Előre, 1908. december (4. évfolyam, 31-33. szám)

1908-12-12 / 31. szám

VOL. IV. ÉVFOLYAM.____________________________________________ NEW YORK, 1908 DECEMBER 12. NO. 31 SZÁM. AZ AMERIKAI MAGYAR SZOCIALISTA SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. "•............... -------- ------------- -------------------- ■-■■■ — .. . , „ A.. —— ......­........■■■ ■ -------- -------------- -----■■■'■—■■■■. — m~ Entered as second-class matter September 11th, 1908, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. EGY LÉPÉSSEL — ELŐRE! Alig három hónappal ezelőtt indítottuk meg az “ELŐRE” hetilapot óriási erőfe­szítéssel, minden anyagi erőnk megkockáz­­tatásával, de elvtársaink soha meg nem szűnő lelkesedésében, áldozatkészségében ve­tett bizalommal is. És bizalmunkban nem csalódtunk! Az “ELŐRE” mai megna­gyobbított száma a legfényesebb bizonyí­téka ennek. A­mikor három hónappal ezelőtt megál­lapítottuk azt, hogy az amerikai magyar szocialista mozgalom jövője függ attól, vár­jon ki tudunk-e adni, fenn tudunk-e tartani egy magyar munkás hetilapot? — és a­mi­kor e tény tudatában szeptember 12-én meg­jelent az “ELŐRE” hetilap első száma, — egy öntudatos munkás sem akadt, ki pilla­natra is kételkedett volna az “ELŐRE” hetilap sikerében, jövőjében. Mert egy ön­tudatos magyar munkás sem akadt itt, ki az ‘­Előre” hetilapot ne támogatta, annak terjesztése érdekében fokozottabb lelkese­déssel ne agitált volna! És az eredmény az, hogy az “ELŐRE’ előfizetőinek száma csaknem megkétszerő­­dött e pár hónap alatt és hogy ma már ké­pesek vagyunk az “ ELŐRE ”-t ebben, az amerikai nagy újságok alakjában kiadni. * *. Küzdelem telj­es és dicsőséges három hó­napot éltünk, harcoltunk át. Az elnökválasztási küzdelemnek az ame­rikai szocializmus történetében páratlan napjait. Végig kisértük a “Vörös Vonatot nagy­szerű útjában és a szocialista pártot válasz­tási agitációjában­ — valójában a szocializ­mus eszméinek terjesztésében — tőlünk tel­hetővé" támogattuk. A választási küzdelem talán a szavaza­tok számára való tekintettel nem járt az­zal a nagy eredménnyel, mit agitációnktól­— lelkesedésünkben — vártunk.­­ Talán túl optimisztikusan ítéltük meg a helyzetet, ami minden lelkes és önzetlen mozgalomnak a velejárója, a­mikor­­­ Szo­cialista Párt szavazatainak megkétszerező­dését vártuk — és reményeinkben csalód­tunk. Igen, azt hittük, hogy még egyszer annyi­an vagyunk, azt hittük, hogy mi mindnyá­­­jan, a­kik dolgoztunk, agitáltunk, hirdettük a szocializmus tanait ugyanannyi új har­cost fogunk szerezhetni és a Szocialista Párt millió szavazatával fogja az amerikai kapi­talizmusnak növekvő nagy erejét megmu­tathatni. És ha ebben a várakozásunkban ebben a reményünkben csalatkoztunk is, ezért minket gáncs, vagy gúny nem illethet, mert­ a tényleg leadott szavazatok, a mi, szocialista szavazataink voltak. A nyert sza­vazatok a párt benső megszilárdulásáról tesznek tan­uságot. És ez minden millió szavazatnál többet jelent!* A meglévő szervezetek benső megerősí­tésének és kiépítésének, újak létesítésének a célul tűzésével folytatja a Szocialista Párt tevékenységét. Hogy az a szoros kapocs, mely Szövet­ségünk és a Szocialista Párt között fennál­lott eddig is megszilárduljon—az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség a közel­jövő­ben már, mint a Socialist Party magyar szárnya fog a szocializmusért küzdeni. Az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség ugyanis osztályaival együtt szövetségi jelle­gének megtartásával, belép a Szocialista Pártba. Ezzel a magyar szocialista munkásság valóban részese lesz az itteni szocialista mozgalomnak, annak szervezetét alkotván. * Egy lépéssel előbbre tartunk. Egy lé­péssel közeledtünk a nagy,az amerikai mun­kásságnak a szocializmus számára való meg­nyerésének célja felé! A­míg eddig az amerikai magyar mun­kás­­­mozgalmat az “ELŐRE” havi, majd kétheti lap képviselte, úgy az “ELŐRE” hetilap a mostani megerősödött amerikai magyar szocializmus megtestesítője. A mozgalom haladásával megerősödött, megnagyobbodott “ELŐRE” is. A mosta­ni “ELŐRE,” a­mikor terjeszteni akarja a munkásság közt a felvilágosodást, a szo­cializmust, lehetővé akarja és tudja tenni, hogy az öntudatos munkás kezéből kivegye a csaló félrevezető polgári lapokat és mint munkás lap mint szocialista lap legyen a munkás szellemi tápláléka, felvilágosítója, vezetője. Amerika magyarsága, a magyar büntető törvények elől idemenekült úri csalók és sikkasztók kivételével, munkásokból áll. Munkások, emberibb megélhetést és jobb munkaviszonyokat kereső munkások alkot­ják az itteni magyarság zömét. És az it­teni magyarok öntudatlansága, a munkás­mozgalom iránti közömbösségükkel párat­lanul állanak a többi nemzetiségű munká­sok között. Az amerikai magyar munkás nem csak tehetetlen rabszolgája az itteni kapitalis­táknak, hanem támogatja, is ezt a kapitaliz­must, a­mikor nem törődve a szocialista mozgalommal hazafias és papi egyletekhez tartozik. És támogatja, fenntartja azokat a hazafias lapokat, melyek egyenes célja, hogy a munkást sötétségben tartsák és meg­tévesszék, hogy itteni gazdasági helyzetével tisztában ne lehessen. Ezzel, a polgári la­pokat olvasó munkás elősegíti az itteni ka­pitalizmus uralmát és saját érdeke ellen a legnagyobb bűnt követi el. Magyar munkások! Itt az ideje már, hogy levetkőzzétek azt a közönyt, mellyel az amerikai munkás­mozgalom iránt visel­tettek. Itt a legfőbb ideje annak, hogy belépve, az amerikai munkásság javáért, a kapitalizmus ellen küzdő Szocialista Párt­ba—részesei harcosai legyetek ti is az Ame­­­­rika munkássága felszabadításáért folyta­tott küzdelemnek. Itt az ideje annak is, hogy félredobva a polgári szenylapokat, olvassátok a­ munkás­ság által fenntartott, a munkásságért küz­dő “ELŐRÉT.” Vigyétek be minden munkás­társatok há­zába az “ELŐRÉT,” adjátok át minden is­merősöknek és szerezzétek meg előfizetőnek! Minden új előfizetővel egy újabb baj­társat nyertek! És aki igaz híve a munkásság szent ügyé­nek, a szocializmusnak, aki igazán küzd a munkásság felszabadításáért, az előfizetője, terjesztője — az “ Előrének!” KÖZELEG A JÓLÉT— ÉS NŐ A NYOMOR! Albany, dec. 5.—A gazdasági válság ál­tal okozott nyomor nagyságáról számol be a jótékonysági intézm­ények állami testüle­tének jelentése. E jelentés szerint a pánik kezdete óta több mint három millió dollárt fordítottak jótékonyságra csupán New York államában. Magában New York vá­rosában a közjótékonysági intézményeket kétszerte annyian vették igénybe, mint a múlt évben. Három millió dollárt juttat­tak a nyomorúság enyhítésére. És mégis a nyomorgók száma nincs csökkenőben. Ez bizonyítja a legvilágosabban azt, hogy jó­tékonysági intézményekkel nem lehet a sze­génység kérdését megoldani. A kapitalista társadalommal együtt járó nyomort kizá­rólag a kapitalizmussal lehet megszüntet­ni. Ezt akarja a szocializmus. Ezért a szocializmus a szegények, a nyomorgók, egyszóval a munkások­­ pártja. Minden munkás érdeke és kötelessége is, hogy a munkások pártjához, a szocialista párthoz tartozva, a mai rendszer, a nyomor rend­szerének eltörléséért küzdjön. ASZTALOSOK SZTRÁJKJA. Lapunk legutóbbi számaiban közöltük, hogy Crawford Company, valamint Bartos műhelyiben az asztalosok sztrájkban van­nak. A sztrájk még nincs befejezve. Figyelm­ezmeztetünk minden becsületes munkást, hogy ezekben a műhelyekben munkát ne vállaljanak. Roosevelt és Taft. Mint minden évben, úgy az idén is le­adta Air. Roosevelt szokásos évi üzenetét a kongresszus mindkét házának. Ugyanak­kor Mr. Taft*is mondott egy üzenetet, nem ugyan a kongresszusnak, de mindenesetre a közvéleménynek. Érdekes jelenség: A letűnő s a fölkelő a nap, s még érdekesebb, amit mondanak. Roosevelt évi üzenetében határozottan szociális jelentőségű reformokat hangoztat, mint a vasútaknak állami felügyelet alá helyezését, s a munkás­védelmi törvények kiterjesztését. A vasutak ellenőrzését egy állami intéz­ményre, az “Interstate Commerce Commis­sion ”-ra kívánja bízni, melynek hivatása lenne ellenőrizni a vasutak részvényeit, meghatározni a vasutak menetdíjait, s min­denképen ügyelt k­i arra, hogy a vasutak a közönség jogos igényeit kielégítsék. A munkás­védelmet oly irányban kíván­ja ki­terjesztetni, hogy a munkaközben sze­rencsétlenül járt munkásokról és azok csa­ládjaikról föltétlen gondoskodás történjék. Óhajtja, hogy az Egyesült Államoknak úgy szellemi, mint phisikai munkásai többet kapjanak az általuk termelt munka értéből, mint az ez idő szerint történik. Kívánja a bírák fizetésének felemelését és a postatakarékpénztár intézmény­behoza­talát. Szóval csupa üdvös szocialistikus refor­moka ajánl, olyanokat, melynél különbi­­ket egy kapitalista érzületű elnöktől ez idő­­szer­int nem is várhatunk. De hát miért most, mikor elnökségének utolsó három kis hóm­óját élvezi, jut eszébe ezeket a kívánatos eszméket, meg­­pendíteni ? Ha négy évvel ezelőtt tette vol­na, pedig tehette, akkor lehetett volna ezt komolyan venni, de most, most, már nem, tulajdonhatunk az ő üzenetének jelentősé­get s ezzel csak szaporította a már eddig is szépen felhalmozott frázisainak mennyi­ségét. Roosevelt szavainak frázis voltát bizonyít­ja az is, hogy ugyanekkor Taft, az Egye­sült Államok új elnöke, kinek kezébe négy évre van letéve a nép érdekének ügye, a­­North Carolina Societ­y-ben tartott beszé­dében a legreakcionáriusabb ezsméket han­goztatta, így játszák ki a nép hiszékenységét Ame­rika despotái. A KÁROSAK A M­AGYARORSZÁGON. Ez év februárjában sztrájkba léptek a mészáros segédek, egy eddig a unióban tar­tozó a new yorki 1530 Second avenui mé­szárosnál. A tulajdonosok sztrájktörőket alkalmaztak, kik a sztrájkoló segédekkel február hó 8-án szóváltásban elegyedtek. Az üzlettulajdonos rendőrökért telefonált, akik minden különös ok nélkül közbelép­tek. Botjaikkal összeverték a sztrájkotókat és közülök kettőt Herr és Fischer elvtársa­kat a bíróság elé állították. A tanuk, mind a vádlottak mellett vallották és bizonyítot­­ták, hogy a rendőrség ok nélkül lépett köz­be és jogtalanul használta botját. Elannyi­­ra, hogy a rendőröknek lett volna helye a vádlottak padján és a vádlottaknak kellett volna a panaszosoknak lenni. Aki történt azonban e helyett? A bíró nem a rendőröket büntette meg, hanem a két ártatlan és va­lóban testi sértést szenvedett elvtársat ítél­te el — 1515 napi fogházra, a rendőrség megtámadása miatt! Akárcsak Magyarországon! Itt is a mun­kást, a kárvallottat büntetik meg a kárte­vő helyett. MEGHÍVÓJ­A AT. B. és Ö. Sz. VI. osztálya, 1908 december 12-én, szombaton este, a Péter Lajos-féle Rákóczi Hallban, 197 East­eth Sz. alatt válogatott műsorral egybekötött KEDÉLYES ESTÉT , rendez. Belépti­ díj, ruhatárral együtt, 25 cent. Műsor után tánc. Kezdete pont 8 órakor. A tiszta jövedelem fele az “Előre,” fele a könyvtár javára fordittatik. A VÁLASZTÓJOGÉRT! Történt egyszer, — nem is olyan régen, hogy nagy zene­ béna, — kavarodás volt, a mi úgynevezett óhazánkban. A honatyái szétrombolták az országház üléstermet — a vármegyék, városok nem adtak sem pénzt, sem katonát az állam­hatalomnak; — kirá­lyi biztosokat félig és egészen agyonvertek; — s hires hazafiyakat tömegesen neveztek ki­­hazaárulóknak! S ugyan miért volt ez az általános megbolondul­ás? Mert a hon “nemtelen” nemes vezérei be akarták bizo­nyítani, hogy szeretik a hazájukat, s hogy mennyire nem boldog a magyar! De hogy is lenne boldog — mikor az ország díszeit, —­ virágait, a katonaságot nem magyarul, — hanem németül kommandirozzák; — s mikor a baka-nadrágon nem piros-fehér­­zöld, — hanem fekete-sárga zsinór vitéz­­köteskedik. Mehát itt van az a hires hazafiúság. Az nem baj, hogy az ország legjelentékenyebb munkaerejét, az ifjúságot évenként száz­ezrével fosszák meg legszebb ifjúi éveiktől, önállóságuktól, ömmaguktól, azért hogy őket versehriftosan járni megtanítsák, hogy szolgai meghunyáskodásra neveltek és hogy­ha az­ uralkodó osztály érdeke kívánja, százezrével vágóhidra vigyék embertársai­kat mészárolni, vagy azoktól lemészároltat­­ni. Ez mind nem baj és rendjén van, csak az a baj, hogy őket nem magyar vezény­szóval, s nem nemzetiszín zsinórokkal díszes ruhákban vezetik akár a parádékra, akár az ellenség ellen. És ezt a hülye nézetet Magyarország úgy­­nevezett, de csak “úgynevezett” — több­sége vallotta. Mondom csak úgynevezett, vagyis mondva csinált többsége, mert az ország igazi többségét, a szegény proletár munkás osztályt nem kérdezték, s neki az egész dologba nem volt beleszólása. Szerencsére az ország uralkodójának több esze volt, mint Magyarország egész “hazaf­­iias többségének,” mert belátta, hogy ez a többség nem érdemli meg, hogy a politikai jogok kizárólagos élvezője legyen, — mert elg­y olyan többség — tudja felfogni, hogy a nép valódi érdeke mily intézkedéseket kí­ván, — mely a lakosság megélhetésének biz­tosítása helyett — nemzetiszinű pántlikát követel, — az nem­­ belátta, hogy ha az országot akarja kormán­yozni, akkor nem csak a gyerek észjárású burzsoá osztályra kell hallgatnia, hanem meg kell hallgatni a népet is, mert az bizonyára éretteb­b a politikai jogok gyakorlására, s a legjob­ban fogja tudni, hogy mi baja. Talált is egy “többszörös hazaárulót,’’ aki hajlandó volt az ország érdekében az “általános vá­lasztói jog reform”-ját keresztül vinni. Ekkor azonban észbe kaptak a hazafiias pántlika hecc bajnokai, s dehogy engedték a hazat elárulni. Belátták, hogy nemzeti aspirációknak csúfolt követeléseiket az ősz uralkodó akarata ellenére tovább is erősza­kol­va nem méltó a leyális magyar nemzet­­hez a másfél évi ostoba cigány­háború után lemondtak követeléseikről és kisajá­tították a “hazaáruló” Kristóffy eszméjét, s átmeneti kormányt alakítottak a nemzet úgynevezett “nagyjaiból.” Ennek az át­meneti kormánynak kizárólagos egyedüli feladata lett volna az “általános titkos vá­lasztói jog” törvénybe iktatása. Mint amilyenek: Kossuth Lipót Ferenc, Wekerle, Andrássy, Apponyi, stb. És ez az “átmeneti” kormány, még két esztendő alatt sem tudott átmenni ezen a reformon. Egyedüli feladata helyett egész sereg törvényt hozott, míg végre két­ esz­tendei hallogatás után ki mert rukkolni a választói reform tervezetével, amit látva,­­nem csodálkozunk azon, hogy ezideig nem­­ mertek vele előhozakodni, mert ki tudhatja hogy a nép, ha megismeri ezt a tervezetet, még mielőtt annak útját kellőleg egyenget­ték volna,­­ nem ütött volna-e köze ennek a hazafias bandának, mely hazug program­mal csak azért létesült, hogy elárulja a né­pet, s lehetetlenné tegye, hogy a munkás­ság valamelyes politikai jogokhoz jusson. Általános titkos választói jogot ígértek, — a királytól erre kaptak megbízást —­ és plurális nyilvános választási tervet terjesz­tettek a parlament elé. Mi az a plurális választás ? Belga pa­tent, mely szerint értelmiségi és vagyoni cenzus szerint egyes tanult és vagyonos em­ber több szavazatot gyakorol, mint más aki ezek hiányában van. A kor­mány persze tudja, hogy ehhez mérten kit tartson értelmesnek, így a következőkép állította fel az értelmi cenzus mértékét: Aki érettségi vizsgát tett, az triplán okos ember,­­ az három egész emberért szavaz. Aki a középiskola néhány osztályát kitanulta, aki állami alkalmazásban van, vagy egy na­gyobb gyárban esztendőkön át mint “tisz­tességes munkás” (sztrájktörő) megszakí­tás nélkül dolgozik, vagy akinek több gyer­meke van, az dupla polgár lesz, az két sza­vazatot gyakorol. Aki írni, olvasni tud, — huzamosabb ide­ig egy helyen dolgozik; —­ annak egyes, szavazata lesz. S végül az eddigi nem vá­lasztók, akik irni, olvasni nem tudnak, azok­ból tíz ember tesz ki egy egész polgár­t. No hát nagyjában ez a “fekete gróf” hi­res választói jog tervezete, mely nem más, mint torzrajza az igazi általános választói jognak. Tudja a fekete gróf és fekete bandája igen jól, hogy mit csinál. Három szavaza­tot­ ad azoknak, akik érettségi vizsgálatot tettek, pedig a gyakorlati élet bizonyítja, hogy nagyon­ sok szamárnak adnak érett­ségi bizonyítványt, és nagyon sok érettségi­zett éretlen embernél több értelmisége van nagyon sok nem érettségizett munkásnak. Azután, kik ezek az érettségizett emberek.. Mondjuk hogy helyes, legyenek ezek három­szor értelmesebbek mint munkások. Dehát függetlenebbek-e ezek mint a­ munkások . Hiszen az érettségizett emberek 80 száza­léka éppen a hatalom szolgálatában van­­nak. A hivatalnokok óriás tömege a mi­nisztériumokban, állami, megyei, városi vagy más közhivatalokban van alkalmazva, s még a magánhivatalnokok legnagyobb ré­sze is a hatalomtól függő bankokban vagy intézetekben van alkalmazva. Az egyetemi képesítésű egyének ugyanily arányban van­nak az államhatalom kötelékében. Vagy el­képzelhető az, hogy a bírák, tanárok, s más­ diplomás államszolgák, stréberek — még ha lenne is jobb meggyőződésük — menné­nek kenyéradó gazdájuk “óhaja” ellen, “nyilvánosan” szavazni? A fekete gróf­nak volt rá gondja, hogy lehetetlenné te­gye­ a kormánytól függő elemek legjobb­ meggyőződésük szerint való szavazását. Nem lehet tudni, hogy ha­ titkosan történ­nék a szavazás, nem adná-e a miniszteri hi­vatalnok három szavazatát holmi szocialis­ta jelöltre! Hogy a nyilvános szavazási mód tervezete ellenkezik a népnek tett ígé­rettel, azzal csak nem gondolhat az ország nagyjaiból álló kormány! Nem első csa­lásu­k ez nekik, de reméljük, hogy­ az utolsó. Hisszük, hogy magyarországi testvéreink tudni fogják, mi a teendőjük ily gázárains, ellen, s nem fogják engedni, hogy ebből a törvénytervezetből törvény legyen, mert ez a munkásság érdekeit meggátolja, s évti­zedekig útját állná az ország szociális fej­lődésének. New York összes magyar munkássága e hő 13-án, vasárnap, a Labor Temple-ben nyilvános népgyűlést tart, hogy tiltakozzék a népjogoknak Magyarországon való elsik­­kasztása ellen; s hogy magyarországi testvé­reinket ezen ocsmány árulás ellen erélyes, kitartó s ha kell véráldozatot követelő harc­ra buzdítsa! Munkástestvérek ott legye­tek! MUNKÁSTÁRSAK FIGYELEM! New York összes munkásszervezet­ei 1908. december hó 13-án, vasárnap délután 2­s órakor a Labor Temple, 2-­ik emelet termé­ben. 2£3 East 84th street: NAGY TILTAKOZÓ NÉPGYŰLÉST tartanak a következő napirenddel: Tiltakozás a magyar kormány plurális, közvetett, nyílt választójogi tervezete ellen.

Next