Előre, 1909. június (5. évfolyam, 23-26. szám)

1909-06-05 / 23. szám

flZ flh'ERÍK/V H/qGY­ qT^^^^^^^^^2 0CI/qLI&Tfl SZÖVETSK \j®PT ^ T­ v..... ------| HIVATAL­OS • KÖZLÖNYE .=====» V^pT '"* fL_______________________________________________________________________________________________________ ____________________________________________________________________________________ VOL. V. ÉVFOLYAM. NEW YORK, 1909 JUNIUS 5. ___________________________________NO. 23. SZÁM. A NÉVTELEN HALOTTAKNAK. Nincs az az izó, mely meginditóbban igazabban tudná ecsetelni a proletársors nyomorúságát s nincs az a kitűnő agitá­tor, a­ki jobban tudna az emberi szívek­hez szólni és fényesebben tudná bebizo­nyítani a mai társadalmi rendszer rom­lottságát, mint egy május 30-án történt proletár esemény. A társadalom kitagadottjai, a munka­­nélküli, utcára dobott proletárok egy se­rege emlékeztetett bennünket minden szó­nál fényesebben beszélő tettel arra, hogy milyen a mai társadalmi rendszer, mi a munkás és mi a sorsa, a végzete. És meg­mutatták, hogy milyen és hogy érez a proletár szív. Szomorú helyre vezetett bennünket a munka nélküli proletár sereg, a névtelen halottak városába, a Start-szigeten levő Potter’s Fieldre. Nagy város ez — nem területre, hanem lakóinak számára nézve. Százötvennyolcezer­ lakosa van, nem lélek, hanem — tetem. Százötvennyolcezer tetem elfeledve — nem ismerve. Százötvennyolcezer kiáltó jel, vád a társadalom ellen. A holtak e városa New York utolsó 40 esztendejének proletár statisztikája. Ez a 150.000 ember úgy halt meg 40 év óta, hogy nem volt otthona, nem maradt any­­nyira, hogy tisztességesen eltemethették volna és a legtöbbnek még a nevét sem tudta senki. Ebben a névtelen proletárok temetőjé­ben enyésznek, helyesebben: anyagot vált­­oztatnak azok a proletárok, a­kik éhség­től esnek össze az utcán, s a­kit a proletár sors­a kórházba dob, a kit szerencsétlen­ség ér és nincs semmije. Hánynak közü­lök maradt családja, talán messze, más világrészben s ki tudja, hányat várnak közülök még ma is, nem tudva, hogy meg­halt és remélve, hogy talán előkerül. És sokan, nagyon sokan vannak, a­kik Potters Fieldre kerülnek. Hetenként át­lag száz embert temetnek el ismeretlenül ide, a holtak szigetére. Hetenként száz ember szabadul meg a pokoltól, a földi nyomorúságtól; száz embert vált meg a végzete a mai társad­almi­ rendszer kínos rabszolga sorsától. Ezeknek a társadalom vértanúinak megváltás­a halál, mennyország az a szi­get, nem bibliai értelemben, hanem a leg­­prózaiabb rideg valóság szerint. Azok az élő proletárok, a­kik megemlé­keztek , a nyomorúságban elhunyt prole­tár testvéreikről s ellátogattak névtelen holtak­­szigetére, hogy megkoszorúzzák, fölvirágozzák a sírjukat, legalább így só­hajtottak fel, hogy “jobb lenne nekünk is itt len­ni!” Rettenetes fohász, szívet marcangoló sóhaj ! Nagyon szerencsétlennek,­­ nagyon sokat szenvedettnek kell lenni annak, aki abba a rideg temetőbe kívánkozik, mert nem nagyon biztató, nem hívogató lát­vány azok a 45 láb hosszú, 15 láb széles és 7 láb mélységű sírgödrök, melyek mind­egyikében 150 halott, van egymásra hal­mozva. Miért mentek oda ezek, a munkanélküli proletárok, mily érzelem vitte oda őket; oda, a­hova alig megy valaki; azokhoz, a­kikhez sem rokoni, sem személyi kötelé­kek nem fűzik? A közös sors érzete! Érezték ezek a szerencsétlenek, h­ogy azok a névtelen halottak az ő sorsukat, az ő végzetüket mutatják s önmagukat becsül­ték meg, mikor megemlékeztek a proletár halottakról. A holtaknak vitt virágokat — önmaguknak vitték, mert ők épp oly nyomorultak az életben s épp oly névte­lenek, mint a közös sirgödrök lakói. Nagyon szomorú lenne ez a sirkoszorú­­zás — ha a holtak példájából nem tanul­nánk s ha elhalt proletár testvéreinknek sorsából csak a múltat néznék s nem okul­va a halottak sorsából — nem tekinte­nénk a jövőt — s nem szervezkednénk, nem készülnénk az “ok” megszüntetésé­re s nem törekednénk a mai társadalmi zűrzavar megszüntetésére s egy új, igaz­ságos társadalmi berendezkedés megalko­tására. Az a 158.000 névtelenül kimúlt prole­tár emlékeztessen bennünket a saját sor­sunkra ! Az a száz és száz proletár, akit két hétről-hétre Pottersfield c­sirgödreibe temetnek , lelkesítsen, buzdítson bennün­ket arra, hogy megváltoztassuk a munkás­ság kietlen, sivár sorsát. A munkásság termel minden javat, a munkásságnak van joga a termelvények­­hez, joga az élethez. Nem szabad, hogy soká tartson ez a zsarnoki rendszer, mely­ben a társadalom fentartói, a munkásság éhségtől, nyomortól gyötörve, a kórházba — Pottersfieldre kerüljön. Nincs más út, nincs más mód e rend­szer megváltoztatására, csak a szervezke­dés. Nem szabad egy proletárnak, egy munkásnak sem kivonnia magát a moz­galomból. Mindannyiunknak mely a sor­­­­sunk, egy a célunk — kell, hogy egy le­gyen a küzdelmünk, egységes a küzdő tá­borunk. A munkásság jól szervezett, egy­séges tömege képezi azt az erőt, mely a társadalom képét megváltoztatni képes. Ha ezt belátják a még szervezetlen munkások; ha tanulnak a névtelen halot­­tak sorsából,­ akkor ezek példája nem vo­nult el fölöttünk nyomtalanul s a névte­len proletár sírokon kinyílik a szabadság ■virága — meg lesz az élők feltámadása — a jövő társadalom! KORONÁS KÉPKERESKEDŐ. Prüsselből Írják nekünk: az alsóház ü­­lésterme, valamint a karzat erősen meg­telt közönséggel, kik eljöttek, hogy meg­hallgassák a szocialista képviselők inter­pellációját, melyet Lipót király hírhedt képeladása ügyében terjesztettek elő a kamarában. M. Destree elvtárs kifejtette, hogy a király által kényelműen eladott festmé­nyek nem képezik annak kizárólagos tu­lajdonát s egyben felemlíti, hogy a király­ a képeken nyert összeget juttassa a brüs­szeli múzeumnak. Bemutatja, hogy pl. egy Van Dyk festményt, mely a király­nak 1000 dollárjába került, eladott 30000 dollárért. Van der Velde elvtárs kijelenti, hogy a nép nem fogja tűrni a nemzeti műkin­cseknek ilyen módon való eltékozlását. A festmények a nemzeti muzeum tulajdoná­ba valók. Báró Descamps Dávid, a tudo­mány és művészetek minisztere igazolni iparkodik, hogy a szóban forgó festmé­nyek a király kizárólagos magántulajdo­nát képezik s a nemzet azok eladása ellen óvást nem emelhet. Az interpelláció felett szavazás nem történt. ÖKÖLVIADAL A SZENÁTUSBAN. Bailey, texasi szenátor hozta divatba a szenátusban ezt az európai parlamentek­ben már meghonosodott szokást. Egy újságírónak, A Times washingtoni tudósí­tójának, a 140 fontos Linkler Man­­ningnek ment neki a 250 fontos, nehéz súlyú szenátor. Az angol polgári lapok inkább mint sporteseményt tárgyalják az ügyet, s az ökölvívás szabályai szerint tár­gyalják s nem sok gondot fordítanak an­nak etikai részére és politikai hátterére. Úgy látszik, hogy a Times igazat talált írni Baily szenátorról s azt akarta súlyos érvek gyanánt az öklével megcáfolni, de ez még így sem sikerült neki, mert a für­ge­­újságíró nem annyira kapta, mint ad­ta az ütlegeket. A levegő meghódításáért. Lázas munkát végeznek nagy elmék a levegő meghódításáért ,­­és lázas türel­metlenséggel lesik-várják az első sorban érdekeltek azt a munkát, a­mit ezek vé­geznek. A szocialisták nem ellenségei a haladásnak, érdeklődéssel és reménység­gel figyeljük azokat a kísért­eteket, melye­ket a föltalálók végeznek. E mellett azon­ban lehetetlen észre nem vennünk a ka­pitalistáknak azt a törekvéseit, melyek ezt az új és az egész emberiség javára való találmányt kisajátítani igyekszik. Első­sorban maguk a nagyhatalmak fe­nik a fogukat a repülőgépre, a­kik hábo­rús eszközzé akarják felhasználni. Min­den nagyhatalom vett már egynéhány re­pülőgépet és­­mind kísérleteket végeztet annak tökéletesítésére. Az amerikai Wright testvérek repülő­gépjének tökéletesítésére a németek 500 ezer márka alaptőkével egy társaságot ala­pítottak, melynek tagjai a Wright test­vérek, Krupp Frigyes, az Általános Vil­lamossági társaság, a motor-léghajózási társaság, a Delbrück és Leo bankházak és még néhány pénzember. E társaság meg­vette a Wright testvérek repülőgépjének nemcsak eddig kész modelljét, hanem ki­bérelték 15 évre a Wrighték agyvelejét is, mert 15 éven belül minden újabb ta­lálmány a társaságot­­illeti meg. Egyébként Németország legfontosabb eseménye Zeppelin gim ifjabb repülése és ennek sikere folytán Zeppelin Német­országnak ma legünnepeltebb embere. A világhírű léghajós 37 óra hosszáig volt a levegőben s ez idő alatt 850 angol mértföldnyi utat tett meg. Ez eddig a legnagyobb rekord a léghajózás történeté­ben. Azonban ez az utazás sem folyt le minden baleset nélkül. Zeppelin Fried­­richshafenben szállt fel május 30-án és Bitterfieldbe ment, mely idő alatt 456 mértföldet futott be. Egész­­Németország nagy érdeklődéssel kisérte a légi utat s az volt a hir, hogy május 30-án délután Berlinbe fog érkezni. Berlin utcáin ez­rekre menő nép várta Zeppelin léghajó­jának megérkezését. Döttingen közelében azonban a léghajó egy fa koronájába a­­kadt s a léghajó ballonja megsérült. Az utazást nem lehetett tovább folytatni, mig­­ a léghajón esett sérülést ki nem javítot­ták. De nemcsak Németország, hanem min­den országban van egy-egy nyilvános és egy csomó titkos feltaláló, a ki mind re­ményű elnyerni a babért s a­mi még fon­tosabb — a sok-sok moneyt. LIEBKNECHT KÁROLY SZABAD­LÁBON, Berlin, junius 1. Dr. Liebknecht Ká­roly ma, 18 havi várfogságának elszenve­dése után, melyet a porosz bíróság felség­árulásra való­ f­elbúj­tás cb­aen rászabott, Glatzból ide érkezett. A szocialisták ezrei gyűltek össze a pályaudvaron s nagyszerű fogadást rendeztek számára, a­honnan ze­nésze­s üdvrivalgások között kisérték a lakására. Hasonló ovációban részesült Liebknecht Glatzban is az ottani elvtársak részéről, midőn a börtönt elhagyta. FORRONGÓ MUNKÁS TESTÜLETEK. Párisból jelentik, hogy az általános munkás szövetség tekintélyét és hatalmát a postások legutóbbi balul kiütött sztrájk­ja mélyen aláásta s erejét teljesen meg­­bénitotta. Titkárjuk, Niel, kit nemrég választottak meg Griffelhaus helyett, ma visszalépett hivatalától. A legnagyobb s igy a legerősebb szervezetek kiváltak a központi munkás szövetségből s azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy új szövet­ségbe tömörülnek, melyből a szindikalis­­tákat kizárják. A posta alkalmazottak általános szövetsége szintén megszüntette a szakszervezetekkel való közösséget. Vasutas sztrájk Philadelphiában. Philadelphia, Pa. A helybeli városi villamos vasút társaságoknál alkalmazott szervezett motorvezetők és kalauzok ma reggel négy órakor a végrehajtó bizott­ság jelentése, valamint a unió tagok ál­tal hozott határozat alapján sztrájkba lép­tek. Követelésük 25 cent óránként, en­nek ellenében a társaság a jelenlegi 21 cent órabért csak egy centtel hajlandó megjavítani. SERFŐZŐ MUNKÁSOK GYŐZELME. Butte, Montana. Az itteni sörfőző munkások bérmozgalma fényes győzelem­mel végződött. Az öt sörfőző gyár közül három a sörfőző unióval két évre szóló szerződést kötött, mire a sztrájkolók az új feltételek mellett azonnal munkába léptek. Az új szerződés egy pontjában kimondják, hogy a vasárnapi munkaidő­­ hét óránál több nem lehet. A serfőző unió a sörgyárakban alkal­mazott fűtők feletti felügyeleti jogát is gyakorolja. A sztrájkban ugyanis nagy szerepet játszott a fütök hovatartozásá­­nak kérdése, mert a gőzgép­kezelők unió­ja jogot formált arra, hogy ezen alkal­mazottakat az ő uniójához csatolják. Eb­ben a bányamunkások szövetsége is támo­gatta a gőzgépkezelőket s midőn a sztrájk kitört, az utóbbiak sztrájktörőket küldöt­tek küzdő munkás testvéreik letörésére. A béke helyreálltával a sztrájktörőket mind szélnek eresztették. SZTRÁJKOLÓ VASUTASOK. Indianapolis, Ind. A városi villamos vasutak szervezett alkalmazottai ma dél­után kimondották, hogy este 11 órakor­­ bérharcba lépnek. Az állami munkásfel­­­­ügyelőség emberei felajánlották a béke ér­dekében közreműködésüket a társaságnak, az azonban durván elutasította őket. A társaság megkísérli holnap a forgal­mat sztrájktörőkkel lebonyolítani. SEPRŐ GYÁROSOK A UNIÓ ELLEN. Chicagóból jelentik, hogy az Enterprize Broom Co., mely közel négy év óta unió munkásokat foglalkoztatott, legutóbb az Illinois Broom Co.-val egyesült, mely cég a fegyházakban állíttatja elő áruit s arra a gyalázatos tettre vetemedett, hogy a seprőkészitő munkások unióját megsem­mi­sítse oly formán, hogy az itteni piacokat elárasztja fegyenc munkákkal. Ez a gá­lád tervük azonban aligha fog sikerülni, mert a chicagói szervezésieknek lesz rá gondjuk, hogy az Illinois Broom Co. árui épp úgy bojkottáltassanak, mint Michi­gan államban. SZTRÁJKTÖRŐKET KERESNEK. Honolulu, junius. Az itteni ültetvé­nyesek megkeresték a bevándorlási ható­ságot, hogy hasson oda, miszerint 2000 család akár Portugáliából vagy máshon­nan, hozzájuk hozattassék. Ezen beván­doroltak az ültetvényeken dolgozhatnak s a férfiak havi 20 dollár, nők és gyerme­kek 10—15 dollár havi fizetésben részesül­nek. A családok mindegyike egy acre földet kap két szobás lakással. Ezekkel a munkásokkal akarják a japánokat pó­tolni, kik a munkát beszüntették s köve­telésük egy dollár napi bér. Eddig csak 69 centet kaptak s nagyon nehéz munkát végeztek. Az ültetvényeseknek sikerült eddig néhány kínait, portoricoit­ és portu­gál sztrájktörőt felhajszolni. Egy bírósági ítélet New York. A fellebbviteli bíróság leg­utóbb hozott ítéletet a Socialist Labor Party ellen, melyet, miután velük semmi­féle ügyben foglalkozni nem kívánunk, sajnálattal csak mint “históriai” tényt mégis meg kell említenünk. Röviden ad­juk a következőket: A fellebbviteli bíróság folyó­ hó 1-én hozott ítélete kapcsán a Socialist Labor Party köteles Efra­im Siffnek, egy volt tagjának 765 dollár fő és $228,67 mellék­­költséget, összesen 993 dollárt fizetni. A pernek előzményei a következők: 1902 augusztus havában Siff a Socialist Labor Partynak 1000 dollárt kölcsön adott, me­lyet az váltóval fedezett. Ebből később 500 dollárt visszaadtak, a többit azonban megtagadták. Közben Siffet, hasonlóan más tagtársaihoz, De Leon sugalmazására a pártból kialkolholitották. Siff­ erre be­perelte a Socialist Labor Partyt s köve­telte a még neki járó 500 dollárt és a kamatokat. A Socialist Labor Party ve­zetői erre kijelentették, hogy Siffnek nem tartoznak, mert azt az összeget Siff nem nekik, hanem a nemzeti végrehajtó ta­nácsnak kölcsönözte s mert a párt a nem­zeti végrehajtó tanács ténykedéseiért, ha­tározataiért nem felelős, ennek folytán Siffnek sem tartozik. A beidézett tanuk között ott láttuk Daniel De Leont, Starr, Cooper, Simpson, A. Bregmann, Crim­­mins, Rothstein, J. Schlossberg, James Harkont s a deleonisták ügyészét, B. Pat­­tersont. A felvett jegyzőkönyv, 212 sű­rűn nyomott oldalon az összes tanúvallo­másokon kívül, számos okiratot és röpivet tartalmaz a szakadás idejéből. Ott lát­hatjuk a 126-ik oldalon a “Record” cím alatt Daniel De Leon eddigi működései­nek táblázatát. ■ 1884-ben fizetett választási szónoka a demokrata pártnak. 1886-ban Single Taxer, 1888- ban nemzeti párti, 1889- ben szocialista(?). 1899-ben jelölt a Tammany párt egy rendőrhatóságának jóvoltából, a republi­kánus párt segélyével. Érdekes még, hogy a De Leon Párt, azaz jobban mondva, annak maradványa a könyv kinyomatásának költségeit is fedez­ni köteles. A fellebbviteli bíróság részéről Lehman bíró, kimondva a döntést, helybenhagyta az alsóbb fokú bíróság ítéletét. PUSZTÍTÓ SZÉLVIHAROK. Rettenetes szélvihar, az úgynevezett tor­nado pusztított Zephirben (Texas), mely­nek negyven emberélet esett áldozatul. Számosan súlyos sérülést szenvedtek. Egy bizonyos területen valamennyi la­kóház, tanya és raktár vagy teljesen el­pusztult, vagy megrongálódott. Ötven lakóházat teljesen elsöpört a vihar, úgy hogy még az alapozás sem maradt meg. A villámcsapás után kiütött tűz szintén szá­mos házat pusztított el. Oklahoma állam Depen és Key West városkáiban vihar dúlt, a­mely ezeket a városokat a szó szoros értelmében elsöpör­te a föld színéről. Az eddig érkezett je­lentések szerint nem kevesebb, mint 22 halott az áldozat s ezenkívül 40 ember sú­lyosan megsebesült, a­kiket a szomszéd város kórházában helyeztek el. UZSORÁS PAP. Aradról jelentik: Budugan Miklós, ba­­nesdi román pap ügyében, ki 60 rendbeli uzsorával van vádolva, az aradi törvény­szék most ítélkezett. Budugant 16 szá­zalékos uzsorakamatok szedéséért 1500, három bűntársát pedig 60—140 Ipsrona pénzbüntetésre ítélték. A vádlottak fel­­lebbeztek.

Next