Élő Sziget, 2020 (1-12. szám)
2020-01-01 / 1. szám
Élő Sziget XIII/1. szám 3 Karitász hírek „Mennyből az angyal” December 23-án karácsonyozni mentünk a Családok Átmeneti Otthonába. Igazi családi karácsony volt, mert az otthonvezető és munkatársai mindent megtettek azért, hogy a lakók úgy is érezzék. Évek óta Szakmáry Piroska kolléganőmmel képviseljük a karitászt: az otthonban élő gyerekeknek viszünk gyümölcsöt, édességet. Püspökké szentelése előtt Székely János atya járt a CSÁO-ba, együtt imádkozott a szülőkkel és a gyerekekkel, majd útját innen a Gyermekotthon felé folytatta, ahol szintén sok szeretettel várták. Most már Pokriva László plébánosunk látogatja ezeket az intézményeket. Az ünnepi esten együtt vacsoráztunk a családokkal, fogyasztottuk a Szent Adalbert Étterem csábító hidegtáljait, mert az otthon konyhája éppen felújítás alatt van. Amikor beléptünk a házba, az egyik édesanya kétéves gyönyörű kislánya jött elénk hófehér ruhában. Tényleg úgy éreztük, mintha angyal szállt volna le közénk. Meghatódva hallgattuk József Attila: Betlehemi királyok című versét a gyerekek előadásában. László atya is köszöntötte a családokat, majd a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének szívből jövő szavain gondolkodtunk el. Az egyik lakó azt mondta nekem: „Nagyon jó itt, mert mindenki segít.” Azt kívánom az itt lakóknak, hogy kapjanak annyi muníciót, hogy amikor egy év, másfél év után kikerülnek az otthonból, megállják helyüket a kinti életben, a segítőknek pedig erőt, egészséget ehhez a szép, de nehéz munkához! Jövőre találkozunk, remélem a felújított, szép otthonban. AGNUS DEI - Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon Kiállítás a Pesti Vigadóban 2020. január 4-én Veronika nővérrel és más kedves hívekkel kibővült karitász csoportunk felutazott Budapestre, a Vigadóba a kiállítás megtekintésére. Ugyan mire ez az írás megjelenik, a kiállítás már bezár, de azt hiszem, nem érdektelen erről a gyönyörű összeállításról egy-két gondolatot írnom. Az előzményekről: A tárlat a 2020. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő rendezvényeinek egyike. Az esztergomi Keresztény Múzeum szervezésében megrendezésre kerülő kiállítás témái között szerepel az Úrnapja liturgiájának és zenéjének ismertetése, illetve az Eucharisztia ünnepéhez kapcsolódó liturgikus tárgyak bemutatása, többek között: baldachin, úrmutató, papi palást és más egyházi textíliák. A tárlaton láthatók a magyarországi eucharisztikus kegyhelyek, Szentségimádási Társaságok, így a barokk korban szüntelenül imádó egyesületek is, valamint az újkorban létrehozott Központi Oltáregyesület történetéhez kapcsolódó néhány tárgy is. Az ostya készítésének eszközei is helyet kaptak. A liturgikus énekeken, egyházi ötvöstárgyakon és textileken kívül kiállításra került az Oltáriszentség tiszteletéhez kapcsolódó népi vallásosság néhány tárgyi emléke, ünnepi népi szokások- filmen és fotón. A tárgyak között a középkor éppúgy megjelenik, mint a XX.-XXI. század tárgyi emlékei. A kiállítást 2019. október 30-án Erdő Péter bíboros úr nyitotta meg, akkor beszélt a számára kedves képről, Maulbertsch Utolsó vacsorájáról. Mi pedig Kontsek Ildikónak, a Keresztény Múzeum igazgatójának vezetésével újraéltük a kiállítás minden szép pillanatát. Nagyon tehetséges művészeink vannak! Sok tárgy és kép volt kiállítva a Keresztény Múzeumból, a Főszékesegyházi Kincstár gazdag anyagából, így boldogan mondhattuk - megköszönve Kontsek Ildikó tárlatvezetését és rendezését -, hogy jó volt esztergominak lenni a Vigadóban! Recska Valéria „Nem kíván tőled többet az Isten, csak amire erőt adott” Takarítás a templomunkban 2019. december 15-én advent 3. vasárnapján plébánosunk hirdetéseiben helyet kapott a templomunk karácsonyi takarítására való felhívás is. Én még sosem segítettem ebben, de azt érzékeltem, hogy mennyi odafigyelés, munka kell ahhoz, hogy templomunk mindig rendben legyen. Az oltárterítőkre, a virágok szép elhelyezésére, a kövezet, szőnyegek, padok tisztaságára nem csak figyelni kell, de fizikai munkát is igényel. Ez az, amit észre sem veszünk, mert templomunk mindig „rendben” fogad bennünket. Kíváncsivá tett, hogy születik ez a rend? Az egyik reggel Erzsikével mentem az adventi, korai misére, a rorátéra. Tudtam, hogy ő sokat segít ezekben a munkákban. Kérdezgettem tőle, vajon én is tudnék segíteni? Örömmel válaszolt: ha jós vagyok, akkor szeretettel vár. Semmit ne vigyek, mert a porszívótól kezdve, a porrongyig minden van. Tudtam, hogy Anikó, aki eddig sekrestyésként nagy szolgálatot tett, hogy mindig minden a liturgiának és a híveknek is megfeleljen, és ő irányította a takarításokat is, most beteg. Ezért különösen fontos a segítség. December 21-e, reggel 7 óra, kezdődik a templom takarítása. Rohanok, mert későn ébredtem. Azzal keltem, hogy az álmomat idéztem fel: én a templom jobb oldalán lévő padokat takarítom. Mire megérkeztem, már nagy volt a sürgölődés. Imre és Attila porszívója zúgott, Terike, Ancika, Marika, Katika, Magdika és a többiek, már mind tevékenykedtek. Ki a padokat törölte vizes ruhával, ki a kövezetet mosta, ki az előtér üvegrészeit tisztította és még sorolhatnám. Erzsikéhez léptem, mit csinálhatok? Ki tetszik ugye találni, hogy mit mondott? Jót nevettem, megmagyaráztam neki, hogy miért... és takarítottam a jobb oldali padokat! Erzsike ügyesen szervezve, Anikával telefonos kapcsolatot tartva, irányított bennünket. Nagyon jó hangulatban dolgoztunk, mindenki mosolygott, és egy-egy jó szóval bátorított: jó lesz az. Munkánk eredményét öröm volt nézni. Az ünnepet kitakarítva váró templomunk sekrestyéjében egy kis kávé, pogácsa, sütemény várt bennünket. Úgy éreztem, hogy már én is beletartozom a „takarítók közösségébe”. Mielőtt eljöttünk volna a templomból, együtt imádkozva köszöntük meg a Jó Istennek, hogy segítette munkánkat. Imádkoztunk azokért, akik ma itt voltak, azokért, akik ma nem lehettek velünk betegségük vagy egyéb gondjuk miatt. Áldást kértünk napunkra. Külön-külön csak szavak vagyunk, / együtt azonban költemény. / Kétségből egységre úgy találunk, / ha egybegyűjt minket a Szeretet. / Áldások vagyunk / egymásnak, s egymásért vagyunk áldás. /Ez a Közösség, /egy „közös ég” - Isten szeretetének oltalma alatt Délután Ági elhozta a Szentcsalád képét Anci néniékhez, mivel előző este nála fogadtuk a „szállást keresőket”, és ő befogadta. A „Szállást keres a Szentcsalád” imái, énekei betöltötték a szobát. Kedves kis ajándékokat kaptunk, én pedig Luca búzát vittem. Majd a finom sütemények falatozása közben vidáman meséltem az „új közösségemről”. Pazsiczky Mariann Az „elúszott” Betlehem... Jézus születésének megünneplésére készülve másodszor rendeztük meg élő Betlehemes játékunkat, hogy ezzel próbáljuk mindenkihez közelebb hozni a 2000 évvel ezelőtti eseményeket. Lelkesen és nagy örömmel készültünk erre az estére, néhány nappal előtte azonban sötét felhők kezdtek gyülekezni felettünk, és sajnos nem csak képletesen. "