Élő Sziget, 2011 (1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

ko­s Időszakos plébániai értesítő Szeretettel és hálatelt szívvel gondolunk vissza az elmúlt ünnepnapokra. Sok bensőséges percet, órát éltünk át családi köreinkben, közösségeinkben, amiről - szokás szerint - beszámolnak a testvérek. Az év vége a számadás ideje is. Ezt mi is megtesszük most, megköszönjük az Úrnak, amit kegyelméből elérhettünk, megvalósíthattunk. Bizalommal tekintünk az új évre, amely a Család Éve, sok-sok tervezett programmal, amit egyház­­községünk minden tagjának szeretettel ajánlunk. Közben az újságunk is a negyedik évfolyamát kezdi Rohan az idő... Az ember életében többször is vannak olyan állomások, amikor megáll egy kicsit, visszatekint és megnézi honnan in­dult és hová tart. Ilyen állomás minden szilveszter is. Vissza­tekintünk és elgondolkodunk. A mai szentleckében Szent Pál apostol arra hívta fel a figyelmünket: Itt az utolsó óra! És valóban itt van, ezért érdemes kicsit elgondolkodni. Az első, ami megfogalmazódik ilyenkor az ember szívében: a HÁLA. Hálát kell adnunk az Isten sok kegyelméért, melyet egyéni életünkben, de a közösségi életünkben is megtapasztalhattunk. Gondolok most is a sok kegyelmi adományra, arra az 53 gyer­mekre, akik ebben az esztendőben nyerték el a keresztséget. Házasság szentségében idén 10 jegyespár részesült. Örven­detes, hogy a keresztelések száma 16-tal több volt, mint egy évvel ezelőtt, és a házasságkötések száma sem csökkent, így tehát bizakodóak vagyunk. 39-en voltak elsőáldozók és 22-en bérmálkoztak. Bár a temetés nem szentség, de mégis fontos, hogy ke­resztény testvéreinket elkísérjük utolsó útjukra. Ebben az esz­tendőben 50 katolikust temettünk, melyből 16 részesült szent­ségekben is a halála előtt. Láthatjuk, hogy itt még van feladat. Jelenleg 5 beteghez járunk elsőpéntekenként, ami nagyon ke­vés. Sokan még most is azt gondolják, hogy ha a pap jár egy beteghez, akkor annak már meg is kell halnia... A hála azonban nemcsak a szentségekre terjed ki, hanem a templomra és a plébániára is. Ebben az esztendőben sajnos nem nagyon tudtunk valamit is csinálni, mert nem kaptunk rá pénzt, de jövőre reméljük, hogy a szigetelést meg tudjuk va­lósítani. A plébánián komolyabb beruházás szintén nem történt. Jövőre akarjuk a hittanterem feletti részt beépíteni. Egyházközségünk lelki megújulását továbbra is fontosnak tartottam. Ennek jegyében rendeztünk zarándoklatot Rómába, a képviselő-testülettel kirándultunk Egerbe, sok programot tud­tunk megvalósítani, szépen megünnepeltük a papság évét is, minden roráté szentmise után közösen reggeliztünk, találkoz­tam minden csoporttal, ami a plébánián működik, sőt sikerült szinte minden csoporttal valami közös együttlétet is szervezni, stb. Mindezért most hálát adunk a fölséges Istennek. Persze itt is még sok feladat áll előttünk. A közösség a keresztény élet legfontosabb közege. És mi ezt a közösséget akarjuk tovább is építeni. Végére hagytam az anyagi beszámolót. Ebben az eszten­dőben az egyházi adó bevétele: 1.157.300,- Ft. volt, 132.000 forinttal több, mint tavaly. A perselybevétel: 3.536.250,- Ft, mely 221.000 forinttal kevesebb, mint tavaly. A különféle ado­mányok: 2.884.270­, Ft. Az összes bevétel ebben az évben: 11.792.459,-forint. Kiadások: közüzemi díjak: 1.547.503,- Ft., fizetések: plé­bános, káplán: 1.977.105,- Ft., alkalmazottak: 1.373.500,- Ft. Összes kiadás: 10.651.541,- Ft. Ennek az évnek a maradványa közel 4,6 millió forint. Végezetül szeretném megköszönni elsősorban a képviselő­­testület egész éves munkáját, különösen is az elnöknek, Nyitrai Lászlónak. Köszönöm azoknak is a munkáját, akik a temp­lomban segítenek nekem. Elsősorban Kati néninek és Ilon­kának, Lacinak, a sekrestyéseknek az áldozatos munkáját, Béla bácsinak a kántorizálást. Köszönöm a takarító csoport tagjainak a munkáját, a szentségimádók segítségét. Köszönöm a Karitász munkatársainak, hogy segítenek Jézus örömhírét elvinni a rászorulóknak. Köszönöm a felnőtt és a gitáros énekkar, ill. a kamarakórus énekét, amellyel még szebbé tették a liturgiánkat. Köszönöm a hitoktatóknak a munkáját, köszönöm a mi­­nistránsok egész éves segítségét. Köszönöm azoknak is a mun­káját, akik az irodai munkákban segítenek nekem. Végül pedig köszönöm mindazoknak, akik bármiben is segítettek az év folyamán. Mindenki munkáját és áldozatát az Isten fizesse meg százszorosan. Ezen a mai szentmisén közösen is adjunk hálát az Istennek a kapott jókért, és kérjük, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna pedig könyörögjön értünk. Ámen, László atya Egy hajóban evezünk... December 28-án előszilveszterre hívta László atya az egyházközségünk életében jelentős munkát végző embereket, kicsiket és nagyokat. A zord téli idő talán néhány meghívottat otthon marasztalt - így is voltunk vagy ötvenen. Plébánosunk szépen végigvette a tevékenységeket, a hozzá kapcsolódó sze­mélyekkel együtt, és megköszönte az éves munkát. Minden és mindenki sorra került, csak egy valaki maradt ki, ez viszont az én mulasztásom. Most így utólag - de legalább nagyobb nyil­vánosság előtt - pótolom. Valóban örömteli, hogy egyházközségünkben sokan van­nak, akik önzetlenül, szívesen segítenek, így az imán túl, amit a megújulásért, lelki épülésért végzünk, sok minden szépen halad­­ a hívek nagy többségének megelégedésére. Van aki önként vállalt feladatköréből adódóan, van aki megszólításra, van aki „csak úgy” észrevesz valami javítanivalót­­ és teszi. Továbbra is kérjük a testvéreket, viseljék szívükön közös ügyeinket! Valószínűleg senki sem az emberek elismeréséért teszi, amit felvállalt­­ László atya sem. Igen, ő maradt ki akkor este az értékelésből. A címben említett hajóhoz kapitány is kell, hozzáértő, az embereivel bánni tudó vezető. Ismernie kell övéit, kire, mit le­het jó szívvel rábízni, kit kell időnként nógatni, ki szorul báto­rításra, vagy éppen lelki vigaszra. A sokféle emberi (forgó) szelekből - időnként viharokból - hasznos szelet kell varázsol­nia egyházközségünk vitorlájába. A közösségünkben uralkodó jó légkört - velünk együtt - fontosnak tartja, így nálunk lehet és érdemes dolgozni, békében és derűben élni! (Ezt a légkört szívesen ajánljuk városunk/országunk más, szélesebb fertályán élő testvéreinknek is...) Kedves László atya! Köszönetünket és hálánkat - bizonyá­ra - nemcsak e sorokból olvasod. Kívánjuk, hogy híveid sze­­retetét és ragaszkodását itteni szolgálatod minden napján érezd! Mi is megköszönjük egész évi munkádat! Már csak a személyes köszönetem van hátra. Köszönöm barátságodat, hogy megtisztelsz bizalmaddal, és talán - néha - én is segíthetek neked! Hiszen egy hajóban evezünk... Nyitrai László Szent Anna Plébánia Esztergom 2011. január IV/1. szám

Next