Élő Sziget, 2015 (1-12. szám)

2015-01-01 / 1. szám

Élő Színét V111/L szám Évekkel ezelőtt - hosszú szünet után - nagy örömmel, kí­váncsisággal és lelkesedéssel újítottuk fel a Szent Család-já­rás hagyományát plébániánkon. Nem kis szervezéssel - máso­dik nekifutásra - sok ember csatlakozott ehhez a szép népi ájtatossághoz. Volt olyan év, hogy három bokor is alakult. Ez azt jelenti, hogy háromszor kilenc otthonban járt a Szent Csa­lád. Legtöbbször nemcsak a képet hozók és fogadók imádkoz­nak együtt, hanem meghívást kapnak a barátok, szomszédok, kedves ismerősök is. Ezek az alkalmak is szép és meghitt előkészítői a bet­lehemi születés várásának. Az együtt imádkozás, éneklés, a kedves találkozások és beszélgetések,­­ vagyis a megállás, az ünnep lényegére figyelés - emlékezetes pillanatok maradnak sokunknak és sokáig. De általában, mint a legtöbb jó dolog, a kezdeti lelkesedés után még ugyan kitart egy darabig - jelen esetben nyolc évig!-, aztán, ha nincs egy kis „újraszervezés”, akkor lassan lecseng, elül, s talán meg is szűnik. Sajnos errefelé tart az idősebb ge­neráció Szent Család-járása is. 2014 adventjében az „önkén­tesen” bekapcsolódókból nem voltunk egy bokornyian, bár az egész egyházközség tud róla, évek óta ismert, a plébános atya hirdeti, mégis ez történt. Igaz, a személyes megszólítás, ami a legfontosabb­ - elmaradt, mert úgy gondolom, erőltetni semmit sem érdemes. Szomorúan, de tudomásul kell venni, hogy ez a szép kezdeményezés lassan „kifullad”- gondoltam ezt mindad­dig, míg Anyukámnál kilencen össze nem gyűltünk. Örömmel, imával, szeretettel, jó hangulatban együtt töltöttünk majd’ há­rom óra hosszát, utána elvittük Szűz Mária, Szent József és a Kisded városának boldog érzését Farkas Editékhez. Város­széli házukhoz hosszú út vezetett. Betlehemi. Ahogy a képet és vele együtt minket fogadtak, ahogy a gyerekek együtt muzsikáltak, ahogy csillogó szemmel közösen imádkoztunk, amilyen jó volt mindkét találkozás, újra megerősített abban, hogy ne hagyjuk elveszni ezt a szép szokást! Kedves Testvérek! Mindenkit buzdítok arra, hogy az ád­venti várakozás, készülődés sokféle programja közül bátran válasszuk a Szállást keres a Szent Család áhítatot! Érezzük fontosnak, örömöt hozónak, igazi karácsony­ várónak a lelki töltekezés, közösség­építés ezen formáját! 2015-ben kapcso­lódjunk be minél többen! Ny.M. Karitász hírek: A plébános atya 2014-ben is hirdetett gyűjtést az egyház­­község területén lévő négy intézmény (Teleház, CSÁO, Gyer­mekotthon, Montágh iskola) részére. Az adományokat decem­ber elején, egy héten keresztül lehetett hozni a templomba. Az adakozás eredménye: cukor 92 kg, liszt 116 kg, rizs 25 kg, tészta 42 kg, só 4 kg, olaj 19­­, tej 7­1, zsír 1,5 kg, tejföl 0,8 kg, bab, lencse, mák, paprika 4,2 kg, különböző konzerv 102 doboz, dió és mogyoró 3,5 kg, lekvár 15 üveg, keksz 11,5 kg, puding 22 db, kávé 4 csomag, tea 13 doboz, kakaó 12 csomag, édesség: szaloncukor 5,5 kg, 20 db mikulás, 50 db apró csoki, bonbon 6 doboz. Egyebek: leves por, sütőpor, kókusz, mosó­szer, szappan, 2 db óra, 1 db távcső, 1 db fényképezőgép, je­lentős mennyiségű játék, könyv és 22 ezer forint. Ezt a szép mennyiséget csoportunk örömmel osztotta szét az intézmények között. 2014. december 13-án az esti szentmisére meghívtuk azo­kat a családokat és egyedül­állókat, akiknek karácsonyra élelmiszer csomagot készítet­tünk. A közösen meghallgatott mise után kiosztottunk 55, a csa­lád méretétől függő csomagot. Azok részére, akik betegségük miatt nem tudtak eljönni, elvittük a lakásukra. A Viabona hajléktalan szálló lakói 13 ezer forint értékben kaptak karácsonyra gyümölcsöt és édességet. A CSAO-ban lakó gyermekeknek gyümölcsöt vittünk, és részt vettünk 24-én a karácsonyi ünnepükön. Ezúton szeretnénk megköszönni a Corde Voto együttes­nek, hogy a karácsonyi koncertjükön a karitász csoport részére gyűjtöttek, ezzel az összeggel (20 ezer forint) is növelték a rá­szorulókra fordítható keretünket. Köszönjük minden adakozó­nak! Szent Ferenc Karitász Csoport Nyugdíjas közösségünk December 13-án karácsonyt köszönteni jöttünk össze plébániai kis termükben. Megérkezésünkkor ünnepi hangulat fogadott: szépen feldíszített fenyőcsokor, égő gyertyák, kis betlehem az asztalon. Összeszorult szívvel jutott eszünkbe éne­künk: „A kis Jézus megszületett, örvendjünk!” És úgy, mint tavaly ilyenkor, most is mindenkit kedves kis csomag várt, fenyőággal, karácsonyt köszöntve. A kis Jézus ismét megbízta közösségünk angyalkáit, hogy áldozatos szeretetükkel készített ajándékokkal ünnepeljünk. László atya megérkezésekor szeretettel köszöntött minket, áldott karácsonyt, kegyelemteljes ünnepeket kívánva. Köszö­netét fejezte ki azoknak, akik az ádventi reggelek rovátéin imádkoztak, és segítséget nyújtottak az agapék elkészítésében. Méltatta közösségünk békében, szeretetben való egész évi együttléteit. Plébánosunk ismertette a várható plébániai programokat, bekapcsolódásunkat a szerzetesek évébe. Ennek keretében min­den hónap első vasárnapján fogadhatjuk a szerzetesrendek képviselőit. Januárban a pálosokat. Az atya továbbra is kérte a nyugdíjasok imáit egyházközségünk tervezett programjainak, feladatainak sikeréhez. Együttlétünk bensőséges ünnepléssel, a betlehemi Kisded köszöntéséről szóló versekkel, karácsonyi énekekkel folytató­dott. Megköszöntük a Boldogságos Istenanyának, hogy Szent Fiát ajándékozta nekünk karácsony éjjelén, aki minket gyer­mekeivé fogadott, és szívünkben megszületett a világ Megvál­tója. Egy ajándékul kapott szent ostyát is hazavihettünk, amit szent este a családi egymáshoz tartozásunk szimbólumaként szétoszthatunk szeretteinknek. Hálatelt szívvel köszöntük meg a Mindenhatónak, hogy kis közösségünk immár 20 éve együtt lehet testvéri szeretetben, örömteli találkozásokban. Befejezésül áldott, boldog kará­csonyt kívántunk egymásnak. Eszembe jutottak Rembrandt szavai is, amit egyik festményéről oly találóan mondott: „A fény a Kisded Jézusról sugárzik a sötét világba!” Így legyen! Bányai Pálné Családos közösség karácsonya Közösségünk idén is Szent Család vasárnapján együtt ün­nepelte a karácsonyt. A reggel 9 órai szentmisén a családok ap­raja-nagyja szolgált. Az édesapák és a gyerekek ministráltak, az édesanyák az olvasást vállalták. A mise végén László atya megáldotta a családokat, majd következett a közösségi együtt­­lét. Az egyik család otthonában gyűltünk össze. A karácsony­fa mellett együtt énekeltünk, majd megajándékoztuk egymást, amit mindannyian izgatottan vártunk. Még advent kezdetén ki­húzta mindegyik család, hogy kiket fog meglepni. Személyes, saját készítésű ajándékokkal készültünk. Közösen ebédeltünk. Egy kis időre csatlakozott hozzánk István atya, majd László atya is. Délután sokat játszottunk, ne­vettünk, beszélgettünk. Ez a nap is igazán szép élmény volt mindenkinek. Hálát adunk az Úrnak a közösségért, családjainkért. E.Cs. V. 5­6

Next