Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
SgSZERDA, 1^2 jbis 1. ■ 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár,L Jókai-u. 16., I.em. Telei.: 11—09. Nyomda: Egye» rem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 I1SPITUITfi: BfiRTHfl MIKLÓS m. M0 FILLÉR ■ Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT'* AL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P., negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P s mmszmi. (7.) A magyar királyi kolozsvári honvédhadtest hétezer leventéje tizenkilencnapos vándorlása során július 3-tól 5-ig Kolozsvárt seregszemlére gyűl össze. Ünnepelni fognak a leventék és ünnepük Kolozsvár, az erdélyi magyarság ünnepe lesz. Nincsen szebb és nemesebb, mint az ifjúság és örvendezni az ifjúságnak. Most három napon át örvendezhetünk nekik nemes örömmel. Erdélyben talán nem felesleges a premilitar borús emlékei után néhány szót ejteni a magyar leventeintézményről és a magyar leventéről. Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy semmiféle külföldi példa nem állott előttünk, amikor a trianoni Magyarországon felállítottuk a leventeintézményt. Nem a katonai előképzés a Ilyen főintézmény fő célja és nem is párthadsereg számára nevelnek benne, mint a baráti Németország vagy Itália hasonló intézményeiben, amelyek egyébként újabb keletűek, mint a magyar levent©intézmény. Tragikusan nehéz és reménytelen időkben jött létre ez az intézmény. A trianoni békeparancs harmincötezer főre korlátozta hadseregünket, a kommunizmus és az azt követő deszináló időkben társadalmunk szétzilált, ízekre tépett és úttalan volt. Az ország vezetői ekkor gránitra kezdtek építeni az ifjúságra. A leventeintézmény keretein belül a magyar ifjúság megszokta a katonás szellemet. A magyar katonaeszmény szűrődött lelkébe: bátornak, engedelmesnek, bajtársnak, mindent vállalónak leírni. Ennek az intézménynek a keretében jutott hozzá a nemzeti nevelés legnagyobb értékeihez, itt tanulta meg mindazt, amit minden magyarnak tudnia kell népéről és nemzetéről, múltjáról, jelenéről és jövendőjéről. Nagy kohó a leventeintézmény. Nincsen különbség társadalmi osztályok, foglalkozási ágak, vagyoni eltolódások között. A napszámos fia egy sorban áll az egyetemi profeszszoréval, a szolgáé a gróféval. A trianoni békeparancs óta tudtuk, hogy megváltoztatásának előfeltételeit megteremtheti a diplomácia, hittünk és hiszünk abban, hogy van békés revízió, de mindennél jobban tudtuk, hogy a diplomata szavának súlyát az otthon levő fegyverek értéke szabja meg. Nem háborúra készültünk, hanem előre. A magyar királyi honvédség ragyogó teljesítményeit pedig nagy mértékben a leventeintézménynek köszönhetjük. Az egykori leventéknek, akik katonás és öntudatos magyar lélekkel vonultak be újoncokként a kaszárnyákba, hogy ott megtanulják a harc művészetét és a hadvezetés tudományát. Ez a világháború is millióskor bizonyította be, hogy nem a felszereltség mértéke, nem a fegyverek jósága vagy tömege, hanem az ember az, aki eldönti a csatát. Ezt a harcos, bátor, világoseszű embert nevelte a magyar honvédség számára a leventeintézmény. de nemcsak katonának nevelődtek és nevelődnek fiaink. A polgári élet szürke hétköznapjaiban a naponta végzendő munka sokszor kietlen küzködésében pontosan olyan erős és hősi létekre van szükség, mint a harcterek fergetegében. És szükség van ugyanolyan, ha nem nagyobb magyar öntudatra is, amikor belső ellenfeleinkkel és néha lelkünk árnyaival viaskodunk. Milyen apotheózisát élte ennek a polgári hősességnek legnagyobb költőnk Erdélyben, Reményik Sándor, aki „nem egy hősi lendülettel, hanem egy életes betegség árán“ halt meg. Nem egyszerre ömlött el a véra, hanem cseppenként, naponta, tűszulások és egy viaskodó lelken ütött sebek által, ilyen nagy hősei a léleknek és szellemnek sokan voltak Erdélyben, de milliónyian a kisebbek, akik a maguk szűkre szabott szerény munkahelyén őrizték a várat és állottak őrt a magyarság fölött. Itt minden frissen hasított barázda hősi cselekedet volt, minden sors „karszti sors“. Észak-Erdély felszabadulása után a magyar leventeintézmény megnövekedett és új feladatok elé került. Észak-Erdély magyar ifjúságát kell hogy nevelje. De mint Erdély mindennek, ami magyar, a leventeintézménynek is vitt ajándékot, amikor soraiban áll ifjúságunk, amelynek az iskolában hiába tanították azt, hogy „Tatal nostru“, odahaza nem tudta másképpen mondani, mint hogy ... „Miatyánk.“ LXI. évfolyam, 06 üzkta.. Churchill fejellentette az misélázban, hogy nem nyilatkozik az afrikai harcokról Alexandrától 200 kilométerre új csata kezdődött — az új brit főparancsnok különös napipararxesa ZÜRICH, jinius 1. Marsa Matruh várárnak elestével a Sik brit hadsereg elvesztette azt az utolsó számottevő erődítményt, amely a Nílus vidékéig még rendelkezésére állt. Hétfőn délután az egyiptomi csata új fejezete kezdődött. Rommel élcsapatai már hétfőn este megközelítették a Marsa Matruhtól mintegy száz kilométerre keletre fekvő Fukha repülőterét, amely már csak 200 kilométerre van Alexandriától. Egy kedden reggel érkezett kairói jelentés szerint közvetlen időszöbön áll Fukka ellen a támadás. Auchinlech tábornok, a brit csapatok főparancsnoka parancsában ezeket írja Romínéiról: Rommel barátunk nem valami, földöntúli erővel bíró fekete ember, hímem csak erélyes és tehetséges. Ez az egész. Egészen közönséges német tábornok, akiről nem kellene oly sokat beszélniFelkérem a parancsnokokat, hassanak oda, hogy beszédben ne Romínéiról, hanem általában ellenségről beszéljenek. Erre lélektani okokból van szükség, mert különben a csapatok körében erősítik azt a benyomást, hogy Rommel csodára képes férfi s legyőzhetetlen. Ez a parancs, amelyben Auchinlech tábornok igyekszik gyengíteni Rommel vezér tábornagy győtrelmének hatását, így fejeződik be: „Egyáltalán nem irigykedem Rommelre“. A Newis Cronicle hangsúlyozza, hogy az Egyiptom birtoklásáért dúló harc kimenetelétől függ az egész brit világbirodalom sorsa. Abban az esetben, ha Alexandária és Szuez az ellenség kezébe kerül, nemcsak Nagybritannia közelkeleti pozíciója jutna erősen veszélyeztetett helyzetinél hanem Mála és Ciprus ellátása is kérdésessé válna. Ebben az esetben az egész afrikai szárazföld ki lenne szolgáltatva a tengelynek és a háború beláthatatlan időre meghosszabbodna. Egyiptom elvesztése tehát messzemenő következményeket vonna maga után. Az Observer foglalkozik Tobruk elődével és az Egyiptomba való visszavonulás lélektani hatásával. Ez a két esemény nagyobb csapás az angol népre, mint Szingapúr eleste — állapítja meg a lap — s az összeroppanás ezért épp annyira lélektani, mint katonai ügy, Anglia azonban szövetségesei s a még megmaradt, kevés semleges ország szemében becsületében megcsonkítva áll Lans Sdnhanes legválságosabbnak ítélik a helyzetet Amszterdam, július 1. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Churchill kedden kijelentette az alsóházban, hogy nem áll szándékában semmiféle nyilatkozatot termt arról a súlyos csatáról, amely jelenleg Egyiptomban dúl. Londoni jelentés szerint Londonban úgy ítélik meg a katonai helyzetet, hogy amióta Churchill kormányon van, a mostani helyzet a legválságosabb. Alíbiai szerencsétlenségnek komolyabb következményei lehetnek, mint Szingapúr elvesztésének. A Földközi-tenger keleti részén most előálló helyzet azt jelenti, hogy Rommel vezértábornagy most egy hét alatt kaphat harkocsikat, míg az angoloknak ehhez három hónapra van szükségük. Rommel három nap alatt kaphat bombázókat, az angolok pedig csak három hét alatt, amíg a repülőgép Afrikán át odarepül. A sokat emlegetett Mállta-szigete azelőtt az angol bombázók repülőtere volt, míg most csak a teheroldal egyik tétele. Mint a brit hírszolgálat jelenti, Churchill kedden a Buckingham-i palotában megjelent a királynál és beszámolt neki észak amerikai útjának eredményeiről. A német hadosztályok északról betörtek Szevasztopel belső erődövébe BERLIN, július 1. A német véderő főparancsnoksága közli: A Szevasztopol ellen folyó támadás során■ a német hadosztályok északról betörtek a belső erődövbe. A szovjet ellentámadások hatástalanok maradtak. A keletről indított támadásban elfoglalták a vidéket uraló Sabán magaslatot. Ezeknek az erősebb állásoknak elfoglalása döntő jelentőségű siker, mert a Saban-magaslat uralja a gyűrűt az erőd belső állásai körül. A Szevernaja-öböl megszállása előfeltétele annak, hogy a német csapatok északról is behatolhassanak a belső erődgyűrű közé. Miután a kulcsállások jelentős része szilárdan német kézben van, az északi résznek leküzdése már csak rövid idő kérdése. A Kola-öbölben két kereskedelmi hajót bombákkal eltaláltunk. „Merész, rá menő, bátor, szívós, kitartó és hű bajtárs a magyar" BERLIN, Július 1. (MIX) Az Elsener National Zeitung Június 28-i számában „Magyarok a keleti arcvonalon" címmel hosszú vezércikket közöl. A vezércikk a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a magyar honvédség összes fegyvernemeiről. Kiemeli, hogy az amúgy is rossz terep nehézségeit fokozták az ellenség rombolásai, amit azonban a kitűnő magyar műszaki csapatok segítségével rövid idő alatt sikerült leküzdeni. — A magyar csapatok ugyanazon a területen harcolnak — írja — ahol őseik sok-sok évvel ezelőtt megfordultak új Kárpáthazájuk keresése során és ahol a világháborúban, mint ha szövetségesek a német bajtársak mellett megállták helyüket. A fiatal magyar népi hadsereg és légierő kiállotta a próbát és biztosítja a magyar fegyverek dicsőségét. A cikk az alábbi elismerő szavakkal zárul: Merész és rámenő, bátor, szívós, kitartó és hű bajtárs — ilyennek ismerte meg a német katona a magyar fegyvertársat és meg van győződve, hogy a jövő harcaiban ilyennek fogja maga mellett találni. •Ugyan-