Élő Sziget, 2013 (1-12. szám)

2013-01-01 / 1. szám

Élő Sziget VI/1. szánt 5­6 A VIA BONA hajléktalan szálló 30 lakóját az idei kará­csonyon is megleptük egy szerény ajándékcsomaggal és süte­ménnyel. Itt heti rendszerességgel lelki gondozást végzünk, és katolikus sajtóval is ellátjuk őket. K. G. „Le kell nyúlnunk az éhségtől, nyomortól, szomorúságtól porba roskadóhoz. Ha erre nem szánjuk rá magunkat, nem vagyunk keresztények. ” (Bangha Béla) A plébánia hívei igazi keresztényeknek bizonyultak. December 9-én László atya gyűjtést hirdetett az egyházközség rászorulói javára. Négy intézmény részére (Teleház, gyermek­­otthon, CSÁO, Montagh Iskola). Gyűltek a csomagok, még az utolsó napon is. A Mindszenty iskola is szervezett gyűjtést, a gyerekek örömmel hozták adományaikat. Karácsony előtt édes­séggel, élelmiszerrel, rengeteg játékkal, könyvvel szereztek a testvérek nagy örömet a gyerekeknek. II. János Pál pápa szavaival szeretném megköszönni a sok adományt. ..Köszönet mindenkinek, mindenért, amit avégett tesznek, hogy az emberek élete egyre inkább emberivé váljék, vagyis egyre inkább emberhez méltó legyen. ” „Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyet­len ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak. ’’ (Szilvási Lajos) December 24-én együtt volt minden család az átmeneti otthonban, várva János atyát, aki minden évben ezen a napon ellátogat hozzájuk. A családok apraja-nagyja kis műsorral kés­zült, ezzel köszöntve az ünnepet és a püspök atyát, majd vele együtt imádkoztak és énekeltek. A karitász gyümölccsel járult hozzá a gyerekek öröméhez. „A karácsony a gyermekek ünnepe. A keresztényeknek ezen a napon egész szeretetükkel a gyermekek felé kell fordul­niuk, mivel Isten is azzal mutatta meg szeretetét, hogy saját Fiát küldte el hozzánk, írta Philipp Potter. János atya ezért jár a gyermekotthonba, a Teleházba, a CSÁO-ba, hogy az itt élő gyerekek sorsa jobb legyen, és részesedjenek Isten orszá­gából. Sarkadi Sándor versével kívánok minden jót az Élő Sziget olvasóinak 2013-ra! Ránk virradt reggele Az újév napjának, Aranyat, ezüstöt Vasat a gazdának. Fillérje ezüstből Forintja aranyból Csak az egészsége, csak az legyen vasból! Recska Valéria Köszönet... Tisztelt Plébános Úr! A karácsonyi jókívánságok mellett, kérem, fogadja szíves köszönetünket a bőkezű adományokért, amelyekkel megörven­deztették otthonunk lakóit. Üdvözlettel: Hegedűs Mária ig.h. /Esztergomi Gyermekotthon/ A Szent Anna Plébánia tisztelt híveinek és Karitász csoportjának! Intézményünk, a Montágh Imre Egységes Gyógypeda­gógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola kis óvodásai és tanulói ismét részesültek az Önök nagylelkű adományában, amelyet a korosztálynak megfelelő csoportok között osztottunk szét. Iskolánkban hagyományosan minden évben óvodásaink­kal, diákjainkkal bensőséges keretek között szoktuk a kará­csonyt megünnepelni. Tanulóink többségének ezzel maradandó élményt okozva színesítettük az elkövetkezendő ünnep napjait. Köszönjük diákjaink nevében is, hogy adományaik által szebb, örömtelibb és gazdagabb lett az ünnepség iskolánkban. „Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény! ” Ezzel a Szent Ágoston idézettel mondunk köszönetet és kívánunk Isten áldásával kísért boldog új évet Önöknek: az intézmény vezetősége és dolgozói. Uram, hála legyen neked mindenért! Óévbúcsúztató a nővéreknél Hosszú ideje nővérközösségünk együtt tölti a szilvesztert, hálát adva az Úristennek az elmúló év minden kegyelméért, és kérve áldását az új esztendőre is. Ez alkalommal is az év végi hálaadó szentmisét közös zsolozsma követte, majd az elmaradhatatlan virslis vacsora. Szilveszterkor közösen visszatekintünk az elmúlt évre, és ki-ki megosztja, hogy milyen volt számára, milyen örömöket, nehéz­ségeket, lelki élményeket nyújtott. Ilyenkor szoktunk „Szenteket” is húzni, vagyis azt kérjük, hogy egy-egy szent válasszon ki minket és kísérjen a követ­kező év folyamán. Kis papírokra felkerülnek a különböző szen­tek nevei, tőlük, vagy velük kapcsolatban egy idézet, és egy feladat is, hogy az elkövetkezendő évben milyen szándékra imádkozzunk. Miután így kapcsolatba kerültünk a szenttel, az új esztendő folyamán mélyítenünk kell ezt a kapcsolatot, job­ban megismerni őt, imádkozni a szándékára, kérni közben­járását. Számomra nagyon meglepő és szép dolgok, imameg­hallgatások születtek már a „szentjeimmel” kapcsolatosan, és természetesen mindig izgalommal várjuk, hogy ki lesz az új társunk. Az óévet a kápolnában töltve fejeztük be. Csendes szent­­ségimádáson az Úr elé vihettük minden hálánkat, köszöne­tünket, hogy egész évben velünk volt, szeretett és oltalmazott minket, és kérhettük, hogy az új évben is vele töltsük minden napunkat. Éjfélkor himnuszt énekelve és pezsgővel koccintva kívántunk egymásnak boldog új évet. A mostani szilveszter annyiban volt rendhagyó, hogy a Szentlélek szemináriumot végzett és hétről-hétre imaórára összejövő „Lelkes közösség” tagjainak egy része is nálunk töl­tötte ezt az estét. A hálaadó szentmise után ők is szentségimá­­dást tartottak, majd az ünnepien terített asztalnál megvacso­­ráztak, beszélgettek. Őket is kiválasztotta egy-egy szent. Éjfélkor közösen koccintottunk. Ezután a két társaság éber tagjai egy nagyjátékpartit csaptak. Hajnalig folyt a társas­játékozás, nevetés, örömteli együttlét. Számomra nagy öröm volt így együtt tölteni a szilvesztert. Hála legyen érte az Isten­nek! M. Veronika nővér A bizalom zarándokútjának római találkozója December 28. és január 2. között Rómában részt vettünk a taizéi ökumenikus közösség év végi találkozóján, melynek ve­zérfonala - amelyre az elmélkedéseink épültek - Alois testvér (Taizé priorjának) levele: „Egy új szolidaritás felé”. Zarándokutunkon több mint 40.000 fiatallal együtt éne­keltünk, imádkoztunk és csendben voltunk a hét dombra épült város nagy bazilikáiban, amelyek a találkozó helyszínei voltak. Igazi lelki élmény és megerősítés volt számunkra, hogy több tízezer fiatallal kerestük a hit és a szeretet forrásait, egyéni és közösségi életünkben egyaránt. A bizalom hatalmas erejét tapasztaltuk meg Róma városának és környékének vendégsze­retetében. Külön élmény volt, hogy a tengerparthoz közeli plé­bánián milyen nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az olasz plébános atya mellett volt egy erdélyi magyar atya is az Úr szolgálatában!

Next