Előörs, 1928 (1. évfolyam, 1-41. szám)
1928-09-09 / 26. szám
VI. Befejező közlemény. Az eddig megjelent cikkekben Hunyadi Jánosnak a török ellen intézett nyolc hadjáratát ismertettük. Ezekből három volt a védőháború: az 1442. évi tavaszi és őszi erdélyi, valamint az 1456. évi nándorfehérvári hadjárat. A többi öt, a hosszú hadjárat (1443 44) a várnai (1444), az oláhországi (1445), a rigómezei (1448) és a szerbiai (1454) támadó jellegű volt. Ezeken kívül — nem számtjuk a kisebb epizódszerű határmenti harcokat, melyekben a törököt megverte, vagy amelyekben csak alvezér gyanánt szerepelt — a magyar történelem Hunyadi Jánosnak még 6 sikeres hadjáratáról emlékszik meg. Szörényi bán korában Ulászló király pártján megverte a csecsemő ellenkirály hadát Báttaszéknél, kormányzósága alatt hadat viselt Frigyes császár ellen és azt fegyverszünetre kényszeritette, két ízben háborúskodott a Felvidéken garázdálkodó, az ellenkirály szolgálatában álló Giskrával és ennek hatalmát megnyirbálta, megrendszabályozta a Horvátországban féktelenkedő Cilicit, végül a rigómezei hadjárat után megfenyítette az áruló szerb vajdát. Hogy Hunyadi hány csatában vett részt, azt ma már aligha állapíthatjuk meg, de azt tudjuk, hogy az 1440-től 1456-ig terjedő 17 év alatt összesen 14 hadjáratot vezetett. Ez oly rekord, melynek a világtörténelemben csak kivételesen akad párja. Ennél több hadjáratot például a világnak Hannibal és Julius Caesar óta legnagyobb hadvezére, Napóleon sem vezetett. * Az ismertetett nagyobb hadjáratok Hunyadinak univerzális katonai lángeszét tanúsítják. Ez alatt azt értem, hogy egyaránt nagy szervezőnek, hadásznak és harcásznak bizonyult. Jeles volt, mint hadügyminiszter, tábornok és tengernagy. Egyszemélyben volt vezér és vezérkari főnök. Egyformán tökéletest nyújtott támadásban és védelemben, nyílt csatában és várharcban, síkságban és hegyi háborúban, szárazföldön és vizen. Más vezéreket szokás külön is jellemezni, például mondják, hogy az angol Wellington nagy a védelemben, a francia Murat az ideális lovasvezér, az osztrák Kuhn a hegyi háború mestere, a francia Vauban a várharc művésze, stb. Hunyadira az ily különleges jelző nem illik, ő nagy volt mindenben. Honnan vette azt a sokoldalú katonai képzettséget, amelyért a törökök hamarosan a »sátán« jelzővel tisztelték meg? Nincs semmi adatunk arra, hogy Hunyadinak valami kiváló tanítómestere lett volna. Arról sem tudunk, hogy valamely oly jeles tanácsadója vagy alvezére lett volna, ki az ő nagy dicsőségéből részt érdemelne, ő szervezett, tervezett és hajtott végre mindent. Ő vezette az elővédet a hosszú háborúban, ő intézte a fősereg hadmozdulatait, ott volt az utóvédnél, ha baj volt. Csak a lángészt jellemző ösztönös hadi tudás, a katonai őstehetség magyarázhatja meg,azt a kivételes vezéri képességét, mellyel bennünket ma is bámulatba ejt. Ma, mikor a világháború hadviselési nehézségei még mindenkinek élénk emlékezetében vannak és mindenki tudja, hogy valamelyik hadviselő fél mozgósítása, felvonulása, csapatainak az ellenséges földön való mozgatása mily „súrlódásokat vált ki a leggondosabb előkészületek és a technika csodái dacára, s hogy mily nehézségekkel jár a csapat anyagi ellátása még a jó utak, vasutak és autók világában is, milyen bajos az ellenségről való hírszerzés még az alaposan megszervezett kémkedés és a repülőgépek mellett is, mennyi tévedés fordul elő a jelentő szolgálatban a dróttalan táviró és tábori távbeszélő alkalmazása mellett, méltányolhatjuk érdem szerint e nagy vezérnek szerény hadviselési eszközökkel, túlerővel szemben, nagy távolságokra végrehajtott merész, sőt vakmerő hadműveleteit, különösen ha szem előtt tartjuk, hogy Hunyadi lovas seregeket hatalmas folyamokon és magas hegységeken vezetett át. * Funyadi és a török hadműveletei között nehéz párhuzamot vonni. A töröknél a hadvezér maga az államfő volt, ki minden korlátozás nélkül állíthatta hatalmas birodalmának minden segélyforrását a hadviselés szolgálatába. A török védőrendszer minden európai államénál fejlettebb volt, a török állandó hadsereggel, a szó szoros értelmében gárdának nevezhető janicsár hadtesttel is rendelkezett. Hunyadi kormányzósága alatt csak a rigómezei hadjáratot vezette a török ellen, a többi török háborúban még nem, vagy már nem ült a kormányzói székben. A magyar történelem ismételten említi, hogy a főnemesség irigységével, vagy közönyösségével és gyakran a királyi udvar féltékenységével kellett küzdenie. Legtöbb esetben nem kapta meg azt a fegyveres támogatást a főrendek részéről, melyre jogosan számíthatott és rendesen nem jutott kezeihez idejében az a pénz, mely a kellő erejű sereg felállításához lett volna szükséges, így például a nándorfehérvári hadjárat előtt maga Hunyadi adott a királynak 8000 forintnyi kölcsönt, ahelyett, hogy ez éppen fordítva történt volna. Ily körülmények között az ő támadó seregei legjobb esetben csak művészi rögtönözések voltak, melyek katonai hiányosságait az ő tudásának kellett pótolni.* Hunyadi katonai műveleteinek hadászati vezetésében felismerhetjük azt a mesteri egyszerűséget, mely a világ legnagyobb vezérének hadművészetét jellemzi. Hadjáratai nélkülöznek minden merevséget és mesterkéltséget. Szöges ellentétben áll ez azzal az osztrák hadművészeti tudálékossággal, melyet a későbbi korokban megismertünk. Hunyadi úgynevezett oldalállásokat, komplikált átcsoportosításokat és időtrabló kombinált manővereket nem ismert. * Magyarország Hunyadi korában a törökkel szemben a politikai és a hadászati védekezés állapotában volt. Törökország terjeszkedett, Magyarország csak meglevő birtokállományát akarta dél felé megvédeni. Ezt a védelmet Hunyadi offenzív módon oldotta meg. Hadművészetének talán ez a legfigyelemreméltóbb sajátsága. Még ott is, ahol a török váratlan támadása vagy semmi módon ki nem egyenlíthető túlereje folytán eleinte a védekezésre szorul, mint az 1442. évi (erdélyi) és az 1456. évi (nándorfehérvári) hadjáratokban, éles szemmel figyeli az alkalmat a védelemből a támadásra való átmenetre és hamarosan kezeibe ragadja az olyannyira fontos kezdeményezést. Csatáiban a harcászati védelmet egyáltalában nem ismeri. Támadás és mindig támadás a jelszava, Hunyadi János írta: Julier Ferenc ny. vk. asz.cdcs.