Élő Sziget, 2020 (1-12. szám)

2020-01-01 / 1. szám

Élő Sziget XIII/1. szám 3 Karitász hírek „Mennyből az angyal” December 23-án karácsonyozni mentünk a Családok Át­meneti Otthonába. Igazi családi karácsony volt, mert az ott­honvezető és munkatársai mindent megtettek azért, hogy a lakók úgy is érezzék. Évek óta Szakmáry Piroska kolléganőmmel képviseljük a karitászt: az otthonban élő gyerekeknek viszünk gyümölcsöt, édességet. Püspökké szentelése előtt Székely János atya járt a CSÁO-ba, együtt imádkozott a szülőkkel és a gyerekekkel, majd útját innen a Gyermekotthon felé folytatta, ahol szintén sok szeretettel várták. Most már Pokriva László plébánosunk látogatja ezeket az intézményeket. Az ünnepi esten együtt vacsoráztunk a családokkal, fo­gyasztottuk a Szent Adalbert Étterem csábító hidegtáljait, mert az otthon konyhája éppen felújítás alatt van. Amikor beléptünk a házba, az egyik édesanya kétéves gyönyörű kislánya jött elénk hófehér ruhában. Tényleg úgy éreztük, mintha angyal szállt vol­na le közénk. Meghatódva hallgattuk József Attila: Betlehemi királyok című versét a gyerekek előadásában. László atya is kö­szöntötte a családokat, majd a Máltai Szeretetszolgálat veze­tőjének szívből jövő szavain gondolkodtunk el. Az egyik lakó azt mondta nekem: „Nagyon jó itt, mert mindenki segít.” Azt kívánom az itt lakóknak, hogy kapjanak annyi muníciót, hogy amikor egy év, másfél év után kikerülnek az otthonból, megállják helyüket a kinti életben, a segítőknek pedig erőt, egészséget ehhez a szép, de nehéz munkához! Jövő­re találkozunk,­­ remélem a felújított, szép otthonban. AGNUS DEI - Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon Kiállítás a Pesti Vigadóban 2020. január 4-én Veronika nővérrel és más kedves hívek­kel kibővült karitász csoportunk felutazott Budapestre, a Viga­dóba a kiállítás megtekintésére. Ugyan mire ez az írás megje­lenik, a kiállítás már bezár, de azt hiszem, nem érdektelen erről a gyönyörű összeállításról egy-két gondolatot írnom. Az előzményekről: A tárlat a 2020. évi budapesti Nem­zetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő rendezvényei­nek egyike. Az esztergomi Keresztény Múzeum szervezésében megrendezésre kerülő kiállítás témái között szerepel az Úrnapja liturgiájának és zenéjének ismertetése, illetve az Eucharisztia ünnepéhez kapcsolódó liturgikus tárgyak bemutatása, többek között: baldachin, úrmutató, papi palást és más egyházi textí­liák. A tárlaton láthatók a magyarországi eucharisztikus kegy­helyek, Szentségimádási Társaságok, így a barokk korban szün­telenül imádó egyesületek is, valamint az újkorban létrehozott Központi Oltáregyesület történetéhez kapcsolódó néhány tárgy is. Az ostya készítésének eszközei is helyet kaptak. A liturgikus énekeken, egyházi ötvöstárgyakon és textile­ken kívül kiállításra került az Oltáriszentség tiszteletéhez kapcsolódó népi vallásosság néhány tárgyi emléke, ünnepi népi szokások- filmen és fotón. A tárgyak között a középkor éppúgy megjelenik, mint a XX.-XXI. század tárgyi emlékei. A kiállítást 2019. október 30-án Erdő Péter bíboros úr nyi­totta meg, akkor beszélt a számára kedves képről, Maulbertsch Utolsó vacsorájáról. Mi pedig Kontsek Ildikónak, a Keresztény Múzeum igazgatójának vezetésével újraéltük a kiállítás minden szép pillanatát. Nagyon tehetséges művészeink vannak! Sok tárgy és kép volt kiállítva a Keresztény Múzeumból, a Főszé­kesegyházi Kincstár gazdag anyagából, így boldogan mond­hattuk - megköszönve Kontsek Ildikó tárlatvezetését és rende­zését -, hogy jó volt esztergominak lenni a Vigadóban! Recska Valéria „Nem kíván tőled többet az Isten, csak amire erőt adott” Takarítás a templomunkban 2019. december 15-én advent 3. vasárnapján plébánosunk hirdetéseiben helyet kapott a templomunk karácsonyi takarí­tására való felhívás is. Én még sosem segítettem ebben, de azt érzékeltem, hogy mennyi odafigyelés, munka kell ahhoz, hogy templomunk mindig rendben legyen. Az oltárterítőkre, a virá­gok szép elhelyezésére, a kövezet, szőnyegek, padok tisztasá­gára nem csak figyelni kell, de fizikai munkát is igényel. Ez az, amit észre sem veszünk, mert templomunk mindig „rendben” fogad bennünket. Kíváncsivá tett, hogy születik ez a rend? Az egyik reggel Erzsikével mentem az adventi, korai misére, a rorátéra. Tudtam, hogy ő sokat segít ezekben a munkákban. Kérdezgettem tőle, vajon én is tudnék segíteni? Örömmel válaszolt: ha jós vagyok, akkor szeretettel vár. Semmit ne vigyek, mert a porszívótól kezdve, a porrongyig minden van. Tudtam, hogy Anikó, aki ed­dig sekrestyésként nagy szolgálatot tett, hogy mindig minden a liturgiának és a híveknek is megfeleljen, és ő irányította a taka­rításokat is, most beteg. Ezért különösen fontos a segítség. December 21-e, reggel 7 óra, kezdődik a templom takarí­tása. Rohanok, mert későn ébredtem. Azzal keltem, hogy az álmomat idéztem fel: én a templom jobb oldalán lévő padokat takarítom. Mire megérkeztem, már nagy volt a sürgölődés. Imre és Attila porszívója zúgott, Terike, Ancika, Marika, Katika, Magdika és a többiek, már mind tevékenykedtek. Ki a padokat törölte vizes ruhával, ki a kövezetet mosta, ki az előtér üveg­részeit tisztította és még sorolhatnám. Erzsikéhez léptem, mit csinálhatok? Ki tetszik ugye talál­ni, hogy mit mondott? Jót nevettem, megmagyaráztam neki, hogy miért... és takarítottam a jobb oldali padokat! Erzsike ügyesen szervezve, Anikával telefonos kapcsolatot tartva, irá­nyított bennünket. Nagyon jó hangulatban dolgoztunk, minden­ki mosolygott, és egy-egy jó szóval bátorított: jó lesz az. Mun­kánk eredményét öröm volt nézni. Az ünnepet kitakarítva váró templomunk sekrestyéjében egy kis kávé, pogácsa, sütemény várt bennünket. Úgy éreztem, hogy már én is beletartozom a „takarítók közösségébe”. Mielőtt eljöttünk volna a templomból, együtt imádkozva köszöntük meg a Jó Istennek, hogy segítette munkánkat. Imád­koztunk azokért, akik ma itt voltak, azokért, akik ma nem lehet­tek velünk betegségük vagy egyéb gondjuk miatt. Áldást kér­tünk napunkra. Kü­lön-külön csak szavak vagyunk, / együtt azonban költemény. / Kétségből egységre úgy találunk, / ha egybegyűjt minket a Szeretet. / Áldások vagyunk / egymásnak, s egymásért vagyunk áldás. /Ez a Közösség, /egy „közös ég” - Isten szeretetének oltalma alatt Délután Ági elhozta a Szentcsalád képét Anci néniékhez, mivel előző este nála fogadtuk a „szállást keresőket”, és ő be­fogadta. A „Szállást keres a Szentcsalád” imái, énekei betöl­tötték a szobát. Kedves kis ajándékokat kaptunk, én pedig Luca búzát vittem. Majd a finom sütemények falatozása közben vidá­man meséltem az „új közösségemről”. Pazsiczky Mariann Az „elúszott” Betlehem... Jézus születésének megünneplésére készülve másodszor rendeztük meg élő Betlehemes játékunkat, hogy ezzel próbál­juk mindenkihez közelebb hozni a 2000 évvel ezelőtti esemé­nyeket. Lelkesen és nagy örömmel készültünk erre az estére, né­hány nappal előtte azonban sötét felhők kezdtek gyülekezni felettünk, és sajnos nem csak képletesen. "

Next