Élő Sziget, 2011 (1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

Karitászunk A Szent Anna Plébánia Karitász Csoportjának 2010. évi rövid beszámolója, melyről a plébánia képviselő-testülete részletes tájékoztatást kapott. Összes bevétel: 573.450,- Ft., ebből egyéni adomány: 225.500,- forint. Az éves kiadásunk: 516.495,- forint. Gyógy­szertámogatásra 224.975,­ élelmiszer-támogatásra 103.406,­­forintot fordítottunk. Az árvízkárosultaknak 20.000,­ az iszap­kárra is 20.000,- forintot küldtünk. Támogattuk a hittanosok nyári táborozását, év végi kirándulását, fizettünk ebéd hozzá­járulást 82.215,- forint összegben. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye gyógy­szertá­­mogatási akciójában 2010. évben 4 fő kapott lehetőséget arra, hogy havi 5 ezer forint támogatásban részesüljön. 2010-ben személyi változás nem volt csoportunkban. Ebben a szép, de nehéz munkában külső, önkéntes segítséget is kaptunk. Nagy öröm számunkra, hogy egyre több fiatal leány és fiú is szívesen segít egy-egy munkában, rájuk mindig lehet számítani. Fogadóóránk szünet nélkül, folyamatosan működik, min­den kedden de. 8 és 10 óra között. Egyre több rászoruló keres fel minket, ezek felkutatását fontos feladatunknak tekintjük. 2010. januártól újabb területen is próbálkoztunk segíteni. Egy lelkes munkatársunk „Sorstárs-önsegítő” csoportot indí­tott, alkoholisták hozzátartozói részére. Minden hétfőn talál­koznak 17.30 és 18 óra között. A Bíboros Úr látogatása csoportunk életében is változást hozott: a körülményeinkre tekintettel visszakaptuk a korábban használt helyiséget. A gyors átköltözést segítette Merész Tibor és Kósa László, így a Szent Lázár Lovagrend jelentős mennyi­ségű élelmiszeradományát már nem a plébánia padlásán kellett tárolni. A templomi gyűjtésből származó kb. 3­0 élelmiszert is már itt tudtuk tárolni, ill. szétosztani, a plébánia területén élő 38 család, (99 fő) között. Húsvét előtt ezen felül még 52 cso­magot vittünk idős, beteg embereknek. A Remetekertvárosi Plébániától is kaptunk 1­6 élelmiszert, amit húsvét után osz­tottunk szét. A Magyar Élelmiszerbank Szervezetének programja kere­tében júniusban 80 fő, novemberben már 97 fő hátrányos helyzetű és idős ember kapott lisztet, tésztát, kekszet. Decem­berben is tudtunk osztani. Az esztergomi szegények megsegítése érdekében a MÉB Szervezetének az élelmiszergyűjtési felhívását elfogadta cso­portunk. „Hogy másoknak is legyen szép a karácsony” mottó­val december 3-án és 4-én tartós élelmiszert gyűjtöttünk a TESCO Áruházban. Az összegyűlt 525 kg tartós élelmiszert, öt munkatársunk és nyolc külső önkéntes segítő gyűjtötte, szállí­totta, csomagolta és juttatta el 96 fő részére. Erről tételes be­számolót küldtünk a megbízó szervezet felé. A Teleházban tett látogatásunk alkalmával megismerhettük sokrétű programjukat és az ott dolgozók áldozatos tevékenységét. Csoportunkból öten vállalták, hogy a tanítási időszakban, a hét 3 napján va­csorát készítenek az ott foglalkoztatott 60-80 gyermek részére. Október 10-én Katolikus Családi Napot szerveztünk, Szé­kely János püspök atya beszélgetett a szép számmal megjelent cigány családokkal, a CSÁO munkatársai kézműves foglalko­zásokat tartottak. Ezt követően kéthetenként a Teleházban ze­nés bibliamagyarázatot tart a püspök atya lelkes felnőtteknek. Eközben Gyurácz Németh László a gyermekekkel foglalkozik. Az esték a karitász munkatársainak süteményei és a helyszínen főzött tea elfogyasztásával zárulnak. A CSÁO-val továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Ebben az évben is vittünk jelképes hús­véti és karácsonyi csomagot a „VIA-RONA” hajléktalan szálló 30 lakójának. November 19-én, az esti szentmisén emlékeztünk meg Ár­pád-házi Szent Erzsébetről, 100 db megáldott kenyeret osztot­tunk ki. A karitász munkán kívül a plébánia életében is aktívan részt veszünk. A Karitász a szeretet hálózata. Segít a családoknak, az elesetteknek, betegeknek, időseknek, szenvedélybetegeknek. Nagyon fontos a személyes kapcsolat. Sajnos ehhez a fel­tételeink nem a legjobbak. Nincs egy olyan helyiség ahol négy­szemközt elmondhatnák bajaikat a hozzánk fordulók. Méltóbb, jobb feltételek elérésére kell törekednünk a jövőben! Már csak azért is, mert az Európai Unió az önkéntesség évének nyilvání­totta a 2011-es esztendőt. „A szeretetre - karitászra - mindig szükség lesz, még a legigazságosabb társadalomban is.” (XVI. Benedek pápa encikl­ikájából). Kérjük a plébános atyát és a képviselő-testületet is, hogy a 2011-es esztendőben is segítsék munkánkat. Takács Erzsébet A Szent Anna templomban végzett munkálatok 2010-ben A templom előterében felújításra kerültek a régi emlék­táblák, illetve elhelyeztük lelkészeink és plébánosaink tábláit is. (Meszarek György visegrádi kőfaragó munkája.) A teret - a karzat alatti oszlopokkal együtt - Kósa László festette ki. Köszönet érte. Egy régi kis kőtábla német - sváb szövege is láthatóvá vált Szakmáry Piroska jóvoltából (a magyar fordítás is fel fog kerülni a falra). A villamoshálózat szerelésekor a sekrestyében lévő ikon megsérült, melyet sikerült felújítanom és kihelyeztük a Mária oltár bal oldalára. Az idén elkészült az új szembe­miséző oltár, az ambó és az előkészítő asztal. Köszönet azok­nak, akik segítettek a munkámban: Kőhalmi József Dömös, Iványos László Ráckeve, Gősi István Esztergom, Eöry Csaba Visegrád, Meggyes Miklós Esztergom. Boldog Lajos képe is új helyre került az ereklyetartójával együtt. Az ereklyetartó kon­­zolát a templom padlásterében találtam (azonos a Bernadett szobrot tartóéval), melyre egy világítással ellátott kisszek­­rénybe helyeztük az ereklyét. A sekrestyében kisebb javítási munkák készültek a szek­rényeken, amit az idén folytatni kell. Vollár Miklós esztergomi asztalos elkészítette az elválasztó falat, ami mögött majd rendezni lehet a templom holmijait. Karácsonyra új betlehem készült. A figurákat László atya hozta Rómából. A festés Szaki­mán Piroska munkája, amihez elkészítettem a terepasztalt. Patkó Ferenc és Kovács Ferenc is mindig segítségemre volt, ha ezt kértem tőlük. Erdős Péter templomatya A Szent Család járás Plébániánkon örvendetes hagyomány indult útjára a „Szál­lást keres a Szent család” régi ájtatos szokás felelevenítésében, miszerint a karácsonyt megelőző napokban kilenc hívő család láncban adja át egymásnak a Szent Család képét, és minden ta­lálkozás alkalmával együtt imádkoznak az átadók és a befoga­dók. Talán sokan azt gondolhatják, hogy aki ebbe a körbe je­lentkezik, bizonyára buzgó hívő, akinek szép családja van, aki­nek van mivel dicsekednie. Talán úgy véljük, hogy a Szent csa­lád olyan emberek körébe szeretett volna szállást venni, akik rendezett anyagi és erkölcsi háttérrel rendelkeznek, egynél több gyermekük van, és mindenki jár minden vasárnap szentmisére, és a karácsony számukra a meghitt együttlétet jelenti. Talán mert titkon mi is valami hasonlóra vágyunk. És lehet, hogy épp ezért vész ki manapság ez a szokás a karácsonyi készületünk­ből. A Szentírás azonban nem hja, hogy a Szent Család töké­letes családokat keresett volna fel útja során, s mivel nem talált, ezért szálltak meg egy istállóban. Még csak arról sem ír, hogy családok ajtaján kopogtattak volna. A Szent Család nyitott szívű emberekre vágyik, akik készek befogadni őket, készek emlékezni arra, hogy mi történt velük kétezer évvel ezelőtt, és készek, hogy őket rászoruló embertársaikban felismerjék és befogadják. Úgy vélem, a Szent Család járás célja ez, erre sze­retne emlékeztetni mindenkit életállapottól függetlenül. Ezért lehetséges, hogy - örvendetes módon - nálunk ez a szokás nemcsak a családok között terjedt el, hanem már kezdő

Next