Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-01 / 25. szám

tér. acg.ki jjdn­lmi Dr. Illés Gyula a nemzeti együ­ttműködés elnöke Dr. Inczédy-Joksman Ödön főispán javas­latára megválasztották a nemzeti együttmű­ködés tisztikarát. Elnök dr. Illés Gyula, tan­kerületi főigazgató, az intézőbizottság tagjai: Balázs István, gróf Bethlen Györgyné, De­meter Ferenc, dr. György Lajos, dr. Mikó Lőrincné, Lehöcz József, báró Mannsberg Margit, Vásárhelyi Jánosné, dr. Puskás La­jos, a vármegye részről: Ady Elemér, vitéz Köblös István és dr. Nagy Miklós. Ügyve­zető titkár: Ungváry Sándor. Dr. Illés Gyula személyében az erdélyi magyar élet kipróbált régi harcosa vállalta a nemzeti együttműködés irányítását, személye feltétlen biztosíték arra, hogy a szombati alakuló gyűlésen kimondott határozatok a gyakorlatban is maradéktalanul diadalra jutnak. Dr. Schitz János egyetemi tanár sz világ­­politikai helyzetről tájékoztatta a közönséget. Rendkívül érdekes és értékes előadásával bebizonyította, hogy világviszonylatban is rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk és becsülettel végig­ kell küzdenünk boldogabb jövendőnk érdekében a vállalt küzdelmet. 99fi magyar sorskozösség parancsa ebben az országban s­em vonhatja ki magát senki sem!" Antal István nimzatvétia­m­i propaganda miniszter a nemiati együttműkddés alakuló gyűlésén és a muntási­g nar­zeína^e’ö­l­őadásán nagy beszédet mondott . A kojoisvári és ko­tfiPCltrailmi Egyasüisták kimondottak a teljes együttm­űködést nagy ne­meti céljai... érdekében KOLOZSVÁR, februá­r­­. Antal István nemzetvédelmi propaganda­miniszter szom­baton és vasárnap Kolozsváron tartózkodott. Szombaton délután részt vett a kolozsvári és kolozsvármegyei társadalmi egyesületek nem­zeti együttműködésének alakuló gyűlésén. Vasárnap délelőtt a magyar munkássághoz szólott a miniszter, aki mindkét alkalommal arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai tör­ténelmi jelen­tőségű­ időkben a magyarság­nak töretlen egységre van szüksége, hogy fel­készülhessen a jövő építőmunkájára. Magyar életünknek egyik legsúlyosabb hibája az erők szétforgácsolódása volt. Egész magyar társa­dalmunk érezte, hogy ezen a helyzeten segí­teni kell. Meg kell szüntetni a túlméretezett egyesületi életet, amely a legjobb szándékok mellett is gyakran az egységes munka útjá­­ban állott. Ez a felismerés vezette arra Er­dély fővárosának és Kolozs megyének egyesü­lt­­elt, hogy a nagy magyar egység jegyében kimondj­ák a nemzeti együttműködést és olyan alakulatot hívjanak életre, amely ma­gyar társadalmunknak irányadó szerve lesz. Magyar öntudatból és s­zinte lelkesedésről tett tanúságot ez az alakuló gyűlés, amely közérdekű és hasznos megvalósítások kiindu­ló állomása volt, amely ellenállás rendületlenül helyt áll a háború utolsó pillanatáig, sőt azután is, megtartva a sorssal való szembeszállás eré­nyét, megőrizve nemzetünket. A miniszter ezután arra emlékeztette hall­gatóságát, hogy iaIá-ban egy magyar had­osztály erélyes fellépése megmenthette volna az egész országot attól a szörnyű katasztró­fától, amely bekövetkezett és mindattól, amit ez a katasztrófa maga után vont, olyan alávaló, zilál» h erőtlen volt mirpia­, ami akkor el­vonunk »árraci­ n áru «dien a*­kor már nem egy világháborút, hanem­ kizáróla­­godin csek m­ogytr háborút kicllett volna vi­­selnünk­. Ezek ellen a bomlasztó és esüggexzt£ törekvések etán folytatta a miniszter, te­hát úgy kell küzdeni, amint azt a társadalmi egyesületek közötti együttműködés kívánja. Sem politikai, sem vállán, sem társadalmi elím­ink nem állhatnak ihletk­ az együtt­működésben tovább közöttünk. Az működés meg fog tanítani bennünket arra a példára, amit én feláldozásban, egymás iránti hűségben és a nem­ze­li megbecsülés­ben Sztálingrád német védőt napjainkban adnak. — De — mondotta a­ miniszter — ezek­nek az erényeknek a példázásában nekünk magyaroknak és elsősorban nekem, azokra a hősi küzdelmekre kell hivatkoz­nunk, amelyeket a magyar honvéd hatszo­ros túlerővel szemben harcol végig méltóan a magyar katona és a m­agyar virtus ra­gyogó történelméhez. ,Antal István nemzetvédelmi propaganda­­miniszter beszédét itt percekig tartó taps ■szakitütta lésbe. is nemzeti együttműkkódás legyében... Antal István nemzetvédelmi propaganda­miniszter szombaton délben érkezett Ko­lozsvárra. Kíséretében voltak dr. Eszterhás István miniszteri titkár, sajtóelőadó, dr. Alföldi Lajos, a Nemzet­politikai Szolgálat igazgatója, dr. [réter Ernő és Schilz János dr. egyetemi tan­ár, országgyűlési képviselő. A miniszter és kísérete szombaton délután, öt órakor részt vett a vármegyeház dísztermé­ben tartott alakuló gyűlésen. A Vármegyeház dísztermét zsúfolásig megtöltötték a külön­böző egyesületek kiküldöttei és a meghívott előkelőségek. A gyűlést Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán nyitotta meg, aki hangsú­lyozta, hogy csak úgy lehetünk méltóak vitéz honvédein­khez, ha a belső fronton is egységben és fegye­lemben állunk őrhelyünkön. Ezután dr. Péter Ernő k­izolta a nemzeti együttműkdés céljait, majd dr. György La­jos egyetemi tanár a társadalmi egyesületek nevében bejelentette, hogy együttesen akar­nak résztvenni a nemzeti együttműködés munkájában, a nemzetvédelmi propaganda­ügyi minisztérium irányítása mellett. A köz­gyűlés általános lelkesedéssel fogadta az in­dítványt, dr. Szathmáry Lajos, az EMKE ügyvezető alelnöke ismertette az együttmű­ködés szervezeti szabályait, amelyet egyhan­gúlag elfogadtak. flata! Itt?dn nerazstvédelmi propagandaügy! miniszter beszéde Ezután általános figyelem közepette Antal­l István nemzetvédelmi propagandaügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Beszédének bevez­­­zetőjében hangoztatta, hogy­­­­ a túlméretezett társadalmi szervezettség sok-­­­szor több kárt okoz, mint akár a társa­dalom szervezetlensége. A társadalmi egye­sületek közötti együttműködés alapja az ősi magyar szervezési forma; az autonó­mia, amely az erők kifejlesztésének sajátos magyar formája. Az autonóm társadalmi egyesületek közötti együttműködésnek a­­vagy magyar problé­mákban kell megtalálni az együvé forrást, az eggyéválást, ország igazságos és tápláló hazája mindez, itt élő népnek. De, hogy az lehessen, kell, hogy elsősorban a magyarság hazája legyen és a magyarság politikai államvezetői böl­csessége teremtse meg a benne élők békéjét­­ és biztonságát biztosító ősi magyar igazságos rendet. Végül akarni kell a nemzet boldogabb jö­vendőjének szociális újjászervezését, azokon az alapokon, amelyek évezredes állami lé­tünket és független társadalmunk életét be­töltik, a nemzeti és keresztény szellemiség és erkölcs alapján. „Ötiralatos nemzeti szatlera. n12. tapossak sí a fecmilasz­­tás törekvései*" 1 — Erre az egységes magyar szellemiség­­re nemcsak azért van szükség, hogy a magyar állam ideálját a társadalmi munka segítségé­vel minél­ szélesebb népi rétegek bevonásá­val továbbépítsük a jövő számára —— mon­dotta a miniszter —, hanem azért is, hogy ezzel az egységi, öntudatos nemzeti szel­lemmel tap­suk el a bomlasztás és az elcsü­ggesztés ellenünk irányított és alat­­tom­ban működő törekvéseit és olyan végső ellenállásig erősítsük társadalmunkat. A m­i mag­yar ember in­íikallása A miniszter beszédének további részében hangoztatta, hogy ma minden magyarnak há­rom elvet kell alapvető gondolatként elfo­­gadna. Az első: vallani kell, hog­y a Szent I­stván-birodalom ezeréves történelme arra kötelez, hogy akarjuk az abban rejlő európai hivatásunkat, valljuk ezt az európai hivatást mnden konzekvenciájával és az érte isozan­­dó áldozatokkal­­ egyetemben. Másodszor: vallani kell azt, hogy Magyar- E­L­L­I. N­Z­­­K ŰRPÁD FILMEZ­ŐHÁZ: 4 napig vetítjük a meg-A közönség általános kérésére visszahoztuk és szebb francia filmet. Főszerepben MX a tündöklő szép francia filmcsillag. Ezen műsorral is egyidejűleg bemu­tatásra kerül SÁRDY JÁNOS TÁBORI MUZSIKASZÓ című énekes rövid katonafilmje. — Holnap, február 2-án délelőtt fél 12 órakor MATINÉ szá­mozott helyekkel. — Ma utoljára: TÓPARTI LÁTOMÁS- 1942 f­e­b­r­u­á­r 1. Ez a bábom a mi magyar háborúnk!"­s. A miniszter hangoztatta, hogy ebből a hő­si példából erőnk tanulságát olvassuk ki. A nemzetnek a doni csatatéren és a belső fron­ton egyaránt tanúságot kell tenni arról, hogy erőinek politikai, katonai és hitbeli erőinek legjava birtokában van, hisz a győzelemben és eléri az áldozatokkal kiérdemelt jövendőt. — Hirdetem, hogy nehéz esztendő jár fö­löttünk. De látom azt is, hogy megvan ben­nünk a történelmi nemzetek ereje és ezzel az erővel az utolsó töltényig ragaszkodunk erkölcsi igazságainkhoz, mindahhoz, amit mi jónak és helyesnek látunk. Nagyon csalódnak azok, akik abban bíznak, mi magyarok el­­hisszük, hogy nem a magunk háborúját vívjuk. Ez a há­orú a mi magyar háborúnk, mert minden honvéd azért hozza meg a legna­gyobb áldozatot, hogy a magyarság a há­ború utáni Európában múltjához illő he­lyet, szerepet és életet nyerjen. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy hidegvérrel, nyugalommal, egymás iránti hű­séggel és a vezetés iránti hallgatag bizalommal mindent el fogunk érni, amit célként magunk elé tűzünk s minden nemzeti kérdést s re­­ményséet valóra fogunk váltani. — Erdély ebben a küzdelemben adja a legtöbbet, amit adhat, adja őszintén és igazán önmagát, azt, amit minden magyarnak je­lent Erdély. Adjon példát a társadalmi vá­laszfalak eltüntetésére, adjon példát a felekezeti együttműködés magasztos kötelességére, adjon példát arról az erdélyi egységről, amelyet az Erdély felett járó nehéz idők alakítottak ki, mert ez jó példa és mert most nemcsak Erdély, hanem az egész Magyarország és benne Erdély is, olyan időket él, amelyek súlyukkal ugyanazt az egységet és együtt­működést kell hogy kialakítsák benne. Erdély — fejezte be a miniszter szavait — alkalmas arra, hogy ilyen példakép legyen a társadalmi együttműködés meginduló mun­kámban mert nekünk ez a szó, Erdély, egy egész világot jelent. A nemzetvédelmi propagandaminiszter be­­sode lelkesedést, erőt és hitet öntött­­ hall­gatóságba, amely mélyen átevezte mindazo­kat az igazságokat, amelyeket a min.sz.ter beszédében ismertetett. A szívből jövő, perce­kig tartó ünneplés azt bizonyította, hogy Ko­lozsvár városának és a megyének egész ma­gyar társadalma teljes munkaerejével vállal­kozik a nemzeti együttműködés szolgálatára. A miniszter ezután különböző küldöttségeket fogadott,­­majd este egytálételes szűkkörű va­csorán vett részt kíséretével. fi manádsság körében Vasárnap délelőtt Antal István miniszter részt vett a Vitézi Rend kolozsvári Zrínyi csoportja és a Dermata Művek Szabadidő szervezetének előadásán. A közönség zsúfo­lásig megtöltötte a Színkör hatalmas nézőterét s a padsorokban és páholyokban a vitézi rend kolozsvári Zrínyi-csoport s a tűzharcosok egyesületének tagjain kívül túlnyomórészben a munkásság foglalt helyet. A műsor a Szózattal kezdődött, amelyet Kárpáthy Emil vezényletével a Dermata gyár kitűnő dalkara adott elő, majd vitéz Huszár Endre református tábori főesperes vioe­­cett bevezető beszédet. Ezután a Dermata gyár dalárdája nagy hatással énekelte el a Székely Himnuszt, majd néhány magyar dalt Kárpáthy Emil vezényletével. Utána Bíró Sándor dr. tanár tartott hazafias elő­adást. Utána a Dermata gyár munkásleá­­nyaiból alakult „Koszorú'' tánccsoport mu­tatott be nagy sikerrel finom, szép m­agyar táncokat, majd Vass Magda tanítónőképzői nö­vendék szavalata aratott sikert A földi Lajos miniszteri igazgató nagyhatású előadása kö­vetkezett ezután, aki a nemzetnevelő előadá­sok fontosságát fejtegette. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Antal István dr. nemzetvédelmi propaganda­­miniszter jelent meg a színpadon, akit már belépésekor is hatalmas lelkes­e­téssel és taps­viharral fogadott a zsúfolt ház közönsége. Halas István miniszter a magyar mániás feladatairól Antal István miniszter azzal kezdte beszé­dét­, hogy a most elhangzott történelmi elő­adás egy nagy tanulságnak levonása a fel­adata. Ez pedig az, hogy a nemzeti sorsközösség parancsa alól ebben az országban nem vonhatja ki magát senki sem, legkevésbé pedig a magyar munkásság. A történelem azt bizonyítja, hogy ezzel a nemzettel bármi történik, annak kö­vetkezései végig vonulnak az összes társa­dalmi osztályok életén és eljutnak mind a grófi kastélyokba, mind pedig a legegysze­rűbb­ bányászkunyhókba. Ebből viszont az következik, hogy a nemzet helytállása, kitartása egyszóval nemzetünk­nek a mai világkrízisből való megmentése és fenntartása ugyancsak egyformán érdeke minden egyes társadalmi rétegnek, de ha kü­lönbséget egyáltalán lehetne tenni is, elsősor­ban és legfontosabb érdeke a magyar mun­kásságnak. Mert az 1518-as háború tapaszta­ltai azt bizonyítják, hogy a nemzeti csapások következményei alól talán van lehetőség egye­seknek, vagy lehetséges kisebb rétegeknek magukat mentesíteni, csak egyetlen réteg nem tudja magát ez alól kivonni és ez a munkásság. Az összes nemzeti csapások és katasztrófák ostorcsapásai leginkább a mun­kásság hátán csattannak. Ennélfogva, a munkásságnak a legfőbb érdeke az, hogy a nemzet ebben a háborúban helytálljon, abból épen kerüljön ki, sőt lehetőleg erköl­csi és anyagi javainak teljességében, mert ez egyben a magyar munkásság jövőbeli anyagi és erkölcsi javainak meggyarapodá­­sát és jövendő helyzetének­ kibontakozását fogja eredményezni. Ezért a háborúért lehet, hogy egyszer meg fogják a felelősséget állapítani a történelem lapjain, azonban bizonyos, hogy ezt a nemzetet sem közvetlenül, sem köz­vetve a háború kitöréséért semmi felelős­ség nem terheli, sőt ez a nemzet mindent elkövetett a háború katasztrófájának feltar­­tóztatására. Ennélfogva olyan háborúban vesz részt, amely reá van ugyan kényszerü­lve és amelyben azért kell helytállnia, mert különben nemcsak ál­lami létében és nemzeti egységében, de népi­ exisztenciájában semmisülne meg. Európai szilvasain ssocísíts­a:&9t­fS3feat luttam létre Korunk uralkodó alapgondolata és világné­zete a­ szociális gondolat. A szociális gondolat érdekében ez a nemzet az elmúlt két évtized során­­európai színvo­nalú alkotásokat hozott létre és amit ma az angolok, mint az új Anglia szociális újjáépí­tésének bibliáját tárnak a világ elé a Beve­­ridge-tervben, arról megállapítható, hogy az ebben a tervben foglalt szocális reformok 80 százalékát a magyar nemzet már évtize­dekkel ezelőtt megvv­alósította. Ne feledjük azonban — folytatta a miniszter szavait —, hogy a szociális kérdéseknek nem csupán az igények oldalán van jelentősége, de talán a mai körülmények között nagyobb jelentősége van a köteless­égek oldalán. A szociális gondolat nemcsak szociális igénye­ket, de nemzeti kötelességtel­jesítéseket is je­

Next