Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-01 / 222. szám
.Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai u. 16., I. em. Telet.: 1—09. Nyomda: Egyetem-u. 8. sz. Telef.: 29—23. Csekkszámla 72056 BLIPNQTtjl: BIRTHI MIKLÓS Oi ■iSM,tízétől CSÜTÖRTÖK, 1942 október 1. LXHL évfolyam, 222. szám. ftRI 10 FILLÉR .Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALATTEL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P■* negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P. A szovjet elleni keresztes háborúban Európa valóban egymásra talált mostáora Hitler vezér és kancellár és negyedik téli gyűjtést megnyitó beszédében BERLIN, október 1. A berlini Spor palotában szerdán este 6 órakor lefolyt hatalmas arányú nagygyűlésen, amelyent Führer beszédet mondott, az előkelőségek között ott volt Keitel vezértábornagy, a keleti, Rommel vezértábornagy, az északafrikai tengelycsapatok főparancsnoka, akiket a több ezer főnyi tömeg viharos üdvözléssel fogadott. Göbbels dr. birodalmi miniszter a téli segélygyűjtési mozgalomról tartott beszámollójában, egyebek között kijelentéste, hogy a közös hadviselés legnagyobb nehézségein miatt túljutottak és immár a legnagyobb reménnyel eltelve tekinthetnek a jövő elébe. — A német nép kitart a győzelmes végig — mondotta —, a háború negyedik évének kezdetén a német hadsereg szövetségeseivel együtt mind a nyersanyagok, mind az élelmiszerellátás terén, mind politikai, mind katonai tekintetben teljesen érintetlen és rendületlen. De 2 milliárd 805 millió volt, vagyis több, mint majdnem valamennyi déle amerikai országok bevitelének és lavitelének értéke. A miniszter ezután számadatokat közölt a háborús évek valamennyi téli segélyező akcióinak együttes bevételéről. A háborús téli segélyakció összes bevéte-kitörő ünneplés közben közölte azután dr. Göbbels, hogy a Führer főhadiszállásáról visszatért Berlinbe, hogy a Sportpalotából, a berlini nép gyűléseik erről a hagyományos helyéről beszéljen trz egész német néphez, amely eltökélte, hogy velei együtt hűségesen és az idők megpróbáltatásaival nem törődve, menetel a győzelem felé. A FÜHRER BESZÉDE A Führer beszéde elején arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy egy éve annak, amidőn utoljára erről a helyről, szólihatott a német néphez. Ez idő alatt inkább tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva, mert a katona keveset beszél. Harcolnunk kell a végleges győzelemig szemb Eden volt —, hogy hisznek abban, autót állat, akkor már előbb kellett volna hitvallást tennie. Annyi bizonyos, hogy mi nemcsak hittünk vakimben, hanem IJQtig i& Cötr*lekedtük. Most pedig azt hisszük, hogy nekünk ütnünk kell az ellenségen a végleges győzelemig. Ebben hiszünk mi, és ezt meg is tesszük. Természetesen ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudunk várába szállni. — Nemtartanám helyesnek — jelentette ki a Führer ——, hogy már most azzal foglalkozzam, ami egykor majd kialakul. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkozzunk, amit a jelen pillanatban az idő tőlünk megkövetel. Ellenfeleinknek könnyebb beszédűek, mert hosszú évek hiábavaló erőlködése után csodálattal látjuk, hogy ők ugyanazt ígérik a világnak, amit mii már is megadtunk a német népnek. Ha pedig arról hallok, hogy valaki odinát kiteremíti — azt hi— Aki például azt hiszi, hogy Dünkirchen a világtörténelem legnagyobb győzelme volt, vagy hogy mondjuk, egy expedíció, amely kilenc óra hosszat tartott s egy győzelmes nemzet bámulatraméltó és bátor megnyilatkozása volt, azzal mi a szerény eredményeinket ossz© sem hasonlíthatjuk. Mert hiszen mit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. Ha például a legutóbbi néhány hónap alatt előretörünk a trénhöz, a Bon mentén lefelé, végre is elértük a Volgát, megrohantuk Sztálingrádot ez mind semmi. Ha előretörtünk a Kaukázusig, ez is semmi. Ha megszálltuk Ukrajnát, ha birtokunkba vettük a Donee szenét, ez mind semmi. Ha az orosz vas 65— 75 százalékát megszereztük, ez megint semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag megnyitjuk a német nép és ezzel Európa számára: ez mind semmiség. Ha az ottani olajforrásokat biztosítjuk, azis semmi. Hogy visszavertük őket a Balkán-félszigetről, meghódítottuk Görögországot, megszálltuk Kréta-szigetét, megzavartuk őket Észak-Afrikában: ez mind semmi. De ha valahol pár ember partraszáll, hogy fölébe kerekedjék egy magános őrszemünknek: ezek tettek, cselekedetek. Aki tehát ilyenformán hisz, sohasem fogja megérteni hitünket. Mindenesetre e tettekkel szemben természetesen váltójuk van a jövőre, azt mondják, tehát k khrajtik a második arcvonaltsat. Ezzel sem akarom azt mondani, hogy nem készülünk fel mi magunk is a második arcvonalra. Ha Churchill úgy gondolja, ,.most hagyjuk, hogy a németek szorongva kérdezzék maguktól, hogy hol és mikor fogjuk megteremteni ezt az arcvonalat, akkor csak azt mondhatom: Churchill itt, eddig még nem sikerült engem szorongó félelemmel eltölteni:«“ De ami az, önmagunk kérdezgetésért általia, abban önnek igaza van, mert ha igazi katonai ellenféllel állnék szemben, körülbelül ki tudnám számlalni, hol támad. Ha azonban az ember katonai agyalágyultaikkal áll szemben, természetesen nem tudhatja, hogy hol támadnak. Hogy várjon Churchill úr ügyesen választotta-e ki, vagy sem azt az első helyet, ahol a második arcvonalat meg akarta nyitni, e tekintetben még Angliában is eltérőek ,a vélemények. De attól függetlenül, hogy hol keresik ki legközelebb a második arcvonal helyét, mindenütt szerencséről beszélhet, ha kilenc órán keresztül sikerül parton maradnia. vak teljes megsemmisítésével végződött. A végső cél volt: 1. elvenni az ellenségtől utolsó nagy bulettmani ládákéit; 2. elvenni tőle utolsó szenét, amelyet ipari célokra használhat; 3. előretörni olaj fonásához és elvenni tőle azokat, illetve legalább is elzárni előle; Valóra váltott célkitűzések A Führer ezután így folytatta beszédét: Az 1942. év legakább végzetszerű megpróbáltatását az én szememben népünk már átélte. Ez az 1941-ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet, és különösen véderejeit a Gondviselés kímélete tartotta. Erre az évre nagyon egyszerű, áruit kivűsztünk magunk elé:, minden körülmények között tartani azt, amit meg kell tartani, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol mi magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vastőzzel támadunk és bevárjuk, ki fárad ki hamarább. • 2. feltétlenül ott támadunk, ah-' hírmdásra minden körülmények között szükség van. A cél itt egészen világos. Megsemmisíteni a kapitalizmus, a plutokratra és a jolsevizmus nemzetközi összeesküvését. Ennek során volt még egynéhány célkitűzésünk. Ehő célkitűzésünk a fekete-tengeri uralkodó állásunk biztosítása és a Krím-félsziget végleges megtisztogatása volt. Miután ezzel végeztünk, úgy láttuk szükségesnek, hogy eltávoltüuk azt a költvényt, amely Volhhovnáltámadt. A következő feladat a Donon való áttörés előkészítése. Közben az ellenség át akart törni Charkovtól a Dnyeper partjáig. E terv három csatában végződött és orosz ellenfeleink több mint Tű hadosztálya. 4. tovább támadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának az elzárásáig. Ezt az utat elvágtuk már hosszabb ideje. Most különösen a Sztálingrád előtti helyzet az, amelyet szintén lezárunk. Ezáltal megteremtjük és megerősítjük a reteszt és Önök meg lehetnek győződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolítson bennünket. AZ OROSZ NÉP MÁR OLDALUNKON HARCOL — Ami a további célokat illeti, azokról nem beszélek, mert olyan célokról van szó, amelyeken ezidő szerint munkálkodunk. Eljön azonban a pillanat, amikor a német nemzet teljes felvilágosítást kap e célokról is. Megmondhatom azonban, hogy feladatunk annak az óriási területnek a megszervezése, amelynek urai vagyunk. Ezt az óriási területet biztosítjuk nemcsak hadviselésünk, népünk élelmezése, nyersanyagaink biztosítása, hanem egész Európa fenntartása számára. Ellenfeleink táborában vannak már most olyanok, akik azt mondják, miért álltak meg hirtelen. Nos azért, mert óvatosak vagyunk, mert mindaddig megállunk valahol, amíg utánpótlásunkat egészen rendbehozzuk. Még csak a kezdetnél tartunk. Már a jövő évben egészen másképp szervezzük meg az egész területet és végül eljön az általános közgazdaság megszervezése. Ehhez járul még a lakosság felszabadítása a bolsevistai hatalom nyomása alól, amely az emberek millióit ott még most is a kishitűségben és — ha szabad ezt a szót használnom — rettegésben tartja, amilyenről Németországban és más országokban jóformán fogalmat sem lehet alkotni. Rettegés a népbiztosoktól, rémület a GPU-tól, félelem az egész uralmi rendszertől az, amely eltölti az emberek millióit. Fokozatosan segíteni kell mindezen és segítünk is. Van ott sok vidék, ahol már az egész lakosság milliói velünk dolgoznak és a mi oldalunkon harcolnak. Szövetségeseinkkel Európa megszervezésének előfeltételeit teremtjük meg . Miközben Európában északon, nyugaton és minden más arcvonalon elhárításban vagyunk, ezzel egyik leghatalmasabb előfeltételét teremtjük meg Európa megszervezésének a háború számára és e háborúban. Ehhez járul még a mi részünkről szövetségeink kiépítése. Az élen áll az együttműködés Olaszországgal, legrégibb szövetségesünkkel. Ellenfeleinknek mindazok a reményei, hogy ezt a szövetséget meg tudják bontani, bárgyunk. Ila ma azt mondják, természetes, hogy vállaljuk Európa védelmét a bolsevizmussal szemben, akkor erre csak azt válaszolhatom, Angliának jó lesz ügyelnie, hogy önmagát meg tudja óvni a bolsevizmustól. MiT a valamennyi szövetségesünket és azokat, akik oldalunkon harcolnak, a magyarokat és a románokat, a horvátokat és a szlovákokat és főképpen északon a finneket, továbbá aspanyolokat, és a többieket;mind összevesszük, akkor valóban mondhatjuk: ez ma már Európa keresztes háborúja. Ezekhez jönnek a fegyveres SS. germán önkéntesei és egyes európai államok külön légiói. Valóban Európa az, amely itt egymásra talált. — Amióta legutóbb szólottam Önökhöz, azóta Japán is közénk állt. Ez ma a világot átfogó szövetsége nemcsak a nincsteleneknek, hanem mindazoknak a népeknek amelyek a tisztességért és a becsületért harcolnak és amelyek elhatározott akarata, hogy felszámoljanak a legalávalóbb koalícióval, amelyet a világ valaha is látott. A zsidóság háborút szított az árja népek kiirtására .* A birodalmi gyűlés ülésén, 1939. szept elsején két dolgot jelentettem ki: 1. Hogy miután már reánk kényszerítették ezt a háborút, bennünket semmiféle fegyveres erőhatalom és az idő sem téríthette soha. 2. Hogyha a Zsidóság nemzetközi világháborút szít fel Európa árja népeinek kiirtására, akkor mm az árja népeket fogják kiirtani, hanem a zsidóságot. A Fehérház téveszmés lakójának kulisszatologatói véghez tudták vinni, hogy tényleg egyik népet a másik után belerántották ebbe a háborúba. Csakhogy ugyanilyen mértékben végighaladt népről-népre egy zsidóellenes hullám. Egyik állam a másik után válik antiszemita állammá. Egykor a zsidók Németországban is nevettek jóslataink felett. Nem tudom, vájjon ma is nevetnek-e még. Biztosíthatom kedd azonban őket, mindenütt elmúlik majd a vak a nevetéstől. A Führer ezután megemlékezett azokról, akiknek köszönhetők a legutóbbi hónapok világtörténelmi sikerei. Ha a lovagkeresztek adományozásáról szóló és hasonló közlemények mögött álló teljesítményeket nézzük — mondotta a Führer —, akkor belátjuk, hogy bármit cselekedjenek is az otthoniak, nem mondhatnak eléggé köszönetet katonáinknak. Ez nemcsak a mi katonáinkra vonatkozik, hanem a velünk szövetséges nemzetek összes katonáira is. Ez a háború mindenesetre megérleli a baljtársiasságot. Minálunk most már " csak egyetlen értékelés van: a derék, vitéz, a hit és a tehetséges férfiú értékelése, az elszánt akaratú, merész férfiú, aki alkalmas arra, hogy népének vezetője legyen. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon.)