Élő Sziget, 2008 (1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
ető QCB Időszakos plébániai értesítő Kedves Testvérek! Nagy megtiszteltetés ért, és egyben nagy felelősséget helyezett rám egyházközségünk, hogy a képviselő testületbe, illetve annak világi elnökévé választott! Eddigi életemben kerültem a vezetői pozíciókat, most úgy érzem, nem térhettem ki. Amit eddig próbáltam végezni közösségünk hitéletének fellendítéséért, sokan elismerőleg visszajelezték,és talán ez okozta, hogy sokan megbíznak bennem, szeretnének számítani rám. Ez a bizalom nagy kihívás és nagy felelősség számomra. Mikor elvállaltam a világi elnöki tisztséget, jeleztem, hogy leginkább hitéletünk fejlesztésével, közösségépítéssel szeretném szolgálni a Szent Anna egyházközséget. A bekövetkezett sajnálatos változások - elment János atya és Lajos atya - és az átadással, átszervezéssel kapcsolatos ügyek sok-sok egyéb teendőt zúdítottak rám. Antal atyával megbeszéltem, hogy közösségünket időszakosan tájékoztatni fogjuk a fontosabb eseményekről, a testület munkájáról, terveiről. Amit most a kezében tart a kedves Olvasó, ezen plébániai értesítő első száma. Mindig meg fog jelenni, ha közösségünket érintő fontosabb esemény, fejlemény vagy megosztandó gondolatok ezt indokolttá teszik. Az értesítő névválasztásáról: János atya egyik homiliája erősítette meg a bennem motoszkáló gondolatot: a világ, az Egyház, a közösségeink nem tudnak, nem fognak megújulni, ha a jó szándékú, Istenre alapozott értékrendű, hiteles emberek közösségének élő hitű szigetei, sejtjei, kisközösségei nem kezdenek működni. Be kell látnunk, megújulást kívülről nem várhatunk. Ez csak belülről indulhat, persze élő hit és kegyelem kell hozzá! Az én elgondolásom, tervem, vágyam, hogy egyházközségünk egy ilyen „élő sziget”, tartóra tett mécses legyen. Tudom, hogy ez nem megy varázsszóra, de eddigi tapasztalataim reményre adnak okot. Kérem és várom minden közösségünkért felelősséget érző és tenni akaró Testvérünk támogatását, közreműködését ebben! Ezen első szám írását teljes egészében felvállaltam, mert helyzetemből adódóan nálam összegződött sok közérdekű információ. Papjaink távozásáról már karácsony után tudomást szereztem, azóta sok időt töltöttem ügyeink áttekintésével. A túloldalon részletesebben beszámolok a helyzetünkről. Természetesen a későbbiekben a testületünk tagjai, bizottságai, a már működő csoportjaink képviselői fognak írni a közösségünket érintő dolgokról. Egerben jártunk... Antal atya hívására már második alkalommal vettem részt az Országos Lelkipásztori Napokon Egerben vele, Takács Erzsébettel és két plébániai képviselővel a belvárosból. A három nap mindannyiunkban mély nyomot hagyott, ahogy hazafele jövet a kocsiban összegeztük tapasztalatainkat, élményeinket. Eleve jó együtt lennünk olyan emberekkel, akik az igazságot keresik, igaz ember módjára próbálnak élni értékzavaros világunkban. Főleg jó, ha ezen „gyülekezet” Krisztust, az Ő igéjét próbálja élete középpontjába állítani, élete vezérfonalául választani. A mintegy 90 pap és 160 világi résztvevő lelkesen együtt dolgozott, együtt gondolkodott a szervezők által jól átgondolt, gondosan előkészített program alapján. Jó volt megtapasztalni, hogy nem csak az egyházi vezetés - jelen lévő főpásztoraink által is reprezentálva-, de a papok és a világiak is hasonlóképpen látják a jelenkor bajait, ami az egyházra is sötét árnyékot vet, és sürgős, de megfontolt lépéseket követel. Jó volt látni, hogy lassan reagáló egyházunk, jelenlegi egyházképünk helyett a „proaktív”, a jövőt tervező gondolkodás egyre sürgetőbb igény. Ennek bizonyítékai nem csak a meghívott neves előadók gondolatai, hanem a kiscsoportos és folyosói beszélgetéseink, valamint a plénumok tapasztalatai is. A papság számának fogyása, a hivatások gyérülése világtendencia (ez nekünk, esztergomi híveknek sovány vigasz). Ezért is hallgattuk nagy érdeklődéssel Spányi Antal püspök úr beszámolóját az egyházmegyéjében kialakult nehéz helyzetről, kitörési elképzeléseiről, meghozott intézkedéseiről. Világosan látszik, hogy plébániai segítők, elkötelezett világiak nélkül pár év múlva megszűnhetnek egyházközségek, be lehet zárni a templomokat, mint a „műveit nyugaton” már gyakori. Kiscsoportomban megdöbbenéssel fogadták beszámolómat, hogy a Magyar Sión egyik plébániáján, a Szent Annában egy indonéz misszionárius látja el a papi szolgálat nagyobbik részét... A „Bibliai remény a XXI. sz. társadalmában” c. záró előadás összegezte számunkra a három nap tapasztalatait: keresztény reményünk alapja a Biblia, a megtestesült Ige, az egész kinyilatkoztatás. Ha életünket, közösségeinket, egyházunkat az ősforrásra alapozva kezdjük megújítani, akkor van okunk a reményre. A Biblia évében, a Bibliára alapozva, minden nap megtérve közelebb kerülhetünk Krisztushoz, meg ahhoz az emberhez, akit rólunk az Úr elgondolt.... Szent Anna Plébánia 2008. február 1. szám