Élő Sziget, 2018 (1-12. szám)
2018-01-01 / 1. szám
Élő Sziget XI/1. szám Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna pedig könyörögjön értünk. Ámen, László atya Visszatekintő Immár tíz éve, hogy plébániai újságunk megjelent. Az akkor megújuló testületünk egyik közösségépítő kezdeményezése volt ez, most az akkori testület jó néhány tagját is magába foglaló grémium mandátuma is lejár. Nyolcvan éves plébániánk történetében a legutolsó tíz év is - az előző évtizedekhez hasonlóan - mozgalmas volt, tele az adott időszak sajátos feladataival, problémáival és eredményeivel, örömeivel. Tekintsünk vissza az elmúlt tíz évre. 2008 februárjában jelent meg újságunk, az Élő Sziget első száma. A kitűzött cél az volt, hogy közösségünk tagjai írják rólunk, a nálunk történtekről. Az „újságírókat” mindig arra buzdítom, hogy egy-egy programról, eseményről úgy próbáljanak meg beszámolni, hogy a saját (hit)élményük másokat is segítsen közelebb kerülni testvéreihez, a közösséghez, Istenhez. Ez sokszor igen szépen sikerült - látjuk a visszajelzésekből. Újságunkban az eltelt idő alatt kb. ötvenen írtak. A kezdeti 100 példány hamar megnőtt, jelenleg 300. A terjedelem is megduplázódott néhány kezdeti szám után. Helytörténeti dokumentumként is számon tartott kiadványról van szó, hiszen mind a városi könyvtár, mind az Országos Széchenyi Könyvtár bekérte - visszamenőleg is - az összes lapszámot. Ugyancsak 2008 elején elindult honlapunk is. Az eltelt tíz év alatt formájában elavulttá vált, épp most indul új formában, felfrissített tartalmakkal. Manapság elengedhetetlen, hogy egy közösség ne legyen jelen az interneten. Facebook oldalunkat pedig talán a fiatalabbak is felkeresik... A közösségépítésben is vannak eredményeink és kudarcaink is. Karitász csoportunk is 2008 elején alakult újjá, azóta is szolgálják egyházközségünk rászorulóit. Nyugdíjas közösségünk és templomi énekkarunk talán a legrégebbi csoportjaink, működésük lelkes utánpótlás nélkül nem sokáig tartható fenn. Az imaórák résztvevői — bár törzsközönségnek számít a többségük — ad hoc közösség, de a hitéletünk előrehaladásának fontos eseménye ezen sorozat. 2004 óta kb. 200 alkalommal találkoztunk ebben a körben. A közreműködők száma az újságíróinkéhoz mérhető, gyakori az átfedés, és a fiatalok közül is többeket sikerült megnyerni. A Szállást kereső Szent Család (2006 decemberében indult) és első plébániai zsinatunk beindította a családosokat is. Saját — felnőtt - közösségük mellett kisebb-nagyobb gyermekeinkből is próbálnak összetartó csapatot kovácsolni. Sajnos a fiatalok, a felnőtt fiatalok hatásos megszólításával adósak maradtunk. Senior imaklubunk és a Rózsafüzér társulat ezen (is) segíteni szeretne, amikor a fiatalokért, keresztény jövőnkért imádkozik. A Mária Rádióban három „műsorunk” által ismernek bennünket: imaóráink, a Kiáltás ima és a szombat esti szentmisék. (Ez utóbbi csak az esztergomi régióban.) Sokféle közösségépítő, hitünket erősítő és kulturális programot szerveztünk az elmúlt években. Volt, ami sikeres volt, sorozattá vált, és olyan is, ami „kifulladt” menet közben. Köszönjük a sok szép kezdeményezést, általuk mind a szervezők, mind a résztvevők gazdagodhattak! Lelki életünk, közösségi életünk központja természetesen maga Krisztus, aki a szentmiseáldozatban jelenvalóvá lesz köztünk. A diákmisék látogatottsága - legalábbis a tanév folyamán - jónak mondható, az egyéb szentmiséken viszont csökkenő a létszám. Nem vigasz, hogy ez a tendencia máshol is jelen van... Testületünk mandátuma tavasszal lejár. Ezen visszatekintés (korántsem teljes!) egyben felhívás közösségünk tagjaihoz, hogy efféle szolgálatra hívjuk azon testvéreinket, akik ebbe a közösségépítő, plébánosunkat segítő munkába szívesen részt vennének. Testületünk jelenlegi tagjai és László atya szívesen elbeszélget az érdeklődőkkel. Az adottságok, a képességeink különbözőek, de minden jó szándékú ember megtalálhatja a helyét plébániánk kisebb-nagyobb közösségeiben, a testületben is! Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy az elmúlt években segítettél bennünket, és általunk is épülhetett Krisztus Titokzatos Teste. Plébániánk közössége tehetett néhány lépést a hit útján! Erősíts meg bennünket, és küldj újabb munkásokat szőlődnek ebbe a csücskébe! Nyitrai László Éves beszámoló a templomban végzett munkámról Minap lapunk főszerkesztője felhívott, hogy számoljak be az elmúlt évi templomi tevékenységemről. Tollat fogni véső, kalapács és fűrész után nem egyszerű dolog. A jubileumi kiállításra készülve jött a végső döntés a keresztelő kút mellé készítendő asztalról, melyet a kiállítás után át is adtam. A kerek asztalon a keresztelőkéz formáját és méretét szerettem volna követni, remélem sikerült. A másik ötletem is a jubileumi évhez kötődik. Egy könyv formájú fa dobozt készítettem azzal a céllal, hogy az év eseményeinek dokumentumait ebbe gyűjtsük össze. Első lépésként meghirdettük, hogy aki vállalja a plébánia közösségéhez való tartozást, az nevével és aláírásával tegye ezt meg. (Az aláírásgyűjtés még most is folyamatban van. Szerk.) A 2017. évi felújítások végeztével eltűnt a gázkazán, így lehetőség nyílt arra, hogy a Kerek templom e sarkát is rendezzük. (Hálás köszönetünk Kása Lászlónak, aki templomunk ezen falrészét rendbe rakta, kifestette! Szerk.) László atyával való egyeztetés után áthelyeztük ide Szent Guanella Lajos ereklyéjét és képét, valamint Szent II. János Pál képét, melyet Lengyelországból hoztak a zarándokok. Erre az évre még áthúzódik a pápai zászló elhelyezése, ami valószínűleg a pápalátogatás idejéből való. Erdős Péter Küldetésünk elvégzése krisztusi módon A Senior imaklub 4 évvel ezelőtti indulásakor imafüzetében „lelki túrára” hívott bennünket, amelyen haladva egyre közelebb kerülhetünk Krisztushoz. Ennek egyik állomása a január 8-i este is, amikor Stipitz Árpád ferences atya osztotta meg gondolatait Szent Ferencről. (Assisi, 1182-1226.) Én csak a hanganyagon keresztül, az atya személyes varázsát nélkülözve, éltem meg ezt az estét. Kedves barátnőmet, aki ott volt, ezért sok-sok kérdésemmel ostromoltam. Türelmét, segítségét köszönöm. Árpád atya Szent Ferenc életében keresi a példát arra, hogy mi és most, hogyan válhatunk Krisztust követővé. Bevezetőjében azt mondja, hogy mi sokszor a szenteket távolinak, idealizáltnak, és romantikusan, nem hús-vér embereknek látjuk. Szent Ferenc és a többi szent is, ugyanúgy, mint mi, botladoztak, elestek, de mindig fel tudtak emelkedni. Beszédében 3 csomópontot emelt ki: 1. Ferenc a szent, 2. Ferenc az ember, 3. Mi és az életszentség. Ferenc a szent valamit nagyon jól csinált, ami tetszett Istennek. 1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után 1203-ban új, gyökeresen megváltozott emberként tért vissza.