Élő Sziget, 2014 (1-12. szám)
2014-01-01 / 1. szám
Élő Sziget VI//1. szám Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna pedig könyörögjön értünk! Ámen László atya Morzsák kórusunk életéből November 24-én Krisztus Király ünnepén Halmos László ünnepi alkalmakra alkotott műve hangzott föl templomunkban: „Minden földek Istent dicsérjétek!” A december eseményekben gazdag hónap volt. Hozott életünkbe szomorúságot is. Hunyadi Zoltán karnagy testvére, Erzsébet elköltözött ebből a világból. Az ő emléke előtt tisztelegtünk december 20-án a gyászmisén. Érte szólt a Requiem aeternam és a Dona pacem, Domine. Imádlak, a nagy Isten, énekeltük advent 3. vasárnapján a szentmisén. Az advent 4. vasárnapját megelőző szombaton a Széchenyi téren Székely János atya adventi gondolatait kísérte kórusunk. Meghitt volt a szertartás, sokan eljöttek. Karácsony első napján a mise előtt rövid koncertet adtunk. Karácsonyi dalokat hallgathattak a hívek: Csendes éj, Tollite hostias (Saint-Saëns), Gloria sei dir gesungen (Bach), My Lord, what a moning (néger spirituálé), O freudenreicher Tag (népdal), Az angyal énekel, Karácsonyi kike (Bárdos), Karácsonyi bölcsődal (Bárdos). Szívből jöttek a karácsonyi énekek, a misén együtt ünnepelte az egyházközség Jézus születését: „Szent békét hirdet a Megváltónk, Akit minekünk küld az ég!...” Pokriva László plébános atya 27-én találkozót szervezett azokkal a hívekkel, akik segítették munkáját. Háláját szívélyes köszönő szavakkal fejezte ki, ajándékkal kedveskedett. Ferenc pápa imaajánlatát adta át nekünk: Mondj egy imát minden ujjadra! - szeretteidért, a hozzád legközelebb állókért, az utat mutatókért, a tanítókért és a gyógyítókért; országod elnökéért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért; a bajban lévőkért és a betegekért, a házaspárokért; magadért! Júlia Anya szavait ajánlotta figyelmünkbe: „Isten irgalmas és igazságos szeretete keres benneteket, őrködik felettetek, és vár reátok. Menjetek hozzá az Oltáriszentségben!” A karácsonyi időszak egyik kedves, népszerű dalának, a Csendes éjnek történetét szeretném megosztani a Testvérekkel. Eredetileg német szövegét Josef Mohr osztrák pap írta Stille Nacht címmel, dallamát Franz X. Gruber komponálta 1818-ban. A dalt először az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában (St. Nikolaikirche) adták elő 1818. december 25-én. Mohr már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az előadást megelőző szentestén kérte meg Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá. Nem tudni, mi adta neki ezt az ötletet; a gitárzene abban az időben inkább a szórakozóhelyeken volt jellemző. Gruber félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül megírta a zenét, melyre hatással voltak Gruber szülőföldjének népzenei hagyományai. A karácsonyi misére érkező híveket eleinte meglepte az újítás, hogy gitárkísérettel adják elő az éneket, de végül megkedvelték a dallamot. Az 1900-as évek elején a Szent Miklós-templomot lebontották. A lebontott templom helyén egy emlékkápolna épült, a Csendes Éj Emlékkápolna (Stille-Nacht-Gedächtniskapelle), egy közeli házban pedig múzeumot alakítottak ki, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták, főleg decemberben. Nekem ez a szép ének mindig a szülőfalumat juttatja eszembe. Minden karácsonykor németül zengett, és így hangzik ma is: Stille Nacht, heilige Nacht... Szentgáli Ferencné Eszter Egyik szemem nevet... A zene, az ének segíti a liturgikus cselekmények mélyebb átélését, különösen is, ha mi magunk is bele tudunk kapcsolódni. Sokunk örömére újra működik a kivetítés a szentmisék alatt - István atya jóvoltából —, így hallhatóan többen énekelnek, ahogy szokták mondani, kétszeresen imádkoznak! Templomunkban az egyházi zene többféle stílusával találkozhatunk. A diákmiséken a legfiatalabbak éneklik az ifjúság dalait, néhány hangszer kíséretével. Felnőtt kórusunk a klasszikus kórusmuzsikát képviseli, kifejezetten a liturgia szolgálata a cél - bár időnként egyéb területekre is elkalandozunk. A Corde Voto kamarakórus a liturgia szolgálatán túl szép egyházi kórusművekkel színesíti életünket, ill. a város életét. Legújabb fejlemény, hogy az Irt zenekar ifjúsági szentmiséken szolgál havonta, az utolsó vasárnap esti szentmisén. Erre várjuk városunk fiatalságát és minden érdeklődőt, aki ezt a zenei stílust kedveli. Úgy gondolom, elég bőséges a választék. .. Karácsony-várásunk kiemelkedő eseménye volt a Corde Voto kamarakórus adventi hangversenye - advent 4. vasárnapján. A kórus sokat fejlődött, igazán szép, és egyre kiforrottabb a hangzásuk. Csak gratulálni tudunk nekik! Elszomorító, elgondolkodtató, hogy mekkora érdektelenség tapasztalható - pont e koncert kapcsán is... A szentmise végén nagyon sokan pánikszerűen távoztak. Hát ők (meg akik nem jöttek el) szegényebbek maradtak egy szép élménnyel... Egyházközségünkben sokan, sokféle dologgal próbálkozunk, hogy a Testvéreket - kicsiket, nagyokat - valahogy bevonjuk közösségeink életébe. Egy szál nádat könnyedén eltör a vihar, egy köteggel már nem bír... Nyitrai László Ifjúsági csoportunk Dobogókői kirándulás December 28-án, szombaton István atya kirándulást szervezett a fiúknak Dobogókőre. Bégányi Gábor bácsi is eljött a fiával együtt, összesen 8-an voltunk. Busszal mentünk Dömösig, onnan gyalog folytattuk az utat. Több mint 600 méter magasságig jutottunk. Szerencsénk volt az időjárással, eső alig esett, inkább csak a fák ágairól hullott ránk víz. Azonban sajnos ha ezen a magasságon sem maradt sok, amit foltokban találtunk az újraolvadt, szilánkos, koszos volt (ami viszont nem mindenkit akadályozott meg abban, hogy hógolyót készítsen belőle és dobálózzon vele). Továbbhaladva a ködös, nedves erdő naposra és fényesre váltott, így értünk a Klastrompuszta fölé magasodó Kéménysziklára. Megpihentünk kicsit, és mint majdnem minden állomáson, itt is kaptunk „csúcs-csoki”-t. Erős szél fújt, ha egy fokkal erősebb, már nem lehet megmaradni a kiugró sziklán. Lefele először a fák között kapaszkodva ereszkedtünk, majd egy szakaszon a vastag avarban csúsztunk le, végül egy kavicsos lejtőn haladtunk végig. Innen már nem volt ilyen meredek az út. Piliscsév felé mentünk le, és útközben megálltunk egy magas vadászlesnél, Cséven pedig a betlehemnél. Ránk sötétedett, mikorra a bekötőútra értünk. Innen vonattal szerettünk volna hazamenni, de az elment az orrunk előtt. Továbbsétáltunk, és a körforgalom közelében levő buszmegállóban várakoztunk egy buszra, amivel visszajöhettünk Esztergomba. István atya több ismerősével is összefutott a hegyen (volt köztük kisgyerekes család és idős apáca is), meg is jegyezte, hogy úgy tűnik, ilyentájt főleg csak keresztények kirándulnak erre - kinek is jutna eszébe ilyen időben kirándulni menni? Pedig mint tapasztaltuk, nagyon érdemes. Köszönjük ezt a nagyszerű alkalmat! 34