Élő Sziget, 2011 (1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám
kos Időszakos plébániai értesítő Szeretettel és hálatelt szívvel gondolunk vissza az elmúlt ünnepnapokra. Sok bensőséges percet, órát éltünk át családi köreinkben, közösségeinkben, amiről - szokás szerint - beszámolnak a testvérek. Az év vége a számadás ideje is. Ezt mi is megtesszük most, megköszönjük az Úrnak, amit kegyelméből elérhettünk, megvalósíthattunk. Bizalommal tekintünk az új évre, amely a Család Éve, sok-sok tervezett programmal, amit egyházközségünk minden tagjának szeretettel ajánlunk. Közben az újságunk is a negyedik évfolyamát kezdi Rohan az idő... Az ember életében többször is vannak olyan állomások, amikor megáll egy kicsit, visszatekint és megnézi honnan indult és hová tart. Ilyen állomás minden szilveszter is. Visszatekintünk és elgondolkodunk. A mai szentleckében Szent Pál apostol arra hívta fel a figyelmünket: Itt az utolsó óra! És valóban itt van, ezért érdemes kicsit elgondolkodni. Az első, ami megfogalmazódik ilyenkor az ember szívében: a HÁLA. Hálát kell adnunk az Isten sok kegyelméért, melyet egyéni életünkben, de a közösségi életünkben is megtapasztalhattunk. Gondolok most is a sok kegyelmi adományra, arra az 53 gyermekre, akik ebben az esztendőben nyerték el a keresztséget. Házasság szentségében idén 10 jegyespár részesült. Örvendetes, hogy a keresztelések száma 16-tal több volt, mint egy évvel ezelőtt, és a házasságkötések száma sem csökkent, így tehát bizakodóak vagyunk. 39-en voltak elsőáldozók és 22-en bérmálkoztak. Bár a temetés nem szentség, de mégis fontos, hogy keresztény testvéreinket elkísérjük utolsó útjukra. Ebben az esztendőben 50 katolikust temettünk, melyből 16 részesült szentségekben is a halála előtt. Láthatjuk, hogy itt még van feladat. Jelenleg 5 beteghez járunk elsőpéntekenként, ami nagyon kevés. Sokan még most is azt gondolják, hogy ha a pap jár egy beteghez, akkor annak már meg is kell halnia... A hála azonban nemcsak a szentségekre terjed ki, hanem a templomra és a plébániára is. Ebben az esztendőben sajnos nem nagyon tudtunk valamit is csinálni, mert nem kaptunk rá pénzt, de jövőre reméljük, hogy a szigetelést meg tudjuk valósítani. A plébánián komolyabb beruházás szintén nem történt. Jövőre akarjuk a hittanterem feletti részt beépíteni. Egyházközségünk lelki megújulását továbbra is fontosnak tartottam. Ennek jegyében rendeztünk zarándoklatot Rómába, a képviselő-testülettel kirándultunk Egerbe, sok programot tudtunk megvalósítani, szépen megünnepeltük a papság évét is, minden roráté szentmise után közösen reggeliztünk, találkoztam minden csoporttal, ami a plébánián működik, sőt sikerült szinte minden csoporttal valami közös együttlétet is szervezni, stb. Mindezért most hálát adunk a fölséges Istennek. Persze itt is még sok feladat áll előttünk. A közösség a keresztény élet legfontosabb közege. És mi ezt a közösséget akarjuk tovább is építeni. Végére hagytam az anyagi beszámolót. Ebben az esztendőben az egyházi adó bevétele: 1.157.300,- Ft. volt, 132.000 forinttal több, mint tavaly. A perselybevétel: 3.536.250,- Ft, mely 221.000 forinttal kevesebb, mint tavaly. A különféle adományok: 2.884.270, Ft. Az összes bevétel ebben az évben: 11.792.459,-forint. Kiadások: közüzemi díjak: 1.547.503,- Ft., fizetések: plébános, káplán: 1.977.105,- Ft., alkalmazottak: 1.373.500,- Ft. Összes kiadás: 10.651.541,- Ft. Ennek az évnek a maradványa közel 4,6 millió forint. Végezetül szeretném megköszönni elsősorban a képviselőtestület egész éves munkáját, különösen is az elnöknek, Nyitrai Lászlónak. Köszönöm azoknak is a munkáját, akik a templomban segítenek nekem. Elsősorban Kati néninek és Ilonkának, Lacinak, a sekrestyéseknek az áldozatos munkáját, Béla bácsinak a kántorizálást. Köszönöm a takarító csoport tagjainak a munkáját, a szentségimádók segítségét. Köszönöm a Karitász munkatársainak, hogy segítenek Jézus örömhírét elvinni a rászorulóknak. Köszönöm a felnőtt és a gitáros énekkar, ill. a kamarakórus énekét, amellyel még szebbé tették a liturgiánkat. Köszönöm a hitoktatóknak a munkáját, köszönöm a ministránsok egész éves segítségét. Köszönöm azoknak is a munkáját, akik az irodai munkákban segítenek nekem. Végül pedig köszönöm mindazoknak, akik bármiben is segítettek az év folyamán. Mindenki munkáját és áldozatát az Isten fizesse meg százszorosan. Ezen a mai szentmisén közösen is adjunk hálát az Istennek a kapott jókért, és kérjük, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna pedig könyörögjön értünk. Ámen, László atya Egy hajóban evezünk... December 28-án előszilveszterre hívta László atya az egyházközségünk életében jelentős munkát végző embereket, kicsiket és nagyokat. A zord téli idő talán néhány meghívottat otthon marasztalt - így is voltunk vagy ötvenen. Plébánosunk szépen végigvette a tevékenységeket, a hozzá kapcsolódó személyekkel együtt, és megköszönte az éves munkát. Minden és mindenki sorra került, csak egy valaki maradt ki, ez viszont az én mulasztásom. Most így utólag - de legalább nagyobb nyilvánosság előtt - pótolom. Valóban örömteli, hogy egyházközségünkben sokan vannak, akik önzetlenül, szívesen segítenek, így az imán túl, amit a megújulásért, lelki épülésért végzünk, sok minden szépen halad a hívek nagy többségének megelégedésére. Van aki önként vállalt feladatköréből adódóan, van aki megszólításra, van aki „csak úgy” észrevesz valami javítanivalót és teszi. Továbbra is kérjük a testvéreket, viseljék szívükön közös ügyeinket! Valószínűleg senki sem az emberek elismeréséért teszi, amit felvállalt László atya sem. Igen, ő maradt ki akkor este az értékelésből. A címben említett hajóhoz kapitány is kell, hozzáértő, az embereivel bánni tudó vezető. Ismernie kell övéit, kire, mit lehet jó szívvel rábízni, kit kell időnként nógatni, ki szorul bátorításra, vagy éppen lelki vigaszra. A sokféle emberi (forgó) szelekből - időnként viharokból - hasznos szelet kell varázsolnia egyházközségünk vitorlájába. A közösségünkben uralkodó jó légkört - velünk együtt - fontosnak tartja, így nálunk lehet és érdemes dolgozni, békében és derűben élni! (Ezt a légkört szívesen ajánljuk városunk/országunk más, szélesebb fertályán élő testvéreinknek is...) Kedves László atya! Köszönetünket és hálánkat - bizonyára - nemcsak e sorokból olvasod. Kívánjuk, hogy híveid szeretetét és ragaszkodását itteni szolgálatod minden napján érezd! Mi is megköszönjük egész évi munkádat! Már csak a személyes köszönetem van hátra. Köszönöm barátságodat, hogy megtisztelsz bizalmaddal, és talán - néha - én is segíthetek neked! Hiszen egy hajóban evezünk... Nyitrai László Szent Anna Plébánia Esztergom 2011. január IV/1. szám