A FÉRFI: Az asztalfiókba. Azon nincs mit nézni annyit. „Könnyű sebesüléssel kórházba kerültem, ne aggódjanak.'“ Enynyi az egész. Nem hiszem, hogy valami komoly baja volna, mert azt írja, hogy könnyű sebesüléssel ... AZ ASSZONY: Maga elhiszi?... A FÉRFI- Ha azt írja. AZ ASSZONY: Éppen, nem is írja az Igazat, nehogy mi itthon kétségbeessünk miatta A FÉRFI (elhallgat). AZ ASSZONY: Látja, kár volt elereszteni, mikor nem kellett volna mennie. A FÉRFI: Újra kezdi?... Mit mondja már annyit? Hát maga gondolta, hogy annyi ideig fog tartani? ... Különben se lehetett bírni vele . AZ ASSZONY- Gyermek volt még, parancsolt volna neki. Eleget mondtam, hogy ne engedje, mintha éreztem volna. De ilyenkor nem hallgat rám. Most aztán sóhajtozhatik éjjel almába, hogy az ember aludni se tud tőle. Akkor kellett volna meggondolni... A FÉRFI- Lehetett is 3z ember meggondolt azokban a napokban ... AZ ASSZONY- Én mondtam, mért nem hallgatón reám? Most aztán mehetünk . . . Egyszer csak jön egy rövid értesítés, egy lap vagy sürgöny és vége. Még meghalva se látjuk többet.. . " A FÉRFI: Ugyan má ne be... (Torkán akadt a szó, belép a postás távirattal a kezében. Szinte megdermednek mind a ketten ) A POSTÁS: Jó napot adjon Isten! Egy sürgönyt hoztam a téns úr részire. (Kihúzza a szelvényt.) Instállom itt aláírni, téns úr! .. Itt... A FÉRFI: (reszkető kezekkel valahogy aláírja a szelvényt). (A postás elköszön és elmegy. A távirat ott marad az asztalon. Némán néznek rá mind a ketten, nem merik felbontani.) A FÉRFI: (feláll az asztalon, az ajtó felé indul a házba). AZ ASSZONY: (ránéz) Hová megy? Mért nem bontja fel a táviratot? ... A FÉRFI: A szemüvegem után megyek. AZ ASSZONY: Hiszen ott az orra előtt az asztalon. A FÉRFI: Jól tudja, hogy ezzel nem látok. A másikat akarom megkeresni. AZ ASSZONY: Jó, jó, csak menjen!.... Most már válogathatja, hogy melyikkel lássa meg a szerencsétlenséget.A férfi kiment. Az asszony az asztalhoz lép. A könnyei megerednek. Felveszi a táviratot. Forgatja, nézi minden oldalról. Leteszi. Újra kezébe veszi, elszántan fel akarja tépni, de a sírás erőt vesz rajta. Újra az asztalra teszi.) A FÉRFI:gondolva, hogy a felesége eddig felbontotta a táviratot, jön és az arcáról akarja leolvasni a távirat tartalmát. Látja, hogy sir. Megijed) Felbontottam! Mi van benne?! . . . AZ ASSZONY: (könnyei közül) Nem bontottam fel. A FÉRFI: (megvigasztalódik egy pillanatra, aztán újra keresgélni kezd) Nem látta valahol a szemüveget? Sehol se látom. AZ ASSZONY: Az ablak fáján nézte? A FÉRFI: Néztem. (Mindketten szemüveget keresni mennek. A veranda üres marad. A távirat, mint titokzatos szfinx, ott marad árván, felbontatlanul az asztalon. A napfény rátűz a leveleken át és vakítófehéren csillog. A vadszőlő levelét mozgatja a szellő, a napfény behulló foltja is mozog és szinte él ez a darabka papír. Percek telnek el, amíg a férfi visszajön. A szemüveg a kezében. Kiveszi a zsebkendőjét, rálehel a szemüvegre és roppant elővigyázattal törülni kezdi. Többször átnéz az üvegen és minden porszemért gondosan újra kezdi a tisztogatást.) AZ ASSZONY: (bejön, ránéz a férfira) Felbontotta? A FÉRFI: Még nem . . . Meg kellett törüljem a szemüveget. Tiszta por volt. (Kényelmesen az orrára helyezi a szemüveget, megmozgatja rajta aztán felveszi az asztalról a táviratot. Megnézi jól a címét, hátlapjára fordítja, vizsgálatra minden oldalról ) AZ ASSZONY: (aki az egészet végignézte) Bontsa már fel, ne kínozza az embert! • A FÉRFI: Bontom... (Elszántan feltépi a táviratot.)Ebben a percben gyors, erős lépések közelednek. A két öreg felnéz és figyel; a férfi kezében a félig felnyitott távirat. Egészséges, piros arcú zászlós toppan be a veranda ajtajúak AZ ASSZONY: (felugrik) Édes fiam. Hát hogy jöttél haza?! . . . A FIÚ: (megcsókolja a két öreget. Nem kapták meg a táviratom?... A FÉRFI: (az asszonyra néz) Biztosan ez az . •AZ ASSZONY: Ezelőtt egy órával kaptuk. Nem mertük felbontani... Azt hittük, valami történt veled . . . A FISTÁ, nem olyan fából vagyok én faragva! . . • A FÉRFI: (ezalatt magában olvasta a táviratot) „Szerdán délután érkezem, küldjenek elémbe, Pista . . .“ KOVÁCS LÁSZLÓ ELLENZÉK LŐRINCZI LÁSZLÓ: Ankét a műkedvelésről IV. Beszélgetés a Népközösség Közművelődési Szakosztályában a műkedvelés terén elért eredményekről és gyakorlati megoldásokról Eddigi hozzászólásainkból kitűnt, hogy szépközösségünkre milyen nagy feladat vár a műkedvelés terén. Nemcsak gyakorlati műkedvelő emberek, hanem azok is, akik elméleti síkon foglalkoztak a kérdéssel, nagy várakozással tekintenek a Népközösség közművelődési szakosztálya felé. Ankétünk legutóbbi részében Kemény János báró kifejtette elgondolásait a Népközösség munkalehetőségeiről, amely főként a műkedvelők művészi szempontból való irányítására vonatkoznak. Mivel műkedvelésünknek égetően sürgős gyakorlati kérdései is vannak, amelyek szintén megoldásra várnak, felkerestük a Népközösség közművelődési szakosztályának hivatalát, hogy Jósika János bárótól a szakosztály vezetőjétől ilyen irányban is felvilágosításokat kérjünk. Jósika János báró másirányú elfoglaltsága miatt nem állhatott rendelkezésünkre és igy helyette Kehi Bélát, a Szakosztály előadóját szólaltattuk meg. I * Általában a közönség körében nagy a tájékozatlanság a hivatalos formaságok körül, ezért legelőször ezt kérdezzük meg: mi az útja módja az engedélyek megszerzésének? NYAKKENDŐ HEGYI ENDRE VERSE Lila volt, szép lila, ha napfényben játszott, lengő kicsi csokra már messzire látszott — s ahány csillag ragyog fenn este az égen, megannyi fehér petty selyme mezejében. Teveled táncolt, nőtt örömem nyakkendő, ahogyan dagálykor viharos tenger nő, mint vidám májusfak rétvirágos kedve, szelekben lobogva, szállva, növekedve. Nyakkendő, nyakkendő, becéztem magamban, boldogan, mintha már nem is a nyakamban lenne, hanem belül, szívem közepében, sok suta bánatnak rejtett örökében. S áhított kincseknél, mi kedvesebb, szentebb, szálain égtek lágy selyme zizzent meg, énekelt, muzsikált, majd alig hallhatón felelt rá testemben ezer kis vératom, így járkáltam, keltem a sugárzó, fényes tavaszi ég alatt, bíztató, fölényes mosollyal s mindenütt — lám, merre tekintek, ezernyi bámuló, különös tekintet mered rám hosszasan — irigyelt csodára, szemükben köd helyett oszló, üde pára, mint mikor kisütő nap sugarát tiszta vízcseppek tükrözik csillaférmmel vissza. Lehet csak álmodtam, bután képzelődtem, gondterhes polgárok mehettek előttem, közöttük sok talán kocsmás éjszakából borízű bánatát cipelte magával; testében, lelkében fáradt és törődött ember, ki mindezzel keveset törődött, s most fásultan futkos, hogy pénz után lásson — nekem volt csupán itt lázas látomásom. Mennyei ékesség, ritka, nagy kiváltság! gyermeki szép öröm — hiába kiáltják túl szabad gondok és hiába riasztnak, te vagy az élet, fény, mosolygós tavasz, nap — ó, ha e nyakkendő, kis nyakkendőm selyme, az öröm magvait elhintené szerte keserű arcok bús redői között — én mindenki nyakába vígan odakötném. ÎÎ Erre nézve közbevetőleg el kell mondanom — válaszolta Kéki Béla — hogy a téli hónapokban egyre többen fordultak a Népközösség központi irodájához az engedélyek megszerzése ügyében , te rémszeresen minden tőlünk telhetőt megtettünk érdekükben. Éppen most azonban,, újabb lépésre került sor: összeállítottuk a mit kedvelő színielőadások engedélyeztetésének rövid kalauzát s körlevél formájában vidéki szervezeteink utján mindenhová eljuttatjuk. [4. körlevél a szükséges kérvények fogalmazványát és a vonatkozó törvényszakaszok ismertetését is tartalmazza. . . Nem jelente ez igen nagy munkatöbbletet? Erre gondolnunk sem szabad, mert az ilyen természetű segítségnyújtás a Népközösség legelső köteleségei közé tartozik. Különben pedig egyenesen kívánatosnak tartjuk, hogy minden engedélykérés keresztülmenjen a kezünkön Olyan ,,hátsó gondolatunk ’ van ezzel kapcsolatban, amelyet őszintén feltárhatunk. Abban az esetben ugyanis, ha a Népközösség központi irodája szerzi meg az engedélyeket, lehetőség nyílik arra, hogy számontartsuk a műkedvelés terén folyó munkát. Csak így kaphatunk áttekintést arról, hogy hol folyik magyar műkedvelő munka, milyen az irodalmi tájékozódása műkedvelőinknek. Ennél ismeretében aztán gyökeréig nyúlhatunk a kérdésnek: befolyásolhatjuk a darabválasztást, hatással lehetünk megfelelő eszközökkel a színvonal emelésére s ahol hosszú idő óta szünetel az ilyen munka, ott segíthetünk a pangást előidéző okok kiküszöbölésében. Hogyan lehetne ezt az irányítást szervezeti úton megoldani? Újabban mind többször vetődik fel az a gondolat, hogy meg kellene teremteni a műkedvelő egyesületek országos központját. Példaként a Dalos Szövetségre szoktak rámutatni. Hozzá kell tennünk, hogy a Népközösség valóban nem vállalkozhatik minden feladat megoldására , ez nem is célja. Azonban a különálló or-szágos szervezet létrejöttének mégis komoly akadályát látjuk és pedig abban , hogy igen kis számban vannak egyedül műkedvelés céljából alakult egyesületeink. Kolozsvári három is van, de ez egészen esetleges. A legtöbb helyen más, célú egyesületek, nőszövetségek, egyházi közületek, legényegyletek, iskolák és énekkarok rendezik a műkedvelő színielőadásokat. Mindezek közös szervezetben nem egyesíthetők. Itt csak az irodalmi és művészeti irányítást ellátó központról van szó, ez pedig máshol, mint a Népközösség keretein belül, aligha jöhet létre. A Köz-művelődési Szakosztály vezetősége már tárgyalta a kérdést s a megoldás egészen közelinek látszik. Olyan szerv életre hívásáról van szó, amely később az amúgy is létrehozandó Közművelődési Tanácsba illeszkednék bele. A béke és háború csodái A hatalmas 35x25 cm. nagyságú vaskos album, rengeteg szövegrészét 20 hétszínnyomású és 24 egyszínű fénylemez illusztráció díszíti. A képekből néhányat mutatóban közölünk: Queen Mary az óriáshajó. L. Z. 130. a legújabb Zeppelin léghajó. A kéttestű Seversky Clipper utasszállító repülőgép keresztmetszete. A Mersey alagút Liverpoolban. A Maginot-vonal keresztmetszete. Londont védő léggömb-hálózat. Német hadikocsik. A „Nelson“ ágyústornya keresztmetszetben. A Zeiss Planetarium, stb., stb. Ám óriás-körzet diszkötésben 532 lej az Ellenzék könyvosztályában. Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérje a legújabb könyvek ingyenes jegyzékét.