Élő Sziget, 2012 (1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

Élő Sziget V/1. szám 3­4 munkatársainak, hogy segítenek Jézus örömhírét elvinni a rászorulóknak. Köszönöm a felnőtt- és a gitáros énekkar, ill. a kamarakórus énekét, amellyel még szebbé tették a liturgiánkat. Köszönöm a hitoktatók munkáját, köszönöm a ministránsok egész éves segítségét. Köszönöm azoknak is a munkáját, akik az irodában segítenek nekem. Végül pedig köszönöm mindazoknak, akik bármiben is segítettek az év folyamán. Mindenki munkáját és áldozatát az Isten fizesse meg százszorosán! Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna pedig könyörögjön értünk. Ámen.­­Elhangzott 2011. december 31-én a hálaadó szentmisén) László atya Egyházközségünk hívei nevében megköszö­nöm László atya szolgá­latát, kitartását, a törődést, buzdítást. Hogy plébániánk halad a krisztusi úton, az az ő vezetésének, jó pásztori mentalitásának, közös ügyünk iránti elkötelezett­ségének köszönhető legin­kább. Isten (és főpásztorunk) tartsa meg közöttünk sokáig! Személyesen is megköszönöm az együtt gondolkodást, a sok közös munkát, barátságát! És rajta kívül mindenkinek, akik ebben a szolgálatban „megszólíthatók”, hívásra, kérésre, vagy éppen e nélkül jönnek ötleteikkel, segítő felajánlásaikkal. A hajó így tud csak haladni, ha van alkalmas kapitány, de van tettre kész legénység is! Maradjon ez így az idén is! Nyitrai László Köszönet a Töltés utcáról Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Szent Anna plébániának adománygyűjtő munkájáért, az adakozóknak jóságukért, gondoskodásukért. Nekik köszönhetően sikerült még örömtelibbé varázsolnunk a rászoruló, hátrányos helyzetű családok karácsonyát. A felajánlott és össze­gyűjtött élelmiszerekből csomagokat készí­tettünk, és családgon­dozónk segítségével kiosztottuk, így az ünnepek előtt kicsit mindenkinek több juthatott az asztalára. A gyermekekre is szeretettel gondoltak az adományozók, mert szebbnél szebb játékokat rakhattunk a csoportokba járó gyermekek karácsonyi csomagjába. Szerencsére, szinte az utolsó pillanatban nagyon sok helyről érkeztek hozzánk felajánlások civilektől, iskoláktól, szervezetektől. Karácsonyi ünnepségünket december 22-én, szerdán tartották „A Mi Házunk” Marista Közösségi Ház nagytermében. Az itt dolgozók műsorral készültek, majd közös imádkozás után, minden csoportban megtörtént az ajándékozás. Áldott, örömteli és boldog volt az ünnep. Köszönettel: A „Határtalan Szív” Alapítvány munkatársai és Marista testvérek Szállást talált a Szent Család (1) Régi népi hagyomány a karácsonyt megelőző „Szállást keres a Szent Család” kilenced, amelyet plébániánkon idén már három Szent Család képpel végeztünk el, sőt, a családos közösség „tizedet” végzett, mivel tíz, gyermekes család vállalta a Szent Család befogadását. A képeket a rarátén áldotta meg és indította útnak László atya, majd ünnepélyes szentmise keretében kerültek vissza a templomba december 23-án. (A szentmisét Székely János atya­­ mint egyik „szállásadó” tartotta. Szerk.) A hagyomány­­ápolásban részt vevő családok a mise után a napén vettek részt, ahol ugyanolyan jó hangulatban lehettünk együtt, mint a megelőző estéken, amikor is egy-egy család látta vendégül nem csak a szállást kereső Szent Családot, hanem egymást is. Az ünnepek elmúltával László atya összehívta a családos közösség tagjait, hogy szűkebb körben is megoszthassák élményeiket egymással. A plébániai hittanterem asztala körül, finom házi sütemények mellett ülve újra átélhettük azt a bensőséges hangulatot, amit a kép befogadásakor illetve átadásakor éreztünk, és elteltünk hálával a kapott kegyel­mekért. Mindannyian megköszöntük plébánosunknak a lehetőséget, és megállapodtunk benne, hogy ezt a hagyományt a következő években is ápolni fogjuk. Nem csak közelebbi ismeretségek, sőt, barátságok születtek ezen pár nap alatt, hanem hitünkben is mélyültünk, gazdagodtunk. Bár az ünnepek elszálltak, a Szent Család képek egy évig a szekrénybe kerültek, azonban a Szent Család köztünk maradt. Az egyik családfő elmondta, hogy a kép előtt elmélkedve arra gondolt, könnyű nekünk, hisz tudjuk, Jézust fogadjuk be. Az akkori emberek nem tudták, kik kopogtatnak az ajtajukon. Vajon mi ma beengednénk ismeretlen embereket az otthonukba? Fel tudjuk-e ismerni a segítséget kérő másikban Jézust? A családok helyzete ma sem könnyű: a Szent Család példája talán sokunknak segíthet abban, hogy nehézségeinket reálisabban lássuk, és jobban rá tudjuk magunkat bízni Isten gondviselő szeretetére: fel tudjuk ismerni akkor is, amikor a másik emberben közelít felénk. László atya elmesélte, hogy az egyik közösség képe egy napot a plébánián is töltött: ekkor jelképesen az egész egyházközség fogadta be a Szent Családot. Reméljük, Jézus és az Ő Szent Szüleinek áldása egész évben velünk marad! Szállást talált... (2) Plébániánk közössége a 2011-es adventi időszakot valóban kegyelemmel teljesen töltötte. Ehhez hozzájárult a rorátén megjelenő sok gyermek, a jó hangulatban eltöltött reggelik, az imaóra, a „Szállást keres a Szent Család” közösségeket építő, énekes, imádságos hagyománya. Amit felsoroltam az töredéke csak azoknak az alkalmaknak, amikor plébániánk tagjai együtt imádkoztak. De nem is az a tisztem, hogy pontról pontra ezekről beszámoljak, hanem az, hogy megosszam élményeimet azokkal, akik erre kiváncsiak. „Isten ajándéka a közösség - az egymástól való függés csodálatos és fontos formája” olvasom, és megköszönöm, hogy én ezt megélhettem és megélhetem. Ági barátnőm tudja, hogy örömet szerez nekem azzal, hogy a „Szállást keres a Szent Család” körébe engem is meghív. A plébános úrnál együtt vagyunk mindannyian, akik az „idősebbek” fészekaljához tartozunk. Az, hogy milyen csodálatosan énekelnek a többiek (nekem sajna nincs „hangom”), az együtt mondott imádságos Farkas Edit

Next