Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

2 I _ 1 :i1('ri I in/tn iovedi'lmiMH'k lelenuTmnitől, valamint a földado illán kiveti'li allami pótadónak a li'szallilsarol. 4 riMult'loi nlt'lmu'lMMi a/ 19 tó. évre* a ni.ir kivetett rdldlidón fölül a katal/lori h's/ia jovi'd'di'in minden koronája után ló fül. különadót kell kivetni. Ezután a földadó alan sem állami, sem egyéb járulékos an 1«¡| k i \ t' I n i ni'in U'lu'l \ földadó kulcsa az 1514. évi és az anany koronnibini megállapított kataszteri tiszta jövedelem 40 százaléka pengő értékben. A föbbido kataszteri munkálatokban az erdőművelési ágban nyilvántartott területeknek kataszteri tiszta jövedelmét az 1944. évi január hó 1 - től kezdődő hatállyal — kétszeresére kell emelni. A földadó után az állami pótadó kulcsa az 1944. évtől kezdve 116 százalék. A rendelet a kihirdetés napján lép életbe. r 7. Sz. N 7 f. R i külpolitikai figyelő Invázió A Wehrmachtban, a német hadseregfőparancsnokság hivatalos lapjának legutóbbi várnában érdekes cikk foglalkozik az inváziós ketelesekkel. Az OKW hivatalosának cikkírója idézi az északamerikai újságoknak azt az új kifejezését, amellyel Déleurópát a „tengely /agy ../-óteste *-nek nevezik. A cikkíró megállapítja, ha elfogadjuk ezt a véleményt, akkor a tengelyhatalmakat páncélos sárkánynak kell elképzelni, amelynek harcoló karmai a keleti fronton küzdenek, keskeny feje és nyaka a norvég arcvonal és a norvég partvidék, a szarvakkal ellátott és páncélozott hatai Atlanti-óceánnak fegyverekkel telezsúfolt partvidéke. A német képeslap szerint azok, akik kieszelték ezt a szójátékot, nyilvánvalóan illis tiszteletet éreznek a sárkánynak a fend említett testrészeivel szemben. Annál inkább gúnyolják és látszólag könnyen veszik a Déleurópát megjelölő „lágy alsó test"-et. Az amerikaiak és az angolok igen nagy szeretettel hivatkoznak arra, hogy Eisenhower és Alexander tábornokok parancsnoksága alatt Északafrika kikötőiben felsorakozott csapatok rövidesen dárda- és kardhegyre kapják ezt a „lágy testrész"-t. Úgy számítják az angolszászok, hogy a maguk által önkényesen kiválasztott fegyverrel és az önkényesen megszabott időpontban egy jól irányzott szúrással a harcoló sárkányt Achilles-sarkán, a „lágy ,diótestre szerb" teljes lendülettel megdöfik és a sárkány minden páncélozottsága elenére elterül a porondon. Megállapítja a Wehrmacht azt is, hogy a brit és amerikai szójáték plasztikus és nyomatékos ugyan, de nem fedi teljesen a fogalmat, amit kifejezni akar. Az északamerikaiak és az angolok Északafrikában kétségtelenül diadalmaskodtak s a kivívott győzelem harci öntudatukat nagyon megerősítette. Azt hiszik, hogy a tuniszi küzdelem végével a helyzet döntően megváltozott. Ma déli fronttá lett a Földközi-tenger partvidéke, amelyet azonban a Földközi-tenger mély árka választ el az angolszászoknak támadásra felvonultatott csapataitól. A tengelyhatalmak katonai szakértői megállapítják, hogy a jelenlegi hadihelyzetben a Földközi-tenger egy hatalmas Senkiföldje lett, s ha az angolok és az amerikaiak inváziós vállalkozásba kezdenének, ugyanolyan nehézségekkel kell számolniok, mint amelyeket Rom-mel három offenzívája, — amelyek közül , egyik Alexandria és Kairó küszöbén torpant meg — nem tudott leküzdeni. A német hadisereg hivatalos lapja felteszi a kérdést: Miért kellett a tengelynek Líbiát és Egyiptomot feladnia? Miért maradt Tunisz az első naptól kezdve korlátozott időtartamú harci vállalkozás? Ma még ezekre a kérdésekre nem lehet teljes nyíltsággal felelni, de annyit mégis meg lehet állapítani, hogy az északafrikai harctéri helyzetben bekövetkezett fordulatot nem a német és az olasz katonák harci erkölcseinek hiánya, vagy a hadvezetés hiányossága okozta. Ha egyszer a helyzet visszájára fordulna és az angolok, amerikaiak valóban partraszállnának Déleurópa valamelyik harci zónájában teljesen kizárt, hogy a helyzet a támadók részére megkönnyebbednék. Ha sikerülne is leküzdeni a Földközi-tenger veszélyes Senkiföldjét, nem egy aránylag gyenge expedíciós hadsereg erőit találnák szembe magukkal, mint Északafrikában, hanem— a keleti front ellenére — milliós hadsereg óriási erejére bukkannának. A védők pedig nem egy félig elzárt gyarmati terület kevés útjára lennének utalva, hanem segítségükre lenne egy egész kontinens invázióra felkészült szervezete. Az OKW hivatalos lapjának kivonatosan ismertetett fennti cikke igen helyesen mutat rá azokra a nehézségekre, amelyekkel az angolszászoknak a partraszállás megkísérlése esetén minden bízómnál számolniok kell. Olaszország Pavolini a Messageroban ismét cikket írt. Változatlanul inváziós kérdésekkel foglalkozik. A volt olasz népnevelésügyi miniszter véleménye szerint azok a területek, ahol meg lehet kísérelni az Európa elleni támadást, sorrendben a következők: 1. Olaszország és az olaszszigetek. 2. A francia tengerpart. A Balkán-félsziget és a körülötte lévő szigetcsoportok. 4. A bolgár-román-fekete-tengeri partvidék. 3. Norvégia. A/ ellenséges közvélemény írja Pavolini türelmetlenül követeli az Európa elleni p.n ii as/.ill.is megindulását a felsorolt öt s/a kax/ valamelyikén. Eddig sikerült az angolszászoknak és szövetségeseiknek a hallgató taktikát érvényesíten’, de a most rájuk háruló legnagyobb feladatokkal szembe kell nézniük és bele kell vetniük magukat az ismeretlenbe. Minden jel arra vall ez is Pavolini megállapítása, hogy a partraszállást a kartjükőben megkísérlik. Az azonban biztos, hogy a tengelyt meglepetés sehol sem érjüki. Az angolszászok hatalmas erőösszevonásokat hajtottak végre Angliában, amelyik az akeurópai partvidék ellen történő esetleges támadással függnek össze. Nagy erőket vontak össze a Közelkeleten és Északafrikában is. Gibraltárban és az északafrikai kikötőkben hadihajókat és partraszállási eszközöket összpontosítottak. Az angolszászok támadása a déli szakaszon várható, de különösképpen Olaszország ellen irányul a támadó szándék. Alighogy az első ellenséges osztag partra teszi a lábát, nemcsak puszta védelűvessel találkozik, hanem a partvédelmi hatásos ellentámadásával is. Az ellenség eljöhet Oaszországba, de nem fog itt marciónt — hacsak mm halottként — biztosítja Pavolini Messagero hasábjain az angolszász katonákat. NAGY JÓZSEF A DOM Stadijelentések adták tudtuk a kölni dómot ellenséges repülőgépek súlyosan megrongálták. Egyik hajója tönkrement, több bomba átszakitotta a templom fedéletét s számos műkincs elpusztult. Körülbelül ezeket mondják a távirati irodák s ezzel a háború rohanó törvénye szerint elintézettnek vélik az egész kérdést. A kölni dóm nem katonai, nem is stratégiai fontosságú pont; a kölni dóm, mint Istennek bármely más temploma, egy magasabb stratégia előretolt állomása: az emberiességnek, a megbocsátásnak, az örök Ég örökkévaló törvényeinek kettős felkiáltójele, mely most megtépászva, megcsúfolva, de még mindig feltörő karcsúsággal mutat az Isten országát szimbolizáló felhőntúli világ felé. Szegény tizenharmadik századbeli jámbor katolikusok úgy képzelték, hogy világ csodájának és szépségének tervezett katedrálisukat a föld egyik legszebb pontjára kezdik építeni. A Rajna gyönyörű kanyarulata mellett rakták le az alapokat s századokon keresztül emelték, szépítették, tervezték, abbahagyták s újból elkezdték, hogy végre 1880-ban teljesen elkészítsék. Alig van templom, mely ilyen hosszú ideig épült volna. Alapköveinek letételét 1248-ra teszik hozzáértő tudósok, hat és fél századig épült, gondok, háborúk, könnyek és kacajok között. Ez a hat és félszázados lelkesedés, áldozat és odaadás meg is látszott rajta. Amikor a fáradt utas leszállt a Kléri in—r Aachen-i gyorsvonatról, egyszerre elfeledte minden fáradtságát, amint megpillantotta égbetörő karcsú tornyait, nem messzi az állomástól s szirte-lelke megtelt áhítattal, amikor belépett az épület hajóiba, melyek szédítő merészséggel szöktek a magasba, hogy fönt karcsú nádzzálként hajoljanak össze. Oldalakat lehetne megtölteni belső szépségeinek, műkincseinek leírásával, melyeknek jó része immár csak a művészettörténelem könyveiben marad meg az emberiség emlékezetében. Úgy látszik, a kultúra Kölntől is elbúcsúzhatik, illetve azoktól a házaktól és műkincsektől, amelyek Köblöt jelentik. Ezért egy új várost föl lehet építeni a régi helyébe s ismét el lehet majd keresztelni Köln nek, de az már egy másik város lesz, mely fölött — ha igy folytatódik — akaha fog őrködni békés és jámbor szándékú középkori kézművesek Istenhez szaladó toronypárja. (d.) Levél Tusnád-fürdőről A naptár piros betűje június 24-ét, Űrnapját mutat. A rohanó Ol zúgása megint alaposan elringatott, mert mire az éjszakai nyugalom utolsó csepp álommezét is kitörölöm a szememből, a napsugarak már csaknem teljesen felszippantották a sötét fenyvesekre ereszkedett könnyű fellegeket. Kék-kék, kacagó, vidám nyári kék ég borul a tündérien szép zöld hegykoszorúra. Odakintről, a villa erkélyétől elégedett férfihangok ütik meg a fülemet. — Azt mondják, hideg van Tusnádon, hol van itt a hideg? — kérdezi az egyik és keményen megfeszíti izmait az aranyló napzuhatagban. Tekintve, hogy első nyaraló fecske vagyok Tusnád-fürdő leggyönyörűbb fövésű villájában, az erdélyi újságírók nyaralójában, szemügyre veszem az éjféli vonattal érkezett új vendégeket. Három — pehelysúlyúnak éppen nem mondható — viharedzett külsejű férfi. Később megtudtam, hogy kerek egy esztendőt töltöttek az orosz fronton és most idegpihentető székelyföldi körúton vannak. Kettő alföldi a harmadik Székelyföldről elszármazott fiú. Az újságíró villában családias és testvéries hangnem honol. Félóra múlva már ropog a száraz fenyőgalyákból rakott máglya és a harctéri élményektől koraősz, pirosarcú, nevető, kékszemű alföldi fiú komoly szakértelemmel oktat a tiszaparti szalonnasütés tudományára. Sohasem hittem, hogy a szalonnasütés ilyen nagy gondosságot, óvatosságot és nem kevesebb kézügyességet igénylő tudomány. Szigorúan betartom a ,,mester“ utasításait és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy csak a szalonna sarkából csöpögtessem a forróságtól sercegő zsírt apróra vagdalt hagymával teleszórt, jókora karaj alföldi kenyeremre. Tanítómesterem zsírcsurgatás közben nagyokat harapott kenyerébe. Buzgón utánoztam. De nyomban „felvonyitottan" fájdalmamban. A kenyérre csepegtetett zsír olyan forró volt, hogy hólyagot húzott a szájam szélére. Ez volt a tandíj. Ez az első nap egyhetes tusnádi üdülésem óta, hogy a szűk hegykoszorú felett nem tornyosultak viharfellegek és az ég egész naponát zavartalanul kék maradt. És mégis egyetlen nap sem kellett lemondani a nyári élvezetek legnagyobbikáról, a szabadbani úszásról. A fellegek állandóan jöttek-mentek. Közben egy-egy hirtelen kerekedett zuhataggal vidámították meg erdei sétáinkat, de déli időben két-három órára mindig előkacagott a nap a komor felhőköpenyéből és a Csukás-tó üde vizét kellemesre melegítette. Az egyelőre kevésszámú fürdőző közönség még idegenkedik a tó vizétől és inkább csak a csónakázás szárazabb és enyhébb élvezetének hódol. Két elegánsan öltözött ifjú úr is csak éppen az ujja hegyét legyintette meg a Csukás vizébe és rövid tanakodás után, fürdés helyett az evezés mellett döntöttek. Éppen a tó középen úsztam, amikor mellettem siklott el csónakjuk. Máig sem tudnám megmondani, hogy történt, de egy pillanat alatt belefordultak a rid .1 kirten .A mély vibe. Az *y 1Lrn jeli porcellán nadrág volt. Illába ki , renném méláim, hogy miként festettek mire partra vö-ngödtek. Szerencsére jó úszó volt mind a kettő, így különösebb baj nem történt, sok éppen rj/v kis „toilette-hiba“. A nadrágok egyébkét hamar megszáradtak a napon de a porecli, a nadrágon ez már nem sokat segített. A pórul járt ifjak nem tudni, hogy dühükben...j.y jókedvükben kerek órát úsztak egyfantában a Csuka , hús hullámaiban . . . Egyébként amin észreveszem—, a tanádi fürdőző közönség két táborra eszükr Cukás-párimkra és csukás ellenesekre. IVr./c ez utóbbiak tábora csak a l.ilogá-olnivaló!.at látja meg a Csukásban, mim .1 kiábrándult ,szerelmes párjálom. Pocsolyának nevezik, mert még sekély a szélein, de azért óvatosan vigyáznak, nehogy deréknél mélyebben kerüljenek a vízbe. Azt is ráfogják, hogy piszkos. Pedg hát hogy mi a ,,piszkos“ azt éppen a pestiek tudhatják a legjobban. A Csukás-tavat az Olt vize táplálja. Állandóan frissen folyik be a csatornán és egy*re jobban telítődik, úgyhogy julius elejénn* már teljesen megtelik a tó medre. De az Olt vizén kívül a tó alján feltörő kénes jódos és szénsavas források is táplálják a Csukás vizét A tó nyugodt részein vastag, kékes jódréteg ió látható. Mindenütt egészséget, erőt adó kincs ván itt. A hegyekben, a vizekben, a fenyőillatos, enyhe levegőben és mondjuk ki a nagy igazságot, akkor is, ha az ..érdekeltek a netahín betörnek a férünket érte: nincs az a világvárosi szépítő intézet amelynek bosorkánykonyhájából olyan frissen, útién, mégisodva és szépen kerülnének ki az asszonyok és leányok, mint az áldott székelyföldi őzből. fenyvesekből és vadul rohanó tusók patakok zsigájának édesen altató, mély álmából A tulajdonképpeni fürdő-évad mmtn julius i-én kezdődik Tusnádon. A villákban most még nem nyüzsögnek a vendégek, de jilus 1-re már a legtöbb szoba foglalt. Este •••• mégis zsúfolásig megtelik az éttermek k . Jonosén vasárnap és ünnennapokon, ankor a kirándulók tömegesen érkeznek a szélrózsa minden irányából. Érkezni, a háborús időinek pest még mindig nagyon jól Luna a tusnudfii idői vendéglőkben. Háromfogásos eb ki átlag 4—6 pengő. Van tej is, na ti majár az ember. A vaj, az már nehezebb kérdés, mert nőre hozzájutna az ember, elvan ,feketésre változik az üde sárgás havan szeme, hogy pénztárca legyen, amelyik győzi. De nem is nagyon hiányzik, mert pótolja a finom zsíros juhtúró, amit megszabott áron lehet vásárolni. A gyümölcs, az bizony egyelőre csaknem teljesen hiányzik. Az erdei eper első termése elpusztult a késő tavaszi nagy hidegek ,mert, a másodvirágzás pedig most kezd lassacskán beérni. Cseresznyét küldenek az Alföldről egy-egy kosárral, de erre ideér, többmint fele teljesen megromlik. A kereskedők 4 pengő 80 fillérért adják kilóját, de nemigen hozatnak, mert eddig még csak ráfizetés volt a hasznuk. Amióta itt üdülök a tusnádfürdői újságíró villában, minden este enyhéen üli meg a szívemet, hogy mért is nem vagyok költő. Mert azt a szépséget, ami az újságíró villa fenséges magányából tárul szemeim elé, lehetetlen-még prózában ecsetelni. Kedves ismerősöm, aki hivatásánál fogva tanárember, anynyira rabja Tusnádnak, hogy minden összeg csak az első iskolai csengetésre robog be a vonattal Székelyudvarhelyre Mintha csak a gondolatomat teste volna el, tegnap délben a harmadik fogásnál összehajtott fehér ív papirt ,,csempészett“ a tányérom mellé. Nyomban szétnyitottam és olvasni kezdtem: — Az Olt itt zug az ablakom alatt, Partján néha egy-egy vonat halad. Ha már el is ment és innen távol van, Nyoma meg itt leng egy-két füstfatyolban. Mindkét partján hegyek nyúlnak az égnek Napfelkeltekor csúcsaik tűzben égnek. A fény elől az árnyék lassan jő le, Míg fényözön borttk az egész völgyre. Napszálltakor a völgy mélyen az árnyak Megnyúlnak és mind sötétebbre válnak. A hegyeken az est mind fennebb csúszik, Míg mindenütt elér lassan a csúcsig. Blikk s nyír mellett a világ legszebb fája. A fenyő a hegyek legfőbb ruhája. Mint imádság emelkednek az égnek S méltó társa illatuk a tömjénnek. A kis szobában, ahol most lakom, A Sólyomkő int be az ablakon, S az ajtóban állva, a Nagy Csornádat. Szép Szem Annánk rejtegetőjét látod. Örömmel vegyes álmélkodással néztem merősömre. Honnan tudja, hogy én pontosan ezeket szerettem volna kmbeszedni minden alkonyatkor, amikor szobám ablakában könyökölve, behunyt szemmel hallgattam az Oh zsolozsmázó zuhogását? . . . Azt hittem, hogy ezeket a szépségeket csak én láttam meg is, innen az oltparti villa fönséges magányából. Most már tudom, hogy nemcsak én, hogy mindenki így látja. Ha csak egyszer itt voltál. Arogy ne tudnád, Hogy ez a hely nem lehet más, mint Tusnád. GAAL OLGA. RÖVIDESEN MEGJELENIK BORBÉLY ANDOR: Nyelvünk védelme áRA 8 PENGŐ CÍMŰ KÖNYVE. MINDENKIT MEGTANÍT A HELYES MAGYAR FOGALMAZÁSRA MEGRENDELHETŐ AZ „ESTI LAP” KIADÓHIVATALÁBAN 1943 ju 11 , 81.